A ‘reménység’ címkével jelölt bejegyzések

Elmondom egyszerűbben, érthetőbben és személyesebben is azt, amit az előző bejegyzésben teológusul írtam. Vajon miért tanácsolta Pál a korinthusi hajadonoknak, hogy a súlyos nehézségek és a vég „közelsége” fényében fontolják meg a függetlenséget? Azért, mert tévesen azt hitte, Krisztus még az ő idejükben el fog jönni? Ha igen, akkor Pál félrevezette ezeket a szerencsétlen lányokat, ráadásul egy olyan kérdésben, ami mélyen a húsukba vágott. Ez nem csak miattuk lenne baj, de miattunk is, akik ezek után hogyan hihetnénk Pálnak, amikor más területeken ad apostoli tanácsokat és rendelkezéseket? Az előző cikkben azt akartam bizonyítani, hogy ez az értelmezés a szöveg félreértésén alapul. Most megpróbálom közelebb hozni Pál tanácsának a jelentőségét a mi életünkhöz.

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt években többen elmondtátok itt ezen a honlapon, hogy a homoszexuális vágy személyes kálváriátok, mégis Krisztust akarjátok követni engedelmességben, tisztaságban. Most hozzátok szeretnék fordulni egy C. S. Lewistól vett gondolat erejéig. A homoszexualitás témájában posztolt előző két írásom (ez és ez) elsősorban azoknak szólt, akik az egyházakon belül véleményformálók, döntéshozók vagy egyszerűen csak befolyásuk van, illetve azoknak, akik szeretnék kialakítani saját véleményüket ebben a borzasztó sok indulatot kavaró témában. Ez a poszt viszont kifejezetten nektek szól, akiket homoszexuálisoknak neveznek. Én nem szeretem ezt a szót, mert a szexuális orientáció mentén beskatulyáz benneteket, és szerintem ez helytelen, de a könnyebb kommunikáció kedvéért most nem térek el a szóhasználattól.

Tovább a teljes cikkre »

„Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.” (Préd 1,11) Ez elsőre cefetül lehangoló jóslat. Igazából másodikra is. Sőt, azt hiszem, ezeket a szavakat semmi nem tudja számomra elfogadhatóvá tenni. Hacsak nincsen még valami, valami több, ami felülírja Qoheleth rezignált bölcsességét. Mondjuk egy nap, amikor Isten megítéli a tetteinket (Préd 12,14). Qoheleth szerint Isten tárta az emberi értelem elé az örökkévalóságot, hogy bajlódjon vele. Ezért nem tudjuk elfogadni az elmúlást. Veszettül reménytelen érzés arra gondolni, hogy az utókor emlékezetéből ugyanúgy ki fogok esni, mint ahogy nem emlékszik már senki az ükapámra sem. Elődeim múltőrző szokásainak köszönhetően a családi krónikákban szerepel ugyan adatként, de ennek szerintem semmi jelentősége nincs. Hiszen az emberek ezeket a krónikákat nem olvassák. Vagy ha igen, akkor sincs ennek jelentősége. Az ükapám ma néhány érdektelen adat. Én is az leszek.

Tovább a teljes cikkre »

Ma reggel Pál szavait olvastam, ahogy Félix előtt védekezik a zsidók vádjaival szemben (ApCsel 24,10-21). A kihallgatáson az apostol hangsúlyozza, hogy a vele kapcsolatos vádak nem állnak meg, és gyakorlatilag egyetlen oka van csak annak, hogy ő ott védekezésre kényszerül: az a tény, hogy hisz a holtak feltámadásában. Ezt a kártyát Pál belengette már akkor is, amikor a nagytanács előtt egymásnak ugrasztotta a tanács farizeus-párti és szadduceus-párti tagjait (ApCsel 23,6-9). Az utóbbiak nem hittek a feltámadásban, az előbbiek viszont igen, ezért a feltámadás kérdése őket is megosztotta, és a farizeusokat Pál így maga mellé tudta állítani. Az apostol az egész kereszténységet a feltámadás hiteként értelmezte. Szerinte a farizeusok – és általában a zsidók – reménysége teljesedett be azzal, hogy Jézus (a Messiás) feltámadt a halálból, és megnyitotta az örök élet útját.

Tovább a teljes cikkre »

Amikor a szexualitás üzenetéről írtam, tudtam, hogy ezt a cikket is meg kell írnom. A homoszexualitás üzenetére utalva még biztosabb voltam abban, hogy az egyedülállóság üzenetéről is beszélnem kell, hiszen a házasság egyetlen szent alternatívája a cölibátus. Az elmúlt években egyedülálló keresztények többször szeretettel emlékeztettek engem arra, hogy ők is köztünk vannak, és nekik egyáltalán nem könnyű folyamatosan a házasságról, a házasság értékéről, a házasság csodálatos jelentőségéről hallani. Kérték, hogy lelkipásztor társaimmal együtt ne feledkezzünk meg róluk. Ilyenkor mindig elszégyelltem magam, mert igazuk van. Olyannyira igazuk van, hogy a kereszténység egyik központi igazságát hanyagoljuk el, ha mindannyian – házasok és nem házasok – nem mélyedünk el időnként az egyedülállóság üzenetében. Úgyhogy most jön az a cikk, ami talán még a szexualitás üzeneténél is fontosabb.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum