A ‘teológus’ címkével jelölt bejegyzések

Két állítást szeretnék tenni. Az egyik állításom az, hogy mindannyian teológusok vagyunk. A másik az, hogy nem mindannyian vagyunk jó teológusok. Kezdem az első állítással. Mindannyian teológusok vagyunk, mert a teológia az Istenről való beszéd (theosz + logosz). Aki Istenről gondolkodik, és róla állít valamit, az teológus. Richard Dawkins is teológus: ő azt állítja, hogy Isten nem létezik. Ez is egyfajta teológia. Teológus az is, aki a „Jóistenkéhez” babonásan viszonyul, és az is teológus, aki az arisztotelészi logika kategóriáival, latinul is meg tudja fogalmazni Isten ontológiáját. Teológus Jürgen Moltmann, Karl Barth, Aquinói Szent Tamás, Luther és Kálvin, meg teológus Gyuszi bácsi és Gizi néni Dabasról. Valamilyen véleménye mindenkinek van Istenről, akkor is, ha az csak intuitív, hagyományon alapuló, vagy szimpla tagadás.

Tovább a teljes cikkre »

A teológus furcsa szerepben van, mert egyrészt olyan tudományt képvisel, amely talán nem is tudomány, hanem – nézőponttól függően – annál sokkal kevesebb, vagy éppen sokkal több (szerintem az utóbbi). Másrészt a teológus mégis az egészet akarja átfogni, hiszen a filozófiához hasonlóan a valóságnak nem csak egy szelete érdekli, hanem az egész. Ezért a teológusok határvidékeken mozognak, sőt, bejárják az összes „országot”. A teológusoknak szinte minden tudományággal kapcsolatuk van, és ez a kapcsolat nem is mindig felhőtlen. A tudományok általában idegenként – néha agresszorként, máskor ügyefogyott koloncként – tekintenek a teológiára. A teológusok időnként okot adnak mindkettőre, de sokszor csak a dolgukat végzik, és a szerepük generálja a konfliktust. A teológusé sajátos pozíció, melynek izgalmát és feszültségeit magam is átélem. Kevin Vanhoozer egyik találó metaforája segített jobban megértenem ezt a különös szerepet.

Tovább a teljes cikkre »

Néhány éve hallottam egy vallomásról, ami nagyon megmelengette a szívemet. A vallomás ritka bepillantást enged a huszadik század egyik nagy teológusának a lelkébe. Akinek mond valamit Oscar Cullmann neve, az megérti, hogy miért jelenthet nekem sokat, amit mindjárt leírok.

Cullmann lutheránus teológus volt, de református teológián oktatott, és sokat tett az egyházi hagyományok közötti közeledés érdekében. Szembeszállt Rudolf Bultmann egzisztencialista teológiájával és azt hangsúlyozta, hogy a Krisztusban megjelent üdvösség nem pusztán a hívők belső élményvilágában létezik, hanem a történelemben – térben és időben – is megvalósul. Cullmann néhány munkája magyarul is megjelent, többek között a Karácsony és a karácsonyfa eredetéről, valamint az őskeresztény hitvallások kialakulásáról szólók.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum