A ‘Tertullianus’ címkével jelölt bejegyzések

Mások gondolatait olvasva én is változom. Ahogy a szavakat, mondatokat, bekezdéseket ízlelgetem, lecsillapodik, kisimul a lelkem, kontúrossá válik az elmém, és régi érzések bukkannak elő, amelyek a napi taposómalomban elrejtőznek, ha egyfajta lelki sabbatként nem szánok rendszeresen időt elmélyült olvasásra. Szeretek olvasni, szeretek elmélkedni az olvasmányaimon, és szeretek írni arról, ami megragadja a figyelmemet. De nem csak szeretem ezt csinálni, e nélkül mást sem tudok jól csinálni. Az olvasás az egyik legfontosabb alapja szinte minden tevékenységemnek, amit eddig gyümölcsözőnek találtam. Tudatosan szánok rá időt, akkor is, ha nincs. Megint a legjobb olvasmányaimból következik egy év végi válogatás.

Tovább a teljes cikkre »

Magyarországon mindennapos tapasztalat, hogy sértegetnek bennünket. Olyan kultúrában élünk, mely gyakran operál a megszégyenítés eszközével. Sokszor észre se vesszük, mennyire természetes ez. A bántás jöhet a főnöktől, a szomszédtól, a jegyellenőrtől, az utastól, a portástól, a tanártól, a diáktól, a feleségünktől, a férjünktől, az apánktól, anyánktól, testvérünktől, gyerekünktől, vagy akár a legjobb barátunktól is. Mi is megtanultuk ugyanezzel a módszerrel kivédeni a sértéseket. Sőt, néha megelőző csapást mérünk a másikra, hogy lefegyverezzük, mielőtt nekünk támadhatna. Az előző posztban Tertullianus Szentírás-képéről írtam. Ha már nála van a szó, bemásolok A türelemről c. könyvéből egy rövid idézetet, melyben a sértések eltűrésére buzdítja olvasóit. Tertullianus kicsit más perspektívába helyezi ezt a kérdést.

Tovább a teljes cikkre »

Tertullianus, aki a Kr. u. 2-3. század fordulóján élt és alkotott, különös alakja az egyház történetének. Sokan szemére vetik, hogy élete utolsó időszakában a montanisták szigorú „karizmatikus” csoportjához kapcsolódott. Tertullianus műveiből (Szent István Társulat, 1986) ugyanakkor az a kép rajzolódik ki a latin egyházatyáról, hogy vészterhes időkben a keresztény hit egyik legjelentősebb védelmezője (apologéta) volt. Legnagyobb vitáját Markionnal, a második századi eretnekkel vívta, aki az apostoli könyvekből és a „Teremtő írásaiból” (ahogy Tertullianus az Ószövetség könyveit nevezte) a maga számára ollózott össze egy súlyosan megcsonkított szentírást. Bár Tertullianus nem mindig tartotta hasznosnak a Szentírás szövegével kapcsolatos vitatkozást, ugyanúgy Isten szavaként tekintett a Szentírás könyveire (Ó- és Újszövetségre), mint az egyháztörténet későbbi alakjai, akikről eddig szó esett.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum