A ‘tisztelet’ címkével jelölt bejegyzések

Az utolsó „sola” ismét a reformáció vitáit meghatározó érdemek kérdését állítja a középpontba, és leszögezi: egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo gloria! A jelszó mögött több fontos meggyőződés húzódik meg, amelyek együtt rajzolják ki a reformáció teológiájának arcélét. A soli Deo gloria szavak Istent teszik meg az üdvösség egyetlen forrásának és az imádat egyetlen tárgyának. Az evangélium Isten evangéliuma (Róm 1,1), Isten munkája (Ef 2,10), Isten ereje minden hívő üdvösségére (Róm 1,16). A hit is Isten ajándéka, ezért amikor Isten hit által fogad el bennünket igaznak, senki sem dicsekedhet előtte az érdemeivel (Ef 2,9). Az üdvösség mindenestül kegyelem (Ef 2,1-10). Minden Istentől, Isten által és Istenért van, övé az érdem és a dicsőség mindörökké (Róm 11,33).

Tovább a teljes cikkre »

Az előbbi bejegyzésem a kézfogásról szólt, ebben az ölelésről szeretnék néhány gondolatot megosztani. Az ölelés bizonyos kultúrákban a kézfogás szinonimája, nálunk, magyaroknál az ölelés a kézfogásnál jelentőségteljesebb, bensőségesebb, melegebb mozdulat. Bár Z. D. Gurevitch szociológus a kézfogást kisölelésnek is nevezi, a magyar kultúrában az ölelés bizalmasabb közeledési forma, mint a kézfogás. A kézfogás is megtelhet mély jelentőséggel (lehet például a megbékélés jele), de kevésbé érződik benne elköteleződés, mint az ölelésben. Az ölelés egymásba fonódás, egész testünkkel – de legalábbis két karunkkal és felső testünkkel – részt veszünk benne, ami nem igaz a kézfogásra. A kézfogással kinyúlok a másik irányába, hogy a köztünk lévő semleges térben találkozzunk, az öleléssel önmagamban készítek helyet a másik számára, és ő is magában nyit rést a számomra. A kétféle kapcsolódás közül ezért az a radikálisabb lépés a másik felé, amit az ölelés fejez ki.

Tovább a teljes cikkre »

A kézfogás kapcsolódás a másik emberhez. Lehet puszta formalitás, de lehet üzenetértéke is. A kézfogásom milyensége legtöbbször ösztönösen kifejez valamit abból, ahogyan a másikhoz kapcsolódok. A kézfogás részben persze kulturális kérdés, hiszen van, ahol öleléssel, csókkal (akár szájra is), orrösszeérintéssel, meghajlással vagy valami ehhez hasonlóval üdvözlik egymást az emberek. Valószínűleg az összes üdvözlési formáról el lehetne mondani hasonlót, mint a kézfogásról, de mivel a mi európai és magyar kultúránkban a kézfogás az általános – bár nem az egyetlen – üdvözlési forma, most ennek a finom árnyalatairól lesz szó.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum