A ‘Török Gábor’ címkével jelölt bejegyzések

Szokásomhoz híven az idei legjobb olvasmányélményeimről következik egy lista. A 2017-es évem a nagy újraolvasásokról szólt. Újraolvastam Aranytól a Toldit, Saint-Exupéry-től A kis herceget, Arisztotelésztől a Poétikát, Cronintól a Réztábla a kapu alattot, Homérosztól az Iliászt (amit annak idején csak rövidített formában olvastam), és volt idén is a kezemben Mikszáth, Oscar Wilde, Agatha Christie, J. K. Rowling (pontosabban R. Galbraith), no meg Ellis Potter, Tim Keller, C. Stephen Evans és Herman Dooyeweerd, akiktől máskor is olvastam már, és akikre most nem fogok kitérni az alábbi listában, noha sok örömöt, izgalmat és hasznos gondolatot kaptam tőlük. Idén is a hármas felosztás következik: teológia, spiritualitás és kultúra. Íme a legjobb olvasmányaim:

Tovább a teljes cikkre »

A politikai gondolkodás világában különleges vállalkozásnak tartottam Török Gábor elemző blogját. Tetszett, hogy a törökgáborelemez különbséget tudott tenni a dolgok értéke és a dolgok mechanizmusa, valamint a meggyőződés és a meggyőzés erejének megítélése között, és ezzel egy olyan politikai érdekektől és értékektől független elemző térbe invitált engem is, ahol nem csak saját meggyőződésemet (vagy annak ellenkezőjét) hallottam vissza, hanem azt is mérlegre tudtam tenni, hogy egy-egy politikai szereplő a siker milyen esélyével képvisel meggyőződéseket és érdekeket. TG projektjét tehát kezdettől rokonszenvvel figyeltem és sokat tanultam belőle. Ha elindult volna a veszprémi időközi választáson, valószínűleg rá szavaztam volna, bár ezt azzal a tudattal tettem volna, hogy szavazatommal megölöm az elemzőt. Ettől viszont azért nem féltem, mert hónapok óta sejthető: az elemző már korábban meghalt. Egyszerre értem és bánom ezt, de leginkább a teológiai gondolkodás számára szeretnék néhány tanulságot leszűrni belőle.

Tovább a teljes cikkre »

„A mai nappal befejeztem ennek a blognak az írását. Belefáradtam, nincs hova ragozni. Hat év után elegem lett a szócsatákból, vitákból, magyarázkodásból. Remélem, volt néhány olyan írásom, ami azért egy-egy olvasómnak jelentett valamit. De most úgy érzem arra van szükségem, hogy a vitáktól hátrébb lépjek, kiszálljak, megpihenjek.” Ezt írta Sytka tegnap a honlapján. A Megmondom blogon azóta roppant hollóként áll kitűzve a fekete zászló. „A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül” (Poe). Illendőnek tartom, hogy szóljak az elhantolt honlap emlékére néhány méltató szót.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum