A ‘transznemű’ címkével jelölt bejegyzések

A Nashville-i Nyilatkozat azzal a céllal született, hogy megvallja, amit a Szentírás és a keresztény egyház a szexualitásról és a házasságról évezredek óta tanít. A szövegezői szerint a Nyilatkozatot az tette szükségessé, hogy ennek a tanításnak a helyességét az elmúlt években – a kultúra változásával összhangban – sokan a kereszténységen belül is megkérdőjelezték. A Nyilatkozat nem akar semmi újat állítani ahhoz képest, amit a Szentírás alapján a keresztények évezredek óta hisznek, csak megvallja a hagyományos keresztény álláspontot és kinyilvánítja az abban való változatlan hitet. Mivel azonban sok félreértés született a Nyilatkozat céljával kapcsolatban, fontos tisztázni, hogy a Nyilatkozat megalkotóinak mi nem volt a célja a Nyilatkozattal.

Tovább a teljes cikkre »

Jordan Peterson az új személyes névmások („zhe” és „zher”) kötelező használata ellen tiltakozva egy alkalommal kitér a transzneműség jelenségének egyik legproblémásabb vetületére. Vajon mi az alapja annak – kérdezi –, hogy valaki az identitásáról szerzett saját szubjektív percepcióját, főleg, ha az közel sem egyértelmű, másokra kényszerítse? A kanadai kormány rendelete, amely az LMBTQI lobbi igazságáról meggyőződve, vagy annak politikai hasznát felmérve, kötelezővé tette az új névmások használatát, abból indul ki, hogy az identitás olyan dolog, amely az ember szubjektív érzékelésétől függ. És nem csak hogy attól függ, de kizárólag attól függ, olyannyira, hogy akár teljesen függetlenné válhat az alapvető biológiai tényektől is. Sőt, akár egészen rugalmassá is válhat, hiszen – mondja Peterson –, a „zhe” és „zher” mellé azóta több tucat új identitást jelölő névmás került, van, aki speciális karkötőt is hord, amely jelzi, hogy aznap éppen férfi vagy nő-e, esetleg valami más. Bizarr identitások alapján közösségekbe is rendeződnek ma már azok, akik tündérnek, kiskutyának vagy éppen medvének képzelik magukat. Ha megkérdőjelezhetetlennek tartjuk a transznemű ember szubjektív percepcióját, ugyanezen logika mentén el kell fogadnunk ezeket az identitásokat is valóságnak.

Tovább a teljes cikkre »

Új szimbólummal ismerkedik a nyugati világ. A szimbólum egy alakot ábrázol, aki magában foglalja a férfi és a női nem megkülönböztető piktogramjait, melyeket eddig a nyilvános vécék ajtaján láthattunk. Az új alak egyik oldalon nadrágos férfi, másik oldalon szoknyás hölgy. Ő a transznemű ember, akit a gender-ideológia szerint nem lehet a hagyományos kategóriákban értelmezni. Az önmagát dekonstruáló és rekonstruáló Amerika progresszív vidékein most épp egymással versengve helyezik el az új piktogramokat, jelezve, hogy a nyugati kultúra meghaladta a nemek binaritását és nyitottá vált a nemek fluiditásának megélése felé. Hurrá! Éljen a haladás! Csakhogy van valami mélyen ellentmondásos a transzgender mozgalom szemiotikájában.

Tovább a teljes cikkre »

A Gyermekorvosok Amerikai Testülete (American College of Pediatricians) 2016. március 21-én kiadott egy előzetes állásfoglalást Gender Ideology Harms Children (A gender-ideológia árt a gyermekeknek) címmel. Azt ígérik, hogy ennek az állásfoglalásnak bővített formáját nyáron fogják megjelentetni. Az állásfoglalásnak különös jelentőséget ad az egyre durvuló öltözővita, ami az amerikai társadalmat lázban tartja. A gyermekorvosok tudományos kutatásokon alapuló állásfoglalása arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy a gender ideológia térnyerése rendkívül súlyos testi és lelki károkat okozhat gyermekek életében. Alább olvasható a kiegészítésekkel ellátott állásfoglalás magyar fordítása.

Tovább a teljes cikkre »

Mikor Heidl György megírta Mi, transzkorúak című szatirikus cikkét, legrosszabb lázálmomban sem gondoltam, hogy valaha bárki is így gondolhat magára, mármint hogy tényleg transzkorúnak higgye magát és ami még fontosabb: mások is komolyan vegyék ez irányú identitását. Naiv voltam. Nemrég hírül adta a média, hogy megvan az első nyíltan felvállalt transzkorú identitású embertársunk is. Stefonknee Wolscht. A hétgyerekes kanadai családapa 46 évesen jött rá, hogy ő valójában nő, sőt, most éppen (52 évesen) hatéves kislány. Wolscht otthagyta új identitásával szemben intoleráns családját és örökbe fogadtatta magát barátaival, akiket fogadott apjának és anyjának nevez. Jelenleg kislány ruhákban színezget, babázik, időnként cumizik, és örül annak, hogy szégyen nélkül megélheti valódi önazonosságát. Kanada kiváló hely ehhez számára, az LMBT körökben ismert torontói Metropolitan Community Church teljes támogatásáról biztosítja, és ha kicsit iparkodik, talán még a kormányba is bekerülhet.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum