A ‘vadállatok’ címkével jelölt bejegyzések

Apósomék pécselyi házának ablakában van egy nagy, kövér pók. Amikor sógornőm lefényképezte, a képen olyannak látszott, mintha egy drón kémlelné a terepet a szembelévő ház felett. Pedig csak egy méltóságteljes, nagy pókról van szó, mely hálójával beszőtte az ablakot, és eredményesen őrzi gondosan kiépített pozícióit. Nem voltam soha fóbiás, de mindig iszonyodtam a pókoktól, nem szerettem őket, elemi szinten váltottak ki belőlem erősen negatív érzéseket. Van valami azokban a lábakban, az egész alakzatban, no meg a tevékenységében, ami riaszt. Mintha valami eredendő gonoszság kapcsolódna hozzá, valami tömény rosszindulat, aminek pusztító mérge fenyegetést jelent a többi élőre. Sok embertársam érez így, és elég régóta ahhoz, hogy a mítoszok és mesék is ekképpen ábrázolják ezeket az Arachnidák osztályába tartozó lényeket.

Tovább a teljes cikkre »

Reggeli csendességemben éppen Márk evangéliumát olvasom, és a minap egészen megmelengette a szívemet egy apró momentum: az a megszokottá vált, mégis kissé furcsa tény, hogy Jézus a szolgálata kezdetén negyven napot a sivatagban töltött, vadállatokkal. A bibliai-teológiai jelentősége ennek a képnek nyilván az, hogy Jézus az Úr szolgájaként Izráellel azonosult, Izráel népéhez hasonlóan Egyiptomból kijőve, majd a pusztában megkísértetve, végül pedig a Jordánon „átkelve” kezdte meg messiási szolgálatát. Erre hívja fel a figyelmet Máté is, amikor azt mondja, hogy Isten Egyiptomból hívta el fiát, mint egykor Izráelt. Engem azonban a történetnek most nem ez a vetülete ragadott meg, hanem maga az a tény, hogy Jézus a sivatagban volt, vadállatokkal.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum