A ‘világvége’ címkével jelölt bejegyzések

Elmondom egyszerűbben, érthetőbben és személyesebben is azt, amit az előző bejegyzésben teológusul írtam. Vajon miért tanácsolta Pál a korinthusi hajadonoknak, hogy a súlyos nehézségek és a vég „közelsége” fényében fontolják meg a függetlenséget? Azért, mert tévesen azt hitte, Krisztus még az ő idejükben el fog jönni? Ha igen, akkor Pál félrevezette ezeket a szerencsétlen lányokat, ráadásul egy olyan kérdésben, ami mélyen a húsukba vágott. Ez nem csak miattuk lenne baj, de miattunk is, akik ezek után hogyan hihetnénk Pálnak, amikor más területeken ad apostoli tanácsokat és rendelkezéseket? Az előző cikkben azt akartam bizonyítani, hogy ez az értelmezés a szöveg félreértésén alapul. Most megpróbálom közelebb hozni Pál tanácsának a jelentőségét a mi életünkhöz.

Tovább a teljes cikkre »

A blogközi párbeszéd jegyében szeretnék reagálni arra a dilemmára, amit Sytka egy friss blogbejegyzésben vázolt fel az 1 Korinthus 7-tel kapcsolatban. A dilemma lényege az, hogy ha Pál úgy gondolta, hogy közel a világvége (Sytka ezt az értelmezést fogadja el, bár a cikk végén elvi nyitottságot mutat más magyarázatra is), és ennek fényében tanácsolta a szűz lányokat, hogy ne menjenek férjhez, vajon lehet-e Istentől ihletett, amit tanácsolt, illetve ha nem, milyen alapon fogadjuk el Pál apostoli tanácsait más esetekben? A Sytka által felvetett dilemma érthető és jogos, amennyiben elfogadjuk a kiindulópontot, hogy Pál a szakaszban a közeli (még a hajadonok életében bekövetkező) világvégéről beszélt. Ebben a bejegyzésben viszont azt szeretném megmutatni, hogy a kiindulópont exegetikailag megalapozatlan, ezért a Sytka által felvázolt dilemma is fals. Nézzük meg először az ominózus páli szöveget:

Tovább a teljes cikkre »

Elképesztő, hogy mennyire rácuppant a világ erre a maja naptár dologra. Ezoterikus körök évek óta pörgetik a témát, de a hisztéria idén már egészen abszurd méreteket öltött. Persze senki nem gondolja komolyan, hogy a világ véget ér holnap. Legkevésbé azok, akik jó üzletet csináltak ebből az álapokalipszisből. Nem látom, hogy az emberek magukhoz szorítanák feleségüket, férjüket, fiaikat, lányaikat, hogy megköszönjék az együtt töltött éveket, és sírva bocsánatot kérjenek egymástól. Nem rohannak rokonokhoz, barátokhoz, hogy lezárják ezt az egész életet, bármennyire is haragudtak a világra vagy annak Alkotójára. Az emberek nem próbálják rendezni a dolgaikat, és nem látom annak a jeleit sem, hogy a Mindenhatóval próbálnának jó viszonyba kerülni az apokalipszis előtt.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum