A ‘Wheaton College’ címkével jelölt bejegyzések

A chicagói keresztények úgy válogathatnak a gyülekezetek között, ahogy egy négycsillagos hotel vendégei próbálgatják a svédasztalos vacsora ételválasztékát. Aki a hagyományos liturgiát szereti, pár perc alatt talál magának olyan helyet, ahol a formáknak nagy tisztelete van. Rengeteg erre a katolikus templom, de ha valaki ortodox közösséget keres, azt is könnyen talál, protestánsként pedig még egyszerűbb a helyzete. Ha lutheránus, választhat konzervatív és liberális helyek közül, episzkopálisként kereshet magának evangéliumit, karizmatikusat, átlagosat vagy akár ezek bármilyen ötvözetét. Nincs rosszabb helyzetben az sem, aki nem szereti a liturgiát; evangéliumi gyülekezetek tucatjai várják tárt karokkal. A kínálat szédítő. Van kicsi, közepes, nagy és nagyon nagy. Ha valaki jó igehirdetésekre kíváncsi, választhat húzóneveket vagy kevésbé ismert, de ettől még rendkívül szinvonalasan prédikáló lelkészeket. Aki a kortárs dicsőítést szereti, pillanatokon belül lesz gyülekezete, aki a régi himnuszokat, annak is. Felekezetek mentén is lehet keresgélni, hiszen itt minden van: baptista, metodista, pünkösdi, szabad evangéliumi, testvérgyülekezet, református, presbiteriánus, fundamentalista, „progresszív” evangéliumi, „emergent” vagy akármi más, ami az egyháztörténetben régen vagy ma egyszer már megjelent. Tényleg minden van.

Tovább a teljes cikkre »

Sötét szobába léptem, melynek közepén egy háromdimenziós kereszt világított. A kereszt egy jókora négyszögletű pódium tetején állt. A háttérben mint egy szívverés Bach Máté Passiójából a 63. számú korál dallama hangzott: „Ó Krisztus-fő, Te zúzott…” A pódium mind a négy oldalán kivilágított igeversek hasították szét a sötétséget, jelezve, hogy a kereszt és az értelmezése együtt jelentik a világosságot. Ez a szoba az evangélium szobája volt. A múzeum szívében jártam, a kamrában, ahol az egész kiállítás értelmet nyer. Úgy álltam ott a sötétben, mint Jónás a cet gyomrában. Ha beledöföm a késemet, a Billy Graham Center, sőt, maga a világmisszió holtan rogyna össze és engem is maga alá temetne. Itt, a múzeum sötét szívkamrájában van a titok, mely Whitefield, Edwards, Moody, Sunday és Graham szolgálatát mozgatta. (És persze itt a magammal hozott kérdőjel: Finney.) Vajon mi ez a titok? Mit mondanak a világító mondatok?

Tovább a teljes cikkre »

Wheatoni tartózkodásom alatt háromszor mentem végig a Billy Graham Center múzeumán. Az állandó kiállítás rengeteg gondolatot indított el bennem. Maga a központ 1979-ben nyílt a Wheaton College területén, hogy elősegítse a világméretű evangélizáció ügyét; jelenleg kb. ötven szolgálaton keresztül látja el ezt a feladatát. Ezek egyike az épület földszintjén található múzeum, mely messze túlmutat önmagán – és minden más tárlaton, amit eddig láttam. A múzeumba lépve a gyanútlan látogató (mint én) azt gondolja, hogy objektív megfigyelőként végignéz egy érdekes kiállítást. Pedig nem, és csak a végén jön rá, hogy ez miért képtelenség.

Tovább a teljes cikkre »

Wheaton barátságos „evangelical” sziget Amerika egyik legszekulárisabb metropolisza tövében. Az itt élők számára védőburok, mely kicsiny burok globális hatása ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen. Chicago – az amerikai Midwest New Yorkkal versengő központja – igazi multikulturális világváros, tele európai és ázsiai bevándorlókkal, akik részben beleolvadtak már az amerikai olvasztótégelybe, részben éppen maguk olvasztják még azt a bizonyos tégelyt új, sokféle kulturális tradíciót megjelenítő formává. Wheaton sajátos szín ebben a kavalkádban. Természetesen itt sem mindenki evangéliumi keresztény, de a túlnyomó többség az. Egymás hegyén-hátán templomok és imaházak láthatók, a kisváros szellemi központja pedig nem más, mint az 1860-ban alapított Wheaton College. (Az egyetem tőszomszédságában lévő evangéliumi gyülekezetnek kb. 2500 aktív tagja van.) Wheaton jómódú, rokonszenves, evangéliumi „suburb”, annak minden vonzerejével és illúziójával együtt.

Tovább a teljes cikkre »

A Wheaton College egyik legkülönlegesebb épülete a Marion E. Wade Center, ahova ittlétem óta már háromszor ellátogattam. A Wade Center hét ismert brit író – Owen Barfield, G. K. Chesterton, C. S. Lewis, George MacDonald, Dorothy L. Sayers, J. R. R. Tolkien és Charles Williams – hagyatékát ápolja. A gyűjtemény Clyde S. Kilby amerikai irodalmár (Wheaton College professzor) álma volt, aki először a C. S. Lewis és közte folyó levelezést tette közzé Lewis-kutatók számára. Kilby közbenjárására a Wheaton College-ban talált otthonra Lewis saját könyvtára is. A gyűjtemény fokozatosan bővült, majd Marion E. Wade üzletember családja adományai révén jött létre – és költözött külön épületbe – a Wade Center. A gyűjtemény ma több mint 12 000 kötetből és több mint 65 000 oldalnyi kéziratból és levelezésből áll. A központ múzeumként is és kutatóközpontként is működik, ahova a világ minden tájáról érkeznek érdeklődők és kutatók.

Tovább a teljes cikkre »

A Szentírásról szóló sorozattal párhuzamosan elindítok egy másik – valamivel személyesebb – sorozatot is, ami egy amerikai egyetemhez kapcsolódik, ahol éppen tanulmányokat végzek. Kicsit több mint egy hete itt vagyok a Chicago külvárosának számító Wheatonban, a Wheaton College Graduate School nyári ösztöndíjasaként, hogy az Újszövetség és a patrisztika területén az apostoli tekintély kérdését kutassam a korai egyház vonatkozásában. Van, akinek ez rém unalmas lenne, engem izgalommal tölt el, hogy végre hetekig egy könyvtárban lehetek, lexikonok és elsárgult, régi könyvek társaságában. Azért nem csak ez történik velem, és arra gondoltam, néha beszámolok a könyvtáron kívüli élményeimről is. Hadd kezdjem rögtön egy hepiendes sztorival.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum