Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Az elválasztásról

„Love unites” – ez állt Mats Hummels német játékos szivárványos pólóján, amit néhány napja egy sajtótájékoztatón erkölcsi hitvallásként vett magára. Számomra most ebben nem is az az érdekes, hogy egy focista vajon miért tartja fontosnak, hogy a homoszexualitás elfogadását népszerűsítse, és még csak nem is a szlogen igazságtartalma érdekel, hogy ebben az esetben vajon tényleg a szeretet egyesítő erejéről van-e szó, sőt, hogy vajon helyes-e szeretetnek nevezni azt, amire Hummels gondol. Inkább azért hozom fel a dolgot, mert rávilágít kultúránk egyik furcsa előítéletére. Arra, hogy valami különös okból úgy gondoljuk, hogy ami egyesít, az jó, ami elválaszt, az viszont rossz. De ez egyáltalán nem magától értetődő. Ezzel az erővel akár azt is állíthatnánk, hogy ami függőleges, az jó, ami vízszintes, az viszont rossz. Holott például az aszfaltra festett záróvonal vízszintesen jó, a villanypózna pedig függőlegesen, az ember esetében pedig nappal inkább a függőleges helyzet a jobb, éjszaka viszont a vízszintes.

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (29) – Megszentelem és Istenük leszek

„Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek. Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. És megtudják, hogy én, az ÚR vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, hogy közöttük lakozzam én, az ÚR, az ő Istenük.” (2Móz 29,44-46)

Maga Isten választotta Izráel fiait a népéül, hogy Istenük legyen és közöttük lakjon. A szent Isten és a tisztátalan nép kapcsolatában azonban közbenjáróra és engesztelésre van szükség: ez ennek a fejezetnek is a legfőbb tanulsága. A főpap a közbenjáró, a kijelentés sátrához tartozó oltár pedig az engesztelés helye. Mindkettőnek szentnek kell lennie.

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (28) – Hordozza a vétkeinket

„Készíts homlokdíszt színaranyból, és vésd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az ÚR szent tulajdona! Fűzd kék bíbor zsinórra, és legyen a süvegen, a süveg elején. Legyen Áron homlokán, és hordozza Áron a szent dolgokban elkövetett bűnök terhét, amelyeket Izráel fiai a különféle szent ajándékokkal kapcsolatban követnek el. Legyen mindig a homlokán, hogy kedvesek legyenek ők az ÚR előtt.” (2Móz 28,36-38)

A főpap ruházata összetett és díszes volt. A ruházat része volt az efód, a hósen, a palást, a süveg, a csengettyű, a pecsétgyűrű, és a homlokdísz. Ez utóbbi aranyból volt, kék bíborzsinór segítségével volt a süveg elejére rögzítve, és rá kellett vésni: JHVH szent tulajdona (‎קֹ֖דֶשׁ לַֽיהוָֽה).

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (27) – Olaj a mécstartóba

„Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.” (2Móz 27,20)

A szentélyben volt a gyertyatartó (2Móz 25,31-40), a menóra (מנוֹרָה), ezen kellett meggyújtani a fényt, hogy az egész éjjel égjen. A törvény így szólt: „Áron és fiai gondoskodjanak arról, hogy a kijelentés sátrában, a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, estétől reggelig égjen az az ÚR előtt! Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál!” (2Móz 27,20-21)) Vajon mi volt ennek a jelentősége?

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (26) – Karmazsintetű

„Azután készíts kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból! Művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítsd azokat!” (2Móz 26,31)

Ez a négy szín többször előkerül a Szentsátor leírásában, közülük azonban kiemelkedik a karmazsin, a kárpit égő vöröses színe. Ezt a színt egy pici állatból vonták ki, amit a népnyelv karmazsintetűnek vagy karmazsinféregnek nevez. A héber szöveg is így utal rá: ‎תֹלַ֣עַת שָׁנִ֔י. (A toléah (תּוֹלֵעָה) férget, a sáni (שָׁנִי) pedig skarlátvöröst vagy karmazsint jelent.) Ez a különös állat adta a vérét ahhoz, hogy a Sátor kárpitjának is a vérvörös legyen a meghatározó színe.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK