A ‘Közösség’ kategória archívuma

Az apostolok hagyománya (KRE-L’Harmattan, 2020) c. könyv a kereszténység kezdeteiről szól. Azért írtam, mert szerettem volna jobban érteni, hogy mi történt kétezer éve a Jézusról elnevezett mozgalomban és hogyan maradt fenn ennek a hagyománya. Bár a téziseimet elsősorban a tudományos közösség elé tártam, ezért igyekeztem minden állításomat tényekkel és érvekkel megalapozni (és az érveim megalapozottságát meg is mutatni), a kötet szerintem kifejezetten érdekes lehet olyan olvasóknak is, akik nem járatosak a teológiában vagy az Újszövetség-tudományban, de érdeklődnek a kereszténység kezdetei iránt. Írás közben rengeteg kérdés volt a fejemben, amelyekre kerestem a választ, és ezek a kérdések szinte biztosan szöget ütöttek mások fejében is. Ha érdekel a válaszom az alábbi kérdések valamelyikére, Az apostolok hagyománya számodra is hasznos olvasmány lehet:

Tovább a teljes cikkre »

Tegnap kijött a nyomdából Az apostolok hagyománya című monográfiám a L’Harmattan Kiadó gondozásában, a Károli Könyvek sorozat részeként. A kötet közel áll a szívemhez, mert egy évtizedes gondolkodás és nagyjából öt évnyi intenzív kutatómunka gyümölcse. A Libri a borítószöveggel ajánlja:

„Szabados Ádám könyve két nagy kérdésre keresi a választ: beszélhetünk-e történetileg igazolható normatív hagyományról az egyetemes egyház életében, és ha igen, hogyan lehet körülhatárolni ezt a hagyományt. A szerző szerint mindkét kérdésre az apostoli tekintély adja meg a választ.

Tovább a teljes cikkre »

A teológia olyan, mint egy test, a teológusok pedig jó esetben olyanok, mint a doktorok, akik ügyelnek a test egészségére. Pál megdicséri a római hívőket, hogy szívükből engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelynek követésére adattak (Róm 6,17). Az eredeti szövegben a τύπον διδαχῆς szóösszetétel szerepel, amelyben a τύπος leginkább alakot, sajátos formát jelent. Figyelemre méltó, hogy Pál a keresztény tanítást összefüggő egységnek látja, nem pedig különálló tanok gyűjteményének. Maga a Római levél is, amelyben ez a mondat elhangzik, egy ilyen összefüggő, egységes elbeszélése a keresztény hitnek. Talán ez is alapjául szolgált a Melanchton által használt kifejezésnek: Corpus doctrinae. Nem akarom túlfeszíteni a metaforát, de hasznosnak tartom, ha a teológiát mi is a testhez hasonlítjuk, amely lehet egészséges is és beteg is (vö. 1Tim 6,3; 2Tim 1,13; Tit 1,9). Ez egyrészt erősíti az előzetes hitet, hogy a teológia egyetlen, szerves, élő egységet képez, másrészt tisztázó hatása van arra, ahogy a teológiai tévedések súlyát értékeljük. Ez utóbbiról szeretnék néhány szót ejteni.

Tovább a teljes cikkre »

Nemcsak az összegyülekezés alkalmainak elmaradása jelent most kihívást a gyülekezeteknek, hanem az is, hogy mi legyen a karantén idején az úrvacsora megünneplésével. Nálunk „békeidőben” minden vasárnap van kenyértörés, nagyon fontos része az istentiszteleteinknek, ezért nagy a hiányérzet is, ha elmarad. De hogyan vegyünk úrvacsorát a járvány alatt? Lehet ezt virtuálisan csinálni, vagy legalább félig virtuálisan, mint az igehirdetés hallgatását? Van itt is „pótmegoldás”? Megtörhetjük mi magunk, otthon a kenyeret? Nem sérti az eucharisztia szentségét, ha „pótmegoldást” alkalmazunk? És mi van a gyülekezeti fegyelemmel, amely időnként magában foglalhatja az úrvacsorától való eltiltást, vagy legalább a figyelmeztetést, hogy ítéljük meg magunkat? Felfüggesszük erre az időre, és engedjük, hogy bárki, bárhol, bármikor, bárhogyan úrvacsorázzon? Léteznek erre az időre érvényes elvek?

Tovább a teljes cikkre »

Mivel a járvány miatti veszélyhelyzet még hosszú hónapokig elhúzódik (valójában nem tudjuk, mikor lesz vége), és a gazdasági következményeket igazán csak utána fogjuk mindannyian megérezni (ezek igencsak kemények lehetnek), és jelen állás szerint százezrek veszítik majd el a munkájukat (ez már elkezdődött), a gyülekezetekben is készülnünk kell a súlyos pénzügyi következményekre. Most nem arra gondolok, hogy mi lesz az épületek bérlésével, fenntartásával, a pásztorok fizetésével, bár sok helyen nyilván ezek is égető kérdések lesznek. Komolyabb szociális problémákra kell majd választ találnunk, ahogy a jeruzsálemi ősgyülekezetben, amikor sürgős átmeneti segítségre volt szüksége az elszegényedetteknek. Fontos, hogy már most kezdjünk készülni a nehéz időkre, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ami jön.

Tovább a teljes cikkre »

A gyülekezetek többsége (talán mind) távkapcsolatokba ment át. Fura ez az új helyzet, de ha azt gondoljuk, hogy a virtuális jelenlét a 21. század technológiai vívmánya, emlékezzünk arra, hogy régen is voltak olyan eszközök, amelyek által a fizikai jelenlétet pótolhatta valamiféle szimbolikus, virtuális kommunikáció. Ilyen eszköz volt az írás, amely képes volt rögzíteni a kommunikációt olyanok számára, akik nem voltak testben jelen, vagy a hajózás, az utak, a lovak és a ló-vontatta szekerek, amelyek távoli vidékekre is hatékonyan el tudtak juttatni üzeneteket, hogy aki távol volt, valamiképpen közelivé válhasson. Ezek a technológiai vívmányok tették lehetségessé, hogy Pál apostol anélkül tarthatott kapcsolatot gyülekezetekkel, hogy személyesen ott lett volna közöttük. Hadd mutassak néhány példát erre a lelki jelenlétre:

Tovább a teljes cikkre »

Találkozzunk-e járvány idején? Keresztény gyülekezeteknek nem először kell dönteniük arról, hogy egy időre felfüggesszék-e az összegyülekezés alkalmait. Ez nem könnyű döntés, hiszen Isten tiszteletéről van szó, aki a legfontosabb számunkra. Sokszor éppen az volt a legbátrabb és legheroikusabb cselekedet, ha keresztények háború vagy üldöztetés idején sem hátráltak meg. Előttem van a kép, ahogy Corrie ten Boom a koncentrációs tábor női barakkjában prédikál a társainak, miközben hátulról majd’ keresztüldöfi őket egy német őr szigorú tekintete. Észak-Koreában a mai napig vannak földalatti keresztény közösségek. Egy világjárvány azonban más. Ilyenkor nem a keresztények vannak veszélyben, hanem ők veszélyeztetik embertársaikat, ha nem figyelnek az elkülönülést szorgalmazó rendeletekre. A mostani helyzetet ezért ne a háborúkhoz vagy üldöztetésekhez hasonlítsuk, hanem a korábbi járványokhoz, és talán leginkább az 1918-as spanyolnáthához.

Tovább a teljes cikkre »

Ha valaki azt kérné tőlünk, hogy foglaljuk össze röviden a hitünk lényegét, mit mondanánk? Valószínűleg nem sokunknak jutna eszébe Pál Timóteusnak írt összefoglalása, holott az apostol határozottan azzal a céllal írta, hogy a hit titkát tegye megjegyezhetővé általa. Erre gondolok: „Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3,16) Csodálkozom, hogy három évtizedes hívő életem során nem találkoztam még olyan énekkel, amelynek egy az egyben ez lett volna a szövege. Vajon miért nem ismertebb ez a hitvallás, miért nem használjuk gyakrabban a közösségi életünkben, miért nincsenek tucatjával dalok, amelyek erre épülnek? Az apostol szerint a kegyesség titka van ezekben a rövid mondatokban. Lássuk hát, mit tanulhatunk belőlük!

Tovább a teljes cikkre »

A novemberi Evangéliumi Fórumon kerekasztal-beszélgetést rendeztünk Jézus Krisztus helyettes bűnhődéséről, valamint a Budapesti Autonóm Gyülekezetből (elsősorban Görbicz Tamástól) elindult tanításról, amely azt tagadva komoly megoszlást hozott a magyar evangéliumi világba. A beszélgetés apropója az a válaszként született közös Nyilatkozat volt, amely tavaly 77 (majd később jóval több) – különböző felekezetű – evangéliumi vezető aláírásával jelent meg. A kerekasztal-beszélgetésben a Nyilatkozat első aláírói vettek részt: Győri Tamás evangélikus teológus, Márkus Tamás református teológus, dr. Szalai András metodista teológus és jómagam. Igyekeztünk az igazsághoz ragaszkodva, szeretettel beszélni erről a fontos, de nehéz témáról. A beszélgetést itt lehet megtekinteni.

Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy az afrikaiak szavazata mentette meg a legnagyobb metodista felekezetet a hitehagyástól. A United Methodist Church Generál Konferenciáján tavaly arról szavaztak, hogy a UMC a házasság kérdésében megmarad-e a hagyományos bibliai erkölcs mellett, vagy elfogadja a szexuális forradalom új (progresszív) erkölcsét, és engedélyezi az azonos neműek házasságát valamint a gyakorló homoszexuálisok lelkésszé szentelését. Az afrikaiak szavazatán múlott, hogy a UMC a hagyományos bibliai erkölcs mellett állt ki, de sejthető volt, hogy a felekezet számára ez nem a végső állapot, és a szakadás elkerülhetetlen lesz. Egy év elteltével ez ma már bizonyos. Az Egyesült Metodista Egyház szakadni fog, és ennek fontos tanulságai vannak más egyházak számára is.

Tovább a teljes cikkre »

(Földesi Barnabás festőművész barátom írását teszem közzé a prófétai és tanítói szereppel kapcsolatban. Az alábbi gondolatmenetet először másfél éve egy levélváltásban küldte át nekem több részletben. Számomra annyira megvilágosító erejű volt, hogy arra bíztattam, fogalmazza át egy önálló cikké, amit vendégposztként közzé adhatok. A cikk mostanra született meg, de a tartalma azonos a másfél évvel ezelőtti eredetivel. Aki követi az evangéliumi világon belüli mozgásokat, számos ponton kifejezetten prófétainak fogja találni a Barnabás által leírtakat. Nagyon fontos és időszerű írás. Mivel a leírt mintázat nem kortól függő, a gondolatmenet szerintem időtálló is lesz.)

Tovább a teljes cikkre »

Hatalmas szolgálatok nőttek ki a 20. századi evangéliumi mozgalom talaján, de kevés mérhető annak a pici kis missziónak a közvetett hatásához, amely Francis és Edith Schaeffer svájci otthonából indult útnak, és ma is csak pár tucatnyi munkatárssal rendelkezik az egész világon. Ez a kis szolgálat azt bizonyítja, hogy globális hatást sokszor lokális erőfeszítésekkel tudunk elérni, a Szentlélek ereje által. Szerte a világon keresztény inluenszerekkel találkozom, akik L’Abrinak köszönhetik, hogy ma szilárdan állnak a hitben és hatnak a kultúrára. A 20. század közepén Francis Schaeffer olyan hangsúlyokat hozott ugyanis vissza a kereszténységbe, amelyek sokak számára életmentőnek és rendkívül megtermékenyítőnek bizonyultak. Dick Keyes még 1984-ben öt pontban foglalta össze ezeket a hangsúlyokat.

Tovább a teljes cikkre »

Március végén az Ifjúságépítők Ifivezető képzésén tartottam előadást „Hogyan lehet érvényes a hit a 21. században?” címmel. Az előadás ún. SUFNI Talk volt, pontosan 20 percben kellett elmondanom a megadott témában a mondanivalómat. Az előadás legfontosabb gondolata az, hogy a hitünk érvényességéhez nem az üzenetünkön kell változtatnunk, hanem a hitelességünkön és az üzenetünk kontextualizálásán. Hogy hogyan helyezzük az üzenetünket ma kontextusba, és mi egyáltalán a kulturális kontextus, amelyben az ifivezetők a fiatalok közt szolgálnak, arról szól az előadás. Akit érdekel, itt tudja megnézni. (Nem csak ifivezetőknek lehet érdekes.)

Tovább a teljes cikkre »

Márkus Tamás András: Ha egy rövidebb definíciót kellene adnod arra, hogy mi, vagy ki evangelikál, mit mondanál?

Szabados Ádám: Hadd kezdjem rögtön a szóhasználattal, mert ez segít abban, hogy válaszoljak a kérdésedre. Az „evangélikál” viszonylag új szó a magyar nyelvben, az angol „evangelical” fordításaként jelent meg az elmúlt évtizedekben. Korábban azonban létezett már egy másik szó, amely lefedte a jelentését, ez pedig az „evangéliumi”. A két világháború között „evangéliuminak” nevezték azokat a hívőket, akik a Bibliát tekintették legfőbb és megbízható tekintélynek, akik hangsúlyozták a megtérést, és akik az evangéliumban való hitet a felekezeti identitásuk elé helyezték. Az „evangéliumi” melléknév jelen volt olyan szervezetek és missziók nevében, mint a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Magyar Evangéliumi Aliansz, az Evangéliumi Iratmisszió, de említhetjük az Evangéliumi Kálvinizmus Füzeteket is.

Tovább a teljes cikkre »

A minap elém került egy statisztikai sor a globális kereszténységről, ami annyira érdekes, hogy itt is megosztom. Mark Noll 2009-ben publikálta The New Shape of World Christianity c. könyvét, amelyben bemutatja, hogyan vált a globális Észak kereszténysége néhány évtized alatt domináns többségből marginalizálódó kisebbséggé. Noll adatai tíz évvel ezelőttiek, a változás valószínűleg még szembetűnőbb lenne, ha mai adatokat vennénk figyelembe, de így is meghökkentőek. Noll szerint az összes valaha élt keresztény fele az elmúlt száz évben élt, illetve most él, és a kereszténység talán soha nem volt földrajzi értelemben annyira kiegyenlített, mint a mi időnkben. Ez viszont Európa és Észak-Amerika radikális háttérbe szorulását jelenti.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum