A ‘Spiritualitás’ kategória archívuma

1. Természet és szabadság

Tőlünk nyugatra a Pride lélektani nehézsége paradox módon már nem a társadalom ellenállása, hanem a hatalom szövetsége. Az LMBTQ-ideológia mainstreammé vált. A kormányok, intézmények, médiumok és vállalatok a közösségi platformokkal versengve jelzik hangos támogatásukat. A Pride hónapja olyan vallási ünnep lett (annak minden giccsével, kegytárgyával és fogyasztói kacatjával együtt), amit jelentőségében leginkább a zsidó pészachhoz vagy a keresztény ádventhez hasonlíthatnánk. Az ellentüntetők már nem tojásokkal dobálják a felvonulókat, hanem épp a szexuális forradalom eredeti lendületét szeretnék visszaadni; azokat az időket sírják vissza, amikor a Pride még nem a hatalom ünnepe volt, egyfajta szivárványos május elseje, hanem a forradalmi hevületé, és nem az számított radikálisnak, hogy irreálisan kövér emberek rózsaszín bugyiban tiltakoznak „elnyomásuk” ellen, fiatal párok pedig egymást szájkosárban, bilincsben és pórázon vezetve ünneplik a szexuális szabadságot (!), hanem pőrén és önmagában a szexuális másság melletti kiállás. Ma már a tömegek kötelességszerűen emelik magasba a zászlót és szajkózzák a forradalom jelszavait. Mintha a szexuális forradalom országaiban a brezsnyevi pangás évei kezdődnének. Tovább.

Tovább a teljes cikkre »

Kálvin Jánost a szó legklasszikusabb értelmében nyugodtan nevezhetjünk kegyelem-tanítónak. Ez különösen hangsúlyos, amikor a reformátor a hit alapjáról ír. Az Institutióban (III.2) Kálvin hosszasan időzik a hit témájánál, és azt kutatja, mi teszi a hitet valódi hitté. Szerinte a hit mindig Isten szavába kapaszkodik, arra felel, arra reagál. „Mivel azonban Istennek nem minden szavára támad hit az emberi szívben” – írja –, „meg kell vizsgálnunk, hogy tulajdonképpen mire is tekint a hit az igében” (III.2.7). Kálvin szerint a hit feladata, hogy Isten bármely szavát elfogadja, azt is, amely ítéletről szól, de a valódi hit számára nem minden ige megfelelő alap. „Ha lelkiismeretünk haragot és bosszút lát csupán, hogyne rendülne meg, és hogyne borzadna el? Hogyne menekülne Istentől, ha retteg tőle? Márpedig a hitnek keresnie kell Istent, és nem elmenekülnie tőle. Nyilvánvaló tehát, hogy még nem határoztuk meg teljesen a hitet, hiszen nem lehet hitnek tekinteni azt, hogy valamelyest megismertük Isten akaratát.” (III.2.7)

Tovább a teljes cikkre »

A szerelem az szerelem. A férfi szereti a nőt, a nő a férfit, a nő a nőt, a férfi a férfit, a férfi a másik férfi nőjét, a nő a másik nő férjét, a férfi a gyermekét meg a másik férfi gyermekét, a gyermek a kólát, a nő a transzférfit, a transzférfi a transznőt, a transznő a férfit, a férfi a kecskét. A szerelemnek nincs határa. A szerelemnek nincs hitvallása. A szerelem az szerelem. Nem igaz? Gyűlölheti a férfi a férfit, aki elszereti a nőjét? Gyűlölhet a gyermek, akinek elszerették az apját? Vagy akinek csak apa jutott? Gyűlölheti a nő a nőt, aki a férjét úgy szereti, ahogy korábban ő szerette? Gyűlölhet a gyermek, akit a férfi, aki nem apja, úgy szereti, mint a férfi a férfit? Gyűlölhet az apa, akinek a fiát szereti a férfi, aki elhagyta érte a nőt? Lehet megbocsátásról beszélni ott, ahol a szerelem lép át határokat, ezért nincs vétek? A szerelem tényleg csak szerelem, határtalanul? Nincs hitvallása? Vagy ő maga a hitvallás? Vagy ma a multiknak van hitvallása? Biztos, hogy jó ez így?

Minden közösségben vannak egyensúlyozók, akik leginkább arra ügyelnek, hogy a társaságban megjelenő vélemények két végpontjától egyenlő távolságra legyenek. Így akarják biztosítani, hogy ők és a csoport ne sodródjanak el az igazságtól. Ők azok, akik a politikában is mindig középen állnak és a konfliktusokban is a közvetítő szerepét igyekeznek betölteni. Számukra az éppen aktuális szélsőség a hazugság, mindig attól szeretnék magukat távol tartani, amit a másik oldalról hevesen támadnak, hogy a vitázók között középen lehessenek és kijelölhessék a vitázóknak is a közepet. Ők azok, akik szerint nem helyes oldalakban gondolkodni, holott egész gondolkodásukat az oldalak közötti egyensúlyozás tölti ki. Egyesek közülük egy helyben állók, akik lecövekelnek a mértani középen, mások dialektikusok, akik a két szélsőség közötti folyamatos mozgásban valósítják meg az egyensúlyt. Ami mégis összeköti őket, az a meggyőződés, hogy az igazság mindig középen van.

Tovább a teljes cikkre »

Mindig szomorú és megrázó arról értesülni, amikor valaki hátat fordít a keresztény hitnek. Pár napja éppen Joshua Harris (a Búcsú a randevúktól c. bestseller szerzője) jelentette be, hogy nemcsak válik feleségétől, de nem tartja magát már kereszténynek sem. Harris néhány éve elkezdett Canossát járni a könyve miatt (törvényeskedőnek minősítve azt a radikális „tisztaság-kultúrát”, amit akkoriban képviselt), most az LMBTQ-közösség tagjaitól is bocsánatot kért a melegházasság korábbi ellenzése miatt, és bejelentette, hogy kicsekkolt a kereszténységből. Ez mindenképpen becsületesebb, mintha megpróbálta volna a szexuális forradalom világképét összeegyeztetni a keresztény hittel (ahogy sokan mások teszik, akik hozzá hasonlóan hajótörést szenvedtek a hitükben); de ettől még fájdalmas. Joshua Harris csak egy példa a sok közül, valószínűleg mindannyiunknak vannak ennél közelebbi történetei is. A hitehagyás jelensége egyáltalán nem új, régen is sokat gondolkodtak róla a hívők. Megosztok most egy idézetet, amely a 17. századi üstfoltozó prédikátor bestselleréből, A zarándok útjá-ból való.

Tovább a teljes cikkre »

Az LMBTQ-ideológia hátteréről szóló cikksorozatom apropóján beszélgettünk Hamar Danival a Manna FM 21 után c. műsorában. Az interjúban nagyjából azt az eszmetörténeti ívet jártuk be együtt is, amiről a cikkek szólnak. Aki hosszúnak találta az írott elemzéseket, az tehát most bepótolhatja hangzó formában is, vagy a beszélgetést meghallgatva akár kedvet kaphat a cikkek elolvasásához is. Fontos és aktuális a téma, érdemes rászánni egy kis időt. A beszélgetés itt visszahallgatható.

Heves vitákat és még hevesebb érzelmeket vált ki mostanában a gyereknevelés kérdése. Összefér-e egymással a szeretet és a fegyelmezés? Akadályozza-e a gyermek személyiségének egészséges kibontakozását a szülői korlátozás? Hogyan lehet megelőzni, hogy a gyermekünk agresszív vagy szorongó legyen a társai között? Hogy kerülhető el a szülők szokásos kiégése a gyermekeik nevelésében? Ezekről és ezekhez hasonló kérdésekről beszélgetett Demeter László, a Keresztyén Iskolák Nemzetközi Szövetségének európai regionális igazgatója, Sípos A. Szabolcs, a Fiúság Akadémia igazgatója, valamint Tapolyai Emőke, klinikai pszichológus, szexológus és felsővezetői coach. A beszélgetést Hamar Dávid lelkész vezette. A kerekasztal résztvevői maguk is gyakorló – hat, öt, öt és háromgyerekes – szülők. A beszélgetés itt meghallgatható.

Aki szereti C. S. Lewis meséit, feltétlenül olvassa el Michael Ward A Narnia-kód: C. S. Lewis és a hét szféra titka (Harmat, 2019) c. könyvét! Ward olyan réteget fedezett fel a Narnia-univerzumban, amely garantáltan átformálja, ahogy eddig a mesékről gondolkodtunk. Lewis zsenialitása tagadhatatlan, de ha őszinték vagyunk, a Narnia Krónikái egy-egy apró részlete kapcsán sokunkban volt olyan érzés, hogy az egyébként kifejezetten precíz és tudatos Lewis oda nem illő motívumokkal maszatolta össze a kompozíciót. J. R. R. Tolkiennal együtt például én is felvontam a szemöldökömet, amikor Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény-ben előbukkant a Mikulás joviális alakja. Lewis számos helyen írt az allegóriák belső szabályairól, mégis mintha maga szegte volna meg a szabályt, hogy a hordozóeszközt nem szabad összekeverni a rakománnyal. Nos, ha így gondoltuk, aligha tévedhettünk volna nagyobbat!

Tovább a teljes cikkre »

Múlt héten Hamar Dani vendége voltam Bolyki Lacival együtt a Manna FM 21 után c. műsorában. A társadalom és spiritualitás kapcsolatáról beszélgettünk. Szóba került az igazság viszonylagosságának liberális dogmája és az igazság váratlan visszatérése, az inkluzivizmus és a korlátok fontossága, a zene és a foci spiritualitása, az igazság és a hatalom egymáshoz való viszonya, az individualizmus és a törzsi gondolkodás, a kereszténység negatív megítélése, Y. N. Harari és Jordan Peterson, valamint az, hogy a keresztény hit igazsága hogyan lehet újra vonzó a társadalomban. A beszélgetést itt lehet visszahallgatni.

Mi a gender? Miért fontos a gender kérdéséről beszélni? Miért lett ez a nyugati kultúra egyik meghatározó témájává? Mi változott és miért? Hogyan viszonyuljunk a nemi identitással kapcsolatos társadalmi változásokhoz keresztényekként? Az Evangéliumi Fórum ezekről a kérdésekről rendezett kerekasztal-beszélgetést tavaly novemberben. A beszélgetés résztvevői: Tapolyai Emőke (klinikai pszichológus, szexológus és felsővezetői coach), Bolyki László (zenész, igehirdető, párkapcsolati és önismereti tréner), jómagam teológusként, valamint Hamar Dávid (az Agóra Corvin gyülekezet lelkésze) moderátorként. A beszélgetés itt megnézhető.

Hatalmas szolgálatok nőttek ki a 20. századi evangéliumi mozgalom talaján, de kevés mérhető annak a pici kis missziónak a közvetett hatásához, amely Francis és Edith Schaeffer svájci otthonából indult útnak, és ma is csak pár tucatnyi munkatárssal rendelkezik az egész világon. Ez a kis szolgálat azt bizonyítja, hogy globális hatást sokszor lokális erőfeszítésekkel tudunk elérni, a Szentlélek ereje által. Szerte a világon keresztény inluenszerekkel találkozom, akik L’Abrinak köszönhetik, hogy ma szilárdan állnak a hitben és hatnak a kultúrára. A 20. század közepén Francis Schaeffer olyan hangsúlyokat hozott ugyanis vissza a kereszténységbe, amelyek sokak számára életmentőnek és rendkívül megtermékenyítőnek bizonyultak. Dick Keyes még 1984-ben öt pontban foglalta össze ezeket a hangsúlyokat.

Tovább a teljes cikkre »

A rossz istenkép nem az, amelyik kényelmetlen, felkavar és nyugtalanná tesz. A rossz istenkép az, amelyik mást mutat, mint amilyen a valódi Isten. Isten nem függ az istenképünktől, de az istenismeretünket meghatározza, hogy mit gondolunk róla. Honnan tudhatjuk, milyen a valódi Isten? Megpróbálhatjuk a logika útján rekonstruálni, ahogy Plátón vagy Arisztotelész tették, és akkor eljutunk a Legfőbb Jó ideájához, a Mozdulatlan Mozgatóhoz, vagy valami ehhez hasonló emberi konklúzióhoz. Következtethetünk rá a természetből, és akkor az istenképünket a tapasztalataink fogják rugalmasan alakítani szinte bármivé. Megalkothatunk olyan istenképet, amelyikkel barátságos viszonyt ápolhatunk, és akkor Isten pont olyan lesz, mint a vágyaink, igazolva Feuerbach véleményét, hogy az Istenség igazából csak a vágyaink kivetítése a mennybe. De támaszkodhatunk arra is, amit Isten mond magáról, és akkor eljutunk Jézus Krisztushoz és a Biblia Istenéhez. Ezek nagyon más utak, nagyon más végeredménnyel.

Tovább a teljes cikkre »

Van egy megszégyenítő történet az Ószövetségben az emberi erényességről. Jeremiás próféta az Úr parancsára meglátogatja a rékábiakat, és a Templom egyik kamrájába hívja őket. Hanáni kamrájában aztán borral teli kelyheket tesz eléjük, hogy igyanak. A rékábiak azonban visszautasítják: „Nem iszunk bort, mert a mi ősünk, Jónádáb, Rékáb fia ezt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se a fiaitok!” (Jer 35,6) Az ÚR Jeremiáson keresztül ezt üzeni ezután Izráelnek: „Jónádábnak, Rékáb fiának a szavait megtartották. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. (…) Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amit az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám.” (Jer 35,14-16) A rékábiak ősatyjuk felé mutatott engedelmessége kontrasztban áll Izráel Isten felé tanúsított engedetlenségével.

Tovább a teljes cikkre »

A prosperitás evangéliumának dúsgazdag prédikátorai iszonyatos tehertételt jelentenek Krisztus evangéliuma ügyének. Minden korban voltak hitvány emberek, akik az evangéliumot nyerészkedésre használták, de a bővölködés prédikátorai ezt olyan döbbenetesen otromba és visszataszító stílusban űzik, hogy a jóhiszemű kívülállóknak is egy idő után kavarogni kezd tőle a gyomra. Az óegyházban a Krisztus-kufárok vándorprédikátoroknak adták ki magukat és a gyülekezetek hiszékenységéből éltek. Hasonlítottak a valódi evangélistákra, de a motivációjuk romlott volt. Bár a második század eleji Didaché bölcs tanácsokkal látta el a gyülekezeteket az ilyenek kiszűrésére, a konstantini fordulattal hatalmas tér nyílt a Krisztus-kufárok előtt: az egyházi hivatal a boldogulás egyik legbiztosabb útjává vált, a karrier csúcsa pedig idővel „Szent Péter széke” lett. Ezt a hagyományt követik ma a bővölködés prédikátorai, akik közül az amerikai Kenneth Copeland az egyik legkirívóbb példa.

Tovább a teljes cikkre »

Március végén az Ifjúságépítők Ifivezető képzésén tartottam előadást „Hogyan lehet érvényes a hit a 21. században?” címmel. Az előadás ún. SUFNI Talk volt, pontosan 20 percben kellett elmondanom a megadott témában a mondanivalómat. Az előadás legfontosabb gondolata az, hogy a hitünk érvényességéhez nem az üzenetünkön kell változtatnunk, hanem a hitelességünkön és az üzenetünk kontextualizálásán. Hogy hogyan helyezzük az üzenetünket ma kontextusba, és mi egyáltalán a kulturális kontextus, amelyben az ifivezetők a fiatalok közt szolgálnak, arról szól az előadás. Akit érdekel, itt tudja megnézni. (Nem csak ifivezetőknek lehet érdekes.)

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum