Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Sorozat az istenképű emberről

Jakus Ágnes, a parokia.hu újságírója álmodta meg azt a hatrészes cikksorozatot, amiben néhány cikk megírásával én is részt vettem. A miniprojekt célja az volt, hogy az ember istenképűsége fényében beszéljünk a keresztény életről, a kreativitásról, a megszentelődésről, az egyházról, az imádságról és az ember világban betöltött küldetéséről. Örömmel írtam meg a rám bízott cikkeket, mert a témafelvetés szerintem is fontos és kiemelt figyelmet érdemel. A megvalósult kereszténységből ugyanis gyakran hiányzik a szó legszorosabb értelmében vett emberség, ami nélkül pedig nincs egészséges, igaz lelkiség. Ági az első cikket Hamar Danira, a másodikat Földesi Barnabásra, a többit rám bízta. Jó szívvel ajánlom a sorozatot, szerintem érdemes elölről, egészében végigolvasni!

tovább

A világnézet előbb van, mint a politika

A magát többnyire nem különösebben barátságos embernek mutató Hont András – a HVG volt újságírója – a minap egy nagyon fontos dolgot mondott ki a magyar társadalom és a politika kapcsolatáról. „Az a helyzet, hogy ez a fajta világi, ellenzéki – mittudomén milyen – közvélemény semmit nem fog megérteni Magyarországból addig, amíg fel nem fogja azt, hogy vannak olyan közösségek, vannak olyan hagyományok, amelyek Fidesztől függetlenül léteznek. Számukra az, hogy eucharisztikus világkongresszus van, az nem egy politikai esemény.”

tovább

Steiner Kristóf morális univerzuma

A minap a Google algoritmusa elém dobta Steiner Kristóf egyik facebook bejegyzését, ami a nyilvános meztelenségről szólt. Azt hiszem, azért talált meg ez a poszt, mert egyszer korábban olvastam a szerző cikkét arról, hogy hogyan gyászolta el az édesanyját. Megrázó írás volt egy jó tollú újságírótól, aki érezhetően egy másik morális univerzumban él, mint ahol én. A megértés szándékával közeledtem ehhez az írásához is, és néhány dolgot talán meg is értettem belőle. Elgondolkodtatott, mennyire logikusan érvel a maga észszerűsége mentén, most például amellett, hogy nyilvános helyeken is engedni kellene az embereknek, hogy meztelenül sétáljanak. Ezt írja: „ha normalizáljuk az intimitást, sokkal kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő gyerek és felnőtt végez majd roncsként az élet iskolájában”. Vagy ezt: „Ha az ember természetes kíváncsisággal és elfogadással tudja kezelni a pőreséget, nem lesz szüksége nőket lealacsonyító, férfiakat tárgyiasító, valóságtól elrugaszkodott pornófilmeket nézni.”

tovább

Bunyanról beszélgetni mindig érdekes

John Bunyan megérdemli, hogy a huszonegyedik században is beszéljünk róla. Sok könyve közül A zarándok útja c. allegorikus regénye a legismertebb; annak ellenére adják ki még ma is számos nyelven újra és újra, hogy az allegória műfaját a mai ember már kevésbé szereti és érti, mint néhány évszázaddal ezelőtt. Bunyan örökzöld, és a műve is az. Mi mindenesetre leültünk, hogy beszélgessünk róla. Meg persze magáról az irodalomról és az allegóriáról is, bibliai nézőpontból. A beszélgetés résztvevői: Földesi Barnabás, Hamar Dávid, Tóth Krisztián és én. A beszélgetést itt tudjátok megnézni.

tovább

Hadd öntsek tiszta vizet a pohárba!

Az elmúlt hónapokban érzékeltem, hogy az olvasóim egy részét zavarta, némelyeket kifejezetten irritálta, hogy a teológia mellett társadalmi és kulturális kérdésekről írtam. Volt, aki ezt személyesen szóvá is tette, volt, aki leírta, volt, aki csak másoknak puffogott. Ez a feszültség különösen az LMBTQ-ügyekben írt cikkeim kapcsán jött elő, amelyek jelenleg a politikai idegszálakat is telibe találják. Azok a keresztény testvéreim, akik alapvetően rossz véleménnyel vannak a mostani kormányról, sőt talán egyébként is inkább liberális vagy baloldali elveket vallanak, nagyon nehezen élték meg, hogy a megszólalásaim időnként rímeltek a kormányoldalon lévők megszólalásaira. Megértem, hogy az állásfoglalásom nehéz annak, aki a kormány ezirányú politikája mögött nem helyes társadalompolitikai víziót, inkább ravasz szándékot feltételez. Viszont volt, aki arra figyelmeztetett, hogy nem is dolgom a társadalmi kérdésekben való megszólalás, és volt, aki egyenesen azzal vádolt, hogy kormánypropagandát folytatok. Na ezt meg én éltem meg nehezen, mert aki ezzel vádol, teljesen félreismer engem és a motivációimat. Úgyhogy megpróbálok néhány dolgot a helyére tenni.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK