A ‘Kultúra’ kategória archívuma

Az apostolok hagyománya (KRE-L’Harmattan, 2020) c. könyv a kereszténység kezdeteiről szól. Azért írtam, mert szerettem volna jobban érteni, hogy mi történt kétezer éve a Jézusról elnevezett mozgalomban és hogyan maradt fenn ennek a hagyománya. Bár a téziseimet elsősorban a tudományos közösség elé tártam, ezért igyekeztem minden állításomat tényekkel és érvekkel megalapozni (és az érveim megalapozottságát meg is mutatni), a kötet szerintem kifejezetten érdekes lehet olyan olvasóknak is, akik nem járatosak a teológiában vagy az Újszövetség-tudományban, de érdeklődnek a kereszténység kezdetei iránt. Írás közben rengeteg kérdés volt a fejemben, amelyekre kerestem a választ, és ezek a kérdések szinte biztosan szöget ütöttek mások fejében is. Ha érdekel a válaszom az alábbi kérdések valamelyikére, Az apostolok hagyománya számodra is hasznos olvasmány lehet:

Tovább a teljes cikkre »

1. NYELVEKENSZÓLÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

Több mint félmilliárd keresztény van jelenleg a világon, akiknek a hitéletében (közvetve vagy közvetlenül) fontos szerepet játszik a nyelvekenszólás ajándéka. Ennyi hívő tartozik ugyanis a kereszténység legdinamikusabban növekvő ágához, a pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz. Ha esetleg túlzónak tartjuk is a számot, vagy nem szimpatizálunk ezzel a mozgalommal, akkor is kimondhatjuk, hogy korunk kereszténységének egyik magyarázatra szoruló jelenségéről van szó. Jogos kérdések merülnek fel a nyelvekenszólással és annak modernkori változatával kapcsolatban. Vajon hiteles az a tapasztalás, amiről az emberek beszámolnak, vagy inkább valamiféle globálisan terjedő manipuláció ez, amely megtéveszti a naiv, egyszerű hívőket? Valódi nyelvekenszólásról van szó? Egyáltalán mi a nyelvekenszólás? Mi a nyelvekenszólás ajándéka az Újszövetségben? Létező idegen nyelvek beszélésére kapott természetfeletti képesség? Vagy valamiféle eksztatikus megnyilvánulás? Ugyanaz történik ma, mint amiről az Újszövetségben is olvasunk? A következő hat posztban megpróbálok sorra válaszolni ezekre a kérdésekre. (Tovább a cikkre.)

Tovább a teljes cikkre »

A világmagyarázatok között vízválasztó, hogy lentről fölfelé, vagy fentről lefelé közelítünk-e a valóság megértéséhez. Platonisták, idealisták, keresztények, hinduk és muszlimok az anyagi világon túli valóságból indulnak ki, és a természet működését, az anyag elrendeződését és az anyagok közötti erőhatásokat az anyag előtti okokra vezetik vissza, még ha egyéb tekintetben egészen máshogy is vélekednek a szellemi és az anyagi valóság kapcsolatáról és mibenlétéről. Materialisták, naturalisták, darwinisták és ateisták pont fordítva gondolkoznak: még a tudatot is az anyag megnyilvánulásának, esetleg az anyagból kiemelkedő, de anyagi folyamatok által létrehozott valóságnak tekintik. A szakadék nem is lehetne nagyobb a két világlátás között.

Tovább a teljes cikkre »

Evolúcióbiológusok jelentős része (olyanok, mint Denis Noble, a rendszerbiológia atyja, James Shapiro, a Chicagói Egyetem kutatója, vagy Gerd Müller, a Bécsi Egyetem biológusa) ma már elveti a tankönyvekben szereplő neodarwinista modern szintézist, vagyis azt az elméletet, hogy a fejlődést a mutáció és szelekció (meg a genetikai sodródás) graduális mechanizmusa mozgatta, mert szerintük a bizonyítékok ezt nem támasztják alá, sőt, határozottan cáfolják. Szerintük az élővilág kifejlődésekor egészen más mechanizmusok működhettek, mert a mutáció, szelekció és drift elégtelenek az élet komplex rendszereinek és az őslénymaradványok mintázatának magyarázataként. Így – a neodarwinizmus elvetésével – születnek újabb és újabb evolúcióelméletek (pl. punctuated equilibrium, evo-devo, Third Way, vagy akár a megújított lamarckizmus), amelyek az evolúció lehetséges alternatív mechanizmusait kutatják.

Tovább a teljes cikkre »

Tegnap kijött a nyomdából Az apostolok hagyománya című monográfiám a L’Harmattan Kiadó gondozásában, a Károli Könyvek sorozat részeként. A kötet közel áll a szívemhez, mert egy évtizedes gondolkodás és nagyjából öt évnyi intenzív kutatómunka gyümölcse. A Libri a borítószöveggel ajánlja:

„Szabados Ádám könyve két nagy kérdésre keresi a választ: beszélhetünk-e történetileg igazolható normatív hagyományról az egyetemes egyház életében, és ha igen, hogyan lehet körülhatárolni ezt a hagyományt. A szerző szerint mindkét kérdésre az apostoli tekintély adja meg a választ.

Tovább a teljes cikkre »

Megjelent Somody Imrével közösen készített Különvélemény podcastunk újabb (negyedik) része! Ebben az epizódban a koronavírus-járvány a téma, pontosabban az, hogy mit mondott róla Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Egyetem történész professzora, és John Lennox, az Oxfordi Egyetem matematikusa. Egyikük ateista, a másik keresztény nézőpontból közelít a témához, mi pedig a különvéleményünket fogalmazzuk meg a podcastban. (Az új epizód a régiekkel együtt innen letölthető.) Külön érdekesség, hogy mikor a Divinity facebook oldalán ki akartam emelni az erről hírt adó posztot, a facebook ezzel az üzenettel utasította el a kiemelést: „Ez a hirdetés nem jelenhet meg, mert hamis, félrevezető vagy megtévesztő állításokat népszerűsít.” A visszajelzésben kértem, írják le, hogy a hirdetés milyen hamis, félrevezető vagy megtévesztő állítást népszerűsít. Addig is, amíg a válasz megérkezik, kérlek, népszerűsítsétek a podcastot!

Tovább a teljes cikkre »

Y. N. Harari izraeli történész már a koronavírus-járvány előtt is sokat beszélt a járványokról, és mivel akkoriban még a fő üzenete a járványok legyőzése volt, őszintén csodálkoztam, hogy a Covid-19 megjelenése óta a média nem ezzel szembesítette, hanem továbbra is egyfajta jövőbe látó guruként kérdezte őt. Annyira furcsának találtam ezt az ellentmondást, hogy újra elolvastam, pontosan mit is ír Harari a Homo Deus-ban a járványokról. Úgy emlékeztem, hogy szerinte az emberiség lényegében megoldotta a járványok, az éhínség és a háborúk kérdését, hiszen ezek ma már csak az emberi felelőtlenség miatt következnek be, ezért rá tudunk fordulni alapvetőbb kérdések megoldására, mint amilyen a boldogság, a halhatatlanság és a megistenülés ügye. Elsőre is abszurdnak hatott ez a tézis, de amikor kitört a járvány, meg voltam győződve arról, hogy nevetségessé is vált.

Tovább a teljes cikkre »

Van-e ma újszövetségi értelemben vett nyelvekenszólás? Sokan válaszolnak erre határozott nemmel. Azok az érvek, amelyek a nyelvekenszólás megszűnéséről szólnak, többnyire vagy a nyelvekenszólás „jelajándék” természetéből indulnak ki (a nyelvekenszólás a hitetlen zsidóknak szóló jel volt a jeruzsálemi templom lerombolása előtt), vagy abból a páli mondatból (1Kor 13,8), hogy a nyelvekenszólás meg fog szűnni, amikor eljön a „tökéletes” (a „tökéletes” eljövetelét ők a bibliai kánon végleges összeállására értik). A két érvben az a közös, hogy a nyelvekenszólás ajándékát mindkettő egy üdvtörténeti helyzethez köti, és mivel az üdvtörténeti helyzet megváltozott, a nyelvekenszólásnak is szükségszerűen meg kellett szűnnie. A nyelvekenszólás eszerint tehát vagy a jeruzsálemi templom lerombolásával szűnt meg, vagy az újszövetségi kánon megszilárdulásával.

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt hetekben a nemzetközi média figyelme ismét Yuval Noah Hararira terelődött, aki Sapiens, Homo Deus és 21 lecke a 21. századra című könyveiben az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről vázolt fel nagyívű elbeszélést, és azt vizionálta, hogy az emberiség lényegében legyőzte a háborúkat, az éhínséget és a járványokat, hogy a halhatatlanság, a boldogság és az istenné válás legyen három új projektje. Könyvei Hararit korunk egyik meghatározó gondolkodójává tették, de vajon hihetünk-e a történelemről szóló narratívájának? Most induló Különvélemény c. podcast sorozatunkban Somody Imrével Harari vízióját vesszük górcső alá, és keresztény nézőpontból keresünk válaszokat az általa felvetett kérdésekre. A podcast sorozatról a Klasszik Rádió Reggeli c. műsorában Somody Imrével készített interjút itt lehet meghallgatni. A Harariról szóló podcast beszélgetések részeit többek között itt:

Tovább a teljes cikkre »

Mivel a járvány miatti veszélyhelyzet még hosszú hónapokig elhúzódik (valójában nem tudjuk, mikor lesz vége), és a gazdasági következményeket igazán csak utána fogjuk mindannyian megérezni (ezek igencsak kemények lehetnek), és jelen állás szerint százezrek veszítik majd el a munkájukat (ez már elkezdődött), a gyülekezetekben is készülnünk kell a súlyos pénzügyi következményekre. Most nem arra gondolok, hogy mi lesz az épületek bérlésével, fenntartásával, a pásztorok fizetésével, bár sok helyen nyilván ezek is égető kérdések lesznek. Komolyabb szociális problémákra kell majd választ találnunk, ahogy a jeruzsálemi ősgyülekezetben, amikor sürgős átmeneti segítségre volt szüksége az elszegényedetteknek. Fontos, hogy már most kezdjünk készülni a nehéz időkre, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ami jön.

Tovább a teljes cikkre »

Pár napja fejeztem be Roger Scruton Futóbolondok, csalók, agitátorok című könyvét. Scruton idén januárban hunyt el, de nagy visszhangot keltő 1985-ös remekművét, amellyel kivívta a haladó értelmiség megvetését és gyűlöletét, még épp időben átdolgozta és újra kiadta. Az angol filozófus elemző részletességgel, mégis összegző lényeglátással mutatja be a második világháború utáni újbaloldali eszmekör meghatározó személyiségeit – Eric Hobsbawmtól Lukács Györgyön át Slavoj Žižekig –, illetve ezen személyiségek nagy utat bejárt gondolatait. Izgalmas szellemi csemege, bár fanyar ízvilága nem hagyott kétséget afelől, hogy a szerző sem szíveli az általa tárgyalt gondolkodókat. A könyvben ráharaptam egy-egy „meggymagra” is, amit aztán ki kellett köpnöm; keresztényként számomra a baloldali utópiák igazi alternatívája nem a konzervativizmus, amit Scruton kínál, hanem az Isten országának evangéliuma. A Futóbolondok ezzel együtt rendkívül élvezetes és tartalmas olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki szeretné jobban érteni, miféle szellemi vihar söpört végig az elmúlt évtizedekben a világnak ezen a felén.

Tovább a teljes cikkre »

Találkozzunk-e járvány idején? Keresztény gyülekezeteknek nem először kell dönteniük arról, hogy egy időre felfüggesszék-e az összegyülekezés alkalmait. Ez nem könnyű döntés, hiszen Isten tiszteletéről van szó, aki a legfontosabb számunkra. Sokszor éppen az volt a legbátrabb és legheroikusabb cselekedet, ha keresztények háború vagy üldöztetés idején sem hátráltak meg. Előttem van a kép, ahogy Corrie ten Boom a koncentrációs tábor női barakkjában prédikál a társainak, miközben hátulról majd’ keresztüldöfi őket egy német őr szigorú tekintete. Észak-Koreában a mai napig vannak földalatti keresztény közösségek. Egy világjárvány azonban más. Ilyenkor nem a keresztények vannak veszélyben, hanem ők veszélyeztetik embertársaikat, ha nem figyelnek az elkülönülést szorgalmazó rendeletekre. A mostani helyzetet ezért ne a háborúkhoz vagy üldöztetésekhez hasonlítsuk, hanem a korábbi járványokhoz, és talán leginkább az 1918-as spanyolnáthához.

Tovább a teljes cikkre »

Vészhelyzet – pontosabban veszélyhelyzet – van. A koronavírus-járványnak itt még csak az elején vagyunk, de már le kell mondanunk külföldi utakat, elmaradnak várva várt koncertek, bezárnak a mozik és színházak, törölnek izgalmas konferenciákat, lakatot tesznek kedvenc szórakozóhelyünk ajtajára, az egyetemen váratlan tavaszi szünet szakad a nyakunkba, talán még a munkánkat is haza kell vinnünk, és egyre jobban izgulunk, vajon mi is el fogjuk-e kapni a betegséget, na és persze mi lesz idős vagy beteg rokonainkkal. Fogalmunk sincs, meddig tart a veszélyhelyzet, és hogyan fog kilábalni belőle a világ, amelyik az elmúlt évtizedekben mindent lázasan és makacsul a globalizációra és a nyitottságra épített. Akárhogy is lesz, itt az idő, hogy újra felfedezzünk két régi jó barátot.

Tovább a teljes cikkre »

Azt reméltem, hogy ezt megúszhatom. Évek óta noszogattak, hogy vigyem fel a Divinity-t a facebookra is, de két fő okból nem léptem meg ezt eddig. Egyrészt nem akartam felrobbantani az életemet azzal, hogy a nélkülözhetetlen elektronikus csatornákon túl, amelyeket így is alig győzök gondozni, még egy hatalmas kommunikációs felületet nyitok. Valamikor élni is kell. Másrészt kifejezetten aggasztónak tartom, mennyire ki vagyunk szolgáltatva egy magánplatformnak, amely sokszorosan bizonyította már, hogy nem méltó a bizalmunkra, mert nincs felette igazi kontroll, és a kapcsolatainkat is kivezeti a normális, háromdimenziós valóságból. Bíztam abban, hogy a facebook jelentőségét veszti, mielőtt használnom kellene. Tévedtem. Úgyhogy elfogadva a kommunikációs szokásokat, amelyeket megváltoztatni nem tudok, beadtam a derekam, és a Divinity számára létrehoztam egy hivatalos facebook oldalt. A facebook nekem továbbra sem lesz a személyes kapcsolattartás eszköze (senki ne bántódjon meg, hogy nem jelzem vissza!), de a Divinity tartalmához ezután könnyebb lesz a hozzáférés, lehet a cikkeket azonnal lájkolni és osztani! A tartalmas beszélgetések remélem, ezután is itt, a kommentfolyamban maradnak. Ez volt a harmadik ok, amiért kerültem eddig a facebookos megjelenést. Nekem ez most egy Rubicon. Alea iacta est…

Február 10-én szokatlanul hosszú cikk jelent meg a The New Yorker amerikai lapban Yuval Noah Harari izráeli történészről, a Sapiens, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra c. könyvek szerzőjéről. Az viszont egyáltalán nem szokatlan, hogy ismét Harariról van szó. Harari világszerte ismert gondolkodó, technológiai korunk egyik guruja, vagy talán inkább vátesze. Szinte Bibliaként kezelt könyveit közel ötven nyelvre lefordították, kedvelt előadó a világ minden táján. Tavaly májusban Magyarországon is tartott előadást a CEU-n, rengeteg érdeklődő előtt. Én pedig novemberben tartottam előadást Harariról és a könyveiről az Evangéliumi Fórumon, keresztény vezetők előtt. Az előadás címe: Harari fikciója: hol megy félre az izráeli történész története? Az előadásban arra keresek választ, hogy vajon miért olyan hihetetlenül népszerűek Harari könyvei, mi az újdonság abban, amit mond, mi a probléma a tézisével, és mi a keresztény alternatíva. Az előadást itt lehet megnézni.

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum