Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Bibliai teológia

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (25) – Kié a föld?

„A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.” (3Móz 25,23)

Az erec (אֶ֫רֶץ), vagyis a föld, amit ma Palesztinának vagy Izraelnek neveznek, nem az araboké, de végső soron nem is a zsidóké, hanem Izrael Istenéé. Az ÚRé. JHVH az erec tulajdonosa. Bár Izrael törzseinek adta birtokba, ők inkább használói voltak a földnek, hiszen JHVH volt a valódi tulajdonosa. Ez a tény arra is kötelezte őket, hogy az adósság miatt eladott földdarabok visszaválthatók legyenek minden ötvenedik évben. Hiszen az ÚR adta birtokul a földet minden nemzetségnek, azt nem lehetett végleg elidegeníteni.

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (19) – Ne légy elfogult a nincstelen javára!

„Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne légy elfogult a nincstelen javára, és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!” (3Móz 19,28)

A szentség egyik követelménye az igazságosság. A 19. fejezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, mint például az, hogy Izráel fiai ne lopjanak, ne hazudjanak, csalással senki se károsítsa meg honfitársát, ne esküdjenek hamisan, senki ne rabolja meg és ne sanyargassa felebarátját, és ne forduljon elő olyan, hogy a napszámos bérét nem fizetik ki még aznap (12-13). A szentség magában foglalja az igazságos bánásmódot. 

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (18) – Ne hányjon ki titeket is a föld!

„Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket.” (3Móz 18,28)

A קִיא (kí) héber ige szó szerint azt jelenti: kihány, kiokád. A Tóra szerint a föld kiokádta (káá) az itt élő népeket, mert utálatos dolgokat cselekedtek és azokkal beszennyezték lakhelyüket. Kánaán olyan lett, mint egy émelygést, hányingert okozó gyomorrontás, és eljött a pillanat, amikor a föld nem tudta már magában tartani a fertőző tartalmat: kiokádta azt magából. A durva kép arra utal, hogy Isten megelégelte ezeknek a népeknek a gonoszságait és ítéletet hozott rájuk.

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (17) – Az engesztelő vér

„Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.” (3Móz 17,11)

A vér (דָּם) az élet, a vér kiontása az élet kiontása, az élet kiontása szerez engesztelést (כִּפֶּר), Isten adja a vért az oltárra engesztelésül. Bizonyos értelemben ez a kijelentés az egész Leviticus középpontja, sőt, az egész Tóráé, de azt is mondhatnánk, hogy az egész Szentírásé. „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Amikor az apostol ezt leírta, ugyanarra a mennyei oltárra nézett, amelyre a Leviticus igéje előre mutat.

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (16) – A bűnbak

„Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre.” (3Móz 16,21-22a)

Az egész ószövetségi áldozati rendszer egyik legkifejezőbb képe a bűnbak. A nagy engesztelési napon a főpapnak először önmagáért és családjáért kellett bemutatnia egy bikát, majd két kecskebakot Izráel népének vétkeiért. A két bak együtt jelentette az engesztelést. Az egyik bakot vétekáldozatként kellett bemutatni az ÚRnak, a másikat bűnhordozó bakként a pusztába kellett küldeni. Ez utóbbi a bűnbak.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK