2020. február havi archívum

Ha valaki azt kérné tőlünk, hogy foglaljuk össze röviden a hitünk lényegét, mit mondanánk? Valószínűleg nem sokunknak jutna eszébe Pál Timóteusnak írt összefoglalása, holott az apostol határozottan azzal a céllal írta, hogy a hit titkát tegye megjegyezhetővé általa. Erre gondolok: „Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3,16) Csodálkozom, hogy három évtizedes hívő életem során nem találkoztam még olyan énekkel, amelynek egy az egyben ez lett volna a szövege. Vajon miért nem ismertebb ez a hitvallás, miért nem használjuk gyakrabban a közösségi életünkben, miért nincsenek tucatjával dalok, amelyek erre épülnek? Az apostol szerint a kegyesség titka van ezekben a rövid mondatokban. Lássuk hát, mit tanulhatunk belőlük!

Tovább a teljes cikkre »

Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. (…) Jákób pedig Szukkót felé indult…” (1Móz 33,14.17a)

Jákób és Ézsau találkozása hihetetlenül erős jelenet. A Jabbók révénél lezajlott éjszakai tusa készíti elő, amikor belelátunk Jákób lelkébe és tanúi lehetünk annak a változásnak, ami a szív sötét rejtekében történik. A jelenet feszültségét fokozza a várakozás és a kiváló dramaturgiával megrendezett felvonulás, a feleségek, szolgálók és a tőlük született gyermekek felsorakoztatása, a tettek és szavak pontosan szerkesztett egysége. Jákób semmit nem bíz a véletlenre. Majd mikor szinte nevetve pukkan ki a félelem óriásira fújt léggömbje, a testvérek kibékülnek, és már az együtt lakást tervezgetik, Jákób az egyik kanyarban északra mutat és letér az útról. Nem Széírbe megy, Ézsau után, hanem az ellenkező irányba.

Tovább a teljes cikkre »

Február 10-én szokatlanul hosszú cikk jelent meg a The New Yorker amerikai lapban Yuval Noah Harari izráeli történészről, a Sapiens, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra c. könyvek szerzőjéről. Az viszont egyáltalán nem szokatlan, hogy ismét Harariról van szó. Harari világszerte ismert gondolkodó, technológiai korunk egyik guruja, vagy talán inkább vátesze. Szinte Bibliaként kezelt könyveit közel ötven nyelvre lefordították, kedvelt előadó a világ minden táján. Tavaly májusban Magyarországon is tartott előadást a CEU-n, rengeteg érdeklődő előtt. Én pedig novemberben tartottam előadást Harariról és a könyveiről az Evangéliumi Fórumon, keresztény vezetők előtt. Az előadás címe: Harari fikciója: hol megy félre az izráeli történész története? Az előadásban arra keresek választ, hogy vajon miért olyan hihetetlenül népszerűek Harari könyvei, mi az újdonság abban, amit mond, mi a probléma a tézisével, és mi a keresztény alternatíva. Az előadást itt lehet megnézni.

Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,29)

Amikor Jákób az idegennel küzdött a Jabbók révénél, és közeledett a hajnal, az idegen új nevet adott neki. Az új név: Izráel, pontosabban Jiszráél (יִשְׂרָאֵל). Azt jelenti: Isten harcosa vagy Istennel harcoló. Jákób küzdött Istennel és emberekkel és győzött. Megbirkózott Istennel, majd e küzdelem által szellemi értelemben kipróbált harcosa lett. Jákóbból Izráel.

Tovább a teljes cikkre »

Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,31)

Jákób áldott volt, mégis áldatlannak érezte magát. Lábántól ökrökkel, szamarakkal és juhokkal, szolgákkal és szolgálókkal jött el. Két tábort is tudott belőlük csinálni. Ézsau közelsége azonban áldatlanságára emlékeztette. Hiába kapta meg az atyai áldást, az Isten áldása hiányzott az életéből. Nem az anyagi áldás, hanem az Isten arca és az abból sugárzó békesség.

Tovább a teljes cikkre »

A novemberi Evangéliumi Fórumon kerekasztal-beszélgetést rendeztünk Jézus Krisztus helyettes bűnhődéséről, valamint a Budapesti Autonóm Gyülekezetből (elsősorban Görbicz Tamástól) elindult tanításról, amely azt tagadva komoly megoszlást hozott a magyar evangéliumi világba. A beszélgetés apropója az a válaszként született közös Nyilatkozat volt, amely tavaly 77 (majd később jóval több) – különböző felekezetű – evangéliumi vezető aláírásával jelent meg. A kerekasztal-beszélgetésben a Nyilatkozat első aláírói vettek részt: Győri Tamás evangélikus teológus, Márkus Tamás református teológus, dr. Szalai András metodista teológus és jómagam. Igyekeztünk az igazsághoz ragaszkodva, szeretettel beszélni erről a fontos, de nehéz témáról. A beszélgetést itt lehet megtekinteni.

Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (1Móz 31,3)

Amikor Isten azt mondja Jákóbnak, hogy térjen vissza atyái földjére, többszörös konfliktus felvállalására hívja őt. Egyrészt szembekerül Lábánnal, akinek nem csak vejévé, de idővel jól tejelő „fejőstehenévé” is vált, ezért nyilván nem akarja majd elengedni. Másrészt Jákóbnak hazatérve szembe kell majd néznie bátyjával, Ézsauval, akitől elcsalta az atyai áldást, és apjával, Izsákkal is, akitől rettentő ambivalens hangulatban kellett elbúcsúznia a kecskeszőrös incidens után. Isten ezekbe a konfliktusokba küldi Jákóbot.

Tovább a teljes cikkre »

A veszprémi gyülekezetemben tartott éves életrajzi előadásom (Mit kaptam XY-tól?) témája idén Nicolaus Ludwig von Zinzendorf gróf volt. Zinzendorf annak a herrnhuti morva ébredésnek volt a vezetője, amelyből egyháztörténészek szerint útjára indult a modern protestáns külmisszió. Zinzendorf tehát az egyháztörténet megkerülhetetlen alakja. A morva ébredést sok bírálat érte, de aki szeretne Isten Lelkétől átitatott, missziós életet élni, az jól teszi, ha érdeklődéssel és nyitottan figyel arra, amit Isten Zinzendorfon keresztül végzett az 1700-as években. A hívő grófról és a morva ébredésről szóló előadás itt (legörgetve) meghallgatható vagy letölthető.

Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak… Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.” (1Móz 30,17.22)

Egyszerre komikus és fájdalmas látni a versengést, ami Lea és Ráhel között kialakult a gyermekszülés terén. Még szolgálóikat is bevetik, hogy felülkerekedjenek a Jákób szeretetéért vívott vetélkedésben. Lea nyerésre áll, de egyáltalán nem szimpatikusan viselkedik, amikor például felrója Ráhelnek, hogy elvette tőle a férjét (mintha nem úgy kezdődött volna a történet, hogy az esküvőn Lea került Ráhel ágyába). Emberileg nincs ebben a küzdelemben semmi nemes vagy szép. Éppen ezért meglepő, hogy Isten nem marad tőle távol.

Tovább a teljes cikkre »

De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt.” (1Móz 29,31)

Lea külsőre nem volt szép, de legalábbis nem volt olyan szemrevaló, mint a húga, Ráhel. Ha a két lány történetében romantikus szálat keresünk, az Jákób és Lea között volt. Jákób kétszer hét évet szolgált le Lábánnál, hogy Ráhel az övé lehessen. Amikor az első hét év letelt, Ráhel helyett Leát kapta meg, vele hálta el a mámor éjszakáját. Aztán egy hét múlva Ráhel is az övé lett, de érte még hét évet kellett dolgoznia. Lea pedig ott maradt közöttük. Ez nem csak Jákóbnak és Ráhelnek kínos, de Lea számára is rendkívül megalázó. Az elbeszélő ki is mondja, hogy Jákób jobban szerette Ráhelt Leánál, és ez minden szempontból érthető.

Tovább a teljes cikkre »

Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” (1Móz 28,13-14)

Jákób ott találkozik Istennel, ahol egykor nagyapja, Ábrahám oltárt épített és segítségül hívta az ÚR nevét (vö. 1Móz 12,8). Ez a hely többször nevet változtatott, de Ábrahám leszármazottainak a szívében mindig Bétel (בֵּֽיתְאֵל) volt, ami azt jelenti: Isten háza. Az elbeszélés szerint Jákób adta ezt a nevet a helynek, mert itt jelent meg neki álomban Isten, hogy megismételje az ígéretet, amit egykor Ábrahámnak tett. Bétel a megismételt találkozás és a megismételt ígéret helye. Mindkettő központi jelentőségű a bibliai hit megértéséhez.

Tovább a teljes cikkre »

Kis késéssel, de megnéztem az 1917-es bolsevik forradalom évfordulójára készített nyolcrészes filmsorozatot, amelynek középpontjában Lev Trockij személye áll. A Trockij stilizált képi világgal, számos remek párbeszéddel, valamint erőteljes és találó szimbólumokkal mutat be egy mélységesen démoni történetet, a bolsevik forradalom történetét, amely száz éve feldúlta és átformálta lényegében az egész modern világot. Senki ne várjon az orosz sorozattól dokumentarista pontosságot vagy akkurátus történetvezetést, mert nem ez volt a célja. A sorozat értéke sokkal inkább Trockij életművének művészi megfogalmazása, a jelszavak és a valóság folyamatos ellenpontozása, egy kommunista elme szavakban és képekben való feltárása. A hatás olyan, mint mikor a strandon fekve leöntenek egy pohár jéghideg vízzel.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum