Messze nem vagyunk még a sorozat végén. A most következő két tudóst egy generáció választotta el egymástól, de fizikai Nobel-díjuk mellett közös volt bennük az is, hogy az anyagi világ tanulmányozása következtében elengedhetetlennek tartották a Teremtő Isten létezését. Az amerikai Arthur H. Compton 1927-ben kapott Nobel-díjat a „Compton-effektus” (a röntgensugarak hullámhosszának változása az elektronokkal való ütközéskor) felfedezéséért. A müncheni születésű zsidó Arno Penzias 1978-ban kapta meg a legrangosabb tudományos kitüntetést a világmindenség keletkezett voltát alátámasztó kozmikus háttérsugárzás felfedezéséért. Istenhitük nem a tudatlanságuk következménye volt, ahogy Dawkins feltételezné, éppen ellenkezőleg: Compton és Penzias felelős tudósokként tartották szükségszerűnek a Teremtő létezését. „Ahol terv van, ott intelligencia is.” (Compton) „Az univerzumban csodálatos renddel találkozunk, és ahol rend van, ott szándékot is feltételezünk.” (Penzias)

Arthur H. Compton (fizikai Nobel-díj)

„Az, hogy Jézus szelleme olyan elevenen él ma az emberekben, reménységet ad nekem, hogy ha a magam kicsinységében az ő lábnyomát követem, én is örökké élhetek.” (Marjorie Johnston, ed.: The Cosmos of Arthur Holly Compton. Alfred A. Knopf, Inc., 1967, 372)

„A keresztények Istene a szeretet Istene.” (Johnston, 373)

„Amikor Atyánkhoz, Istenhez imádkozunk, általános tapasztalat, hogy bátorságot és erőt kapunk arra, hogy barátságosan viselkedjünk gyermekeivel is.” (Johnston, 370)

„Számomra a hit azzal a felismeréssel kezdődik, hogy egy felsőbb intelligencia hozta létre a világegyetemet és teremtette meg az embert. Nem nehéz nekem ezt hinni, mert tagadhatatlan tény, hogy ahol terv van, ott intelligencia is van. Egy rendezett, kibontakozó univerzum tanúskodik a valaha kimondott legfenségesebb állítás igazságáról: ’Kezdetben Isten…’ [Genezis 1,1].” (Chicago Daily News 1936. április 12-i száma)

„Ahhoz, hogy a vallás elfogadható legyen a tudomány számára, fontos megvizsgálni annak a hipotézisét, hogy a természetben egy Intelligencia működik. Az intelligens Isten melletti bizonyítékokról szóló vita olyan régi, mint maga a filozófia. A tervezettségre alapozó érv bár közhelyszerű, soha nem sikerült igazán megcáfolni azt. Ellenkezőleg, ahogy egyre többet ismerünk meg a világból, annak a valószínűsége, hogy az véletlenszerű folyamatok révén jött létre, egyre távolabbi, olyannyira, hogy kevés tudományos gondolkodó állna ki ma egy ateista hozzáállás mellett.” (Arthur H. Compton: The Freedom of Man. Yale University Press, 1935, 73)

„Mi lehetne nemesebb törekvés annál, mint hogy Alkotónkkal együttműködve jobbá tegyük a világot, amelyben élünk? Ha az ember cselekedeteit a tudomány fényében szemléljük, új reménységgel telünk meg. Alkotónk iránti hűségünk, aki képességgel, lehetőséggel és felelősséggel ruházott fel bennünket életünk és világunk tökéletesítésére, feltétlenül arra inspirál, hogy szívvel-lélekkel együtt munkálkodjunk vele ezért a nagyszerű célért.” (Compton, 1935, 119)

„Lényegüket tekintve nem lehet végső konfliktus a tudomány és a vallás között. A tudomány az igazság felfedezésének megbízható módszere. A vallás az élet elégséges alapjának keresése.” (Johnston, 374)

„A tudomány olyan világot teremtett, melyben a kereszténység szükségszerűség.” (Harry Emerson Fosdick: Dear Mr. Brown: Letters to a Person Perplexed about Religion. Harper and Brothers Publishers, 1961, ch. 16)

Arno Penzias (fizikai Nobel-díj)

„Ha egy gyümölcsfa-ligetet látunk, azt mondhatjuk, hogy akárki is ültette ezeket a gyümölcsfákat, almát szeretett volna. Más szóval, a világban lévő rendet látva szándékra következtetünk, a szándékból pedig a Teremtőnek valamiféle ismeretére kezdünk eljutni, aki mindezt eltervezte. Ez az, ahogy Istenre gondolok. Istenre Isten keze munkáin keresztül nézek, és az ő munkáiból szándékra következtetek. Ezekből a szándékokból benyomást szerzek a Mindenhatóról.” (Joshua O. Haberman, ed.: The God I Believe in. Maxwell Macmillan International, 1994, 184)

Ugyanebben az antológiában a következő párbeszéd olvasható:

“K: Az előbb a Sinai-hegyre utalt. Ez az egyik legösszetettebb kérdést veti fel: a kinyilatkoztatást. Úgy gondolja, hogy Isten kinyilatkoztatta magát a Sinai-hegyen?

PENZIAS: Vagy talán Isten mindig kinyilatkoztatja magát? Megint a 19. zsoltárral összhangban gondolom ezt: ’az egek hirdetik Isten dicsőségét’, vagyis Isten minden létezőben kinyilatkoztatja magát. Az egész valóság kisebb vagy nagyobb mértékben kinyilatkoztatja Isten szándékait. Az emberi lét minden vetülete is kapcsolatban van a világ értelmével és rendjével.

K: Amikor Ön a Tórát olvassa vagy hallgatja, Mózes vagy Isten szava az az Ön számára?

PENZIAS: Nos, számomra az Mózes szava és Isten szava Mózes által.

K: Akkor miért történt a Sinai-hegyi eset?

PENZIAS: Nincs jó válaszom erre, hacsak az nem, hogy Sinai fontos volt a judaizmus számára és fontos a világ jövője számára. Az volt az a hely, ahol Isten a zsidókat kiválasztotta, és a zsidók meg Istent választották. Történelmi pillanat volt, melyben lelki kapcsolat jött létre.

K: A zsidó váradalmak kapcsolatban vannak a Messiással. Hisz Ön egy ilyen megváltóban és a gonosztól való megváltásban itt a földön?

PENZIAS: Igen. Hiszem, hogy a világnak van célja, reménység szerint jó célja. Úgyhogy hiszem, hogy egy Messiásra is szükség van a világ céljának elősegítéséhez.” (Haberman, 188-190)

„A legjobb adatok, amelyekkel rendelkezünk, pontosan azok, melyeket akkor is megjósoltam volna, ha semmi másra nem tudnék támaszkodni, csak Mózes öt könyvére, a Zsoltárokra és a Biblia egészére.” (Jerry Bergman: “Arno A. Penzias: Astrophysicist, Nobel Laureate,” in Perspectives on Science and Christian Faith 46.3: 183-187, (9/1994), 183)

A The Voice of Genius: Conversations with Nobel Scientists and Other Luminaries c. antológia (Perseus Publishing, 1995) interjút közölt Penziasszal:

„Penzias: A Biblia céltudatos teremtésről beszél. Ami pedig körülvesz minket, az épp lenyűgöző mértékű rend, és amikor valahol rendet látunk, a tapasztalatainkban az ilyen szándékot szokott tükrözni.

Brian: És ez a rend a Bibliában is tükröződik?

Penzias: Nos, ha a Biblia egészét olvassuk, arra számítunk, hogy a világban rend van. A szándékból rend következik, és amit ténylegesen találunk, az a rend.

Brian: Akkor tehát azt feltételezhetjük, hogy szándék is lehet?

Penzias: Pontosan. Ez a világ teljesen összhangban van a célszerű teremtéssel.” (Denis Brian, ed., 163-165)

„Hogy tudna egy egyszerű ember állást foglalni gigászok vitájában? Az egyik azt állította, hogy a világegyetem a semmiből lett teremtve, a másik pedig azt, hogy az anyag nyilvánvalóan öröktől fogva létezett. A teremtés ’dogmáját’ elgáncsolták az anyag örök természetét igazoló ’tények’. Nos, a ma dogmája az anyag örökkévalóságát állítja. A dogma az emberek (köztük a fizikusok többsége) ösztönös hitéből táplálkozik, akik nem akarják elfogadni a megfigyelésen alapuló bizonyítékokat, melyek szerint a világegyetem teremtetett – annak ellenére nem, hogy az asztronómia által eddig rendelkezésre bocsátott összes megfigyelt tény ezt támasztja alá. Emiatt azokról az emberekről, akik a tényeket elutasítják, jogosan mondhatjuk, hogy ‘vallásos’ hittel vallják az anyag örökkévalóságát. Ezek az emberek magukat objektív tudósoknak tartják.” (Bergman, 183)