Richard Dawkins matematikus és tudományfilozófus kollégája, a szintén oxfordi John Lennox szerint a modern tudomány nem hogy nem temette el Istent, de létezésének újabb és újabb nyomaira bukkan. Lennox szerint tudósoknak nem egyre kevesebb, inkább egyre több okuk van hinni Isten létezésében. Számos példát láttunk már ebben a sorozatban arra, hogy a tudományos világ legeredményesebb kutatói közül sokan osztják Lennox véleményét. Az orvostudomány területéről hozom a következő két példát. John Carew Eccles 1963-ban kapott megosztott Nobel-díjat az idegsejt-membránok működésének ionos természetét illető felfedezésért. Joseph Edward Murray 1990-ben részesült megosztott Nobel-díjban a szervátültetés területén elért eredményeiért. Murray végezte többek közt az első vese-transzplantációkat. Murray tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának, és római katolikusként a Pápai Tudományos Akadémiának is. Isten létezése mindkettőjük számára magától értetődő volt.

John Carew Eccles (fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj)

„Ha a fizikai determinizmus igaz, minden vitának és érvelésnek vége; akkor mindennek vége. Nincs filozófia. Minden ember a körülmények kérlelhetetlen fogságában van, és nem tud abból kitörni. Minden, amiről úgy véljük, mi tesszük: illúzió.” (Karl Popper és John C. Eccles: The Self and Its Brain. Springer International, 1977, 546)

„Sajnálatos tendenciaként sok tudós állítja mostanság, hogy a tudomány annyira hatalmas és mindent átható, hogy a nem túl távoli jövőben elvi magyarázattal fog szolgálni a természet világának minden jelenségére, beleértve az embert, sőt, az emberi tudatot is, annak minden megnyilvánulásával együtt. (…) Ennek nagy meggyőző ereje van az intelligens laikusok körében, mert tudósok nagy tömegei hirdetik meggondolatlanul, tudósok, akik nem vizsgálták meg kritikusan ennek a hamis és arrogáns állításnak a veszélyeit.” (Eccles: The Human Mystery. Springer International, 1979, I)

„Fenntartom, hogy az ember misztériumát szörnyen lealacsonyítja a tudományos redukcionizmus, az a materializmus, mely szerint egykor az egész szellemi valóságra a neuronok aktivitási mintázatából kiindulva tudunk majd magyarázatot adni. Ezt a hitet a babonák közé kell sorolnunk. Fel kell ismernünk, hogy miközben testtel és aggyal rendelkező anyagi lények vagyunk egy anyagi világban, lélekkel rendelkező szellemi lények is vagyunk egy szellemi világban.” (Eccles: Evolution of the Brain: Creation of the Self. Routledge, 1991, 241)

„Ha megfontolom azt a valóságot, melyet tapasztalok, az elsődleges tapasztalat saját létezésem, mint öntudatos lényé, melyet hiszem, hogy Isten teremtett.” (Henry Margenau és Roy A. Varghese, szerk.: Cosmos, Bios, Theos: Scientists Reflect on Science, God, and the Origins of the Universe, Life, and Homo Sapiens. Open Court Publishing Company, 1997, 161)

„Modern Biology and the Turn to Belief in God” c. cikkében Eccles leírja meggyőződését, hogy a tudattal bíró emberek isteni teremtés révén jöttek létre. „Ez vallásos nézet. Ez az egyetlen nézet, mely összhangban van a bizonyítékokkal.” (Roy Varghese, szerk.: The Intellectuals Speak Out About God. Regnery Gateway, 1984, 50)

„Mély titok övezi személyes létezésemet, mely túlmutat a testem és az agyam kialakulásának biológiai magyarázatán. Ez a hitem természetesen összhangban van a lélekről és annak sajátos Istentől való teremtéséről szóló vallásos elképzeléssel.” (Denis Brian: The Voice of Genius: Conversations with Nobel Scientists and Other Luminaries. Perseus Publishing, 1995, 371)

„Minél többet fedezünk fel tudományosan az agyról, annál világosabb a különbség az agy eseményei és a mentális jelenségek között, és annál csodálatosabbakká válnak a mentális jelenségek. Az ígérő („promissory”) materializmus egyszerű babona, melyben dogmatikus materialisták hisznek. Megvan benne a messianisztikus próféciák minden jellemzője, köztük egy gondoktól mentes jövő ígérete – egyfajta nirvána szerencsétlen utódaink számára.” (Eccles: How the Self Controls Its Brain. Springer-Verlag, 1994)

„Mivel a materialista megoldások nem tudnak magyarázatot adni különlegességünk tapasztalatára, az én vagy a lélek különlegességét természetfeletti szellemi teremtésnek kell tulajdonítanom. Ennek a következtetésnek felbecsülhetetlen teológiai jelentősége van. Rendkívüli módon megerősíti az emberi lélekbe és annak csodás isteni teremtetésből fakadó eredetébe vetett hitünket.” (Eccles, 1994, 168)

„Dualistaként ugyanúgy hiszek az elme vagy szellem világának valóságában, mint az anyagi világ valóságában. Sőt, finalista vagyok, mert hiszem, hogy van valamiféle Terv a biológiai evolúció folyamataiban, melyek végül hozzánk, egyedülálló egyénekhez, öntudatos lényekhez vezettek. Mi pedig képesek vagyunk szemlélődni és megpróbálni megérteni a természet nagyságát és csodáját.” (Eccles, 1979, 9)

„A test és az agy halálára úgy gondolhatunk, mint a duális létezésünk felbomlására. Reménység szerint a szabaddá vált lélek mélyebb jelentéssel és varázslatosabb tapasztalatokkal bíró jövőt talál, talán valamiféle megújult testben, a hagyományos keresztény tanításnak megfelelően.” (Eccles, 1991, 242)

John Gliedmann szerint Eccles úgy tekintett az emberi lélek és az agy kapcsolatára, mint a sofőr és az autó, vagy a programozó és a számítógép kapcsolatára. A lélek hat arra, hogy a neuronok mikor lépnek működésbe. A modern neurofiziológia egyik atyjának számító Eccles szerint a nem anyagi természetű „lélek” valószínűleg embriókorban lép kapcsolatba az aggyal, és mivel nem az agy terméke, túléli az agy halálát. (John Gliedmann: “Scientists in Search of the Soul,” Science Digest, 90 [7]: 77-79, 105, July. The Hearst Corporation, 1982)

(T. Dimitrov más Nobel-díjas tudósokat is említ, akik a lélek és az agy kapcsolatát dualista módon értelmezték: George Wald, Nevill Mott, M. Planck, E. Schroedinger, Brian D. Josephson, Santiago Ramon y Cajal, Roger Sperry, Szent-Györgyi Albert, Walter R. Hess, Henri Bergson, Alexis Carrel, stb.)

„Hiszem, hogy annak a teremtő erőnek a produktumai vagyunk, akit Istennek nevezhetünk. Reménységem szerint ez az élet egy jövőbeli létezéshez vezet, melyben az énem vagy lelkem más létformát vesz fel, egy másik aggyal – vagy számítógéppel, ha úgy tetszik. Nem tudom, ezt a mostanit hogyan kaptam, elég jó, hálás vagyok érte, de realistaként tudom, hogy el fog tűnni. Mégis úgy gondolom, hogy tudatos énem vagy lelkem túl fogja élni.” (Dick Gilling és Robin Brightwell: The Human Brain. Orbis Publishing, 1982, 180)

„Lenyűgöző sikere megvédte az evolúcióelméletet attól, hogy mostanában jelentős kritikai elemzés érje. Egy nagyon lényeges dologban azonban kudarcot vall. Nem tudja megmagyarázni, miért vagyunk mindannyian egyedülálló, öntudattal bíró lények.” (Eccles, 1979, 96)

Erika Erdmannak írt 1990. december 19-i levelében Eccles a materialista világnézetet bírálja: „Arra utalsz, hogy a Föld megvédése a jelen legsürgősebb feladata. Nem értek egyet. A legfontosabb feladat az emberiség megmentése a materialista hanyatlástól, mely ott van a médiában, a fogyasztói társadalomban, melyben a hatalom és a pénz ural mindent, az értékek romlásában (melyekről azt gondoltuk, hogy a szereteten, igazságon és szépségen alapulnak), valamint a család szétesésében.”

Joseph Edward Murray (fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj)

„Az Egyház a tudomány ellen lenne? Katolikusként felnőve és tudósként nem ezt látom. Az egyik igazság kinyilatkoztatott igazság, a másik tudományos igazság. Ha az ember valóban hiszi, hogy a teremtés jó, nem okozhat kárt a tudomány tanulása. Ha minél többet tanulunk a teremtésről – arról, hogy hogyan alakult ki –, az csak Isten dicsőségét növeli. Én magam soha nem tapasztaltam összeütközést.” (Gabriel Meyer: “Pontifical Science Academy Banks on Stellar Cast,” National Catholic Register December 1-7. Circle Media, Inc., 1996)

„Az Isten által adott eszközökkel dolgozunk. Nincs ok arra, hogy a tudomány és a vallás ellenséges viszonyban működjenek. Mindkettő ugyanabból a forrásból jön, az igazság egyetlen forrásából – a Teremtőtől.” (Uo.)

„Szerintem fontos felismernünk, mennyire keveset tudunk bármiről is – hogyan bomlanak ki a virágok, hogy vándorolnak a pillangók. Kerülnünk kell azok arroganciáját, akik a tudomány-vallás választóvonal bármelyik oldalán úgy érzik, mindenre van válaszuk. Meg kell próbálnunk az értelmünket alázattal használni.” (Uo.)

„A munka imádság, és én minden reggelt úgy kezdek, hogy odaszánom a Teremtőnknek. Minden nap imádság – érzem ezt, nagyon erősen érzem.” (John Lenger: “Murray: Surgeon with soul: Nobelist’s memoir mixes science and humanity,” in Harvard University Gazette, October 4, 2001)