A Bodnariu család és a Barnevernet családpolitikája ügyében a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) még márciusban levelet küldött a budapesti norvég nagykövetségnek. Tudtommal válasz nem érkezett. A mai világméretű demonstráció sajnos még mindig annak az árnyékában kezdődik, hogy a Bodnariu család négy gyermekét nem adták vissza, sőt, azóta újabb megdöbbentő és felháborító esetek kerültek a sajtó látókörébe, legutóbb a BBC is korrekt cikkben hívta fel a figyelmet a norvég gyermekvédelmi szolgálat döbbenetes családellenességére. Az Aliansz kétnyelvű levelét (melynek fogalmazásában én is részt vettem) bemásolom ide. A mai budapesti demonstrációt több lelkész barátommal együtt a jelenlétemmel támogatom.
Norvégia Budapesti Nagykövetsége / Norvegian Embassy in Budapest
Arild Moberg Sande követtanácsos, ideiglenes ügyvivő / Deputy Chief of Mission
Tisztelt Ügyvivő Úr!
Levelünkkel aggodalmunknak szeretnénk hangot adni. Miközben nagy tisztelettel gondolunk az Önök országára és népére, mély aggodalommal tölt el bennünket az, ami a Norvég Gyermekjóléti Szolgálatok (Barnevernet) tevékenységéről tudomásunkra jutott. Megrendített bennünket a Bodnariu család esete, és más hasonló történetek, melyekben gyermekeket számunkra felfoghatatlan okokból szakítottak el biológiai szüleiktől.
Keresztény európai polgárokként a biológiai családot olyan intézménynek tartjuk, melynek egységét csakis a legsúlyosabb esetekben szabad állami eszközökkel szétszakítani, és akkor is nagy gondossággal és megfelelő eljárásban. Ezzel a levéllel egyrészt a Bodnariu család gyors újraegyesítése mellett szeretnénk kiállni, másrészt annak a véleményünknek szeretnénk hangot adni, hogy a Barnevernet jelenlegi működését a szüleiktől elszakított gyermekek érdekében sürgősen felül kell vizsgálni.
Ügyvivő úrtól levelünk továbbítását kérjük az illetékes norvég állami hatóságokhoz.
Tisztelettel:
Dear Mr. Deputy Chief of Mission,
We are writing you to give voice to our concerns. While we think of your country and your people with much respect, we have deep concerns over what we have learnt about the operation of the Norvegian Child Protection Services (Barnevernet). We were shaken by the case of the Bodnariu family, and many similar stories in which children were separated from their biological parents for reasons that are inconceivable to us.
As European Christian citizens we see biological family as an institution whose unity the state should only interfere with in the most severe cases, and even then with much care and due processes. The purpose of this letter is first to support the quick reuniting of the Bodnariu family, and second to express our opinion that the operation of Barnevernet needs urgent revision for the sake of the children separated from their parents.
We ask you, the Deputy Chief of Mission, to forward our letter to whom it concerns in the Norvegian government.
Yours sincerely,
Ámen ! 🙂
Ádám, téged idézve: baj, ha egy jó ügyet rosszul képviselnek. Illetve lényegesen jobb lenne, ha jól képviselnék.
A BBC cikkéből kiderül, mire hivatkoznak a norvég hatóságok: testi fenyítésre, ami szigorúan tilos. A gyerekek elvételének oka tehát nem érthetetlen, hanem egy modern liberális állam nézőpontjából elvben érthető és elfogadható.
A BBC leírja azt az esetet is, ami kiváltotta az intézkedéshullámot: 2005-ben egy nyolcéves fiút agyonvert a nevelőapja. Logikus, hogy egy ilyen eset nyomán intézkedni kell. Eddig nem lenne probléma. Csakhogy
a modern liberális állam egy halálesethez vezető gyermekvédelmi mulasztás után túlreagálva okozhat nagyobb kárt, mint amit megelőz? Igen. Erre utalnak a jelek. Indokolt, hogy zéró testi fenyítés legyen a norma, mert különben elvesszük a gyereket? Nem. Ez egy szélsőséges, radikális, életszerűtlen, a gyermek, a család és a társadalom érdekeit semmibe vevő, csőlátó megközelítés. Azok megközelítése, akik semmit sem értenek a gyermekneveléshez. Van különbség egy füles és az agyonverés között? Az átlagember jelentős különbséget lát, a Barnevernet meg nem? Rosszabb egy-két füles mellett felnőni a biológiai családban, mint onnan kiszakítva, idegeneknek adva, testvérektől elválasztva? Szerintem és még sokak szerint rosszabb a biológiai családból kiszakított állapot, súlyosabban veszélyezteti egy gyerek fejlődését, jövőjét és boldogságát. Ez egyébként a nyugati gyermekjóléti rendszerek döntő többségének a szakmai álláspontja, a Barnevernet egyedül maradt a maga radikalizmusával.
A probléma valahogy így fogalmazható meg eredményre vezetően: a Barnevernet 2005-ben súlyosan mulasztott, szégyellje ezért magát, ám azóta célszerűtlenül túlreagálva nem kijavította, hanem tovább rontotta a bizonyítványát. Szégyent gyalázattal tetézett. Ideje tartós megoldást találni, amely egyszerre előzi meg a nevelőszülők általi agyonverés problémáját és szavatolja a gyermek alaposan megfontolt jóléti érdekeit.
Számomra (közéletjavító-szerelő kisiparosként) három tanulság is előugrik a történetből:
– Akarunk modern liberális államot? Alaposan megfontolva, nem. Ez persze nem jelent holmi „illiberális” államot. Egyszerűen ép eszű, célszerűen működő államot akarunk, amely jót akar, és ellenőrzötten jót is tesz, a polgárainak.
– Akarunk zéró testi fenyítést? Nem, mert az nem csökkenti, hanem növeli a társadalom erőszakszintjét. Többek között az elkényeztetett gyerekekből lesznek a felnőtt normaszegők és erőszakos elkövetők. Az, hogy egy rosszalkodó gyereket soha senki nem bántott, nem garantálja, hogy a belőle kifejlődő felnőtt nem fog másokat bántani, sőt.
– Akarunk az agyonverést tétlenül tűrő, majd aztán durván túlbuzgó gyermekvédelmet? Ilyet aztán végképp nem akarunk sehol, senkinek.
Örülök, hogy ott voltatok. 🙂
Nagy elégedettséggel töltött el a mai nap a norvég nagykövetség előtt, és köszönöm minden szerevezőnek, rendezőnek a sok munkát, időt amit eltöltött hogy mindez megvalósuljon!!!
Szerintem, mivel egyre gyakoribb, hogy szülés után azonnal elkobozzák a gyereket, lassan lerugózhatunk a testi fenyítés témájáról. „Számunkra felfoghatatlan” nem azt jelenti, hogy érthetetlen, hogy nem értjük, hanem hogy számunkra felfoghatatlan, hogy hogy süllyedhet ide egy állam, hogy olyan okok miatt, amelyek napvilágra kerültek -beleértve egy-két fülest, fenekest is- széttrancsíroz családokat.
Kedves László,
ha a norvég hatóságok elvennék a gyerekeket pár napra, megvizsgálnák őket, és aztán egy nagy ejnyebejnye és utánkövetés mellett visszaadnák, akkor egyetértenék veled.
Ugyanakkor az is eléggé egyértelmű a neten elérhető forrásokból (több megerősíti egymást), hogy eseti és nem súlyos testi fegyelmezésről volt szó. Ez indokol fellépést, de a kényszerörökbeadást vagy akár csak a hónapokra való elszakítást egy csőppet sem indokolja, az aránytalan és szükségtelen.
Pláne lerohanásszerűen, nulla szülőkkel való előre kommunikációval. Erről van szó.
Ugyanakkor az is eléggé egyértelmű a neten elérhető forrásokból (több megerősíti egymást), hogy eseti és nem súlyos testi fegyelmezésről volt szó. Ez indokol fellépést, de a kényszerörökbeadást vagy akár csak a hónapokra való elszakítást egy csőppet sem indokolja, az aránytalan és szükségtelen.
Egyetértek, és én még azzal is vitatkoznék, hogy akár az eseti, akár a rendszeres testi fegyelmezés indokol-e bármilyen állami fellépést. Viszonylag újkeletű az a meggyőződés, hogy a testi fegyelmezés minden formája ártalmas a gyerek lelkének. Az emberiség történetének nagyobb részében és talán a legtöbb kultúrában ma is az a tapasztalat és meggyőződés, hogy a lelki fejlődés (és a fizikai biztonság!) érdekében szükség van a gyermek (fizikai) fegyelmezésére. A Biblia tanítása kétségkívül ez, és a keresztény alapú kultúra is két évezreden át szorgalmazta a testi fegyelmezést a szerető szülői viselkedés egyik jellemzőjeként. A Példabeszédek könyve egyenesen azt mondja, hogy nem szereti a szülő a gyermekét, ha megvonja tőle a testi fegyelmezést. (Itt egy cikk a témában.)
Természetesen lehet ebben a kérdésben eltérő vélemény akár hívők között is, érdemes erről beszélgetni, vitatkozni, tapasztalatokat cserélni, de azt a legmesszebbmenőkig ellenzem, hogy az állam belépjen erre a területre (kivéve persze a szélsőséges eseteket). Ahogy a norvég példa mutatja, nincs megállás, ha egyszer az állam ideológiai alapon elkezd beavatkozni a családok életébe és eldönti, hogy milyen nevelési metódust kell a szülőknek követniük. Természetesen nem olyan esetekre gondolok, amikor a testi fegyelmezés a gyermek testi épségét veszélyezteti. A Bodnariu család esetében szó sincs erről. A szerető fegyelmezéssel kapcsolatos több évezredes tapasztalat pedig nem azt mutatja, hogy a gyermek belerokkanna abba, ha a szülő az engedetlenségét időnként fenékre csapással korrigálja. Az államnak ugyanúgy nincs keresnivalója ezen a területen, mint ahogy arról se döntsön, hogy mit olvasok a fiamnak esti meseként.
Gyvt, 6.§ (5): a testi fenyites tilalma. Ha elfogadjuk, hogy a Biblia tanitasa egy-egy kiragadott igeszakasz alapjan megertheto, akkor akar gyermekaldozatot is bemutathat a kivalasztott szemely (Jefte).
Szabolcs, ez a párhuzam így nyilván butaság.
Ádám: „érdemes erről beszélgetni, vitatkozni, tapasztalatokat cserélni”
Itt érdemes? Csak mert lehet, hogy a beidézett cikk alatt lenne inkább a helye. Nekem ugyan mindegy, csak nem akarok offtopic lenni, de a témához hozzászólnék. 🙂
Igen, de talán tényleg jobb volna a másik cikk alatt.
Ha jól értek egy norvég cikket a google translate-on keresztül ( http://www.dagbladet.no/2016/04/16/nyheter/innenriks/barnevern/43870228/ ) Gro Hillestad Thune, norvég, volt strasbourgi bíró arról beszél, hogy furcsa a Barnevernet körüli csend és arra következtet, a gyermekvédelem politikai alku tárgya kell legyen.
Mivel először szólok itt hozzá, először is Ádámnak szeretném megköszönni ezt a színvonalas blogot! Évek óta mondhatni rendszeres olvasója vagyok.
A norvég cikk kapcsán:
A hölgy valóban azt mondja, hogy politikai szinten döbbenetes csend uralkodik a téma körül. Azonnali lépéseket sürget: a családból való kiemelésre vonatkozó jogosultságot az önkormányzati szintről egy magasabb, felelősségteljesebb szintre kellene helyezni.
A cikk amúgy, bár röviden, de elég korrektül összefoglalja a Barnevernet-vel szembeni kritikákat, amelyeket angol és magyar nyelvű cikkekben már olvashattunk.
Discipline, üdv a blogon, köszönöm a visszajelzést!
Igaz, hogy nem vagyok benne profi, de értem az írott norvég nyelvet. Ha van valami fontos anyag a témában, ami csak norvégul elérhető, szívesen segítek az értelmezésben (ahogy az időm engedi).
Most jött válasz a követségtől a márciusi beadványunkra. Gyakorlatilag hárítanak, örüljenek a szülők hogy visszakapták a kicsit – vajon őt hogy nevelték három hónapos anyatejes babaként? csak nem csaptak a pelenkás fenekére rosszalkodás miatt vagy máris a tízparancsolattal tömték szegény buksiját? 🙁 – Írják, mintha valami nagy kegy volna: heti 2×2 órára láthatják a FIÚKAT – lányokról semmi hír – egyébként is, nekik semmi belelátásuk nincs a hivatalos iratokba. Persze azt írtuk, hogy továbbítsák a norvég hatóságokhoz …
Májusban fog az illetékes bíróság a gyermekek elhelyezéséről dönteni, melynek kedvezőtlen ítéletét megtámadhatják, és AHHOZ kapnak ingyenes JOGI SEGÍTSÉGET. Gondolom, a Horne-féle minisztériumból.
Szerintem ha nem kapják vissza mind a négy gyereket, még nagyobb világméretű visszhangja lesz az ügyeiknek. A cseh két kisfiút sajnos örökbe adták, most folyik a bírósági ügy. A cseh követségen alig akarnak erről beszélni 🙁
Szerintem nem kellene megvárni a döntéseket, a „hátországokban” de nyilvánosan tovább kell folytatni azt a párbeszédet, amit ők elmulasztottak és ahelyett rendőrcsapatot küldtek minden esetben!
Az amerikai The Federalist c. újság tegnapi cikkéből:
„Since Barnevernet intervened to save Eliana and Naomi from spankings and Bible lessons, their risk of being sexually molested has skyrocketed.”
„Norway is feeling the international pressure, but family advocates say America’s opinion is the one that really counts.”
„Norway should immediately restructure its child welfare system to restore humanity and accountability, in compliance with international law. But first, it should reunite the Bodnariu family and end this nightmare.”
„vajon őt hogy nevelték három hónapos anyatejes babaként? csak nem csaptak a pelenkás fenekére rosszalkodás miatt vagy máris a tízparancsolattal tömték szegény buksiját?”
Azért nem árt tisztázni, hogy ez a rész a Te fantáziád szüleménye. Én például teljesen félreértettem, „elhittem”. 🙁
Kedves Ági miután a gyerekek elvétele a „nagyon keresztény” volt, és ez a keresztény dallal kezdődött az iskolában (innen az értelmezés a három hónaposnak a tízparancsolat … ) és a „testi fenyítés” a második (innen a bántalmazás, ami valószínűleg fülhúzást SEM jelenthetett) máris bizonyítva van, hogy a kicsi esetében SEMMI papírforma nem áll fenn.
Vajon még mit kell elviselnem, ami „ciki” ha megteszem/megírom?
A BBC dokumentumfilmje.
Norvégia ma:
http://mandiner.hu/cikk/20160420_pert_nyert_norvegiaban_a_tomeggyilkos_breivik
Ez szereintem sok mindent megmagyaráz…Egy meghasonlott állam és nép(egyháza)teljes morális csődben…
Én azt hittem, hogy az idézett szöveg benne volt a követség válaszában. Biztos én vagyok a hülye. De arra az esetre, ha lennének mások is, köztük netán olyanok, akik nincsenek fenn a fészen, ahol Ildi közzétette a levél másolatát, akik ezt így értelmezték, tisztázni szerettem volna a kedvükért. Nem, ilyen cinikus beszólásokra nem ragadtatta magát a magyarországi norvég nagykövet. Legalábbis hivatalos levél hivatalos válaszában nem. Ennyi. De én kérek elnézést, ha ez rajtam kívül mindenkinek egyértelmű volt!
A hivatalos levélben gyakorlatilag mindentől elhatárolják magukat, még attól is, amit kértünk – bár erre nem térnek ki csak „a magánélet védelme érdekében szigorú titoktartási kötelezettségre” és, hogy „a nagykövetségnek nincs hozzáférése a folyamatban lévő ügyiratokhoz”. Mi azt kértük, hogy továbbítsák a norvég hatóságokhoz tehát nem gondoltuk, hogy a követség ITT hozzáfér az iratokhoz.
Minden, amit leírnak, arra enged következtetni – ezért gyakorlatilag egy „hárítás” – hogy a legnagyobb rendben folyik minden: a FB-on lehetne kommentálni (ha nem volna annyira apró betűs).
„A család visszakapta Ezekiel nevű kisfiát” válaszmondatra fűztem hozzá természetesen a véleményt, vonatkoztatva a kisbabára az elvétel hivatalos indokát, ami a testi fenyítés és a radikális keresztény nevelés volt.
Eva Michalakova ügyében egz friss nyílt levél cseh EP képviselőtől:
https://www.facebook.com/notes/norway-give-us-back-the-children-you-stole/dear-madame-minister-horne/561673014004294
és egy érdekes friss norvég cikk… a google translate helyenként elég viccesen félrefordít, de szerintem elég jól követhető, angolra fordítva (valószínűleg németre/franciára fordítva is).
http://www.dagbladet.no/2016/04/20/nyheter/innenriks/barnevern/solveig_horne/43940246/
Úgz tűnik, odaát kezd egy kicsit sürgőssé válni a dolog. Úgy tűnik, eljött az a pont, ahol nyilvánvaló, hogy a 170 norvég szakember levelét, meg az egyes diplomáciai vihart okozó eseteket nem tudják egymástól izolálva kezelni…
Én minden hárító válaszra a 170 norvég syakember által aláírt nyílt levélre való rákérdezéssel reagálnék, azzal mit kezdett a Norvég kormányzat?
A cseh EP képviselő levele kiváló.
Discipline, össze tudod foglalni nekünk a norvég cikk tartalmát?
Adjuk be a követségre a levelet? Középiskolás szinten ismert a hospitalizációs ártalom fogalma, melyhez különféle formákat ragasztanak (lelki, felnőttkori, stb) annyira alapvető.
Ez a gyermek elszakítása a mamájától, a kötődés megszüntetése melyet éppen kívánatosnak tartanak 🙁 Látni kell hogy a szeretetet akarják kizárni MINDEGY milyen – pl Breivik eset – áron.
El kell látni az egynemű párokat gyermekkel, itt van a kutya elásva 🙁 jogállam van vagy mi.
Kedves Éva,
vannak erre utaló jelek, és ha ez áll a dolog hátterében, akkor érthető, hogy miért volt fontos a nagy volumen — ami viszont így, mai tudással nézve a próbálkozás vesztét is jelentheti.
ugyanakkor egyelőre azt mondanám, hogy kb 0 kevés forrásmegjelölés volt az erről szóló híradásokban. Egyelőre ezt a meg nem erősített hírnek kezelem az egynemű párokkal kapcsolatos felvetést, legalábbis a magam részéről.
Pont most néztem utána, kedves dzsaszper. Nem teszem ide a linket, mert szörnyű viszont a konzervativcsalad.blog.hu ide vonatkozó cikkében az állítások mögött ott a forrás http://konzervativcsalad.blog.hu/2016/03/22/igen_meleg_parokhoz_vandorolnak_a_lopott_gyerekek#c30093796 a zöld sávok a linkek, ott a riport a Barnevernet vezetőjével, és még egy másik erre vonatkozó is, ahonnan a képek és a történetek származnak.
Egyébként számomra annyira egyértelmű ez abban a „széles” emberi jogkörben – + a norvég egyház állapotában – mert hogy is népesítenék be másként az egynemű párok otthonait?! :(( Nem állítanám ilyen biztosan – de felmerült volna mindenképpen – ha nem hallottam volna ezt a mondatot: „nekik is JÁR a családi élet” és ezt sajnos hozzám nagyon közel álló huszonévestől 🙁
Köszi, a két posztból pont arról maradtam le, ahol már vannak hivatkozások.
Ezeknek elsősorban nem ide, hanem a norvég társadalomhoz kellene eljussanak…
A Dagbladet-cikk összefoglalása:
Solveig Horne, gyermek- és egyenlőségügyi miniszter nyilatkozata szerint az Egészségügyi Felügyelet kap megbízást arra, hogy kivizsgálja a Barnevernet-nél felmerült problémákat. Viszonylag nagy számú gyermekelhelyezést és „akut” intézkedést fognak felülvizsgálni.
Az intézkedésre a 170 szakember által aláírt tiltakozás nyomán került sor. A tiltakozásból a következőket emeli ki a cikk: sok esetben a családból való kiemelés nagyon gyenge bizonyítékokon alapul és nem előzi meg megfelelő minőségű, a helyzet megváltoztatására irányuló intézkedés; az intézkedéseknek nincs meg a kellő megfigyelési alapja és tendenciózus értelmezéseken alapulnak; a szülők esélytelenek egy ilyen hatalmas hivatalos szervvel szemben; a Barnevernet kompetenciái nem állnak arányban a családokkal szembeni hatalmával; nincs más olyan terület a társadalomban, ahol a hatalom ilyen radikálisan beavatkozna a privát szférába.
Az egyik kezdeményező, Einar Salvesen, pszichológus, aki szerint a Barnevernet küszöbe alacsonyabbra került, ami a gyerekek családból való kiemelését illeti. Független vizsgálatot szeretne, problémásnak tartja, hogy az ügyet egy másik hivatalos szervre bízzák. Független szakértőket kellene bevonni, mégpedig külföldről is – a nemzetközi kritikákra tekintettel.
Gro Hillestad Thune, emberjogi szakértő, már többször figyelmeztetett a jogbiztonsági aggályokra, mind a gyerekek, mind a szülők tekintetében. Szerinte a 170 norvég szakember (akik számát kis megerőltetéssel meg is tudnák többszörözni) és a komoly külföldi kritikák hatására ideje lenne egy független vizsgálatnak. Rámutat, hogy az Egészségügyi Felügyelet nem tekinthető függetlennek, mivel eddig is a hatáskörébe tartozott a Barnevernet felügyelete, tehát a Barnevernet-re irányuló kritikák rá is vonatkoznak. Szerinte Norvégia bekötött szemmel védekezik a kritikák ellen, ideje lenne levenni a kötést és szembenézni a problémákkal. De ezt olyan szakértőkre kellene bízni, akikben mindenki megbízik, és nem olyanokra, akik eleve a rendszer részei.
Thune már tíz éve a figyelmeztet rá, hogy a Barnevernet-nél emberijog-sértések történnek – mindeddig következmények nélkül. Sajnálja a Barnevernet dolgozóit, akik segítő szándékból választották ezt a munkát.
A miniszter meg van győződve, hogy az Egészségügyi Felügyelet megnyugtatóan ki fogja vizsgálni az ügyet. A vizsgálat részleteit most dolgozzák ki, még bizonytalan, hogy mikorra várhatunk valamilyen eredményt.
Köszönöm!
dzsaszper, az a kislány magyar volt aki ezt a „jogot” megfogalmazta: benne van a problémakörben, ha egyneműek együttélésére rábólint a törvény! Jobb mielőbb figyelmeztetni: vigyázó szemünket Norvégiára vessük. Mert innen a következő lépés – sajnos – ez lesz/lenne, de ne legyen 🙂
2011. december: https://www.gaysir.no/artikkel.cfm?cid=14991
Itt teljesen pozitívan írják le a projektet, amelynek célja a meleg párok nevelőszülői státuszainak bővítése.
Igen, mivel egyre több nevelőszülőre van szükség, meg persze a „jogkiterjesztés” jegyében indítják ezt a projektet.
A 2009-es, nevelőszülőkre vonatkozó előírás még így fogalmaz: „a nevelő család lehetőleg két különböző nemű nevelőszülőből álljon”. Most a nemre vonatkozó kitételt kivették belőle, és már a „kettő” is egyre kevésbé követelmény, egyedülálló nevelőszülőknek is kiadják a gyerekeket.
Idéznék még egy figyelemreméltó mondatot a cikkből:
„A gyerekek különböző igényekkel rendelkeznek, ezért a különböző típusú „családkonstellációk” megadhatják nekik, amire szükségük van.”
Őszintén szólva nem tudtam elképzelni, milyen igénye lehet egy gyereknek, ami miatt homoszexuális nevelőszülőre lenne szüksége, de a cikka megadja a választ:
„…különösen az idősebb gyerekek nem feltétlenül egy standard család támogatását igénylik egy bizonyos életkorban, amikor sok másságot fedeznek fel magukban. Ha jól sikerül összehozni, akkor olyanhoz kerülhetnek, akinek van egyfajta szakértelme a másságban.”
A rokonaim egy része Romániában él, akik közül van aki jelenleg Norvégiában dolgozik, akik közelebbről látják a helyzetet. A liberális Norvég állam 2009 óta engedi az egyneműek házasságát. Azóta egyre tömegesebb sorban állás van a gyerekek örökbefogadásának kérelme terén, akik (érthető módon) leginkább csecsemőket, vagy egészen kisgyerekeket szeretnének maguknak. A liberális politikai hatóságoknak nem volt nehéz rájönniük, hogy a legkönnyebb a bibliai erkölcsöt gyakorló házaspároktól „szerezni” gyerekeket, ahol egy csapásra két legyet is ütnek. A szemüket szúró bibliai, vagy keresztény erkölcsnek fricskát adnak, és itt a legkönnyebb megideologizálni a gyerek einstandot. A Barnevernet ebben az élre állt. Nyilván más is kap gyerekeket, nem csak a homoszexuálisok, hiszen egyfajta nem részrehajló statisztikát szeretnének mutatni. Emiatt aztán még több babára van szükségük. Gyötrelmes felállás! Mivel az EU-ban a liberális gondolkodás a „divat”, így elég nehéz innen jogi utakra terelt nemzetközi segítséget kapni. Más út viszont nincs, ezért itt kell nyomást gyakorolnunk.
Jonas, ezt megosztom azok felé, akik még mindig nem hiszik el hogy a Barnevernet-gyakorlat létezik, remélem beleegyezel. Az, hogy nem részrehajlást szeretnének felmutatni, pörgeti az egészet(!) a rendőrségi váratlan „lerohanások” eddig is magukért beszéltek 🙁
Sátáni gyakorlat, amit csak ennek a szent családnak elküldése állíthat meg – és mi, mert a gonosz nem szokta magától abbahagyni.
Ez a beszéd (angolul) is rendesen megfogalmazza, mi a probléma.
http://mhskanland.net/page120/page337/page337.html
http://europeanpost.co/council-of-europe-criticizes-norway-for-removing-5-children-from-their-parents-because-of-christian-indoctrination/
Kedvesek
nem annak ellenében állítottam hogy „nem keresztényüldözés” amikor a kis dalocska volt a kiváltó ok/indította el a lavinát és azóta számtalanszor le is írták különböző nézőpontokból hogy bizony, ez AZ hanem abból a szempontból, amit már nem lehet nem észrevenni:
a család gyönyörűsége, a normálisság szempontjából is, nemhogy elérte az ingerküszöbét az információkhoz hozzájutó társadalomnak – pl. Románia – hanem olyan mértékben haladta meg, hogy velük teljes képet érzékel a világ közvéleménye. A tűréshatáron úgy csordul túl, hogy még a „felületi feszültséget” is meghaladja, értem alatta az egyes esetekét.
A cseh elnök azt mondja, hogy ez nácizmus (ez enyhébb, mint a keresztényüldözés?) a keresztények állítják hogy keresztényüldözés, DE minden, magát érző embernek valló ember látja, hogy ez gyermekrablás, a legvédtelenebbek ellen folyik és a legvédendőbbek ellen, az anyák ellen. Sőt, kereskedelem melyet ki is írnak a transzparensekre. Ági írta még fenn, hogy ez emberkereskedelem, nézzétek vissza.
Tarthatnánk magunkat annyira kereszténynek, hogy nekünk minden kisbaba fáj, akit elragadnak, az indiai anya esete, a cseh család tönkretétele, mindegyik, KIVÉTEL NÉLKÜL!
——————————————————
A rendkívüli szépségű Bodnariuék miatt láttam, hogy ezt a „gátat” már az Úr emelte, mert MEGELÉGELTE a sátáni pusztítást a családokban: természetesen, miáltalunk cselekszik, mert nem fogjuk abbahagyni míg nem változtatnak. Kérdés, hogy májusban visszakapják-e a gyerekeket, mert ha nem, folytatódni fog szerintem a nemzetközi tiltakozás.
Muszáj volt a petícióban az élővilághoz hasonlítani a családok élet-egységét, mert azon a nyelven értenek. A norvégok híres környezetvédők, maga a király … Ehhez nem kell hívőnek lenni: az elméletet egy ateista írta le, szamárvezetőnek megfelel.
Ezt most találtam https://www.youtube.com/watch?v=mZn_60eh7ns nagyon meghatott. Gondolom, hogy a gyülekezetükben énekelnek 🙂
Kedves Discipline, fordítanád? Román rádió …
Kedves Éva,
Bocs, hogy bele „kotnyeleskedtem”, de „lefordítottam” neked két strófát az énekből, verset nehezebb jól lefordítani mint más szöveget.
Nem tudom miért jönnek kísértések sokszor, és megpróbáltatások nap mint nap,
Mikor mellettünk sokan vannak, akik zavartalanul élik életüket.
Ref:
Csak előre és győzni fogsz,csak előre ne csüggedj el,
Bátorodj fel járj világosságban,és megérted miért van így.
Harmadik strófa: Légy hű mindhalálig, a nehézségek hamar elmúlnak,
Az összes fájdalmat elfelejted, amikor az élet koronáját megkapod.
A románt sajnos nem tudom! 🙂
Köszi Discipline, már segített János 🙂 Nem tudtam, norvég-e vagy román, mert ez nekem kínai 🙂 vö. „apám, milyen szilva ez? Kék szilva, de piros, mert még zöld.”
Küldöm Nektek, ez komoly, így is lehet tüntetni https://www.youtube.com/watch?v=W6OBjwxyAT0
János köszönöm a fordítást, szokás szerint megnémultam ahogy olvastam, szíven ütött… hogy mennyire egy húron pendülök velük 🙂
Értem már, miért nem szerettél volna a követségük elé menni … remélem, hogy majd valamikor megbocsátasz sok mindent „a románoknak”: tudom, hogy nem könnyű!
Tudtátok, hogy Horne épp nyilvánosan vitatkozik a Barnevernetről?
https://www.facebook.com/events/790356691094544/
Nem tudom, miről szól ez a cikk
http://www.dagbladet.no/2016/04/28/nyheter/innenriks/barnevern/44032856/ , de Reikeras imígyen örömködik felette:
„Finally a positive statement from the Norwegian government. The international pressure has proved to have major effect!
„Norway has ratified the Hague 1996 Convention, which takes effect from 1 July. The government hopes it will become a tool for solving child care cases where the child is related to several countries, in a more harmonious way.” ”
Nem nagyon értem, mert az említett ratifikációt már március elején beharangozták: https://www.regjeringen.no/en/aktuelt/norway-ratifies-the-1996-hague-child-protection-convention/id2478072/
Amit a mundér becsületét védő fb-oldalon be is linkeltek.
Az Európai Parlamentben is tegnap este volt vita a témában:
http://ec.europa.eu/avservices/video/player.cfm?sitelang=EN&ref=I120170
Kedves Éva,
Értem már, miért nem szerettél volna a követségük elé menni … remélem, hogy majd valamikor megbocsátasz sok mindent “a románoknak”: tudom, hogy nem könnyű!
Egy ének lefordítása alapján, hogy jutottál ilyen következtetésre?
Na, ezen jót nevettem.:) Szerintem egyáltalán nem érted, ezért leírom neked, semmi köze a „klasszikus” magyar-román „barátságnak „ebben.
A román államelnök mind a mai napig nem szólalt meg a témában, nem támogatta ezt.
A román miniszterelnök jobb lett volna, ha meg sem szólal. Tudnék neked még pár dolgot írni, hidd el van! Akkor ,miért is kéne a követségük elé menni?
Jól írtad valahol: a norvégok szentekbe botlottak! A szenteknek megköszöntétek ápr. 16-án a norvég követség előtt. Így van ez jól.
Kedves János először is még egyszer köszi a fordítást, a legjobbkor jött még külön, nekem 🙂 Hajh, a papám Erdélyből jött, és évtizedeken át hallottam, azt a „szeretetet” ami még arra is rávette, hogy engem kínozzon a falam festése maitt mert az „román szín” (alul fehér, feljebb, kék egy ici-pici diákszoba). Annyira fájt minden békétlenség, konkrét gyűlölet ami végig kísérte az életünket, ami még az én lányomban is fellelhető (csak abban, hogy „megérti” a két nép egymás iránt folytatott gyűlölködését) hogy nem is megyek Erdélybe 🙁 pedig gyönyörű,és ott van a papám sírja is.
Bocsáss meg, nekem erre a „sínre” futott a távolságtartásod. Isten ajándéka volt az, hogy egy IGAZI román lány és egy asszony lett a barátnőm szinte azonnal hogy találkoztunk (azóta megszakadtak a kapcsolatok) ők azonnal értettek szinte szavak nélkül míg másoknál évtizedeken keresztül ezt nem tudtam elérni még szűk családi körben sem. Lehet, hogy neked is vannak hasonló ajándékaid, keresztény testvériség románokkal, és ezek szerint – román nyelven, magyarként – valahol végzed is a békéltetés szolgálatát.
Azt, hogy fölösleges odamenni, mások is mondták, hogy ott minket SENKI nem fog fogadni, sat. Sok gondolkodási idő nem is volt, ezt a „véletlen” intézte el pszt én azt gondoltam, hogy egy „jó politikai lépés” lesz 😀 tőlünk végre, de csak mellékágon. Köszönöm a válaszod!
Elnézést kérek a cinizmusért, de én még mindig nem teljesen tértem magamhoz a közelmúlt eseményeiből… Szóval lehet, hogy a Bodnairu házaspárnak meg kellene gyilkolnia legalább 77 embert, és akkor lehet lenne esélyük a Norvég állammal szemben pert nyerni :S
Elég ijesztő, ami mostanában ott északon folyik 🙁
Ami a Hágai Konvenció ratifikációját illeti, az alábbi 2 blogposztot érdemes elolvasni — bocs, angolul van:
http://www.mhskanland.net/page10/page252/page252.html
https://delightintruth.com/2016/05/01/warning-theres-a-catch-in-norways-ratification-of-the-1996-hague-convention/
Ránéztem a cikkekre. Ha jól értem, a lényeg az, hogy a hágai szerződés ratifikálásával Norvégia külföldről is visszaszerezheti a Barnevernet karmaiból hazamenekített gyermekeket. Émelygek ettől a szervezettől és a mögötte álló ideológiától…
Ez a mondat meg olyan, mintha egyenesen Orwell valamelyik regényéből idéznénk: “The child’s attachment to the state should be given particular emphasis…” (Solveig Horne miniszterasszony) Magyarul: „A gyermek államhoz való kötődésére külön hangsúlyt kell fektetni…” Vagyis a norvég állam ragaszkodik a másoktól rabolt gyerekekhez, nem engedi őket haza, sőt, határokon át is utánuk nyúl. Komolyan nem tudom, mit mondjak.
@Ádám, a külföldről való visszaszerzéssel kapcsolatban: plusz eszközt szereznek erre.
Amúgy az egyezményre hivatkozással kapcsolatban a Krysztof Rutkowski által kimenekített kislánynál bepróbálkoztak, de a lengyel bíróság gyermekvédelmi ügyként kezelte a történetet és kérte, hogy a Barnevernet támassza alá a lengyel bíróság előtt, mi indoka volt a védelembe vételnek, és aztán az indokokat nem találta elégségesnek és elutasította a kiadatási kérelmet.
https://www.yahoo.com/news/child-welfare-state-kidnapping-foreign-parents-face-anguish-040145374.html
A Dagbladet cikk csak a pozitívumokat említi a Hágai Konvenció ratifikálásával kapcsolatban: lehetőség lesz a gyermekvédelmi ügyben érintett gyerekek külföldi rokonoknál történő elhelyezésére, a külföldi államok betekintést nyerhetnek az ügyek dokumentumaiba. Szó van egy minisztériumi körlevélről is, amely szerint a védelembe vétel előtt a Barnevernet köteles megvizsgálni a gyerek külföldi kötődéseit, kapcsolatba lépni a külföldön élő szülőkkel, megvizsgálni a gyerek külföldi „követhetőségét”, és biztosítani a külföldi állam számára a betekintést, de csak ha ebbe mindkét szülő beleegyezik.
Összességében úgy tűnik, próbálják menteni a helyzetet, szépíteni a képet, hangsúlyozzák, hogy minden a gyerek érdekében történik, de azért ott van az az ominózus mondat is: „Különös súlyt kell fektetni a gyermek államhoz való kötődésére”