Nietzsche a gazdája annak a posztmodern-progresszív gondolatnak, hogy az igazság valójában a hatalom eszköze. Nem az igazságnak van hatalma, hanem a hatalomnak van igazsága – tanította Nietzsche. Mindig a győztesek írják a történelmet, az igazság tehát a győztesek igazsága. Ebből az következik, hogy az igazság helyett a hatalmat kell akarnunk, és ha a hatalom a miénk, akkor lesz igazságunk is. A világ az erős emberé. A természet által kiválasztotté és a kultúra által nemesítetté. A gyengeség ünneplése nem csak meghaladott, de ízléstelen is – mondta Nietzsche. A gyengeséget felmagasztaló kereszténységnek tehát már csak ízléstelensége okán is ki kell múlnia és át kell adnia a helyét az Übermenschnek, amely aztán majd létrehozza saját apollói igazságát.
Nietzsche tisztán látta, hogy a kereszténységgel az irgalomnak is mennie kell. Az őrültről szóló példabeszédében, amelyben az Isten haláláról szóló híres mondatok vannak, Nietzsche megfogalmazza ugyanakkor azt is, hogy Isten halálával mintha hidegebbé lett volna a világ. Már nem tudjuk, merre van a fent és merre a lent, mi a jó és mi a rossz, és azt sem, hogy mit tartogat az erős ember jövője. De azt tudjuk, hogy a gyengeség tiszteletének el kell tűnnie a világból. A kereszténységhez annyira szervesen hozzátartozott a gyengék felemelése, az ízléstelenségnek ez a botránya, hogy a kereszténységgel az irgalomnak is távoznia kell. A jövő az Übermensché. Az őrült egy kicsit mégis összehúzza a kabátját, mert érzi, hűvösebb szelek fújnak a világban.
Egy nap aztán, 1889. január 3-án, az Isten és az igazság haláláról szenvedélyesen író filozófus torinói házának ajtaján kilépve meglátott egy embert, aki ostorral verte a lovát. Nietzsche szívében egy varázsütésre megmozdult valami. Minden leírt gondolatát megtagadva odafutott a lóhoz, átölelte a nyakát, zokogni kezdett, és ahogy könnyeitől nem látva szorította a lovat, megőrült. Soha többet nem jött ki a bolondokházából. Ha nincs fent, nincs lent, ha nincs jó, nincs rossz, ha nincs igaz és nincs hazug, ha csak a hatalom van, akkor nincs, nem lehet irgalom sem. Olyan világban viszont nem lehet élni. Akit megőrjít az irgalom, az félő, az irgalom hiányába is beleőrül, amikor a szíve egyszer valahogy mégis megindul mások nyomorúságán. Vagy mikor neki lenne irgalomra szüksége, de hidegség veszi körül és a hatalomtól megmámorosodott erősek, akik már csak magukat képesek szeretni.
Ezt megosztottam a fészbukon, Ádám. Annyira jó.
🙂
Niccse még evolúciós értelember is tévedett, hiszen még evolúciós értelemben sem igaz hogy a gyengék legyőzendők, károsak… és az sem hogy az erőseké a jövő stb.
Amúgy meg, részlet a kiváló Torinói ló c. filmből:
https://www.youtube.com/watch?v=Bu_pqP7_IUE
Nem túl jó példát adott Nietzsche a világnak, de van egy idézet tőle, ami igaz: „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.
S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.” Sajnos ő nem vigyázott, és saját magán teljesedett be saját szavai, talán akkor amikor összeomlott szellemileg.
Az ilyen emberek élete lehet elrettentő példa előttünk annak érdekében, hogy vegyük komolyan az Isten hatalmát, amely igazságos, de irgalmas is egyben?
Isten halott – mondta Nietzsche
Nietzsche halott – mondta Isten
😉
Annyit azért annyit mondjunk a javára,hogy egy eredeti gondolkodó volt a szó szoros értelmében…és hát a szaktekintélyek is elismerik,hogy a szövegeit irodalmi szinten írta kiváló stílusban.Egyébként egy lutheránus pap fia volt…Hatása ma is igen nagy.Hívő emberként egyáltalán nem osztom a nézeteit de azt el kell ismernem,hogy ő egy valódi és egyedi filozófus(nem tudom,hogy egyáltalán be lehet-e sorolni valamilyen filozófiai irányzatba) volt eredeti és sajátos megközelítéssel,egy negatív zseni akit szétfeszített a zsenialitása.A magyar nyelvterületen talán Hamvas Bélának volt és van ilyen hatása…Elnézést kérek azoktól akiket e párhuzam valahol sért és nem értenek egyet velem.Nietzshce az emberfeletti embert álmodta meg,az erőt és a hatalmat dicsőítette,a gyengeséget lenézte.A kereszténységet feminim vallásnak tartotta.Megőrülése mutatta,hogy maga is milyen gyenge és törékeny volt.Dosztojevszkij egy egész már irányól indult ki(érdemes elolvasni a vallással kapcsolatos esszéit!),de az már egy más történet…(azt hiszem,hogy kortársak is voltak,érdekes volna tudni,hogy olvasták-e egymást).
Kiegészítés:a poszt kiváló!Ezzel kellett volna kezdenem!Fálreértés elkerülése végett Hamvast csak a HATÁS értelmében vontam párhuzamba N.-vel.A két ember teljesen más síkon mozgott,csak talán az volt a közös bennük,hogy mind a ketten gondolkodók voltak.Hamvas opusa óriási,kár,hogy nem lehetett ismertebb és elismertebb.Az okokat tudjuk.Nietzsche egyébként megihlette Richard Strauss zeneszerzőt aki egy szimfónikus költeményt is írt egyik műve alapján.Ezt az előjátékot azt hiszem sokan ismerjük:
https://www.youtube.com/watch?v=9tbdJqcGlgI
„Nietzshce az emberfeletti embert álmodta meg,az erőt és a hatalmat dicsőítette,a gyengeséget lenézte.”
ez nem éppen azt mutatja hogy nagy gondolkodó volt. persze biztos volt sok értelmes és igaz gondolata is, de ez nagyon nem az 🙂 ez szimplán ostoba, buta, logikátlan gondolat.
A legszomorúbb az, hogy ez a gyengébbek eltakarítását sunyi módon célul kitüzö antikrisztusi társadalmi rend az utóbbi évtizedekben megvalósult.
Azért a XX. század sokmindent beigazolt Nietzsche gondolataiból. Vagy tudjuk cáfolni azt, hogy nem az igazságnak van hatalma, hanem a hatalomnak van igazsága, hogy a győztesek írják a történelmet?
Minden létező diktatúra végső világmegváltó igazságként adta elő magát, és igen, átírta a történelmet a náci, a kommunista szájíz szerint, és most is az aktuális győztesek írják újra a történelmet. Ezt azért meglátta.
Mi keresztényként azt nem látjuk meg, hogy a világ jogosan bizalmatlan a nagy világmegváltó ideológiák felé, mert a többségük precíz, felvilágosult tömeggyilkosságban és elnyomásban tetőzött be. Az egyház láthatóbbik fele pedig hol készségesen, hol kényszeredetten asszisztált hozzá.
Amikor lebiggyeszettt szájjal posztmodernezünk, akkor ezt azért nem árt felidézni, mert rögtön érthetőbb lesz a világ kételye a nagy világmagyarázó, mindenre csípőből megoldást kínáló ideológiákkal szemben.
(Ráadásul a mi hitünk csak erős hűtlen kezelés révén lesz ideológiává, de ez azért gyakran megesik, és akkor őrületes demagógiává válik.)
Az utóbbi bejegyzésekben méltatott Tim Keller ezért kivétel, mert egyfelől szóba áll a világ gondolkodó részével, másfelől megvan a bölcsessége és az intellektusa is ahhoz, hogy érdemi párbeszédet folytasson.
Kedves Ádám, értékelem ezeket a betekintéseket…A baj az, hogy túlságosan is azt gondolom, hogy ez az egész működik. És nagyon nem szeretném, ha a magyar társadalom completto bevonulna a diliházba, annak okán, amit itt fejtegettél … Az Úr legyen irgalmas….
Van egy könyv. Robert de Launay: A fasizmus végnapjai Európában. Ez még a szocializmus idején jelent meg. (Bibó István fordította). Benne van: Benito Mussolini a Fasiszta Nagytanács 1943 július 25.-i ülésén mégiscsak összeomlott, lemondatták. Az új olasz kormány és a király háziőrizetbe záratták. Ott tűnödött, töprengett. Közbejött a születésnapja. Adolf Hitler nem akart megfeledkezni a jó barátjáról, küldött ajándékot. Nietzsche összes műveit. Mussolini fellelkesedett. Erőt adtak neki Nietzsche gondolatai. És amikor Hitler megszöktette egy kommandóakcióval, akkor Mussolini Észak-Olaszországban megszervezte a Saloi Köztársaságot. Folytatódott (Észak-Olaszországban) a fasizmus. Értelmetlenül pusztultak az emberek, dühöngött a terror. Nem gondolom, hogy csak Nietzsche miatt folytatta tovább Mussolini az „életművét”, azt sem gondolom, hogy Mussolini újabb fellépése nélkül a háború mindenképpen hamarabb ért volna véget. De – megvolt a szerepe Mussolininak, és meg volt a szerepe Mussolini döntésében Nietzsche műveinek. Mi, írástudók, gondolkodók felelősek vagyunk. Felelősek vagyunk, hogy milyen gondolatoknak adunk tápot az emberekben. Mindenkor az igazságot és csak az igazságot kell keresnünk és szolgálnunk. Nem szabad „mély egzisztenciális igazságok”, a saját szenvedélyeink, értékítéleteink kedvéért feladnunk az analitikus gondolkodást.
Kedves Miklós,
nagyon érdekes, amit Mussolini kapcsán írsz. Most fejeztem be Nietzsche Az Antikrisztus című könyvét, amiből nem csak Nietzsche végső kétségbeesését értettem meg jobban, de a szíve gonosszá válásának mélységét is. Teljesen hihető számomra, hogy a gondolatai úgy hatottak Mussolinire (sőt, Hitlerre is), ahogy írod. És igen, nagy a felelősségünk nekünk, írástudóknak.
Ami az analitikus gondolkodást és a meztelen igazságot illeti, alapvetően igazat adok Kierkegaard-nak abban, hogy az igazság szenvedélyekben létezik, Polányi ezt tudományfilozófusként is számomra meggyőzően bizonyítja: nem lehet végső hasadás a szubjektum és az objektum között. Hegelnek abban viszont igaza volt, hogy az erkölcs és a hatalom számára szükséges az általános, egyéni szenvedélyektől megkülönböztetett igazság, különben a szubjektív teljesen elnyeli az objektívet. Ebben Neked is igazat adok, és bár az ateizmusoddal a lehető legmélyebben nem értek egyet, többször lenyűgözően demonstráltad itt ezen a kommentfalon, hogy az igazság fontos számodra olyankor is, amikor kellemetlen. Nem titkolt imádságom, hogy egyszer Isten valósága előtt is mint az Igaz előtt tudj hódolni. Köszönöm, hogy részt veszel itt a párbeszédben.
Egy faluban voltam Észak- Magyarországon ahol a házakban nincs villany…….Visszaszámlálás….
A hét kisgyerek az utolsó gyertya csonkká égését figyeli:10, 9 .8 7, 6, 5 ,4 ,3 ,2, 1, 0 ,már gyakorlatuk lehet ebben: kórusban mondják, a kicsik büszkék, hogy tudnak számolni ! De mégse lobban el még a gyertya, újra és újra kezdik a visszaszámlálást, a játék lényege, hogy eltalálják a gyertya végső kimúlását. A Torinói ló című film jut az eszembe, (Tar Béla filmje, a főszereplő Bók Erika állami gondozott volt, a gondozottam volt,) a negatív teremtéstörténet., a teljes sötétség beállta. Végül ellobban az utolsó gyertya! Már rohan egy gyerek meggyújtani egy olajos rongyot ,csak bizonyos textil alkalmas erre, a másik gyerek szakszerűen elmagyarázza a krumplimécses készítését, de krumpli sincs.Tehát negyed óráig figyeljük az olajos rongy fényét….Boldogok vagyunk, a gyerekek papírrepülőket dobálnak, egy kisfiú meséskönyvet próbál olvasni…Aztán ez a láng is elalszik, a 4 éves gyerek egy kanállal.. parazsat vesz ki a kályhából.és az világít egy ideig….Meg is szidja az anyja, ez veszélyes. A kályha nem ad valami nagy meleget , így éjjel nappal mindenki kabátban van,így legalább nem kell öltözködni..
Szalai Miklós, köszönöm…ezt hívják úgy, hogy az „írástudók végzetes alkalmatlansága és árulása”, nemde?
Nem mintha hívőként azt gondolnám, hogy attól Leszek Krisztusban erős, hogy állandóan az antikrisztusi elméleteket böngészem – Isten őrizz, mivel Krisztus nem elmélet, nem levezethető paradox logikával…De azért valamilyen szinten fel kellene ismernünk az a.krisztusi dolgokat leginkább a mában, az arculat pedig változik és nem lepődnék meg, ha a kereszténység vmiféle névleges (át)értelmezése sem maradna ki a szórásból….emelkedik a tét.