Pap Szilárd István tegnap újabb cikket írt arról a társadalmi vitáról, amely a szomszédos Romániában a melegházasság kérdése körül alakult ki. Az írás címe: „A homofóbia és a korrupcióellenesség meglepő kölcsönhatása Romániában”. Pap Szilárd István szerint a Román Ortodox Egyház ellennarratívát épít a nyugatos világkép mellé, és ennek a narratívának a legfőbb állványzata a homofóbia, noha Romániában a melegjogok szerinte kifejezetten gyerekcipőben járnak még. „[A]z elmúlt években egyre erősebbek és hangosabbak lettek a homofób hangok, és az ortodox egyház hathatós közreműködésével mozgalommá is szerveződtek” – írja a Mérce internetes újság cikkében. Pap Szilárd István tavaly is publikált már a témában „Melegekkel szívózva bizonyítaná a Román Ortodox Egyház, hogy még mindig tényező” címmel. A két cikk apropóját részben az a népszavazás szolgáltatta, amelyet hárommillió romániai állampolgár aláírása kezdeményezett annak érdekében, hogy a román alkotmány kimondja a korábban magától értetődőt: a házasság egy férfi és egy nő között köttetik.
Ami Pap Szilárd István cikkében engem írásra ihletett, az a homofóbia vádjának újbóli felbukkanása. Amikor két éve egy közlemény homofób rendezvénysorozatnak minősítette a Házasság hetét, szóvá tettem már a homofóbia vádjának idétlenségét. Van valami bájosan abszurd ebben a vádban, valami suta és bárgyú semmitmondás, ami azért annyira nem is vicces. A fóbia „beteges félelem, viszolygás, iszony”. „Szorongásos állapot, amely egy bizonyos tárgytól vagy helyzettől való félelmet jelent valódi veszély hiányában” – írja a mindennapipszichológia.hu. Szakemberek szerint „a fóbiás ember tisztában van félelmei túlzott és irracionális jellegével”. „A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” Ez lenne Pap Szilárd István szerint a mozgatórugója annak a hárommillió embernek (és valószínűleg jóval többnek), aki a házasság definícióját nem szeretné egy tőle idegen ideológia hatására megváltoztatni? A „melegektől” való igazolhatatlan, beteges félelem jellemezne tömegeket, akik hiába próbálnak szabadulni ettől a szorongástól, nem sikerül nekik? Nem borzasztó ügyefogyott ez a magyarázat? Vagy ha nem ezt érti alatta, nem kellene végre ejteni a homofóbia szót a normális közbeszéd érdekében? Nyilván oka van a szó használatának, amire mindjárt visszatérek.
Viszont előtte hadd ajánljak egy másik, életszerűbb magyarázatot arra, ami Romániában történik. (És egyébként máshol is, például Ausztráliában, ahol most győzött a „melegházasság” ügye, vagy a Bahamákon, ahol a világon elsőként éppen megszüntették a korábban bevezetett „melegházasság” intézményét.) A valóság az, hogy a „melegházasság” kapcsán világszerte két morális vízió csap össze egymással, és mindkét oldalon tudják, hogy ennek komoly jelentősége és szimbolikus ereje van. A szimbólumok jelentőségét nem szabad alábecsülnünk. Amikor Napóleon kivette a koronát a főpap kezéből és saját magát koronázta meg vele, mindenki tudta, hogy új korszak kezdődött. Amikor a lenini Oroszországban kirakatperen ítélték Istent halálra, és kivégzőosztag lőtt az égbe, mindenki felismerte az üzenet erejét. Hasonló szimbolikus ereje van annak, hogy a melegmozgalmak nem elégszenek meg kevesebbel, mint hogy a házasság definíciója a homoszexuális kapcsolatot is magába foglalja. Felbecsülhetetlen szimbolikus jelentősége van ennek a morális víziók harcában. Ezt mindkét oldalon tudják, ezért van a hárommillió aláírás, és ezért van a „homofóbia” vádja, amely azt a hárommillió embert mutatja abnormálisnak, akik a házasság hagyományos definícióját szeretnék megőrizni.
De miféle morális víziók csapnak össze egymással? Az egyik oldalon áll a szexuális forradalom moralitása, amely lenézi és meghaladottnak tartja a másik oldalon állók moralitását. A szexuális forradalom morális vízióját négy fő érték határozza meg: szabad önkifejeződés, egyenlőség, különbözőség, hitelesség. Ebben a morális vízióban a rossz a külső normákhoz való igazodás, az elnyomás, az egyszínűség és az elfojtás. A homoszexualitáshoz való viszonyban könnyen megragadható ez a vízió, hiszen a narratíva szerint a régi moralitás akadályozta a szabad önkifejeződést, igazságtalanul előnyben részesítette a heteroszexualitást, rombolta a sokszínűséget és képmutató, elfojtott, hiteltelen életeket produkált. Ezzel szemben a melegházasság megvalósítása azt jelzi, hogy van lehetőség a szabad önkifejeződésre, egyenlő lehetőséget kapnak melegek és nem melegek, megvalósul a sokszínűség, és senkit nem kényszerítünk arra, hogy más legyen, mint ami lenni szeretne. Ebben a vízióban könnyű belátni, miért erkölcstelen a hárommillió román törekvése: erősítik az elfojtást, tartósítják az egyszínűséget és az elnyomást, képmutatásra kényszerítik a melegeket. Ugye, érezzük mi is ennek a narratívának az erejét?
A szexuális forradalom hívei – akik az 1920-as (és különösen az 1960-as) évektől sikeresen foglalták el a nyugati kultúra kulcspozícióit (vö. Gramsci, Frankfurti Iskola) –, kitartó munkával a többség morális víziójává tudták tenni a fenti értékeket. Ebben persze a kereszténység hiteltelensége is szerepet játszott, meg az a folyamat, amit Nietzsche annak idején „Isten halálaként” jelölt. Ennek ellenére nagyon sokan nem osztják ma sem az új morális víziót, sőt, alapvetően immorálisnak tartják annak több pillérét, és egy másik víziót állítanak szembe vele. Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a másik víziót most keresztény morális víziónak, noha nem csak keresztények látják annak társadalmi hasznosságát. A keresztény morális vízió hívei nem akarják rákényszeríteni saját erkölcsüket másokra, de azt sem szeretnék, ha a házasság és a család intézménye áldozatává válna az új, számukra mélyen immorális víziónak. A keresztény morális vízió megtépázva, időnként marginalizálva, de túlélte a szexuális forradalom évtizedeit, és annak ideológiájával ma is három fontos szempontot állít szembe. Ezek a terv, a jelentés és a megváltás.
A keresztény morális vízióban a szexualitás célja nem az, amit mi szánunk neki, hanem van a Teremtő által adott helye és célja. A szexualitás számára van isteni terv, amit csak saját kárunkra írhatunk felül. A szexualitás helye a férfi és nő életreszóló házasságán belül van, célja a szövetség megpecsételése, a szövetségen belül az örömszerzés és a gyermekek nemzése. A szexualitásnak van jelentése is. Nem önmagára mutat, hanem önmagánál sokkal nagyobbra: Isten és az ember kapcsolatát jelöli, Isten szándéka szerint. A puszta örömszerzésen túlmutató szent misztérium, amely a megfelelő kereten kívül rombolni is képes. A keresztény vízió számol azzal, hogy a szexualitás az emberi bűnnel együtt megromlott, a vágyak különböző mértékben és formában céltévesztetté váltak, a szexualitással nincs minden rendben. De van megváltás, már most részleges gyógyulás, és a végső megváltás reménységében való élet. A szexualitás tehát sokkal több, mint az ember önkifejeződésének eszköze, nem is értelmezhető a nyugati individualizmus kategóriáiban. A keresztény morális vízió hívei szerint nagyon sokat veszítünk egyéni és társadalmi szinten is, ha ezt a víziót elengedjük. Szerintük a házasság és a család keresztény víziója összhangban van a természettel és a társadalmi rend stabilitásával is, és ezt rengeteg tudományos és szociológiai adattal készek alátámasztani.
Fontos tehát megérteni, hogy a „melegházasság” jelentősége egyik oldal szerint sem az, hogy az állam korlátozza-e a saját nemükhöz vonzódó embereket, hogy szabadon élhessenek szexuális vágyaik szerint (akármit is gondolnak a szexuális vágyak helyes megéléséről). Ezt a nyugati országokban a házasság definíciójának újraalkotása nélkül is megtehetik. A világ legtöbb országában dekriminalizálták már a homoszexualitást, számos országban polgárjogi szintre is emelték a homoszexuális párok együttélését, és az is ismert tény, hogy a homoszexuális kapcsolatok túlnyomó többsége nem tartós, tehát a gyakorlatban nem a házasság az igazi kérdés. A „melegházasság” jelentősége elsősorban szimbolikus. Ameddig a házasság hagyományos jelentése létezik, a régi morális vízió ereje nem szűnik meg. Ahhoz, hogy az új erkölcsi rend felállhasson és végleg győzhessen, a házasság hagyományos definíciójának mennie kell. Az égben lévő Istent kivégzősztag elé kell állítani, Napóleonnak saját magát kell megkoronáznia, a házasság definícióját meg kell változtatni. Ez a vita igazi tétje – mindkét oldalon.
A homofóbia mint vád az új morális vízió retorikai eszköze. Azt a célt szolgálja, amit Michel Foucault annak idején körülírt: hogy ki a normális és ki a beteg, azt az dönti el, akinek a kezében a hatalom van. A melegházasság kérdése a szexuális forradalom számára hatalmi szimbólum. A „homofób” szó pedig ideológiai pöröly, a domináns ideológia propagandája, amely a normális és a beteg viszonyrendszerét igyekszik megfordítani. Eszerint a homoszexualitás normális, az azt devianciának tekintő viszont beteg. A „homofób” szó az „Isten halála” után kitört szexuális forradalom szótárához tartozik, „újbeszél” nyelven a normativitás új határait jelöli ki. A célok fényében érthető szóválasztás. Egyébként viszont rendkívül idétlen.
***
Kapcsolódó cikkek:
„…………………………………………… A keresztény vízió számol
azzal, hogy a szexualitás az emberi bűnnel együtt megromlott, a vágyak különbö –
ző mértékben és formában céltévesztetté váltak, a szexualitással nincs minden
rendben. …………………………………………………………..”
Fájdalmasak voltak azon tapasztalatok, melyek igazolják a föntebbi megállapí –
tást, viszont az alábbi is igaznak bizonyult:
„……………… De van megváltás, már most részleges gyógyulás, és a végső
megváltás reménységében való élet. ……………………………………”
Melyet szintén tapasztalataim alapján az alábbival egészíteném ki:
„……………… De van megváltás, (szabadulás) ……………………..”
Ugyanis bűneimből azok megváltásán túl, teljes szabadulásra akartam, akarok.
Különösen a következő ígéret alapján: „Ezért ha a Fiú megszabadít titeket,
akkor valóban szabadok lesztek.” (János 8:36)
És nem csak a szexuális bűnökkel kapcsolatban volt ilyen várakozás bennem.
Nem nyugodtam, nem nyugszom addig, amíg a felismert bűnből nem teljes a sza –
badulás. Bizony van, hogy zokogva fogom szaván a Fiút, és várom a szabadítást.
Annál is inkább, mivel nagy fájdalmat okoz a felismert bűn jelenléte életemben.
„…és az is ismert tény, hogy a homoszexuális kapcsolatok túlnyomó többsége nem tartós…”
Erről vannak perdöntő bizonyítékok? Mert mintha olvastam már volna olyasmit is, hogy éppen fordítva, persze nem mindegy, hogy ki és miért publikál valamit, de ha van erről valami forrásod, azt szívesen átböngészném.
Köszönöm.
Igen, vannak tanulmányok erről, nagyon nagy számban. Pl.:
Alan B. Bell és Martin S. Weinberg Homosexualities: A Study of Diversity Among Men and Women (New York: Simon and Schuster, 1978) c. 1000 fős mintán végzett tanulmánya szerint a fehér homoszexuális férfiak 84%-a, a fekete homoszexuális férfiaknak pedig 77%-a életében legalább 50 kapcsolatban vett részt. A fehér férfiak 28%-ának és a fekete férfiak 19%-ának több mint 1000 (!) párkapcsolata volt. Leszbikus nők esetében az arány jóval kevesebb, de még mindig magas.
A National Health and Social Life Survey lényegesen kisebb mintával készült 1992-es felmérése szerint homoszexuális férfiaknak 2-6-szor annyi szexpartnerük van, mint heteroszexuális férfiaknak, nők esetében 3-4-szeres a szorzó (még mindig lényegesen magasabb arány, mint a heteroszexuális férfiaknál).
Az 5000 fővel készült Multicenter AIDS Study Cohort 1987-es tanulmánya szerint a homoszexuális férfiak 69-83%-a több mint 50 párkapcsolatban vett részt, ami lényegesen több, mint a NHSLF heteroszexuális férfiakra vonatkozó tanulmányának eredménye.
Paul Van de Ven, et al. 1997-es tanulmánya 2583 negyvenkilenc évesnél idősebb ausztrál homoszexuális férfi szexuális életét vizsgálta, és az eredményeik sokkolóak: a férfiak 90%-a élete során több, mint 10 férfivel volt együtt, de a többségük (60.1%) több mint 100 férfivel, 15.7 % több mint 1000 (!) férfivel.
Egy 1992-es bostoni tanulmány szerint a homoszexuális férfiak 77%-ának legalább 10 szexpartnere volt az azt megelőző öt évben (Gagnon, 455 n177).
Az Advocate magazinújság 1994-es kérdőíven alapuló felmérését 2500 homoszexuális férfi töltötte ki, közülük mindössze 2% mondta, hogy élete során csak egy partnere volt, 57%-nak több mint 30, 37%-nak több mint 100.
A. A. Deenen, L. Gijs és A. X. van Naerssen 1994-es tanulmánya („Intimacy and Sexuality in Gay Male Couples,” Archives of Sexual Behavior 23 [1994], 421-31) holland homoszexuális férfiakat vizsgálva arra jutott, hogy csak a tanulmányt megelőző egy év (!) során átlagban 7 partnerük volt. Az adott évben létező kapcsolatok 62%-a nem volt monogám.
P. Blumstein és P. Schwartz „Intimate Relationships and the Creation of Sexuality” (in D. P. McWhirter, et al.: Homosexuality/Heterosexuality. New York: Oxford University Press, 1990, 317) c. tanulmánya szerint a szoros kapcsolatban élő meleg párok 79%-a létesített az elsődleges partner mellett mással is szexuális kapcsolatot, szemben a leszbikusok 11%-os arányával és a heteoszexuális férfiak 10%-os arányával.
Paul Cameron „Same-Sex Marriage: Till Death Do Us Apart” (Colorado Springs: Family Research Institute, 1997) c. tanulmánya szerint a korábbi egy évben (tehát egyetlen éven belül vizsgálva!) hűséges monogám homoszexuális kapcsolat mindössze 10-25% között volt (lebontva: London – 23%, Toronto – 12%, Ausztrália – 25.5%, San Francisco – 14%), ezzel szemben az NHSLS azonos időszakban végzett tanulmánya szerint az amerikai férfiak 80%-a, nők 90%-a volt hűséges a partneréhez. (Leigh, et al. „The Sexual Behavior of US Adults” c. tanulmánya 83% és 90% eredményre jutott heteroszexuális férfiak és nők esetében – American Journal of Public Health 83 [October 1993], 1404).
A sort számos további tanulmánnyal folytathatnám, amelyek hasonló eredményre jutottak. A homoszexuális életmód rendkívül magas promiszkuitása sokszorosan bizonyított tény.
Mivel mobilra fejlesztek játékokat, sokat nézem az Apple AppStore-t. Többször előfordult, hogy a címoldalon folytattak homoszex és egyéb „irányultságú” propagandát. Persze joguk van hozzá. Az érdekes az egészben hogy soha, de soha nem láttam hogy bármilyen másféle másságért kiálltak volna. Úgy tűnik számukra nem létezik semmiféle másként gondolkodó, nem léteznek különcök akik máshogy gondolkodnak bármiről is… csak az a „más” aki homo vagy egyéb szexuális… 😀
Számomra ebben megmutatkozik, hogy ezek a nagy cégek mint az Apple, a homo propagandát simán, egyszerűen csak szaftos trollkodásnak használják. Ami persze valszeg jól hozza a kattintást… 😀
A homo„fóbia” cinkelt fogalma sikeresen tematizálta a közbeszédet, ismerjük ezt (f)el. Aki a szót használja, maga jelenti ki, hogy szerinte a melegség elfogadása a normális, az el nem fogadása pedig abnormális.
Ilyen alapon nevezhetnénk kriminofóbnak azt, akit zavarnak a bűncselekmények, pollutofóbnak, aki elutasítja a környezetszennyezést, genocifóbnak, aki helyteleníti a népirtást. Gázos helyzet lenne. Ugyanilyen megfontolásból manipulatív a „homofóbia” fogalma; aki a heteró modellt tartja normálisnak, lehetőleg ne használja.
Az erkölcs terén nem jön be a bináris (igen/nem) gondolkodás, három kategóriára van szükség: tiltom / tűröm / támogatom. (Akinek erről Aczél elvtárs kultúrpolitikája jut eszébe, igaza van, de nem ő találta ki, a koncepció jó és ésszerű.)
A meleg életmód hagyományosan bűncselekmény volt, börtönnel büntette a törvény. Ez volt a tiltás.
A melegség minden nyugati országban dekriminalizálódott, már nem bűncselekmény. Ez a tűrés.
A meleglobbi most szeretné a szentségi házasság fogalmába beépíteni a meleg opciót. Ez a támogatás.
Elveink szerint a sokszínűség tűrendő, és nem támogatandó. A „másság” hívei is kénytelenek tűrni, hogy nem mindenki híve az általuk tolt opciónak. A heterók tűrik a másságot, a „mások” ellenben még nem értesültek, hogy közös elveink szerint tűrniük kell a hozzájuk képesti másságot.
A hagyományos házasság a társadalmi hasznossága miatt lett kiemelt jogintézmény, nem jár alanyi jogon, ahogy a Lufthansa aranykártya sem. Nem lehet kikövetelni az LH-kártyát olyan alapon, hogy aki sokat kocog / bringázik, az pont olyan bánásmódban részesüljön, mint aki sokat repül az LH-val.
Kedves Ádám!
Köszönöm a felsorolást.
Érdekes, Puzsér Róbert először az abortuszról beszélt úgy mint a keresztények, mostanában minden vitában a homoszexualitást nevezi „politikailag támogatottnak” – politikai ügynek!
Előbbit természetesen a homoszexualitás propagandájára, főképp pedig a gender szinte erőszakos terjesztésére értette(m). Innen – ha az volna természetes – akkor az ellentábor „homofób”, és tiltakozni is csak halkan lehet.
Ádám,
1) Úgy látom, sok keresztény szeret egyes fogalmakat a kereszténység számára kisajátítani. Ilyen a házasság is, pedig ez az intézmény régebbi magánál a kereszténységnél. Több ezer évvel ezelőtt mások voltak az emberi jogok, szokások, stb, nem hiszem, hogy a legtöbben visszasírnánk azokat az időket. A szóhasználat is más volt, sok mindent triviálisan kezeltek, pedig nem feltétlenül volt az. „a házasság egy férfi és egy nő között köttetik” helyett nem lehet az, hogy „a házasság két ember között köttetik”? Hisz ez egy szövetség, mely mélyebb, mint a biológiai nem. Előfordulhat az is, hogy egy baleset következtében biológiai értelemben a férj elveszti férfiasságát vagy a nő a nőiességét, vége a szexualitásnak, nincs esély gyermeknemzésre, még a másodlagos nemi jellegek és a hormonrendszer által erősen befolyásolt szociális nem is eltűnik, de a szeretet és a szövetség megmarad.
2) Habár írtad, hogy „Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a másik víziót most keresztény morális víziónak, noha nem csak keresztények látják annak társadalmi hasznosságát.”, mégis úgy kezeled a homoszexualitást, a melegházasságot és a szexuális forradalmat, mint a kereszténység, a keresztény moralitás elleni támadást. „A „homofób” szó az „Isten halála” után kitört szexuális forradalom szótárához tartozik” mondatot is arra utal, hogy szerinted a szexuális forradalom „Isten halálának” lenne következménye, pedig külön jelenségekről van szó. Illetve mindez ugyanannak a jelenségnek két tünete: a társadalom fejlődik, ami magával vonta a szexuális forradalmat és a gondolkodás szabadságának is a forradalmát, hogy az ember elszakadhat a régi gondolat- és hitvilágtól, ha ő úgy látja jónak.
3) Egy videó a homofóbiáról:
http://hvg.hu/vilag/20180221_izlestelen_homofob_propagandavideoval_riogatjak_a_nemszavazokat_oroszorszagban
Lima Rui,
a hagyományos házasság és család Frankfurti Iskolával induló kritikája konkrétan a kereszténységgel kötötte össze a kérdést, szellemtörténetileg tehát indokolt a kapcsolat. Jelenleg a kereszténység szellemi hagyatékáról folyik a vita, amelyben valóban nem lényegtelen, hogy a két ember közötti szövetség férfi és nő között jön létre (függetlenül attól, hogy nemzőképesek-e). Ez akkor is igaz, ha tény, hogy a házasság fogalma és intézménye Jézus Krisztust megelőzi, a teremtés rendjéhez tartozik.
Ádám,
Sok keresztény kisajátít egyes fogalmakat, mintha azok csak a kereszténységgel függenének össze, csak a kereszténységben lenne értelmük és értékük. Ilyen a házasság, az irgalom és az erény. Miért lehet ez?
Tehát akkor a házasságnál nem a halhatatlan lélek számít, hanem a biológia? Hogy XX és XY legyen az illető? Vagy hogy mi van a lábai között? Vagy minek anyakönyvezték? Mert az utóbbi esetekben nem minden fekete-fehér, illetve lehet tévedés is. A lélek esetében meg nem a porhüvely számít, pedig az alapján ítélkezel.
Kedves Lima Rui,
nem látom a kisajátítást. Ádám válasza a Frankfurti Iskolával kapcsolatban ami arra mutat rá, hogy a témafelvetés kisajátítás nélkül is releváns.
Te tényként állítod a kisajátítást, kérlek, hozz forrásokat erre. És kérlek, ne úgymond keresztény politikusok nyilatkozatait hozd, hiszen őket te magad is álkereszténynek nevezted korábban.
Másrészt nem értem a test (biológia) és a lélek ilyen éles elválasztását egymástól. Miért csak az egyik számíthat, miért ne számíthatna valamilyen — akár egymással szorosan összefüggő módon — mindkettő?
dzsaszper,
A kisajátítást ezen a fórumon látom, több cikknél és hozzászólásnál is. Vannak bőven kivételek, de Ádámot pont nem tartom annak, ezért is hozzá intéztem a szavaimat (meg azért is, mert ő írja a posztokat).
De épp azt látjuk, hogy elválik a kettő, hisz vannak akik úgy érzik, nem a megfelelő nemű testbe születtek. Akik elítélik ezeket az embereket, azok azt állítják, hogy a biológia a meghatározó, a férfi az férfi, a nő az nő, ami számomra furcsa gondolatmenet egy kereszténytől, aki a halhatatlan lelket magasztalja fel a porhüvellyel szemben, tehát inkább arra kéne hajlania, hogy ki minek érzi magát. Isten is csak a testüket teremtette más neműnek, előbbre való a lelki béke. Vagy egy szemüveges se javíttatsa ki lézeresen a szemét? A házasság is egy szövetség, nem pedig különböző nemi szervek legális körülmények közötti összerakása. Egy szövetség, melyet két lélek köt egymással, nem pedig két (különböző) test.
Te nem így gondolod?
Kedves Lima,
én úgy tudom(a tévedés lehetőségét fenntartva), hogy akár a bibliai lélektan, de azok a vallások is, amikkel kicsit közelebbről megismerkedtem, bár megkülönböztetnek test-lélek-szellem egységet, de ezek ettől még szoros összefüggésben állnak. Vagyis ebben az esetben a test-lélek igen szorosan összefügg, így szerintem, ha valaki azt állítja magáról, hogy női aggyal született férfi(vagy fordítva), ott gondok vannak. A test és lélek elválik egymástól, a halálban(bár ki tudja). Az életben viszont nem tartom valószínűnek, hogy annyira különválna a kettő egymástól, ahogy a meglátásodból nekem tűnik. Ilyen szétválasztás amúgy sem érzelmi szempontok alapján kéne hogy történjen. Még csak azt sem állítom, hogy akár valóban nem létezhet ilyen, viszont ez akkor is „szélsőség”, annak a természetes rendnek a torzulása, amit normális esetben sem magyarázni, sem védeni nem kéne, annyira egyértelmű. A probléma ott van, ha a szélsőséget akarjuk úgy elismertetni, hogy közben minden más, azzal nem egyező értéket ennek a formájára formájára akarunk szabni,ahhoz igazítani, és utána értetlenkedünk az ellenálláson. Az pedig véleményem szerint(vagyis, én nem teszem) nem ítélkezés, ha erre rávilágít az ember.
„Akik elítélik ezeket az embereket, azok azt állítják, hogy a biológia a meghatározó, a férfi az férfi, a nő az nő, ami számomra furcsa gondolatmenet egy kereszténytől, aki a halhatatlan lelket magasztalja fel a porhüvellyel szemben, tehát inkább arra kéne hajlania, hogy ki minek érzi magát. Isten is csak a testüket teremtette más neműnek, előbbre való a lelki béke. Vagy egy szemüveges se javíttatsa ki lézeresen a szemét? A házasság is egy szövetség, nem pedig különböző nemi szervek legális körülmények közötti összerakása. ”
A keresztények szerint a halhatatlan lélek is egy testbe van csomagolva, pont olyan, amilyenbe lennie „kell”. Ez amúgy sem opcionális, szintén a rend része, azé, ami vallástól függetlenül, de mindenhol jelen van. Így ebben a gondolatmenetben nincs semmi furcsa. Az furcsább, ha valakinek ez furcsa, vagy nem tud sokat a kereszténységről, és a többi vallásról sem. Istennek nem fontos a lelki béke. Szerintem. Én erről nem sokat olvastam a bibliában. 🙂
A házasság valóban egy szövetség, két ember között, akik mindenféle módon kiegészítik, kiteljesítik egymást, satöbbi. Fizikailag is, gondolom, ezért van az, hogy ha ki akarom egészíteni a másik felem, akkor annak pont van egy odaillő, arra használatos szerve, ami nem a salakürítő. Ez is ennyire egyszerű. Ha pedig, aki ezt így leírja, már homofób, akkor én biztosan az vagyok.
Bocsánat, hogy én válaszoltam, bár nem nekem címezted.
sziasztok
tudtommal a biblia-Isten beszéde-nem csak a keresztényeknek szól, hanem minden embernek a földi élethez útmutató.
az ateistáknak,a budhistáknak, az iszlamistáknak stb…
az Isten beszéde általi útmutatás minden nép, nemzet számára irány adó kellett volna legyen és akkor nem jutott volna az emberiség ilyen mélyen a káosz és a romlás útjára.
Kedves Börni,
Örülök, hogy válaszoltál.
„A probléma ott van, ha a szélsőséget akarjuk úgy elismertetni, hogy közben minden más, azzal nem egyező értéket ennek a formájára formájára akarunk szabni,ahhoz igazítani, és utána értetlenkedünk az ellenálláson.” Ez valóban probléma lehet és Amerikában (meg Kanadában), ahol minden lehetséges irányban sok a szélsőséges, ott bizonyára az is. De egy normális közegben, maximum annyira kényszerítik rád, hogy fogadd el, hogy ők így akarnak élni és azokat a jogokat akarják, mint te, ami minden állampolgárt megillet. Ha két világnézet ütközik, akkor szerintem az élni és élni hagyni elve a döntő és itt bizony, a szélsőségesektől eltekintve, a másság-ellenesek nem hagyják élni a másokat, nem pedig fordítva.
„A keresztények szerint a halhatatlan lélek is egy testbe van csomagolva, pont olyan, amilyenbe lennie “kell”.” Ez a transzneműekkel elég nagy kiszúrás. Ha elítélendő, nem helyes, ha valaki meg akarja változtatni a nemét, akkor egy igazságos Isten hogy teheti ki őket ilyen kemény próbának? Csak arra tudok gondolni, hogy a transzneműek erősebb jellemek, akik ki tudhatják állni ezt a próbatételt, míg a heteroszexuálisok nem. De így el se ítélhetjük őket, ha esetleg mégsem sikerül nekik és inkább a boldogságot választják (vagy amit annak gondolnak, amit szeretnének), mint az üdvözülést, főleg, ha ők nem is vallásosak.
„viszont ez akkor is “szélsőség”, annak a természetes rendnek a torzulása, amit normális esetben sem magyarázni, sem védeni nem kéne, annyira egyértelmű.” Nekem nem egyértelmű. Mi a természetes rend? A nagy többség? Vagy hogy az ember a gyereknemzésre törekedjen? Hogy az ember ne próbáljon változtatni azon, ami nem felel meg neki?
Lehet, hogy a homofóbia nem a legmegfelelőbb kifejezés. Nem tudom, hogy honnan ered a szó, ki használta először és milyen szövegkörnyezetben. Ennek talán a cikk szerzőjének kellett volna utánajárnia, ha már azt boncolgatja, hogy már maga a kifejezés is egy támadás a keresztény morális vízió ellen. („Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a másik víziót most keresztény morális víziónak, noha nem csak keresztények látják annak társadalmi hasznosságát.” Ez nekem olyan, hogy Magyarországon mindenki keresztény, még az ateisták is.) Mindenesetre a homofóbia egy skála. Mindenkinek más a toleranciája a skálán elhelyezkedőkkel szemben, nyilván az érintettek a legérzékenyebbek rá, ráadásul a vérmérsékletük szerint. Azt lehet homofóbnak nevezni, aki ellenérzéssel viseltetik valaki iránt azért, mert az homokos, mert más. (Volt egy felmérés, ami szerint minden ember előítéletes, de az intelligensebbek olyanokkal szemben azok, akiknél egy elsajátított képesség váltja ki a nemtetszést, míg a kevésbé intelligensek azokkal szemben, akik az ellenszenvet kiváltó jelleggel születtek vagy nem tehetnek róla.) Hogy természetellenes az csak kifogás, egy ideológia. A számítógép és az internet természetellenes, mégis használod. A homofóbia skálán viszont alul helyezkedsz el, így számomra megbocsátható jellemhiba. A neveltetés (és a keresztény világszemlélet ide tartozik, részben mindenképp) valahol az elsajátított tulajdonság és a nem választható jelleg között helyezkedik el, nehéz rajta túllépni. A másságon még nehezebb, valójában lehetetlen. Emberek millióitól vennéd el a boldogság lehetőségét, csak azért mert nem tetszik neked a másságuk?
Kedves Lima Rui,
Ajánlanám ezt a videót a figyelmedbe arról, hogy kik vennének el kiktől mit.
https://www.youtube.com/watch?v=jJhyzqdzpnM&t=565s
Kedves tónibácsi,
Munka közben nem tudom megnézni a videót, de egy társalgásban amúgy is többre becsülöm, ha valaki a saját szavaival fejti ki a véleményét és alátámasztja egy linkelt tartalommal, mint azt, ha a hozzászólás maga egy link.
Kedves Lima Rui,
ebben a belinkelt cikkben írtam a homofóbia szó eredetéről.
Kedves Lima!
„“viszont ez akkor is “szélsőség”, annak a természetes rendnek a torzulása, amit normális esetben sem magyarázni, sem védeni nem kéne, annyira egyértelmű.” Nekem nem egyértelmű. Mi a természetes rend? A nagy többség? Vagy hogy az ember a gyereknemzésre törekedjen? Hogy az ember ne próbáljon változtatni azon, ami nem felel meg neki?”
Sajnos, a kérdésre, hogy mi a rend, nem tudok úgy felelni, hogy az ne legyen félreérthető, azon kívül én nem tudom megfelelően megfogalmazni, de mindenképpen átfogóbb értelemben értem,mint az általad példaként felsoroltak. Lao-Ce-hoz fordultam segítségért. Ő utat ír, de az út és a rend voltaképp ugyanaz. legalábbis nekem 🙂
„A hatalmas út szerteárad,
jelen van jobbra-balra.
Minden általa létezik,
soha meg nem torpanva.
Működik, de rejtve, hírt nem akarva.
Mindent nevel,
de nem irányít,
nincsen vágya,
ezért neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzája,
de nem irányít,
ezért neve: nagy.
Sose hatalmaskodó,
ezért neve: hatalmas.”
Én valami ilyesmit értek a renden, és ezt nem csak értem, látom, tapasztalom mindenütt. A madarak repülnek, a halak úsznak, az emberek levegőt vesznek, beleilleszkednek a rendbe. Ezt a látásmódot bármelyik vallásban megtalálhatod. Ebbe a rendbe illeszkedik bele számomra az is, hogy szinte minden szaporodik, bizonyos létformák nem(nem vagyok biológus),de talán a legtöbb két nemű. Mint pl. a férfi, és nő, és ami kettőjük között történik, nem csak fizikálisan. Azt nem tudom, a rend része-e a házasság(erről picit később), de nagyon valószínűnek tartom, és még csak nem is a kereszténység találta fel. Viszont nekem ebbe a rendbe nem illik bele a homoszexualitás. Sok más sem. Meglehet, hogy a számítógép is természetellenes, viszont az nem szegül ellen a legősibb ösztönöknek. Pl. a szaporodásnak, amivel a természet rendjéhez igazodik. A homoszexualitás viszont ennek a rendnek a megbomlása.
„De egy normális közegben, maximum annyira kényszerítik rád, hogy fogadd el, hogy ők így akarnak élni és azokat a jogokat akarják, mint te, ami minden állampolgárt megillet. Ha két világnézet ütközik, akkor szerintem az élni és élni hagyni elve a döntő és itt bizony, a szélsőségesektől eltekintve, a másság-ellenesek nem hagyják élni a másokat, nem pedig fordítva.”
Amiket felsoroltál, számomra is evidenciák valahol, egyetértek veled. Nekem személyesen az a problémám, hogy az állítólag társadalmi szinten jogfosztottnak vélt mások, küzdve a jogaikért, gyakorlatilag egyre elnyomóbban lépnek fel(miközben pont az ellen küzdenek),és ennek egyik hangzatos eleme a homofóbia. Vagyis, úgy fest, ott járunk, hogy a kisebbséget nem nevezhetem kisebbségnek, a véleményszabadságba nem fér bele az sem, hogy ha véleményem van róluk, akár elítélő is, azt kifejezzem. Ha nekem el kell fogadni a másságot jogilag, társadalmi szinten, oké, legyen. De akkor fogadjuk el azt is, hogy hangot adok annak, hogy erről mit gondolok(ítélkezek, mindegy), anélkül, hogy megbélyegeznének. Ide kapcsolódik a házasság is, amit szintén jognak gondolunk, de sokkal ősibb, és mélyebb tartalommal bíró dolog, mint ahogy általában nézzük. Nem tartom sem egészségesnek, sem normális dolognak azt, hogy ezt a rendet is fel akarjuk forgatni, mert jogokat követelünk. Ugyanis sem jogunk, sem semmink nincs, amivel ez ellen fellépjünk, legfőképp azért, mert értünk van, ebben tudnánk érdemben létezni. Jogilag persze fel lehet, ezzel kinyitva mindenki számára a jogilag is megtámogatott devianciákat, amiket lassan normálissá teszünk. Ezeknek a dolgoknak az összemosás zülleszti szét a társadalmakat.
„Ez a transzneműekkel elég nagy kiszúrás. Ha elítélendő, nem helyes, ha valaki meg akarja változtatni a nemét, akkor egy igazságos Isten hogy teheti ki őket ilyen kemény próbának? Csak arra tudok gondolni, hogy a transzneműek erősebb jellemek, akik ki tudhatják állni ezt a próbatételt, míg a heteroszexuálisok nem. De így el se ítélhetjük őket, ha esetleg mégsem sikerül nekik és inkább a boldogságot választják (vagy amit annak gondolnak, amit szeretnének), mint az üdvözülést, főleg, ha ők nem is vallásosak.”
Ezt itt nem biztos, hogy pontosan értem. Isten szerintem nem tesz próbára így senkit, legrosszabb esetben is gyógyítani próbálhat, szerintem. Nem mondom azt, hogy ha valaki ilyen beállítottságú, az ilyen értelmezések miatt(gondolok itt pl. a keresztény álláspontra) pl. állandóan bűntudatban éljen. Lehet, hogy sosem fogja tudni megválaszolni magának, miért lett ilyen. Az eszmék, ideák,erkölcs, amiket hall, pedig ugye akadályozzák azt is, hogy elfogadja magát ilyennek.Nehéz helyzet, de talán nem meg/feloldhatatlan. Viszont ez a történet nem a közepéről indul, vagyis (szerintem)-szélsőség, és mint ilyet, helyén is kell kezelni. De valóban(nem úgy, ahogy most van) empatikusan, nyitottan, és lehetőleg minél kevesebb ítélkezéssel.
Hogy mit választanak, üdvösség vs. boldogság… Szerintem nem megfelelő a párhuzamod, nekem nem állja meg a helyét. számomra pedig az nagyobb próbatétel, hogy egy ilyen helyzetben -ha mást nem is tudok tenni- elkezdem keresni a válaszokat, elsőként magamban, ítéletmentesen. Az nem próbatétel, hogy hagyom a vágyaim/érzéseim által vezérelni magam. Hosszú távon nemhogy nem működik, hanem az életet, a létezés minőségét rontja, és mértéktelenné teszi az embert. Azt pedig zárójelben, és tapasztalatból mondom, hogy az a kihívás, amit a példád rejt, nem nagyobb, mint mondjuk egy függőségből való szabadulás. Sőt, ha továbbmegyek, akkor talán azt is mondhatom(nem bizonyosan), hogy ugyanarról a tőről is fakadnak.
Hát ez jó hosszú lett…be is fejezem. 🙂
Kedves Dávid,
Mark Regnerus szociológus 2012-es New Family Structures Study c. tanulmánya is érdekes lehet számodra. A Szilvay Gergely által vele készített és ma publikált interjúban Regnerus említi: „15 ezer, 18-39 év közötti felnőttet kérdeztünk ki, és csak kettőt találtunk, akik azt mondták, hogy édesanyjuk és azonos nemű partnere egész gyermekkoruk alatt, végig együtt voltak.” Ez nagyon jelentős minta, és bár éppen a tartós kapcsolatok rendkívül alacsony száma miatt kritizálták Regnerus módszertanát, ő válaszul azt hangsúlyozza, hogy ez a realitás.
Puzsér Róbert,mint sok keresztény (sajnos) elfogadja a homoszexualitást (bár nem gondolja végig, pl.az örökbefogadás kérdését, azt sem,hogy ebből származik a gender-mozgalom) de a cikk https://mno.hu/cinkosakinema/a-forradalom-felfalja-gyermekeit-2450427 végén telibe talál:
„Ez a mozgalom még nem győzött Magyarországon, de már most gőzerővel működteti véleménykrematóriumait. Még nem győzött, de ami csekély hatalma van, azt máris megragadja, hogy vita nélkül rekessze ki saját elvtársait. Isten óvjon mindnyájunkat, hogy ez az ideológia, amely az isztambuli egyezményben, a politikai korrektség kulturális diktátumaiban és a gendertanszékek áltudományos értekezéseiben fortyog, egy nap a főhatalomhoz férjen!
Ha eljön ez a kor, koncentrációs táborok nyílnak majd, ahol embereket operálnak, hormonkezelnek és programoznak át, vagy lőnek meszesgödörbe. „Ennek az elfajult és megveszett liberalizmusnak a végpontján egy genderfluid fekete törpe ül magányosan a tolószékében. Mindenki neki szolgál, szavai születésük pillanatában imává válnak. A kérdés: szégyen. A kétely büntetése: golyó általi halál. Ő a világ ura, a mi istenünk.”
Ez a zseniális újságíró leírta az Antikrisztus korát …