Ha valakit az eddigi idézetek nem győztek meg arról, hogy a helyettes bűnhődés tana jelen van az egyház legkorábbi időszakában, tehát nem Anzelm vagy a reformátorok újítása, az olvassa el, mit mond Krisztus haláláról Caesareai Euszebiosz, a korai kereszténység vitathatatlanul legfontosabb egyháztörténésze! Euszebiosz felszabadított rabszolgából lett Caesarea püspöke, valamint Nagy Konstantin császár tanácsadója. Órigenészt tekintette legfontosabb mesterének, aki szintén Caesareában szolgált egy ideig. Euszebiosz aláírta a Niceai zsinat hitvallását, noha később Athanasziosz ellenfeleként lépett fel a Tiroszi zsinaton, amit jogosan róhatunk fel neki. A megváltás kérdésében azonban nem érte bírálat, hiszen Euszebiosz azt tanította, amit ortodox elődei és kortársai is: Jézus Krisztus halála helyettes bűnhődés volt.
Demonstratio Evangelica (Evangéliumi bizonyítás) c. művében, melynek húsz kötetéből tizenöt maradt fenn, Euszebiosz ezt írja: „Így átokká lett értünk az Úr Báránya, aki elveszi a világ bűneit. (…) Nem csak ezt tette az Isten Báránya, de bűnhődött is értünk, elszenvedte a büntetést, mely nem neki járt, hanem nekünk bűneink sokasága miatt. Ily módon bűneink bocsánatának okává vált, hiszen elfogadta értünk a halált, és magára irányította a feddést, bántást és gyalázatot, melyet mi érdemeltünk, és magára vonta az elrendelt átkot, azáltal, hogy átokká lett értünk.” (10.1 – kiemelés tőlem)
Euszebiosz Keresztelő János nyelvezetét használja, amikor Jézust Isten Bárányának nevezi, aki elveszi a világ bűneit (vö. Jn 1,29). De hogyan veszi el a bűneinket az Isten Báránya? Úgy, hogy átokká lett értünk. Amikor meghalt, Isten átkát vette magára, amely bennünket illetett a törvényszegéseink miatt. Ez pedig Pál nyelvezetére utal, aki a galatáknak ezt írja: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: ’Átkozott, aki fán függ’” (Gal 3,13). Euszebiosz megmagyarázza, hogy ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy Krisztus bűnhődött értünk, elszenvedte a büntetést, mely nem neki járt, hanem nekünk bűneink miatt. Azt a bántást, amit mi érdemeltünk, Krisztus magára irányította. Így és ezért lett átokká értünk az Úr Báránya.
Ez a helyettes bűnhődés tanának egyik félreérthetetlen megfogalmazása, ami, ahogy eddig is láttuk és a folytatásban is látni fogjuk, egyáltalán nem volt ritka sem a görög, sem a latin egyházatyák írásaiban. Sőt, ez volt az ortodox és egyetemes tanítás.
„……………………… átokká lett értünk az Úr Báránya, ……………
……………………… bűnhődött is értünk, ……………………….
……………………… bűneink bocsánatának okává vált, ……………”
Megunhatatlan evangélium a bűneiből megváltott ember számára. Egyre mélyülő
öröm, ujjongás forrása már itt, földi vándorutunkon és az örökkévalóságon át.