A helyettes bűnhődés tana az egyházatyáknál – Antiókhiai Szeverosz

2018 dec. 6. | Divinity, Rendszeres teológia | 0 hozzászólás

Szeveroszt a Kr. u. 6. század elején Antiókhia pátriárkájává választották. Onnan később száműzték, a pátriárka Egyiptomban talált menedéket, ott is halt meg. Szeverosz monofüzita volt, de annak nem szélsőséges formájában. Elutasította Krisztus kettős természetének kalcedóni definícióját, de az eutükhiánusokkal sem értett egyet, akik Krisztus két természetének „elegyedését” vallották. Szeverosz írásai szír nyelven maradtak fenn, kivéve egy homíliát, amely Nüsszai Gergely művei között görögül maradt ránk, és egy nemrég felfedezett katéna-részletet, amely szír nyelven már ismert volt. Szeverosz hitt abban, hogy Krisztus a mi bűneink büntetéseként áldozta fel magát értünk.

„Az, aki a bűneinkért ajánlotta fel magát, maga nem vétkezett. Ehelyett a mi törvényszegéseinket hordozta magában és értünk áldoztatott oda. Ezt az elvet a törvény is lefekteti, hiszen miféle bűne lehetett a báránynak vagy a kecskének, amelyet a mi bűneinkért áldoztak, és amelyet éppen ezért ’bűnnek’ is neveztek.” (“Catena,” in Ancient Christian Commentary on Scripture NT XI, 96)

Ez a helyettes bűnhődés tana. Szeverosz újabb bizonyítéka annak, hogy ez a tan nem a nyugati teológia késő-középkori fejleménye, hanem az egyház egyetemes és ortodox hite. A szír egyházé is.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK