Mi a gender? Miért fontos a gender kérdéséről beszélni? Miért lett ez a nyugati kultúra egyik meghatározó témájává? Mi változott és miért? Hogyan viszonyuljunk a nemi identitással kapcsolatos társadalmi változásokhoz keresztényekként? Az Evangéliumi Fórum ezekről a kérdésekről rendezett kerekasztal-beszélgetést tavaly novemberben. A beszélgetés résztvevői: Tapolyai Emőke (klinikai pszichológus, szexológus és felsővezetői coach), Bolyki László (zenész, igehirdető, párkapcsolati és önismereti tréner), jómagam teológusként, valamint Hamar Dávid (az Agóra Corvin gyülekezet lelkésze) moderátorként. A beszélgetés itt megnézhető.

15 hozzászólás a “Kerekasztal-beszélgetés a genderről” bejegyzéshez

  • Márta says:

    Köszi Ádám!
    Megosztottam több fórumon, és csak utána láttam, hogy a videó nem nyilvános… ez azt jelenti, hogy mások nem fogják tudni megnyitni?

  • Börni says:

    Jó kis beszélgetés volt, köszi! 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Márta,

    szerintem ez csak azt jelenti, hogy egyszerű rákeresésre nem jön fel, de a linkre kattintva megjelenik.

  • Ria says:

    És természetesen most újra Krisztus igaz követőire hárul az a feladat, hogy a Sátán hálójából kimentse azokat, akiket Isten az Ő képére: férfivá és asszonnyá teremtett. Mennünk kell akkor is, ha tört vetnek elénk az istentelenek (Zsolt 119:110) és menteni, akit csak lehet.
    Innentől a jelszó: “A szabadság, helyes függés.” 🙂 (Bolyki Laci végszava)

    https://www.youtube.com/watch?v=ag1TcXJWha4

  • Tavaszieper says:

    Értékes, színvonalas beszélgetés.
    Én is megosztottam.

  • Éva says:

    Nagyon tetszik Ádám hasonlata, “még egy almát ugyanabból a kosárból” – vagy: letörni egy virágot, ugyanabból a virágoskertből ?

    Bolyki Laci, nagyon fáj az eszmefuttatás: sok helyen elmondhattad (olvastam is). A kutyás hasonlatra gondolok. Ebben a GÚNY azon, amit az ÁLDOZATOK elszenvednek … Persze, sarkított, túlzás, és ezen mindenki nevet … Nem gondoltok bele! TI, akiknek részül jutott a kegyelem, megismerhettétek ISTEN törvényeit, kaptatok tőle egy HŰ HÁZASTÁRSAT, és boldogok vagytok: hogy nevethettek azokon, akiknek mindez nem adatott?
    Akik ki vannak téve, pont annak amit végre, és ez a megoldás kulcsa, TAPOLYAI EMŐKE mondott?!
    Ez szellemi harc, itt nincsenek érvek. Támadás van, mert az emberölő “tudja, hogy kevés ideje van hátra” !

  • Bolyki László says:

    Kedves Éva!
    Szerintem szövegértési probléma lehet a dologban. A vizslás kép, amit használok, nem arról szól, hogy embereket kutyáknak tekintek, mások meg ezen “BRUHAHA!”, nagyokat röhögnek. Csak mert te valami ilyesmire reagáltál. Én egy analógiát használok, ami a kutya és a gazdija közti VISZONYULÁSRA utal. A szabadság eszméjének belüli jogokról és kötelezettségekről. Mondhattam volna bármi mást, ahol a jogok és kötelezettségek eltorzult viszonyrendszere megjelenhet. Az emberek azon nevetnek, hogy egy kép alapján nyilvánvalóvá válik az identitáspolitika erőszakos volta, ami pont szembemegy azzal a jól ismert, általuk képviselt áldozati narratívával, amit most te is fölhozol. (Megjegyzem, a mostani pride-on komoly interjú készült egy olyan párral, ahol ez egyik hölgy pórázon vezetett egy másikat, szóval még a konkrét transzfajúság fölemlegetése sem lett volna légbőlkapott dolog.) Mellesleg pedig nem az “áldozatokról” szól a történet, hanem az identitáspolitikáról, azaz arról, hogy az identitáspolitikával épülő hatalom milyen kötelezettségeket kíván a többségre kényszeríteni egy kisebbség kedvéért.

  • Tavaszieper says:

    Szerintem abban semmi gúny nincs ha egy ember magát kutyának, vagy papagájnak azonosítja, vagy valami torz gondolattól indíttatva a természet adta identitását megtagadva kinevezi magát macskának, én pedig nem vagyok hajlandó macskatáppal etetni, mivel az én szememben az ő identitása az, hogy ő egy ember.
    Ez nem gúny kérdése, ez józanság kérdése.

    A mai ideológia szép lassan beeteti az embereket, hogy tulajdonképpen azok lehetnek amik csak akarnak, sőt válj azzá ami benned szunnyad. Így tehát lehetsz akár: agender, androgün, bigender, ciszgender, demigender, genderfluid, genderqeer, intergender, omnigender, pángender, poligender …..de már lehetsz akár macska, kutya, pocok, vagy giliszta, vagy egy szép pálmafa.

    Olyan mintha a mai ideológiagyártók, teljesen idiótának néznék a mai embereket.
    Ki űz gúnyt kiből, az nem is olyan egyértelmű.

    Had legyen jogom nekem is annak nézni a másikat aminek nemzedékek és generációk sora nézte őket: férfinak és nőnek.
    Aki tőlem el akarja venni ezt a jogot, azt én úgy veszem, gúnyt űz szüleimből, nagyszüleimből, dédszüleimből, ükszüleimből, akik azt állították, az ember vagy férfi, vagy nő, a kutya pedig a kertbe való.

    Ennek a mai ideológiának az erőszakossága épp abban áll amit Laci próbált érzékeltetni, hogy én kinevezem magam kutyának (ez a példa sajnos már nem gúny, hanem ez már a valóság, sőt az ilyen gondolatot lelkesen fogadják az ideológia gyártói), Laci pedig fogadjon el kutyának, és köteles úgy viselkedni velem, mintha én tényleg kutya lennék. KÖTELES ÚGY TENNI MINTHA AZ LENNÉK! (Ez az amivel nem értünk egyet). De hát mindenki tudja, hogy nem vagyok az, és ez benne a legnagyobb gúny.

    Valóban megértéssel kell lenni az adott személyekkel kapcsolatban , akik érzelmi válságban és identitásválságban vannak, de amikor a szüleim idejében identitásválságban volt valaki, egy mondattal megoldották:
    – “No Pistike, vedd most már le anyád cipőjét, és hagyd abba bohóckodást, azt gyere a fészerbe felvágjuk a tüzifát.”
    Pistike pedig egy egészséges, erős, derekas férfivá vált.

    A mai kor Pistikéjéhez az új ideológiagyártók szerint így kell hozzá állni:
    – “Oh Pistike, de jól áll neked anyukád cipője, kapd fel a retiküljét is drágám. Ohh, csak nem nő akarsz lenni kicsikém, hát ez nagyszerű!
    Pistike pedig botladozva felkapja a rózsaszínű retikült….. és kitudja mi lesz belőle.

    Elnézést lehet nem teljesen kapcsolódott a hozzászólásom a riporthoz, de ennek ki kellett jönnie már belőlem.

  • Éva says:

    Elbeszéltünk egymás mellett, sajnos kedves Bolyki László. Az erőszak minket NEM ÉRINT ! Körülöttünk van, erőszakot akar tenni és tesz is sokakon, sajnos. Itt az “énről” volt szó, ne kívánja “tőlem” hogy megsétáltassam !
    Hogy ez honnan érkezik, Tapolyai Emőke az utolsó percekben válaszolt. Így, pláne nincs nevetésre való ok !
    A Pistikés történet tényleg jó kedves Tavaszieper. Milyen jó dolog normálisnak lenni. Tény, hogy mi is szenvedünk a folyamattól nemcsak ők. Apropó, most sajnáltatják magukat vagy erőszakosak ?!

  • dzsaszper says:

    Kedves Éva,

    “Apropó, most sajnáltatják magukat vagy erőszakosak ?!”
    A kettő nem zárja ki egymást… éppenhogy az a fő gond, amikor erőszakosan sajnáltatják magukat…

  • Éva says:

    Én szomorú vagyok “miattuk”, és nevezzük sajnálatnak akár. Az irgalom nem jut el “hozzájuk” ha nem látjuk, hogy áldozatai a megtévesztésnek, annak, hogy a szexuális igény teljesedése életfeltétel, mint az evés-ivás.

  • Tavaszieper says:

    Nem gondolom, hogy mi nem vagyunk szomorúsággal miattuk. Mi is azok vagyunk. Szomorúak.
    Az egyén felé aki belekerül az életkörülménye miatt egy reménytelen állapotba, és kiszolgáltatottá válik ezeknek az ideológiáknak, sajnálatot érzünk mis is, és látjuk, valóban kegyelemre van szüksége.
    Nem az egyének tragédiái ellen szólalunk fel, hanem a elesetteket megtévesztő és behálózó ideológia ellen!

    Munkám során én is találkoztam olyan párokkal akik vagy két nőből álltak, vagy két férfiből. Figyeltem magukat az egyéneket mint személyiségeket, és én is azt éreztem, nem utálatot és megvetést érzek feléjük, hanem egy mély fájdalmat. Hogy őszinte legyek gondolkoztam azon, hogy azon a néhány alakalmon mikor találkoztunk, beszéljek e Istenről, a férfi és nő szerepéről, a nemek különbözőségének nagyszerűségéről… de nem tettem. Nem beszéltem nekik sem Istenről, sem másról. Utólag gondolkoztam sokat, jól tettem-e vagy sem.

    Nekünk keresztényeknek nem a bajba jutott és megtévesztett emberekkel van bajunk, hisz mi is azok voltunk valamikor, hanem az ideológiával, azokkal akik fennen a zászlajukra tűzik az elképesztőbbnél elképesztőbb nézeteiket, és lármásan kürtölik szét a nagyvilágba (amit nagyanyáink korában a falubeli kótyagos Pali szajkózott a kocsmában meg az út szélén, volt ideje rá mivel a munkához nem fűlt a foga).

    Látjuk mi is, hogy ők csak áldozatok, de ha csak az áldozatok sebeit ápoljuk, az ideológiaguruk tovább terjesztik és mérgezik az embereket. Ha nem szólalnak fel a keresztények, vagy akár a józan gondolkodású emberek, és nem mondják el mi az Istentől megszabott rendje a világnak (ahogy Ádám a legutolsó cikkben nagyon jól kifejti), ha nem hirdetjük mi is fenn hangon az igazság fundamentumait, akkor nagy hibát követünk el.

    Ha megnézzük az ókeresztény kort, a második századi egyházatyáknak a legnagyobb harca az eretnek és téves ideológiákkal volt.
    Krisztus halála után néhány évtizeden belül elképesztően kezdtek terjedni a fars nézetek,téves gonosz ideológiák, de erre a keresztények nem csak sajnálattal válaszoltak. Nem csak a sebesülteket gyógyítgatták, nemcsak láthatatlan szellemi harcot indítottak, hanem “páncélt és kardot” vettek kezükbe, és megindultak az apologéták seregei. Írásaikkal, beszédeikkel józanul, és bátran cáfolták az igazság ellen felállított ideológiákat. Harcoltak.

    Mert ideológiákkal csak az igazság fennen hirdetésével lehet harcolni, sajnálattal nem.

    Szerintem az a keresztény , főleg az a teológus aki ma csak sajnálattal és megértéssel akar csupán tenni a mai korszellem ellen, az nyugodtan akassza szögre teológus botját, és menjen nyugdíjba, mert nem sok eredménye lesz munkásságának.

    Ez a blog tulajdonképpen modern megfelelője a korai apologéták tevékenységének. Örülök, hogy vannak még olyan teológusok akik tisztában vannak vele, miért is vették kezükbe Isten “botját”.

  • dzsaszper says:

    Egyetértek Tavaszieperrel. Nem az irgalmasság ellen vagyok, hanem az általa is említett ideológiák ellen. Amelyek, tegyük hozzá, irgalmatlanok.

    Az irgalmasság teszi szükségessé azt, hogy felvállaljuk, mit tartunk jónak és mit rossznak és miért! Persze nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük.

    A példa adott Jézus személyében, akit a bűnösök barátjának is gúnyoltak, mert irgalommal szóba állt pl. a vámszedőkkel stb., de közben elég nyilvánvalóan felvállalta azt is, mit tart jónak és mit tart gonosznak.

  • Éva says:

    Abszolút egyetértek, Tavaszieper, nem is helyes sajnálattal harcolni viszont nem kell összemosni a két dolgot. BIZONY, harcolni KELL.

  • Tavaszieper says:

    Kedves Éva,

    Nem mossuk egybe. Sajnáljuk az áldozatokat és harcolunk az ideológia ellen. Két különböző dolog. Köszönjük hogy felhívtad a figyelmünket erre.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum