Kálvin Jánost a szó legklasszikusabb értelmében nyugodtan nevezhetjünk kegyelem-tanítónak. Ez különösen hangsúlyos, amikor a reformátor a hit alapjáról ír. Az Institutióban (III.2) Kálvin hosszasan időzik a hit témájánál, és azt kutatja, mi teszi a hitet valódi hitté. Szerinte a hit mindig Isten szavába kapaszkodik, arra felel, arra reagál. „Mivel azonban Istennek nem minden szavára támad hit az emberi szívben” – írja –, „meg kell vizsgálnunk, hogy tulajdonképpen mire is tekint a hit az igében” (III.2.7). Kálvin szerint a hit feladata, hogy Isten bármely szavát elfogadja, azt is, amely ítéletről szól, de a valódi hit számára nem minden ige megfelelő alap. „Ha lelkiismeretünk haragot és bosszút lát csupán, hogyne rendülne meg, és hogyne borzadna el? Hogyne menekülne Istentől, ha retteg tőle? Márpedig a hitnek keresnie kell Istent, és nem elmenekülnie tőle. Nyilvánvaló tehát, hogy még nem határoztuk meg teljesen a hitet, hiszen nem lehet hitnek tekinteni azt, hogy valamelyest megismertük Isten akaratát.” (III.2.7)

Ez a mozzanat Kálvinnak nagyon fontos, ezért újra és újra visszatér rá. „Állítsunk csak jóindulatot vagy irgalmasságot az akarat helyébe, melynek üzenete gyakran szomorú, kinyilvánítása pedig rettenetes, és máris közelebb kerülünk a hit természetéhez! Mert azután kapunk nagyobb kedvet Isten keresésére, miután megtanultuk, hogy üdvösségünk nála van letéve, és kijelentésével ő maga erősíti meg, hogy figyel rá, és gondja van arra. Ezért szükségünk van kegyelme ígéretére, amellyel igazolja, hogy irgalmas Atyánk, hiszen másképpen nem közeledhetünk hozzá, és egyedül csak ebben a kegyelemben nyugodhat meg az ember szíve. Ezért kapcsolódik össze a zsoltárokban lépten-nyomon az irgalom és az igazság, mint két összetartozó dolog; mert hiába tudnánk, hogy Isten igaz, ha ő maga nem vonna önmagához kedvesen. Irgalmasságát sem tudnánk elfogadni, ha nem a saját szavával kínálná fel nekünk.” (III.2.7)

Kálvin a hit alapjaként nem Isten általános irgalmasságára gondol, hanem arra a sajátos kegyelmére, amelyet Krisztusban kínál nekünk. „Láttuk már, hogy szeretetének egyetlen záloga Krisztus, aki nélkül fent és alant megjelennek a gyűlölet és a harag jelei. (…) Ezek után így határozzuk meg az igaz hitet: az irántuk tanúsított isteni jóindulat biztos és szilárd ismerete, amely a Krisztusban megjelent ingyen kegyelem igazságán alapul, és amelyet a Szentlélek tár fel elménk előtt és erősít meg szívünkben.” (III.2.7) Egyedül Krisztus megfelelő alap a hit számára, hiszen Isten irgalma Krisztusban jelent meg, és Krisztuson kívül a harag várna ránk. A hit Kálvin szerint a Krisztusban adott kegyelmes ígéretekre támaszkodik.

Máshol ezt írja: „A hit alapjául az ingyenes ígéretet tesszük, mert maga a hit tulajdonképpen ezen alapszik. Jóllehet a hit Istent minden tekintetben igazmondónak tartja, akár parancsol, akár tilt, akár ígér, akár fenyeget; ezért parancsait engedelmesen fogadja, a tiltásokat betartja, a fenyegetéseket megszívleli: mégis a hit voltaképpen az ígéretekkel kezdődik, ahhoz igazodik, és teljesen azon múlik. Az életet Istenben keresi, amelyet nem a parancsolatokban, nem a büntető rendeletekben, hanem a kegyelem ígéretében ismeri fel, méghozzá ingyen; mert ha a kegyelem feltételes volna, vagyis ha cselekedeteinkhez utalna minket, nem ígérhetné másképpen az életet, csak úgy, ha már megvolna önmagunkban. Ha tehát nem akarjuk, hogy hitünk szüntelen inogjon és ingadozzon, akkor az üdvösségnek azzal az ígéretével kell megerősítenünk, amelyet önként és szívesen kínál fel Isten, aki inkább nyomorúságunkra tekint, mintsem arra, hogy méltók volnánk rá. Ezért tesz bizonyságot az apostol az evangéliumról úgy, mint a hit beszédéről, s ezt az elnevezést nem használja sem a parancsolatokra, sem a törvényi ígéretekre, mert semmi sem erősítheti meg a hitet, csak az a nagylelkű kedvezés, hogy Isten megbékéltette magával a világot.” (III.2.29)

„Amikor tehát azt mondjuk, hogy a hitnek rá kell támaszkodnia az ingyen kapott ígéretre, akkor nem tagadjuk, hogy a hívőknek minden tekintetben meg kell ragadniuk és el kell fogadniuk Isten igéjét, hanem az irgalmasság ígéretét tesszük a hit tulajdonképpeni céljává. A hívők kötelesek elismerni, hogy Isten a bűnök bírája és büntetője, ám mégis főképp kegyelmességére néznek, mert ilyennek írja le őt a Szentírás: jóakaratú és irgalmas, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű, mindenki iránt kedves, irgalmát kiönti minden teremtményére.” (III.2.29)

Vajon ez azt jelenti, hogy a hit Istent csak kegyelmesnek, kedvesnek és irgalmasnak látja, igazságosnak, haragvónak és büntetőnek soha? Kálvin ezt válaszolja: „Elismerem, amint másutt is mondtam, hogy a hit általános tárgya (mint mondják) Isten igazsága, akár fenyeget, akár a kegyelem reménységét teremti meg. Az apostol ezért tulajdonítja a hitnek azt is, hogy Noé már akkor félt a világ pusztulásától, amikor az még nem volt látható. Ha a közelgő büntetéstől való félelem a hit munkája volt, akkor a fenyegetéseket sem lehet kizárni a hit meghatározásából. Ez ugyan igaz, de minket méltatlanul vádolnak rágalmazóink, mintha tagadnánk, hogy a hit tekintettel van Isten igéjének minden egyes részére. Mi csak az alábbi két dologra akarjuk felhívni a figyelmet: a hit mindaddig nem lesz szilárd, amíg el nem jut az egyenes ígéretre; illetve a hit csak akkor békíthet meg Istennel, ha Krisztussal egyesít minket. (…) A hit tehát csak akkor lesz erős, ha Isten irgalmára támaszkodik. Mert mi másért beszélünk mi a hitről, ha nem azért, hogy megtaláljuk az üdvösséget? Hogyan lehetne üdvözítő hit, ha nem oltana bele minket Krisztus testébe?” (III.2.30)

Így beszél egy valódi kegyelem-tanító. A hit alapja Isten kegyelmes ígérete. A kegyelmes ígéret alapja Krisztus személye és váltságműve. Ha nem a kegyelmet hirdetjük, nem születik valódi hit, hiszen a hit nem tud mibe kapaszkodni. Ha nem hirdetjük Krisztus keresztjét, nincs alapja a kegyelem ígéretének. Az evangélium kegyelemről szól, nem ítéletről, ezért származhat a hallásából hit. A hit Krisztusra néz, mert Isten kegyelmes ígéretének alapja és záloga Krisztus áldozata. Nincs üdvözítő hit kegyelmes ígéret nélkül. Nincs kegyelmes ígéret Krisztus személye és váltságműve nélkül. Aki máshogy beszél a kegyelemről, az nem a kegyelem tanítója.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum