Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé.” (1Móz 13,11)

Amikor Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, unokaöccse, Lót is vele jött a Délvidékre. Abrámnak tekintélyes vagyona volt. Szó szerint: igen súlyos (כָּבֵ֣ד מְאֹ֑ד) volt a barmoktól, ezüsttől és aranytól (13,2). Elképzelem, ahogy a gazdagságtól roskadozó Abrámot alig bírja el az alatta lévő föld. Gyakorlatilag ez is történt, amikor Abrám gazdagságához hozzá adódott Lóté is: „és az a föld nem bírta eltartani őket (וְלֹא־נָשָׂ֥א אֹתָ֛ם הָאָ֖רֶץ), hogy együtt lakjanak” (13,6). Ahogy mindjárt látni fogjuk, a gazdagság súlya Lótot különösen is a földhöz tapasztotta.

Abrám azt javasolja Lótnak, hogy váljanak külön. Felajánlja, hogy Lót válasszon magának területet, ő unokaöccse döntéséhez fog alkalmazkodni. „Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt.” (13,10-13)

Vajon véletlen lenne, hogy Lót ugyanúgy kelet felé (מִקֶּ֑דֶם) indul el, mint annak idején Ádám (3,24), utána pedig Kain (4,16), és azok is, akik a Bábel tornyát építették (11,2)? Nem hiszem. Az elbeszélésben a kelet felé (mikkedem) való földrajzi út folyton az Édentől való távolodást szimbolizálja, spirituális értelemben is. Amikor Lót úgy döntött, hogy kelet felé indul, és Sodomában telepszik le, lelki szempontból is lefelé indult. Azt nézte, ami a szeme előtt volt, és a gonosz városban kötött ki. Az elbeszélő már itt jelzi számunkra, hogy Lót választásának szomorú következményei lesznek. Lót egy lépéssel távolabb került az Édentől. Isten csodás szabadítására lesz szüksége, hogy ne pusztuljon el a várossal együtt.

Urunk, a szemünk könnyen becsap, amikor az anyagiak a földre húznak bennünket. Segíts ilyenkor felemelni az égre a tekintetünket, hogy leszakadjon rólunk a föld csábítása, és végül ne a gonosz városban kössünk ki!

3 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (12) – Elindult kelet felé” bejegyzéshez

  • Fernando says:

    John Steinbeck gondolom ezért adta az “Édentől keletre” címet…

  • János says:

    Kedves Ádám,
    Középiskolás koromban arra tanítottak bennünket az iskolában, hogy atomháború idelyén, ha nyílt helyen vagyunk, a robbanással ellentétes irányba feküdjünk le és takarjuk be az arcunkat és kezeinket, fontos lévén, hogy a bőrűnk ne legyen kitakarva egyáltalán. Akkor egyáltalán nem hittem a Bibliában, azonban amikor később hivő szemmel olvastam eszembe jútott mit mondott a tanár és megdöbbentem olvasva Lót feleségének a halálát, hiszen két dolog ölte meg amikor megállt és hátrafordult: a radioaktivitás és a mérges gázok. Háttal álva ezeknek lett volna esélye a túlélésre. Ez is a Biblia hitelessége mellett áll.
    1Móz. 19, 17. És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.

    26. És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn.

  • vándor says:

    Amikor Isten kihívta Ábrahámot a családjából az új földre akkor azt nem mondta hogy Lótot is vigye magával, azt Ábrahám maga tette. Miután ketté válnak – amit az Írás meg is jegyez – csak utána kapja az ígéret megerősítést a földről:

    “….Az Úr pedig monda Ábrámnak, MINEKUTÁNA ELVÁLÉK TŐLE LÓT: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra, mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre…..”

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum