Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok.” (1Móz 19,8a)

Megterhelő és mélyen felkavaró történetről számol be a Genezis 19. fejezete. Az Ábrahám vendégségéből jövő férfiak megérkeznek Sodomába. Lót veszi észre őket a város kapujánál, és Ábrahámhoz hasonlóan földre borul előttük. Lót is megérzi, hogy ezek a férfiak az Isten küldöttei. Mivel este van, behívja őket a házába. Amikor ők azt válaszolják, hogy inkább a város főterén akarnak aludni, Lót ijedten unszolja őket, hogy fogadják el a vendégszeretetét. Lót pontosan tudja, hogy Sodoma nem olyan város, amelynek a főtéren egy idegen csak úgy megszállhat. A férfiak engednek neki és betérnek a házába éjszakára. Lót gyors lakomát készít nekik, de mikor eljön a lefekvés ideje, megtörténik az, amitől Lót kezdettől félt. A házat körbeveszik a sodomaiak és követelik, hogy Lót adja ki nekik az idegen férfiakat. Meg akarnak „ismerkedni” velük. (Eufemisztikus jelölése a csoportos homoszexuális erőszaknak.)

Lót ismeri a várost (Péter szerint az igaz Lót lelke folyton gyötrődött Sodomában), tudja, hogy nem tréfálnak. Kimegy eléjük és becsukja maga mögött az ajtót. Az utcát az összeverődött tömeg fáklyái világítják meg. Lót helyzete reménytelen ekkora tömeggel szemben. De kizárt, hogy az Isten követeit kiszolgáltassa nekik. Szorult helyzetében egyetlen kiutat lát: ha a lányait veti oda a tömegnek. Borzalmas ez a választás, el sem tudom képzelni, mi vihet egy apát arra, hogy bármilyen (!) helyzetben így döntsön. Vajon miért tartotta Lót kisebb rossznak, hogy a lányait gyalázza meg a tömeg, mint azt, hogy az idegeneket szolgáltassa ki nekik? Vajon az motiválta, hogy az idegenekben magát Istent látta? Ha Isten és a lányai között kellett döntenie, akkor Isten mellett döntött? Vagy az, hogy az idegenek homoszexuális aktusba vitték volna az Isten küldötteit? A kétszeres szentségtelenség maghasadásától félt? Esetleg Lót erkölcsi ítélete is deformálódott már Sodomában?

Végül egyik gyalázatra sem kerül sor. Az Isten emberei, akiket Lót megvédett, vaksággal verik meg a tömeget, az emberek egyszerűen nem találják az ajtót, amelyen az előbb Lót még kiment! A héber azt mondja: belefáradtak (וַיִּלְא֖וּ) az ajtó keresésébe. A jelenet borzasztó vicces, ha nem lenne borzasztó tragikus. Lót, a felesége és két lánya (férjeik nélkül) kimenekülnek a városból, egészen a közeli Cóárba. Amikor Isten elpusztítja Sodomát és Gomorát, onnan is tovább menekülnek. Nem mernek városban élni, inkább a hegyre menekülnek és egy barlangban folytatják az életüket. Akkor már Lót felesége (a lányok anyja) sincs velük, mert menekülés közben a szíve visszahúzta Sodomába és sóbálvánnyá merevedett. Apa és két lánya megcsonkított családként kezd új életet a hegyen. Roncsok kívül-belül. A kétes városi örömök emléke az izzó kénkő rémképével keveredik a lelkükben. Sodoma füstje járja át az új életüket.

A történet utolsó fordulata a hegyi barlangban következik be, és nem kevésbé gyomorforgató, mint az eddigiek. Lót két lánya józanul felméri a helyzetét és kétségbeesett döntést hoznak. Az egyetlen férfi, akitől utódjuk lehet, ott él mellettük a barlangban. Az apjuk az. Ahogy Lót nem látott más utat, minthogy kiszolgáltassa őket a tömegnek, ők sem látnak más utat, csak a vérfertőzést. Leitatják atyjukat és bemásznak az ölébe. Két nép fogan ebből a kapcsolatból: Móáb és Ammón. Izráel későbbi ellenségei.

Urunk, néha nehéz értenünk, miért van ennyi gonoszság a világban. De te Sodomában meghúztad a határt. Az ítéletedben is van valami vigasztaló. Csak ne hagyj bennünket magunkra!

6 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (20) – Megérett gonoszság” bejegyzéshez

  • Attila says:

    Szörnyen realista az ószövetség a családi rendszerek diszfunkcióival kapcsolatban. Ábrahám eltitkolja, hogy Sára a felesége, ezért Izsák is eltitkolja Rebekát. Az egyik fiát száműzi, a másik az ígéret gyermeke; Izsák és Rebeka megkülönböztető szeretettel szeretnek (kettejük kapcsolatáról nem is beszélve). Jákób ezek után mi mást csinálna: szintén megkülönböztető szeretettel szeret. József töri meg a családi örökséget, de az ő élete igen küzdelmes. A harmad- és negyedíziglen nála ér véget, de ez nagyon nehéz úttal jár. Dávid házasságot tör, majd megoldásként a gyilkosságot választja. Amnón meggyalázza Támárt, majd Absolon megoldásként szintén a gyilkosságot választja. A 2 Sámuel 12:11 innen nézve pusztán következménye annak a mintának, amit Dávid állított, Isten ítélete nem önkényes. Egyszerűen engedte, hogy Dávid tetteinek a következményei megvalósuljanak.

    Lót életéből kevesebbet látunk, de itt is van egy hasonló motívum. Atyánk azt a földet választotta, amit akart, akkor mi is a saját akaratunkat választjuk még a józan ész ellenében is. Neki nem volt fontos a szexualitásunk (sőt, az életünk), akkor majd mi fontossá tesszük! Visszacsenghet valamilyen még torzabb formában az, ami Leánál is megjelenik: ha lesz gyermekünk, akkor majd szeretni fog apánk, akkor már lesz súlya az életünknek.

    Nem érdemes túlpszichologizálni a bibliai narratívát, de innen nézve a megváltás egy kozmikus József-történet (inkább persze fordítva, József története a megváltás előképe). Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt. A negatív minták megszakításának két módja van, az egyik a bűnbánat és megbocsátás útja, a másik a kénköves tüzes eső. Ha nem a megbocsátás útját (kálváriáját) választjuk, előbb-utóbb betelik a gonoszság, ahonnan már nincs visszaút. Talán ezért is olyan hangsúlyos az adós szolga példázata. Nincs mintatörés, ha a bűnbocsánatot csak kapom, de nem adom tovább.

  • Molnár Dániel says:

    Már régóta foglalkoztat. Mi a tanulsága mindennek?

  • Szabados Ádám says:

    Nem minden történet lényege a könnyen megfogalmazható tanulság. A jó történetek inkább megmutatják, megtestesítik az üzenetüket, és elerőtlenednek, ha egyetlen rövid mondatban akarjuk kikristályosítani a tanulságukat. (A fabulák ebből a szempontból a kivételek.) Lót története rávilágít a gonoszságra és annak következményeire, és a tanulság remélhetőleg bennünk születik meg. A történet inkább megdöbbenteni és megváltoztatni akar, mintsem felírni a táblára egy könnyen megfogalmazható tanulságot. Ez nem azt jelenti, hogy a történetnek nincs tanulsága. A történet egyszerűen csak jobban hat, ha vendégül látjuk, elutazunk vele és látunk általa, mintsem akkor, ha lepároljuk belőle az egymondatos tanulságot.

  • Steve says:

    Ha a megdöbbnetőt keressük, akkor itt van pl. a vakság, ami rászáll Sodoma támadóira. A héber szó ‘szanverim’ (סנורים) valamifére hipnotikus állapotra utal, nem fizikai vakságra. A megvakult nem is veszi észre, hogy vak – módosult, irreális tudatállapotba kerül. Lót férfiai szenvedélyüktől hajtva keresik az ajtót ami az orruk előtt van, de nem találják, miközben a városnak órái vannak hátra. Ez talán egy prototípusa annak a vakságnak, ami a világot is bekebelezi az ítélet előtt. A szanverim kifejezés a 2Kir 6-ban fordul elő újra, ahol hasonló kábulat száll az Elizeust elfogni kívánó seregre. A támadók mintha elfelejtenék, hogy hol vannak és pontosan mit is akarnak. Ahelyett, hogy elkapnák Elizeust, engedelmesen követik őt Samária (Somron) kellős közepéig, ahol aztán felocsúdnak – menet közben nem tűnik fel nekik, hogy a próféta az orruknál fogva vezeti őket. Elizeus látja a láthatatlant, az ellenség pedig látván nem lát. A Biblia visszatérő témája a természetfelettire és igazságra való vakság. Ennek is jellemzője, hogy a vak meg van győződve arról, hogy lát. Elszakadt hívők is van, hogy így viselkednek – ilyet látni mindig nagyon félelmetes. Isten adjon kegyelmet, hogy ne kerüljünk ilyen állapotba!

  • istván says:

    szia Steve

    “A megvakult nem is veszi észre, hogy vak – módosult, irreális tudatállapotba kerül. Lót férfiai szenvedélyüktől hajtva keresik az ajtót ami az orruk előtt van, de nem találják, miközben a városnak órái vannak hátra. Ez talán egy prototípusa annak a vakságnak, ami a világot is bekebelezi az ítélet előtt.”

    Erről eszembe jutott, amit Jézus mondott magáról -vagyis, hogy ő az ajtó, illetve, hogy az ajtó egy idő után bezáródik.

    eléggé áthallásos a sodomaiak esete

  • István70 says:

    Lót szerintem az Istent kereső, de rendre elbukó férfiszerep. Az egész történet jelentéstartalma rendkívül gazdag, néhány állítást szeretnék itt felsorolni:

    – Ábrahám és Lót szétválik, Lótnak a gazdasági erőforrások a fontosak azon az áron is, hogy egy bűnös helyen lakik.

    – Kemény alkudozás után Ábrahám az Úr ígéretét veszi, hogyha tíz igaz embert talál, akkor nem pusztítja el a várost. Talált 10 igaz embert?

    – Lót felismeri Isten embereit, amivel szerintem egyedül van a városban. Mert ezt a lányai vőlegényeinek már nem tudja közvetíteni, nem hallgatnak rá. Kérdés, hogy a felesége és a lányai is látják-e azt, amit Lót, vagy csak kötelességből mennek vele. Szerintem csak kötelességből, későbbi sorsuk ezt mutatja.

    – Lót ígéretet kap Istentől, hogy lakhat a lányaival Cóár városában, “normális” körülmények között. Mégis, lányaival egy barlangba vackol be, mert fél Cóárban lakni. Nem hitt Istennek. Akkor miért jött el Sodomából, mennyivel jobb ez, mint a halál, milyen kilátástalan sors ez a lányainak…

    – Hagyja valaki, hogy úgy leitassák, hogy lefeküdjön a lányával, az minősíthetetlen. Ráadásul kétszer…

    Ám az egyik fiú Móáb révén Jézus egyik őse lett, hiszen moabita volt Ruth, aki Dávid király egyik dédszülője. Szóval van itt fordulat bőven.

    Lót az Istenről tudó, hinni akaró, de cselekedeteiben rendre elbukó ember “mintapéldánya”. Remény és reménytelenség. 2 in 1 🙂

    Azért kényelmetlen vele foglalkozni, mert mindenki magára ismerhet benne.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum