Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért.” (1Móz 20,11)

Számtalanszor hallani a vádat, hogy az emberek közötti viszályokért, háborúkért elsősorban a vallások a felelősek. Harmincéves háború, észak-ír konfliktus, katolikusok és protestánsok, szunniták és síiták, hinduk és muzulmánok, buddhisták és muszlim rohingják. Ennek a tételnek azonban némiképp ellentmond, hogy a 20. század legnagyobb háborúját épp olyan ideológia szülte, amelynek metafizikája tudatosan meghaladta a keresztény vallást (nácizmus), és az évszázad legtöbb emberáldozatát (százmilliónál is többet) egy kifejezetten ateista ideológiának (kommunizmus) köszönhetjük. Tény, hogy a vallások közötti konfliktusok okoztak fegyveres összecsapásokat, üldöztetést is, ezek azonban láthatóan eltörpülnek az istentelenség által ránk szabadított szörnyűségek mögött.

Ábrahám tapasztalata az volt, hogy az istentelenség gonoszabbá teszi az embereket. Sodoma aberrált kultúrája is ezt a benyomását támasztotta alá. Gérárba érkezve Ábrahám ezért azt hazudja (illetve féligazságként terjeszti), hogy Sára a húga. Abimelek, Gérár királya magához veszi Sárát ágyasnak. Éjjel azonban figyelmezteti őt Isten, hogy ne nyúljon Sárához, mert férjes asszony. Abimelek megijed, magához kéreti Ábrahámot, és leszidja, hogy nem mondta el neki a teljes igazságot. „Mire gondoltál, amikor ezt tetted?” – kérdezi tőle. Ábrahám pedig ezt válaszolja: „Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem (אֵין־יִרְאַ֣ת אֱלֹהִ֔ים) ezen a helyen, és megölnek a feleségemért.” (20,11) Mint kiderült, igenis volt istenfélelem ezen a helyen, hiszen amint a király megtudta, hogy Sára férjnél van, Isten miatt nem mert hozzá közeledni.

Ábrahám feltételezése talán mások tapasztalatával is megegyezett. Lehet, hogy közvélekedés volt, hogy ahol nincs istenfélelem, ott gonoszabbul viselkednek az emberek. Az elszámoltathatóság hiánya felszabadít a gonoszra. „A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja” – mondja a Példabeszédek könyve 19. rész 19. verse. Ahol az emberek úgy gondolták, hogy nincs Isten a mennyben, aki számonkérhetné rajtuk akár a titkon elkövetett vétkeket is, ott a bűn általában elhatalmasodott. Ábrahám azt gondolta, hogy Gérár földjén nincs istenfélelem, ezért magasabbra húzta fel védelmi vonalait. Féltette a saját életét. Tudta, hogy ha nincs istenfélelem, az emberek erővel elveszik azt, amit maguknak akarnak, különösen, ha megvan ehhez a hatalmuk.

Az istenfélelmet ne tévesszük össze a vallásos retorikával! Sok éve egyszer egy csángó nénit kérdeztem, hogy szoktak-e a falujukban lopni. „Nem, dehogy!” – válaszolta. „Az emberek azt mondják: Megver az Isten!” Ez az istenfélelem. A kereszténység nevében harácsolni, lopni, paráználkodni nem istenfélelem. Valójában az istentelenség egyik legmerészebb formája az, amikor valaki az Isten neve alatt követ el becstelenségeket. Éli fiai magát a vallást gyűlöltették meg az emberekkel, amikor Isten nevében éltek vissza az emberek istenfélelmével. Van vallásos istentelenség is. Ahol nincs istenfélelem, ott a vallás sem jelent védelmet.

Urunk, legyen tele a föld a te ismereteddel, hogy féljünk téged, és soha ne kelljen senki mástól félnünk!

Egy hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (21) – Ahol nincs istenfélelem” bejegyzéshez

  • Erika says:

    Valóban, ahol nem ismerik Istent és nem tisztelik, ahol nem Isten az Úr, ott semmi jó nem létezhet (sokáig). Isten nélkül és az Ő törvényei nélkül nem tudjuk eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Egy világinak hiába magyarázok arról a nagyon erkölcstelen állapotokról, ami mostanában az életünket jellemzi, nem érti miről beszélek, megmosolyog, maradinak tart, nem ért velem egyet. Ahol nem munkálkodik a Lélek, ahol nincs lelkiismeret, ott gonosz dolgok történnek, aki csak saját magára gondol az gondolkodás nélkül kihasználja, becsapja, tönkre teszi a másikat, de kegyetlenül bántalmazhatja is ha a lelki terror nem nagyon használ. Én úgy gondolom, hogy az idő múlásával az emberek egyre gonoszabbak lesznek, mert egyre messzebbre kerülnek Istentől. Amikor Jézust a tanítványai a világ végéről kérdezték, Ő többek között azt válaszolta, hogy a gonoszság megsokasodik.
    Van egy világi mondás, így hangzik: Jobb félni, mint megijedni. Én ezt nem úgy értelmezem, hogy mindennap rettegésben éljünk és vegyünk számba minden szörnyűséget, ami megtörténhet, de legyünk óvatosak, körültekintőek, mert ebben a gonosz világban bármi megtörténhet. De érthetjük úgy is ezt a mondatot, hogy féljük Istent, mert mellette semmi sem ijeszthet meg bennünket, mellette biztonságban vagyunk.
    “Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum