De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga.” (1Móz 21,12a)

Izsák születése kiélezte a konfliktust Sára és Hágár között. Amikor Hágár kinevette Sárát, Sára eldöntötte, hogy a szolgáló és a fia nem maradhatnak velük. Arra kérte Ábrahámot, hogy kergesse el őket a háztól. „Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett (וַיֵּ֧רַע), a fia miatt.” (21,11) Isten azonban ezt mondta Ábrahámnak: „Ne essék neked rosszul (אַל־יֵרַ֤ע) ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga.” (21,12) Az ÚR arra szólítja fel Ábrahámot, hogy hallgasson feleségére és tegyen mindent úgy, ahogy ő mondja. Ábrahám másnap reggel így is tett: felkészítette az útra Hágárt és elküldte őt Ismáéllel együtt a háztól.

A történet úgy folytatódik, hogy mikor Ismáél majdnem meghal a pusztában, és Hágár sem lát már reményt, Isten angyala meglátogatja őket és gondot visel róluk. Isten nem hagyja magára Hágárt és Ismáélt. A fiúval van, míg az felnövekedik (21,20). Figyeljük meg a történetvezetés dialektikáját! Ábrahámnak rosszul esett a döntés, hogy elküldje a fiát. Isten mégis arra kérte Ábrahámot, hogy ne bánkódjék emiatt, hanem lépje meg a nehéz döntést, hiszen Ismáél nem örökölhetett Izsákkal együtt. A történet folytatásaként azonban Isten az, aki gondot visel Ismáélről. Az visel gondot, aki Ábrahámnak azt mondta: ne essék rosszul ez a dolog!

Megrendítő tanulsága van ennek. Isten időnként olyat kér tőlünk, ami nagyon rosszul esik nekünk. Rossznak, szinte erkölcstelennek látszik a szemünkben. Nem pusztán nehéz meglépni, de nem is értjük, hogy lehet egyáltalán helyes lépés annak fényében, amit a jóról tudunk. Isten mégis arra kér, hogy tegyük meg. Nem olyasmire gondolok, ami Isten törvényébe ütközik, inkább olyanra, ami emberi megítélés szerint elfogadhatatlan. Oswald Chambers írja valahol, hogy ha Isten kér tőlünk valamit, ne azt mérlegeljük, hogy másnak mibe kerül az. Péter Jánosra mutatva kérdezte a Mestertől: „Hát vele mi lesz?” Jézus azt válaszolta: „Mi közöd hozzá? Te kövess engem!” Amikor Isten így beszél, biztosan tudhatjuk, hogy gondot fog viselni arról, amit érte elengedünk.

Urunk, segíts bízni benned, amikor nehezet kérsz! Segíts elhinni, hogy nálad van jó helye mindennek!

Egy hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (22) – Ne essék neked rosszul” bejegyzéshez

  • Éva says:

    Az “elengedés” közkeletű, elterjedt használata, itt “érte elengedünk” miatt kezdek írni.
    De előbb: miért volt jelen az angyali segítség Izmael és Hágár életében vajon? Ábrahám várakozása, majd Hágárral való kapcsolata Isten ígéretére, valószínűsíthető, hogy a “talán így akarja” gondolatból következhetett … Ezt tudom elképzelni Ábrahámról.
    De Hágár elbocsátása egy tett, ami nem a szeretet érvénytelenítése, hanem megint csak istenkapcsolat, engedelmesség. Egy TETT.

    Az elengedés mindössze a szorosan fogott dolog lazítása, majd a szoros kapcsolat teljes feloldása, ahogy a markoló gép nyílik, a benne lévő anyag kipotyog … tehetetlensége folytán. Kipotyog, kiesik, szabadeséssel.
    Nincs hozzá közöm, elvágtam a kapcsolatot – erről szól az elengedés. DE ezt a fogalmat a megbocsátás helyett szokták használni! A megbocsátás folyamatában a lelki erő átalakul: aki megteszi, azt táplálja, visszahat. Szemben az elengedéssel amiben élettelenné válik az, ami “kipotyogott”.

    Az idő elteltével beteljesült ígéret Izsákkal Ábrahám számára már más színben láttatta a történetet … így meg lehet érteni a TETTET ami az ajtó kinyitása lett a döntés után. Mindegyik egy TETT volt: gondolati, majd annak kegyetlen következménye, a cselekvés. Mert nem volt tökéletes a történet Izmael születésével, mégis megvalósult egy darabja Ábrahám hűségének. Ezért is küldhette oda Isten egy angyalát az elküldött (elűzött) asszonynak és gyermekének 🙂 nem estek ők ki szabadeséssel Ábrahám szeretetéből.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum