Jézus Messiás-volta mellett az egyik legerősebb érvet egy Messiás-hívő zsidó prédikátortól hallottam. Az érv rendkívül egyszerű, mégis el kell gondolkoztasson minden zsidót – és nem csak zsidót. Az elmúlt évezredek vallástörténetében az egyik legfurcsább jelenség az a szinte megmagyarázhatatlan tény, hogy a világ lakosságának nagyjából harmada (névleg vagy szívből) azt vallja, hogy egy kis nép (a zsidók) Istene (JHVH) az egyetlen igaz Isten, az ég és a föld teremtője, és ehhez az Istenhez egy zsidó rabbin, a názáreti Jézuson keresztül vezet vissza az út, aki a Dávid fia, a világ ura és megváltója. Ha lehántjuk erről a jelenségről a kereszténységnek azt a névlegesen vallásos vagy politikai kérgét, amely sokszor joggal taszítja és botránkoztatja meg a zsidóságot (és nem csak a zsidóságot), még mindig marad sok százmillió gój, aki teljes szívéből hiszi, hogy Jésúa Há-Mássiáh (Jézus Krisztus) a Szabadító, és Ábrahám és Mózes Istene az egy igaz Isten. Ennek a különös ténynek van egy még különösebb vetülete.
Ha a Héber Bibliát tanulmányozzuk, számos ígéretet találunk benne arra nézve, hogy el fog jönni a Messiás, Dávid fia, akiben Isten új szövetséget köt Izráellel és Júdával. A próféciák szerint a Felkentben maga JHVH jön el templomába, a Cionra. Jövetelét megelőzi Illés, a követe, aki elkészíti JHVH útját (Jézus szerint ez a jövendölés Keresztelő János szolgálatában teljesedett be). A Messiás eljövetelének egyik legfontosabb jele pedig az lesz, hogy a népek (gójím) közül valók is el fogják ismerni, hogy JHVH az egyetlen Isten, és a világ négy tájáról a Messiás zászlaja alá fognak seregleni, hogy tanítást kapjanak tőle. Más szóval: a Messiás idején a pogányok nagy számban meg fognak térni Izráel Istenéhez. Elhagyják halott bálványaikat, megtagadják korábbi isteneiket, hogy az egy igaz élő Istennek szolgáljanak, egyedül őt imádják, egyedül őt hívják segítségül. A szigetekre is eljut a Messiás jövetelének jó híre. Erről szóltak a próféciák.
Az említett Messiás-hívő zsidó prédikátor arra az egyszerű tényre mutatott rá, hogy a népekből valók pontosan akkor kezdtek tömegesen JHVH felé fordulni, amikor a názáreti Jézus (Jésúa Há-Nocri) azt állította magáról, hogy ő a Dávid Fia, a megígért Szabadító. Soha előtte nem jöttek a népek tömegesen Izráel Istenéhez, hogy imádóivá váljanak. Azóta viszont szerte a világon mindenfelé kis qáhálokat (gyülekezeteket) találunk, ahol Izráel Istenét imádják, a Tórát, a Prófétákat és az Írásokat (a Tanakhot) tanulmányozzák, és a zsidókkal együtt várják az Isten országát, Izráel végső vigasztalását, a feltámadást, a teremtés szombatját. Ezen a különös tényen annak is el kell gondolkodnia, aki ezidáig elfogadta a Szanhedrin ítéletét, amely istenkáromlásért fogta perbe a názáreti Jézust. Vajon nem ő mégis a Messiás? Nem benne teljesedtek be mégis a jövendölések? Nem furcsa, hogy a népek azóta – a legtávolabbi szigetekről is – özönlenek Izráel Istenéhez? Nem különös, hogy a föld legtávolabbi sarkán is Izráel Istenét hívják segítségül a Messiás Jézus neve által? Nem ezt jövendölték a Messiásról a próféták?
Az említett prédikátor szerint a pogányok tömeges megtérése az egyik legerősebb bizonyíték amellett, hogy Jésúa Há-Nocri valóban a zsidók Messiása. Ezt a névleges és politikai kereszténység súlyos bűnei sem takarhatják el.
Halleluja!
Minden szava IGAZ! Jezus ezt mondta magarol: En vagyok az Ut,az Igazsag es az Elet. Senki sem mehet az atyahoz csak rajtam keresztul. Es ezt: aki engem lat az az atyat latja. Hon szeretett zsido es goj honfitarsaim, lassatok meg es fogadjatok el Jezust! Csak Obenne talalhatunk megvaltast, szabadulast es igazi shalomot! Ne keslekedjetek, meg ma tegyetek meg ezt a lepest ! Ez eletetek legjobb es legfontosabb dontese! Az orok elet titka Yeshua Hamassiah! !
Elsőre tulajdonképpen tetszett az érvelés. Hiszen a cikk több mint gesztusként megemlékezik a névleges és politikai kereszténység súlyos bűneiről. Ezt „lehántva” viszont ezzel úgy mutatja be azt a pozitív tényt, hogy nem zsidók száz milliói „Izráel Istenét hívják segítségül a Messiás Jézus neve által”, mintha mindez a zsidóság számára (is) akár egyfajta elsöprő bizonyítékkal, felismeréssel járhatna, hiszen pont erről írtak a próféták. Amikor a következőt írja:
„Istenhez egy zsidó rabbin, a názáreti Jézuson keresztül vezet vissza az út, aki a Dávid fia, a világ ura és megváltója.”
…akkor felmerül az a kérdés, hogy a történelmi kereszténység valóban „zsidó rabbiként” mutatta-e be a nem zsidók millióinak a Messiást, valóban feltűnt-e egyáltalán ezeknek a millióknak bármely kapcsolat a Héber Írásokhoz, vagy sokkal inkább él a kereszténység 99%-ban egy szinte elenyésző kisebbség mellett (amely jelentős része is csak az utóbbi évtizedekben hallatta kicsit erősebben a szavát) egy keresztény, zsidóságától teljesen megfosztott nagyrészt a Görög Írásokból tanított vagy innen sajátosan a héberbe visszavetített megváltókép. Elég csak pl. a festményekre gondolnunk, hogy ne menjünk nagyon messzire, hiszen a Messiás zsidó voltának „elkendőzése” a képeken önmagában is kiválóan szimbolizálja az elmúlt kétezer év gondolkodásának fő irányát. (A Krisztus gyilkos vádakat inkább nem is hozom fel, kár lenne annyira mélyre ásni a poszt kapcsán, bár azért jelzem itt, hogy az előző cikkek szándéka „Hódítsuk vissza az Ószövetséget” kommentjeiben látott érvelési irányzat is inspirálja az itteni gondolataimat.) Hagyta-e ez a típusú – a kereszténység katolikus és protestáns részét is teljesen átitató gondolkodás működni ezt a „legerősebb érvet” a zsidóság számára? Szerintem nem.
A szerző túl sok idézetet nem használ, nyilván persze a saját amillennista kereti között eleget tudna, de azért mégis kíváncsi lennék rá, hogy melyek ezek. Keresztelő Jánost Illéssel azonosítja, és azt állítja, hogy a Messiás is ezt tette, ami szerintem nem állja meg teljes mértékben a helyét, különösen azon az igen magas és egyébként számomra nagyra tartott és megbecsült szinten, amit a szerző mind tudásában, mind attitűdjében, képvisel. Természetesen van ugyan párhuzam Illés és János között, de János szolgálatának Illés lelkével bemutatott lebegő kettőssége inkább azt mutatja, hogy Izraelnek lehetett volna esélye igent mondani a Messiásra. Ugyanis az összes Illés/János igét együtt vizsgálva inkább az derül ki, hogy János betölthette volna Illés szolgálatát, amennyiben a zsidók elfogadták volna a Messiást, de ez nem így történt. Így álláspontom szerint Illés még eljön a jövőben a 2. eljövetel előtt (egyébként pont ez a zsidóság – szerintem jogos – várakozása is).
De a fő gondom nem csak ez, hanem a következő állítás:
„ A népek … a zsidókkal együtt várják az Isten országát, Izráel végső vigasztalását, a feltámadást, a teremtés szombatját.”
Értem, hogy az Ef. 2-3 szerint leomlott a válaszfal. Értem, hogy akad ilyen is, ahol zsidó és nem zsidó hívők közösen nem elvitatva egymás származását (vissza)várják a Messiást. Azonban ez a fajta közös várakozás egy testben pont a nem csak zsidók miatt már a második századtól kezdve szinte teljesen ellehetetlenült a Messiásban hívő zsidóság számára. Hiszen nemcsak a saját tágabb zsidó közösségük vetette ki magából őket a Bar Kochba felkelés után véglegesen, hanem maga az egyre inkább politikai hatalomra kerülő kereszténység is mindent megtett azért, hogy a Messiás személyét a zsidóság elől „lepel” fedje el. Kezdve a Jézus „nevében” történt egyházi döntésekkel, üldözésekkel, gettókkal, pogromokkal, elenyésző volt a politikai szinten működő kereszténység mellett azok száma, akik Pál apostol intését követve nem kevélykedtek volna a „szelíd ágakkal szemben”, hanem biblikusan valóban „féltékennyé” tették volna a zsidóságot a megtalált zsidó Messiásra. Önmagában a szavak használata – valaki vagy keresztény vagy zsidó az általános közgondolkodás szerint – igen kifejező a témában, hiszen még a mai szóbeszédben a keresztény sokszor jelenti a nem zsidót, mennyivel inkább így volt ez a vészkorszak idején vagy előtte. A szerző szerint ez a „kéreg” lehántható a kereszténységről, szerintem ez akkora fává nőtte ki magát, hogy a hántás után még a gyökereket is nagyítóval kellene keresni.
Az igehelyek, amelyek a nem zsidók tömeges megkereséséről szólnak egy olyan kort írnak le a zsidók számára is, amely a béke, a nyugalom, a Messiás uralkodásának mindenki számára megelégítő korszaka. A próféták – szinte kivétel nélkül – két korszakról beszéltek, egy mostani korról és egy eljövendő korról. A látható kereszténység sajnos igen kevés esélyt adott a zsidóság számára, hogy ennek a kornak az áldásait is észrevegye.
Egy messiási zsidó barátom talán némi keserűséggel ezt így fogalmazta meg: Ha ez már a „messiási királyság”, ahogy az amillennisták ezt túlnyomórészt állítják, akkor nekünk ebből a történelem során jobbára a királyság legsötétebb bugyra (Edom) jutott.
Szerintem a csoda inkább az, hogy egyáltalán létezik a Messiásban hívő zsidóság a kereszténység történelme ellenére is. Talán, ha az egyház felismerné, hogy Jézus azt mondta a zsidó vallási vezetőknek: akkor látják meg majd újra, vagyis akkor lesz a második eljövetel, amikor ők nemzeti szinten azt mondják, hogy „Áldott aki jön az Úr nevében” – ha az egyház Izrael felé való viszonya olyan lenne, hogy ne a „zsidók megölték Jézust” kicsavart és antiszemita felhangú vádja kísérné végig a keresztény bizonyságtételt, akkor a cikkben felvázolt bizonyíték is jobban működne.
Csak találomra egy igehely a sok közül, ahol a pogányok tömeges megtérése:
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. (Ézsa. 11:1-12)
A pogányok eljövetele egy kontextusban szerepel a Messiás valós és látható uralkodásával, Izrael világméretű összegyűjtésével, a béke és öröm korszakával és Isten ismeretének soha nem látott mértékével. (Hogy a természetben és állatvilágban történt változásokat ne is említsük.)
Összefoglalva, minden tiszteletem mellett a cikk írója iránt, ez a kiváló bizonyság leginkább az egyház kétezer éves története miatt nem működik.
Olvasván ezt az irást, érdekesnek találva, mintegy „kipótolom”:
A Messiás (Jeshua HaMassiah élö, mai bizonysága, hogy származás szerinti zsidókból álló Ö benne hivö és szolgáló emberek által mutatja meg Önmagát…
Prófétai idöket élve eljött az ideje, hogy általuk újra feltárul a Fundamentum, a kereszténysé zsidó(-knak adatott) Gyökerei.
Ezzel pedig együtt jár az Ige helyreállitása, megtisztitása minden hamisságtól, elferditéstül, rárakódástól…
E munk már folyik. Hazánkban is, egyre eröteljesebben.
A Messiás érkezése elötti helyreállitás már folyik. Ö cselekszi ezt…
Kedves Fifi,
az érv szempontjából most mindegy, hogy a névleges kereszténységgel mi a helyzet. Amikor Obama vagy Trump a Bibliára teszi a kezét, hogy esküdjön, vagy a lengyelek keresztény pártra szavaznak, mert ők maguk is templomba járnak, vagy az olaszok az iskolában kereszt alatt tanulnak, vagy a brazilok héber dallamokra táncolnak hatalmasra duzzadt gyülekezetekben, akaratlanul is azt mondják ezzel (akár értik, akár nem), hogy egy zsidó történet zsidó Messiásán keresztül a zsidók Istenét (mert a Bibliát) tartják igaznak, és nem mondjuk a görög-római, hindu, babilóni, kelta, inka vagy sumér isteneket. Ettől még lehet botrányos, amit és ahogy tesznek, a jelenség az érdekes.
De a lényeg mégiscsak az, hogy sok százmillió hiteles pogány hívő is van, aki pogányként őszintén és szívből imádja Izráel Istenét. És ami még lényegesebb: a próféciák szerint a Messiás eljövetelének a hatása lesz ez. Az apostolok is így látták, számos alkalommal utalnak rá. A fenti Messiás-hívő igehirdető, akire hivatkozom, pedig Daniel Juster.
(Illés eljövetelét Jézus azonosította be Keresztelő János szolgálatával. Nem olvasok sehol arról, hogy Illés még egyszer eljönne. Illést a zsidók várják, mert nem hitték el, hogy már eljött a Messiás. Mi ezt ne vegyük át, mi Jézusnak higgyünk.)
Kedves Ádám,
A pogányok megtérése bizonyítja, hogy Jézus a zsidók Messiása? Igen! És egyben korszakzáró is – ha a Máté 24:14-re gondolok, amikor ez a teljességre jút.
Orthodox zsidó szemmel egyáltalán nem, hiszen a pogányok pogányok maradtak.
Az amúgy empátia nélkülinek, szűk agyúnak és a világot nem ismerőnek a legrosszabb indulattal sem mondható Yeshayahu Leibovitz mondta, az Újszövetség annyira zsidó, amennyire Shakespeare műve a Hamlet „dán.”
A kereszténység a Pogány hellén vallás egy újabb fejlődési szakasza, ami a Tórát kifacsartan és hamis beállításban használja annak igazi értője és tulajdonosa , a zsidóság ellen.
Szóval nagy illúzió ne legyen bennünk.
Magunkat meggyőző érv lehet, de a zsidóság számára maximum az, amit Moshe ben Maymun mondott ( Maimonidész) egy lépés az igazi monoteizmus felé.
Van különbség, aközött, hogy egy zsidó utasítja el az evangéliumot, vagy egy muzulmán, vagy egy eszkimó?
Mindegyiknek – amelyik el akarja utasítani – van/lesz rá érve, de csak addig amíg meg nem érti, Jézus a megváltó, és szüksége van a Megváltóra… és innentől már nem kérdés se a filozófia, se a származás, innentől már nem a kereszténységhez tér meg, hanem Krisztushoz, és paradox módon a keresztényeknek is meg kell térni Krisztushoz. Az újjászületésről beszélek
Elnézést, nem kinyilatkoztatni akartam! 🙂
Sőt aki akarja, kérdésnek is veheti…
„Van különbség, aközött, hogy egy zsidó utasítja el az evangéliumot, vagy egy muzulmán, vagy egy eszkimó?”
– Van, jelentős. Nem véletlen, hogy a választott nép ennyire kitartóan utasítja el, ez is a Terv része lehet. A Terv szólhat arról, hogy túl korai lett volna egy az egyben megkeresztelkedni 2000 éve, 1000 éve, 500 éve, 100 éve, mert a választott népre még olyan szerep várt, amit csak az ellenkezését kemény nyakkal megőrizve tölthetett be. És ma?
Szerintem annyira nyilvánvalóan igaz a poszt tartalma, hogy az elutasítás nem is az igazságtartalomra, hanem az elfogadás gyakorlati következményeire vonatkozik (ahogy egy katalán sem a spanyolok nemzeti identitását tartja érvénytelennek, hanem azt latolgatja feldúltan, hogy neki mibe fáj majd, és ilyen alapon ellenzi…).
Ezen a „mibe fáj majd nekünk” ponton igaza van mindenkinek, aki aggódik hurráoptimistán biankó csekket adni a „keresztény”-eknek, -ségnek, stb. Hiszen ebből sok-sok Borkai is lehet, pappá is szentelhetik, püspöknek választhatják, és a klánja kiáll majd mellette, leveri az ellenkezőket, nem? Viszont erre a létező problémára nem jó terminus, hogy a „politikai” kereszténységgel vagy a „közéleti” vagy a „képmutató” kereszténységgel van baj. Ezek elutasítása nem oldja meg a problémát, nem is mérsékeli, hiszen a jelenség nevet váltva, Wittinghof néven is rongálja a világ állapotát – ha egységes mércével mérünk.
Nem állítom, hogy nálam a megoldás, ez közös gondolkodás eredménye lehet: ki kellene dolgozni, hogyan csökkenthető egyszerre a Borkai- és a Wittinghof-jelenség úgy, hogy közben a kereszténységnek is maradjon egy viszonylag tiszta(ságra törekvő) magja, ami utánpótlást biztosít a korpa közé keveredők helyére.
Egy ötlet: a belső minőségellenőrzés hiánya a baj. A belső ellenőrzés és rendészet nélküli kereszténység a gond, és a felekezetek közötti torzsalkodás eddig megakadályozta a belső minőségellenőrzés létrejöttét (egy újprotinak a pápa is Borkai…, ami azért nem ésszerű). Na, de milyen legyen egy keresztény belső rendészet,ha már inkvizíció néven pl. nem jött be, de mégis csak kellene egyfajta szelíd változatban. Ha lenne és működne, alaptalanná válnának a „lehet, hogy Jehosua a Messiás, de ha ezt elfogadjuk, fájni fog nekünk” típusú, következményalapú ellenvetések.
Jó tesztje lehet ennek (mert érzelmileg távol áll tőlünk) a katalán helyzet: a kereszténység akkor lesz földi világuralomra alkalmas és méltó, amikor a spanyol nemzeti érzés már egyetlen jogos katalán érdeket sem sért – és nem, mert a katalánok ellentartanak, hanem mert a spanyolok nyírják le a vadhajtásaikat. Lesz ilyen kor? Szerintem lesz, és közel van, de meg kell érte dolgozni.
Az ellenkező feltevés is tesztelhető a katalán példán: lesz-e olyan kor, amikor az ibériaiak már nem spanyolok, nem katalánok, hanem önmeghaladott emberek (sapiens 2.0), és így érik el a harmóniát? Szerintem ilyen kor valószínűleg nem lesz, de ki-ki eldöntheti, hogy az előző bekezdést vagy ezt tartja működőbb forgatókönyvnek.
Isten egyénekben gondolkodig nem gyülekezetekben. Az egyént kell megmenteni,neki kell kapcsolatot teremtenie az Élő Istennel és vele közösségben lennie a hét minden napján 24 órában.
A biblia tanítja ezért az Önvizsgálat fontosságát,annak érdekében,hogy biztosan Krisztusban vagyunk e. Egyedül Isten látja a valódi szándékot és ismeri a szív kívánságát,Őt nem lehet becsapni,egy gyülekezetet viszont igen.
Tehát mindenkinek magát kellene a tanítás szerint vizsgálnia.
Ebből a szempontból igen is el kell különíteni a látens kereszténységet a bibliaitól,mert az egyik egy póz,egy cimke a másik viszont valódi újjászületés! A jenelegi politikai hatalom legalább nem ködösít Ő nyiltan a keresztény kultúrát védi,aminek kevés köze van a bibliai kereszténységhez.
Kedves zsolo,
én azt mondanám, Isten közösségekbe, gyülekezetekbe rendeződő egyénekben gondolkodik. A közösség és gyülekezet kihagyhatatlan sok szempontból (pl. „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok”
Emellett a kultúra és a tacit dimenzió szerepét nehéz alábecsülni.
Ami a szándékokat és a becsapást illeti, egyetértek. Ugyanakkor, ha a vezetők odafigyelnek a Szentlélekre, akkor a becsapás már nem feltétlen fog menni, amint arra vannak példák az ApCselben…
A kormány által védett kultúra meg az élő gyülekezetek meg megint két külön dolog. Nem mondom hogy nincs semmi összefüggés a kettő között, a kultúrát is élő gyülekezetek és tagjaik hozták és hozzák létre…
Kedves Vértes László,
„a kereszténység akkor lesz földi világuralomra alkalmas és méltó, amikor a spanyol nemzeti érzés már egyetlen jogos katalán érdeket sem sért – és nem, mert a katalánok ellentartanak, hanem mert a spanyolok nyírják le a vadhajtásaikat. Lesz ilyen kor? Szerintem lesz, és közel van, de meg kell érte dolgozni.”
Ebben nagyon nem értünk egyet. Ez egy klasszikus posztmilleniarista-amilleniarista vitatémába tenyereltél.
Szerintem is lesz korszak, ami felszínesen nézve olyannak fog tűnni, amit leírtál, és szerintem is közel van… az egyetlen bibi, hogy szerintem ezt az antikrisztusi totalitárius rezsim fogja megvalósítani, megtéveszte ha lehet, még a választottakat is…
Kedves dzsaszper, tudtommal a millenarista téma „csak” arról szól, hogy a Messiás 1000 éves királysága elkezdődött-e már. Én azt gondolom, hogy igen, de ha esetleg nem (ezt vizsgáljuk nyitott gondolkodással), a nemzetek autonómiájával akkor sem vág egybe egy totálrezsim. Nem is lesz ilyen, egyszerű földrajzi okból: nem lehet lefedni a totál területet.
A kereszténység világi szerepvállalását szintén célszerű nyitott gondolkodással megközelíteni: sem a fék nélküli hurráoptimizmus, sem a paranoiás visszahúzódás nem jön be, mert az első sok borkait, a második sok wittinghofot eredményez, egységes mércével mérve egyiket sem szeretnénk. Meg kellene találni a középutat a hurrá- és a para- között.
Nagyon örülök ennek a cikknek különösen, hiányzott a „dossziéból” ami a tutit illeti, és az egész Ószövetség témakörnek!
Ezt viszont Vértes Lászlónak címzem: HA TUDNÁ mennyire érdekelt/érintett lesz mindabban, amit dzsaszper leírt! Egyre-másra szaporodnak az egybehangzó próféciák, és ha még a Jelenések könyvét is elővenné… észrevenné az idők jeleit, amiről Jézus beszélt mert Ő mindent, mindig, előre megmondott.
Kedves Vértes László,
A hurrá- és para közti egyensúlyozással nincs sok gondom. Nyilván ez sem fő cél, hanem a Szentlélekre figyelés és a megfelelő gyülekezeti kultúra kialakítása, amelyek mellesleg nagyban meg tudnak óvni mindkét véglettől.
Amivel elsősorban gondom volt, az a keresztyén szerepvállalás célja. Ugyanis „az én országom nem ebből a világból való”. A földön a keresztyénségnek nem célja a nap alatt a világuralom. Ettől függetlenül boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet — de még ha öröklik is, egy csöppet sem tepernek érte. Volt már pár kísérlet a kereszténység földi világuralmának megvalósítására, bár ne lettek volna… nálam a földi uralom és a keresztényég együtt már önmagában megszólaltat egy vészcsengőt, és akkor az előző kommentemben emlegetett próféciákat még le se poroltam…
dzsaszper:
„Ettől függetlenül boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet — de még ha öröklik is, egy csöppet sem tepernek érte.”
Ugyanilyen fontos még a talentumok kamatoztatása (teperés) és a galamb-kígyó működés (szintén teperés). Az evangélium sosem volt annyira bináris, hogy teperek / nem teperek, és minden meg van oldva… Nota bene, az ószövetségi elképzelés is olyasmi volt, hogy reggel kinézek az ablakon, megállapítom, hogy nahát, immár a Messiás a világ ura, eljött Isten országa a földön, és itt az aranykor. Aztán nem így alakult, de fordítva sem, ezért kénytelenek vagyunk elgondolkodni az Újszövetség által előállt komplexitáson.
Ami a földi világuralomra törekvést illeti, szerintem is jogos a fenntartás, az óvatosság, de… ehhez szedjük össze a helyes történelmi adatokat, ne dezinfók alapján érzelmeskedjünk. Az „állítólag a keresztények így meg úgy” állítások fele sem tényszerű, főleg ha az adott korba visszahelyezkedve nézzük.
Hisszük-e, hogy hamarosan a humánum uralkodik majd az egész világon, és hogy ezért mi is tehetünk egyéni és közösségi szinten? Ha hisszük, akkor máris van egy olyan terület, ahol nem félünk a szelíd világuralomtól, és elérhetőnek tartjuk. Pontosan mi a különbség a humánum és a kereszténység között?
Hisszük-e, hogy hamarosan a humánum uralkodik majd az egész világon, és hogy ezért mi is tehetünk egyéni és közösségi szinten?
A nap alatt nem hiszem. Majd amikor új ég és új föld lesz, és a városnak nem lesz szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosítja meg, és lámpása a Bárány lesz, na akkor fog a humánum uralkodni. Akkor majd „tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek”.
Addig legfeljebb a világ fejedelme — embergyilkos kezdettől fogva — hazudja magát humánusnak. Jobb nem felülni a hazugságának.
Persze lehet közelíteni a mennyeihez itt a földön, Isten országa köztünk van, a hegyen épített város világít… különösen gyülekezetekben működhet a dolog, és ideig-óráig és töredékesen politikai eredmények is elérhetőek, de ez itt a nap alatt töredékes és az is fog maradni.
Pontosan mi a különbség a humánum és a kereszténység között?
csak így három szóban: Ádám és Krisztus?
A beszélgetésetekhez, bár off viszont rendkívül lényeges a téma:
Már épül az ál-kereszténység, a humanizmus világegyháza. Örülni fog mindenki: az ateisták, hogy a kül.vallásokban hívők nem vitatkoznak (végre nem ölik egymást) és akik langyosak lettek, nem ég szívükben a küldetés, miszerint tegyünk tanítvánnyá minden népet a föld végső határáig szintén nagyon örülnek majd hiszen nem kell a keskeny útra lépni.
Itt Jézus Krisztus,Istennek szent Fia, aki meghalt a bűneinkért és örök életet adott feltámadásával, ma is él alleluja 🙂 egy lesz a tanítók közül … beteljesedik, amit mondott: „Én atyám nevében jöttem és nem fogadtatok el,majd jön más a maga nevében, azt elfogadjátok”. Erről van szó, itt van szoborcsoportban (az egyik világvallást megjelenítő alak leborulva, a hátsót mutatja a RÉT felé, ahol a kat.karizmatikusok szoktak összejönni Pünkösdkor… ugyanis mi TUDJUK ezt – micsoda véletlen)https://funiq.hu/3377-filoz%C3%B3fusok-kertjehttps://funiq.hu/3377-filoz%C3%B3fusok-kertje
A témához még van két nagyon lényeges információ, figyelmeztetés/prófécia, az egyik evangélikus vezetőtől, a másik David Wilkerson közvetítésével, de moderálom magam …