Mivel a járvány miatti veszélyhelyzet még hosszú hónapokig elhúzódik (valójában nem tudjuk, mikor lesz vége), és a gazdasági következményeket igazán csak utána fogjuk mindannyian megérezni (ezek igencsak kemények lehetnek), és jelen állás szerint százezrek veszítik majd el a munkájukat (ez már elkezdődött), a gyülekezetekben is készülnünk kell a súlyos pénzügyi következményekre. Most nem arra gondolok, hogy mi lesz az épületek bérlésével, fenntartásával, a pásztorok fizetésével, bár sok helyen nyilván ezek is égető kérdések lesznek. Komolyabb szociális problémákra kell majd választ találnunk, ahogy a jeruzsálemi ősgyülekezetben, amikor sürgős átmeneti segítségre volt szüksége az elszegényedetteknek. Fontos, hogy már most kezdjünk készülni a nehéz időkre, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ami jön.

Bibliai elv, hogy elsősorban a családokban kell megoldást keresnünk a szegények és kiszolgáltatottak helyzetére. Pál útmutatása szerint az özvegyekről csak akkor gondoskodhatott a gyülekezet, ha a családjuk nem tudott gondot viselni róluk. „Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. (…) Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5,4-8) Ha tehát meg tudjuk oldani a saját elesett és kiszolgáltatott családtagjainkról való gondoskodást, ne terheljük vele a gyülekezeteket. Lesz enélkül is elég teher a közösségeken.

A másik bibliai elv az, hogy a családunk után először a hitbeli családunk tagjairól viseljünk gondot. „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,10) Mielőtt kórházi lélegeztetőgépek vásárlására adakoznánk, gondoljuk végig, hogy saját gyülekezetünkben kik kerülhetnek bajba a következő hónapokban, és kezdjünk nekik gyűjteni. Akinek megmarad a munkahelye, vállalkozása, ne tíz, hanem húsz, vagy ha teheti, akár harminc, negyven, ötven százalékot tegyen félre a fizetéséből, hogy segíteni tudja majd azt, akinek hosszú hónapokat kell átvészelnie fizetés nélkül. Hozzunk valódi áldozatokat egymásért! Gyülekezetek létrehozhatnak szociális alapokat is, amelyekbe a tehetősebbek vagy kevésbé kiszolgáltatottak adakozhatnak, és amelyből a rászorulókat bölcs megfontolások alapján támogatni tudják (vö. ApCsel 4,34-35).

A harmadik kör még mindig a szentek közössége, csak a saját gyülekezetünknél tágabb testvériség. Amikor a jeruzsálemi gyülekezet bajba került, más gyülekezetek siettek a segítségére. Sokak „társadalmi igazságosságról” és egyenlőségről szőtt álma valósult meg az ősegyházban, csak nem kényszerből, hanem a Krisztus iránti önkéntes szeretetből: „az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen” (2Kor 8,13-14). A következő hónapokban gyülekezetek között is áramolhat majd a segítség, a szükségeknek megfelelően. Lesznek kevésbé megtépázott, stabil gyülekezetek, és lesznek nagyon kiszolgáltatott és szegény gyülekezetek. Segítsük egymást!

Csak miután egymásról így gondoskodtunk, akkor jöhet a szélesebb társadalmi közeg megsegítése. Ha így járunk el, közvetve valójában a társadalmat is segítjük, hiszen kevesebb gonddal kell a társadalom egészének foglalkoznia, ha a sajátjainkról mi magunk gondot viselünk. A hívők egymás közötti nagylelkűsége azonban a világ felé való nagylelkűséggé is válhat, ahogy a történelemben sokszor volt már. A sorrend fontos: először a saját családunk, utána a hitbeli testvéreink, azután a hívők tágabb közössége, és csak utána a világ. Ez alól persze kivételt jelenthet, ha a munka leállása miatt mondjuk a saját alkalmazottaink elbocsátásáról vagy megtartásáról kell döntenünk, hiszen itt szintén függő viszonyokról van szó. A nagylelkűség minden olyan kapcsolatunkban jelenjen meg, ahol felelősségünk van másokért! Mindenkinek viszont nem fogunk tudni adni, ahogy az ősegyházban sem tudtak minden özvegyről gondoskodni, ezért szükségünk lesz Isten bölcsességére és józan ítéletére.

Amit legfőképp hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy legyünk már most előrelátóak és nagylelkűek! Ha a válság elején jobban spórol az is, akinek elvileg nem kellene takarékoskodnia, támogatni tudja majd azt, akinek nem lesz miből spórolni. Kezdjünk most félretenni, hogy később gondoskodhassunk! Adjunk lejjebb az igényeinkből már most, hogy adakozhassunk! Ha a keresztény gyülekezetek ebben a nehéz időben hálót szőnek saját tagjaik köré, és a megpróbáló időszakban megtartják bajba jutott testvéreiket, az csodálatos bizonysága lehet annak, hogy Krisztus köztünk van! „Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.” (2Kor 9,13)

9 hozzászólás a “Kezdjük szőni a szociális hálót, és tegyük a helyes sorrendben!” bejegyzéshez

  • Karikó Zoltán says:

    Valóban nagy szükség van erre felkészülni. Köszönöm! Még két éve én is tapasztalhattam ezt a családunk felé való szolgálatot a testvéreim részéről. Most pedig itt a lehetőség, hogy én szolgáljak azzal, amit az Úr adott nekünk azóta. Soli Deo Gloria!

  • Gergely Erzsébet says:

    Hálás vagyok olyan javaslatokért, amiket hitem és látásom szerint egyértelműen
    Isten inspirál. Ilyenkor teret engedek a Szentléleknek, hogy folytassa bennem
    azt a munkát, amit a javaslat elindított. Kegyelem a “hálószövésben” részt venni.

  • Hebron71 says:

    Ámen…

    Fontos, hogy akinek kevesebb van az azért takarékoskodjon, hogy ne válljon rászorulóvá, akinek pedig adatik, az lássa meg, hogy az Úr rendelése szerint idén biztosan nem kell Hawaii- ra, de még a Horvát tengerpartra sem elutaznia – mert helyzet van…

    Továbbá minden keresztény nyugodtan elhalaszthatja a plazma tv cseréjét és hasonlókat, mert rég nem látott összefogásra lesz szükség az Egyházban.

    Akinek füle van a hallásra – hallja…

  • Nilbberth says:

    Thanks for the insight, Adam! May the Lord make us more generous, even when bad news and culture urge us to retain money that, in the end, belongs to the Lord.

  • Szabados Ádám says:

    Yes, you are right, we need to be more generous, not less generous now! How widespread is the coronavirus in your country? How do churches react?

  • Madarász Tamás says:

    Kedves Ádám!

    köszönöm az írást, ami igeileg is megalapozza a gyülekezeti gyakorlatunkat szociális, anyagi kérdésekben. A kérdésem kicsit túlmutat az anyagi/szociális kérdéseken: Tapasztalatom, hogy a leírt bentről kifelé tekintő gondolkodás/gondoskodás mód áttevődhet szellemi kérdésekre, és hatással lehet egy-egy helyi gyülekezet szellemi küldetésére is. Szellemi értelemben is így kell értenünk a gyülekezet felelősségét, prioritásait? Nem lehet hogy ez a gondolkodás észrevétlenül azt eredményezi, hogy a külvilág felé való szolgálatára már nem marad kapacitás? A gyülekezet egy nagy család, a Mennyei Atya újjászületett gyermekeiből áll össze, azok szoros közössége, aminek vannak fontos és elengedhetetlen elemei. Ugyanakkor küldetésünk egyértelmű a világ felé: hirdetni és bemutatni Krisztus szeretetét, az evangéliumot. Ez “nem jöhet” csak a belső szolgálatok teljesítése után!?
    Nem tapasztalható, hogy a leírt igei szociális prioritások hamisan tevődnek át a szellemi szolgálatok területére is?
    Köszönettel
    Tamás

  • Szabados Ádám says:

    Szia Tamás!

    De, egyetértek veled, nem lenne jó egy az egyben átültetni ezt a sorrendet a spirituális szolgálatokra is. A gyülekezeteknek missziós szemléletűeknek kell lenniük, egyértelműen feladatunk az evangélium hirdetése és képviselete a világban. Mondjuk az e téren is igaz, hogy ha önmagunkról nem viselünk gondot, másról sem fogunk tudni hitelesen gondot viselni (vö. 1Tim 4,16 és ApCsel 20,28).

  • Jonas says:

    Nagyon meglepődtem, és örültem, mennyire aktuális és előrelátó gondolatokat, irányelveket osztottál meg Ádám. Ezt most minden gyülekezetnek el kellene olvasni. De hasznos lenne!

    Igen, a szellemi szolgálatok szerintem sem hozhatók párhuzamba a szociális gondoskodás sorrendjével, illetve szerintem sem hoz analógiát a Szentírás e két téren. Gyorsan zsákutcába futna a gyülekezet és az evangélium, ha pl. az evangélista ajándékával rendelkező azt mondaná, akkor mondom csak el a rám bízott örömüzenetet, ha a pásztor, vagy a tanító a gyülekezet minden tagját már megelégítette. Vagy csak akkor küldene ki egy gyülekezet egy evangelistát a misszióba, ha már kiküldött egy tanítót is.

  • Erika says:

    Jó lenne ha lenne egy adatbázis vagy hirdetési oldal, ahol csak keresztény testvérek hirdethetnék szolgáltatásaikat, felesleges elajándékozásra váró javaikat, ahol segítségüket ajánlhatnák fel a rászorulóknak. Az elkövetkezendő nehéz/nehezebb időkben tényleg jó lenne ha elsősorban a testvér a testvért segítené. Én sokkal szívesebben bíznék meg egy keresztény testvért a lakásom kifestésével, mint egy világit. Vagy ajándékoznám oda régen nem használt kávéfőzőmet egy hitben járónak.
    Ha esetleg létezik ilyen oldal jelezzétek legyetek kedvesek.
    Ha valaki esetleg most indíttatást érez egy ilyen létrehozásához akkor ne habozzon. Nekem sajnos nincs ehhez tudásom, a számítógépet és az internetet csak felhasználói szinten tudom kezelni.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum