Ritkán olvasok el többször is egy könyvet, Henri Blocher Kezdetben (Harmat Kiadó, 1998) c. kötetét azonban már háromszor végigolvastam, és szívesen elolvasnám negyedszer is, annyira jó. Henri Blocher francia protestáns rendszeres teológus, a néhai Paul Ricoeur tanítványa. Akkor lopta magát először a szívembe, amikor egy nemzetközi keresztény diákkonferencián (IFES) tartott előadásában a nyugati világ szellemtörténetének a térképét rajzolta meg. Ha jól emlékszem, beszélt a neotomizmusról, az egzisztencializmusról, a neokantianizmusról, a fenomenalizmusról, a pozitivizmusról és más szellemi irányzatokról, mindegyiket valami hegységként, dombságként, folyóként, tóként, völgyként vagy hasonló földrajzi tájként ábrázolva, hogy az egymással való kapcsolatukat is kiemelje. Valaki az előadás utáni beszélgetésben megkérdezte: „Blocher úr, az evangéliumi kereszténységet hol helyezné el a térképen?” Blocher meglepődött a kérdésen, majd kapásból ezt válaszolta: „Ó, hát az evangéliumi kereszténység nincsen a térképen, mert az kinyilatkoztatáson alapul!” Az előadását is nagyon élveztem, de ezen a ponton azt is tudtam, hogy ezután minden érdekel, amit Blocher bárhol, bárkinek, bármiről mondott.

A Kezdetben a Genezis első fejezeteiről szól. Tömör, olvasmányos, de egyben mély könyv. Blocher alámerül a világ és az emberiség őstörténetébe, hogy megértse az élet kereteit, a káosz és a rend kapcsolatát, az ember ajándékként kapott méltóságát és tragikus lesüllyedését, a férfi és a női nem különbözőségének titkait, az isteni képmás jelentőségét, a kígyó szerepét, Ádám történelmi felelősségét, a bűn következményeit, valamint a megváltás váratlan ígéretét. Őszintén foglalkozik a bibliai szöveg és a tudományos kutatás közötti kapcsolat nehéz kérdéseivel, felvázolja a lehetséges megközelítéseket, Blocher-t mégis elsősorban a bibliai szöveg irodalmi jelentése és jelentősége érdekli. Ricoeur tanítványaként talán érthető is, hogy inkább a hermeneutikai, mintsem a természettudományos kérdések izgatják.

Blocher könyvének egyik nagy erőssége, hogy párbeszédet hoz létre az angolszász, a német, a holland és a francia teológiai irodalom között, és ezt olyan eleganciával és dekórummal teszi – talán mivel ő maga francia –, mintha ízletes ételt szolgálna fel nekünk. Az exegetikai munka Blocher számára legalább annyira művészet, mint tudományos tevékenység, ezért úgy képes olvasmányosan írni a kezdetekről, hogy közben finom árnyalatokat is megfogalmaz és elsőre észrevétlen distinkciókra is rámutat.

Másik erőssége a könyvnek, hogy hidat ver kompartmentalizálódott diszciplinák – természettudományok, filozófia, hermeneutika, irodalomkritika, rendszeres teológia, bibliai teológia, exegézis – között. Egy asztalhoz ülteti Barth-ot Cassutóval, Kierkegaard-t és Bonhoeffert E. Younggal és Meredith Kline-nal, Van Tilt Westermannal, Wellhausent és von Radot Ricoeurrel, Sartre-tal és Heideggerrel, Dooyeweerdet és Berkouwert Teilard de Chardinnel és Merleau-Ponty-val, Augusztinuszt és Athanaszioszt Kálvinnal és Bavinck-kal. Miközben Blocher rendszeres teológusként alapvetően bibliai teológiai kérdéseket feszeget, evangéliumi meggyőződéssel, nem kerüli meg a francia hermeneutikai hagyomány felvetéseit sem, és bevonja a párbeszédbe egzisztencialista és neo-ortodox exegéták munkáit is. Blocher tömör és lényegretörő könyve azt bizonyítja, hogy a rendszeres teológia szintetizáló képessége gyümölcsöző lehet a bibliai teológia számára is.

Ami még rendkívül üdítő és példás Blocher kezdetekről szóló művében, az a tudományos kutatásokkal szembeni türelme. Blocher arra figyelmeztet bennünket, hogy a hit képes várni, és nem akar feltétlenül minden szálat már most elvarrni. A hit „nem ad mindenre azonnal választ; nem követeli, hogy a tudomány ma mindenben igazat adjon neki; nem ijed meg, ha bizonyos jelenségek ellentétesnek tűnnek Isten Szavával; a hit annyira bizonyos az Igében, hogy derűsen tárja föl kételyeit, és képes várni a homályos dolgok megvilágosodására.” (272) Ezt a magatartást tartom én is méltónak a hithez. Blocher esetében szó sincs a Szentírással szembeni kételyről. Éppen a bibliai kinyilatkoztatás időtállósága miatt képes türelemmel várni a tudományos megismerés lassan haladó szekerére, és éppen a hit bizonyossága miatt számít a tudomány folyamatos önkorrekciójára.

Blocher könyvét mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki nem akar mindenáron már itt és most választ kapni az összes titokra.