Juliska néni és a „rések istene”

2020 Júl. 22. | Divinity, Filozófia, Tudomány | 1 hozzászólás

Vitákban gyakran nekünk szegezik, hogy az Isten, akiben hiszünk, valójában a „rések istene”, vagyis pusztán egy tudatlanságon alapuló magyarázat a tudomány által még nem megmagyarázott jelenségekre. Ezt az a tapasztalat teszi valamelyest hihetővé, hogy az elmúlt évszázadokban a tudomány valóban természetes magyarázatot adott számos korábban természetfelettinek tartott jelenségre. A rések pedig egyre szűkültek, egyre kisebb helyre szorítva a „rések istenét”, vagyis a természetfelettire hivatkozó magyarázatokat, amelyek láthatóan a tudatlanságból fakadtak. Sokan ebből arra következtetnek, hogy a tudomány rései nemsokára annyira vékonyra záródnak, hogy még egy hajszál sem fér be többé közéjük, de a természetfeletti magyarázatok biztosan nem. Tegyük fel, hogy a tudomány valóban csak bezár réseket, és nem nyit újakat (a helyzet ennek pont a fordítottja), és hagyjuk egy pillanatra figyelmen kívül azt, hogy a keresztény teológia soha nem a „rések istenét” tanította, hanem a Mindenhatót, aki a másodlagos okokon keresztül is cselekszik. Vajon ebben az esetben végleg zárójelbe tehetnénk az istenhit kérdését? Hadd válaszoljak egy hétköznapi példával.

Képzeljük magunk elé Juliska nénit, aki híresen finom gulyáslevest főz. Mindenki a csodájára jár, és azt terjesztik, hogy valami varázslatot alkalmaz, attól olyan finom a levese. A mendemonda sokáig tartja magát, azonban egy nap kiderül, hogy Juliska néni gulyásának legfőbb titka – azon túl, hogy Juliska néni jól főz – egészen triviális: a levesbe egy csipetet tesz a saját termésű, otthon őrölt pirospaprikájából, ami aztán a többi belevalóval összeérve adja meg azt a különleges ízt, amiért mindenki megnyalja a tíz ujját. A felfedezést hallva Juliska néni irigyei kaján mosollyal nyugtázzák: nincs itt semmi varázslás! Nem kell külső magyarázatot keresni, ott van a levesben az íz oka, a gondosan nevelt és őrölt házi pirospaprika; ezt akár ők is reprodukálhatják!

A természetes magyarázatok vonzóak. Ha Juliska néni leveséhez nincs szükség varázslatra, elég, ha tisztázzuk az összetevőket és kölcsönhatásokat, és máris értjük a levese titkát. Az összetevők és kölcsönhatások megismerése által egyszerűbb, hihetőbb magyarázatot találtunk a „csodára”, és ebben van valami megnyugtató. Mielőtt azonban elkönyveljük, hogy az összetevők és kölcsönhatások vizsgálatával a leves létezését mindenestül megmagyaráztuk, álljunk meg egy pillanatra, és tegyünk fel néhány további kérdést! Például: Honnan van a leves? Ki főzte a levest? Miért főzte a levest? Hogyan főzte a levest? Lehet, hogy ezek a kérdések nem a leves összetevőire és az összetevők közötti kölcsönhatásokra kérdeznek rá, de nem éreznénk furcsának, ha valaki értelmetlennek vagy lényegtelennek nevezné őket?

Ami számunkra itt most a fontos, az a kézenfekvő tény, hogy ezekre a kérdésekre nem a gulyáslevesben fogjuk megtalálni a magyarázatot, hanem azon kívül. A gulyásleves összetevői, a közöttük létrejövő kémiai kölcsönhatások egyszerűen nem azt magyarázzák meg, hogy miért van a leves, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ki rakta azokat össze és milyen céllal. Csak valami bizarr módon önmagába gabalyodó értelem utasítja el, hogy a szóban forgó gulyásleves magyarázatához nagyon is releváns és logikus – még mindig az analógiánál maradva – a „Juliska néni-hipotézis”. Nehéz legalábbis belátni, hogy Juliska nénit miért kellene kihagyni a magyarázatokból, ha egyszer megértettük a leves összetevőinek kémiáját.

Fontos felfedezés, hogy a különleges ízt a házi pirospaprika adja, de ez csak a leves egyik tulajdonságára ad magyarázatot, nem magára a levesre. Megmagyarázza, hogy milyen összetevő járult hozzá az ízhez, talán azt is, hogy hogyan állt össze az íz, de arról egyáltalán nem mond semmit, hogy miért – milyen okból és milyen céllal – van a leves. Noha fontos dolgot tudtunk meg a pirospaprika szerepéről, és ha tovább vizsgáljuk a leves fizikáját és kémiáját, rengeteg további dolgot is megtudhatunk róla, azonban nem nehéz belátni, hogy végső soron teljesen értelmetlen a gulyáslevest Juliska néni nélkül magyarázni.

Hadd fordítsam át az analógiát a világegyetem és Isten kapcsolatára. Az univerzum működésében sokan, sokáig, sokféle varázslatot képzeltek a természetes okok helyébe. Azt gondolták, hogy a mennydörgést Thór isten kalapácsa okozza, a keléseket meg valami rontás. Aztán kiderült, hogy a jelenségek magyarázata legtöbbször magában a természet működésében van: a mennydörgés az elektromos kisülés hangja, a betegséget meg vírus vagy baktérium okozza. A gyanú erősödött, hogy talán nincs is varázslat, nincs természetfeletti, nincs a természeten kívül semmi, lehet, hogy mindenre magán a természeten belül van a magyarázat. Így szorult ki szép lassan a „rések istene” a résekből, hiszen maguk a rések záródtak egyre kisebbre. Kiderült, hogy a természet nagyon is kiszámítható törvényszerűségek (ún. természeti törvények) alapján működik, pont úgy, mint a leves ízvilága, amire szintén nem a varázslat, hanem a pirospaprika a helyes magyarázat.

Vitatkozhatnánk, hogy a természetről alkotott keresztény kép is olyan babonás volt-e, mint a pogányságé (amely a középkorban a kereszténységet is időnként átjárta), de az kétségkívül igaz, hogy a természet tudományos vizsgálata rendre magában a természetben fedezte fel a jelenségek működésének mechanizmusait (még ha közben olyan hírhedten tág réseket is nyitott, mint a kvantummechanika, az univerzum finomhangoltsága, az élet, a komplex, funkcióspecifikus információ a biológiai rendszerekben, vagy a nyelv és az öntudat eredete). A természet sok területen valóban varázstalanodott. Csakhogy a világegyetem esetében ugyanúgy felmerülnek más, fontos kérdések is (a feltárt mechanizmusok kapcsán is), mint Juliska néni gulyáslevese esetében, amelyeknek pont ugyanúgy nincs közük a „résekhez”, ahogy a „Juliska-néni hipotézisnek”. Juliska néni más síkon, más kérdésekre válasz, mint a pirospaprika, és ezek a kérdések ugyanolyan fontosak, ha nem még fontosabbak, mint a leves összetétele. A kérdések és válaszok különböző szintjeit Isten és a világegyetem kapcsolatában sem szabad egymásba omlasztanunk.

 

1 hozzászólás

  1. Kunleány

    Amíg olvastam a cikket, a Róma 1 jutott eszembe, azt hiszem, Pál ugyanerről beszél, csak rövidebben:
    “20 Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit. Így tehát nincs mentség azok számára, 21 akik felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki. Ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült. 22 Bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. 23 Az örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.”

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK