Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (5) – Csalódás Istenben

2020 aug. 27. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 6 hozzászólás

Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.” (2Móz 5,22-23)

Az Istenben való csalódás olyan, mint mikor egy sziklamászó észleli, hogy a vele egy kötélen lévő mászótársa a mélybe zuhan, vagy mint amikor egy gyermek rájön, hogy a szülei soha nem szerették őt. Mózes valahogy így érez Egyiptomba való visszatérésekor.

Isten küldte őt vissza gyermekkora földjére. Isten adta a lehetetlen parancsot, hogy kérje ki népét a fáraótól. Istentől voltak a jelek is, amelyekkel a nép véneit meg tudta győzni arról, hogy Isten küldte őt hozzájuk. Most mégis minden romokban.

A fáraó egy pillanatig nem vette őt komolyan. Ehelyett elrendelte, hogy a hébereket még jobban sanyargassák. A népnek dupla annyit kellett dolgoznia, mint mielőtt Mózes felszólalt az érdekükben. A héberek felügyelőit megverték, mert nem végeztették el rendesen a dupla munkát, majd mikor panaszt tettek, azzal hajtották el őket, hogy egyszerűen csak lusták. Ők pedig mindezt Mózes és Áron nyakába varrták, hiszen miattuk lettek gyűlöletesek a fáraó és szolgái előtt.

Mózes pedig Isten elé teszi a vádat: „Te küldtél a fáraóhoz, de nem tettél semmit a nép szabadításáért, inkább minden csak rosszabb lett azóta!” Mózes – mint később Jeremiás – olyannak látta Istent, mint a csalóka patakot, amelynek nem állandó a vize, és bizony gyakran pont akkor fogy ki, amikor a nép inna belőle.

Nem így érzünk időnként mi is Istennel kapcsolatban? Nem olyan számunkra is, mint a defektes gumi, a törölt járat, a lemerült telefon, a hibás internetkapcsolat, a lejárt bankkártya, vagy a ki nem fizetett számla? Nem azt érezzük mi is időnként, hogy Isten pont akkor nem jelenik meg, amikor már mások előtt is megvallottuk, hogy meg fog érkezni?

Azt javaslom, várjuk ki a történet végét. Isten ekkor még valóban nem szabadította ki a népét, mert más volt a stratégiája. Előbb a megkeményítés munkája zajlott, amelyet a csapások követtek. Az ítélet ideje volt Egyiptom istenei felett; Izráel népének is látnia kellett a csapásokat. De a szabadítás végül nem maradt el.

Urunk, segíts, hogy a csalódások órájában ne veszítsük el a bizalmunkat benned!

 

6 hozzászólás

  1. Nagy Gusztáv

    Nekem ez és Dávid hasonló példái sokat segítettek. Megértettem, hogy
    1. ki kell mondanom, mi a bajom,
    2. az Úrnak kell elmondanom, mi a bajom.
    Mózeshez hasonlóan én is úgy tapasztalom, hogy ilyenkor jön a válasz.

  2. Zoli

    „Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel?” (RUF) csalódás
    „Uram miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel?” (KB) szomorúság

    Mózes bánatos. Szomorú a lelke. Csalódást érez.

    Pál apostol így szól a korinthusi gyülekezethez.
    „Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.” 2Kor 7,8-9

  3. Takács Zoltán

    Köszönöm a bejegyzést, Ádám!
    Vezetők gyakori harci helyzete a Mózeséhez hasonló.
    Küzdelem a „világgal” és olykor a vezetettekkel. Időnként kibírhatatlan feladatnak tűnik az, amit Isten kér. A társadalom ellenállása Isten akaratával szemben nem meglepő, de mekkora csalódás a saját népének támadása, hibáztató hozzáállása.
    Nincs kimondva, de talán az egyre erősödő lelkészhiány hátterében ilyen hatások is állhatnak. Vagy kilépnek ebből a megpróbáló állapotból, vagy elkerülik, mert még elindulás előtt érzékelik a frontvonalon állás nehézségeit.
    Nekem is eszembe jutottak bátorító igehelyek:
    1Kor 15:58 Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.
    2Tim 1:12 Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra.

  4. Panka

    Azt hiszem, sokunknak eljön az a pont, amikor csalódunk Istenben. Ez csúnyán hangzik, de nem lehet másképp mondani. Az eszünkkel tudjuk, mert tudni akarjuk, hogy Neki gondja van ránk, az érzések viszont az ellenkezőjét súgják.
    Miért van az, hogy Isten olyan kérést nem ad meg, vagy inkább nem áld meg vele, ami pedig általában nincs ellenére, sőt…?
    Az ember szíve belehasad, a lelke beleszomorodik és nincs kiút.
    A biblia pedig „nem olvasódik”, sőt „megtanul repülni” a szobában.
    Mégis, Péter szavaival élve: „…Uram, kihez mehetnénk…?” (János 6:68)
    Nincs jobb lehetőség, nincs más út.

  5. Szilágyi József

    János evangéliuma 16:33
    „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: Én legyőztem a világot.” – (az Úr Jézus Krisztus szavai)

  6. Gergely Erzsébet

    „Az Istenben való csalódás olyan, mint ………..”

    Az Istennel szembeni negatív érzést nem csalódásnak nevezem, hanem értetlenségnek. Mózesnél is ezt vélem felismerni, amiből kérdései indukálódnak.

    Méltatlan is lenne csalódnom Benne azok után, ahogyan kijelentette, megismertette önmagát velem. Értetlenséget azonban többször átélek, amit Mózeshez hasonlóan kérdések követnek.

    Tapasztalataim alapján azonban értetlenségem egyenes arányban csökken két fontos tényező megismerésének hatására. Az egyik a krisztusi értelem térnyerése elmémben:

    „Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy oktathatná Őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1 Kor. 2:16)

    a másik, Isten akaratának mindenekfelett való szeretése, amire a Vele való bensőséges kapcsolatban lehet szert tenni. A leghatékonyabb életpéldát az Úr Krisztus mutatta be, kinek ez volt tápláléka, kenyere:

    „…….: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és munkáját befejezzem.”(János 4:34)

    vagy Dávid király, akinek bizonyságtétele a 40. Zsoltár 8. versében:

    „Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ebben gyönyörködöm, én Istenem, a Te törvényed szívem közepette van.”(Zsolt.40:8)

    vagy:

    „Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem! ………. (Zsolt.143:10)

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK