Tíz év és a törmelékek

2020 okt. 15. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 8 hozzászólás

Napra pontosan tíz éve (2010. október 15-én) jelent meg az első poszt a Divinity-n. Annak idején nagy kedvet és erős indíttatást éreztem arra, hogy gyakrabban és szabadabban írhassam le mindazt, amit Istenről, a világról, a keresztény életről gondolok. A blog forma ezt a szabadságot biztosította, ráadásul a kommenteken keresztül folyamatosan visszajelzéseket is kaphattam, amelyek segítettek a további gondolkodásban. Ahogy a fejlécben jeleztem: teológiáról, spiritualitásról és kultúráról írtam meg rendszeresen a véleményemet, időnként reagálva az egyházban vagy a világban zajló jelenségekre, máskor egyszerűen azért írtam, mert egy témát érdekesnek vagy fontosnak találtam. Az indulás óta született ezernél is több cikk visszaolvasható a blog archívumában.

Nem épp egy születésnaphoz méltó hír: a következő három hónapban csökkentett üzemmódban fog működni a honlap. Nehémiás idejében, amikor a hazatérő zsidók Jeruzsálem falait építették újjá, a júdaiak az építkezés egy pontján azt mondták: „Megrokkant a teherhordók ereje, sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat!” (Neh 4,4) Ki kellett hordaniuk a törmelékeket az építési területről, hogy folytatni tudják az építkezést. Az elmúlt tíz évben körülöttem is sok „törmelék” halmozódott fel, ami egyre inkább akadályoz a fókuszált munkában. Az, hogy nehezebben építkezek, az esetemben egészen konkrétan azt jelenti, hogy például nem bírja a hátam a képernyő előtt ülést. Tíz éve folyamatosan írok, kommenteket és emaileket válaszolok, a hátam most azt jelzi, hogy életmódváltásra, de legalább egy kis szünetre van szükségem. Csökkentenem kell a gép előtt töltött időt, hogy idő előtt ne váljak munkaképtelenné.

A „törmelék” meg a dolgaim közötti rendetlenségre – például a szobámban felhalmozódó iratokra és tárgyakra – vonatkozik, amelyeket feleségem, Dóra bámulatos hosszútűréssel visel el, de a szeretet azt parancsolja, hogy ne éljek vissza tovább a türelmével. Eljött az idő, hogy előrébb soroljam a feladataim között a saját portámon való rendrakást. Szellemi téren is szükségem van a fókuszálásra. A szellemi munka hasonlít a mezőgazdasági munkára: itt is van szántás, vetés, aratás, érés, gyümölcstermés, metszés, öntözés, várakozás, pihentetés. Meg van őszi gereblyézés és téli hótakaró is. Szeretnék most elsősorban befelé és felfelé fókuszálni; összegereblyézni a lelkem földjére hullott gallyakat, kavicsokat, nylonzacskókat, eldobott papírzsebkendőket. Szeretném Istent anélkül keresni, hogy a belém ültetett magokat azonnal terményként be is kellene takarítanom.

A tízéves évfordulót kihasználva néhány hónapra tehát most hátrébb húzódom a nyilvánosságtól. Nem tűnök el teljesen, de érezhető lesz a különbség, mert a blog és a hozzá kapcsolódó facebook oldal januárig ritkábban fog frissülni. Terv szerint nagyjából hetente most is meg fog jelenni egy-egy poszt (a facebookon talán gyakrabban is), amelyek egy részét már megírtam, a Különvélemény podcastben is találkoztok velem, de ritkán fogok kommentekre reagálni, és kevésbé leszek elérhető más csatornákon is. Emailekre biztosan lassabban fogok válaszolni, ebben mindenkinek a megértését kérem. Jövő év elejéig csendben szeretnék a gondolataimmal és a szívemmel dolgozni, meg olyan projekteken, amelyek egyelőre nem láthatók. Abban a reményben tartok sabbatot, hogy utána újult erővel tudom majd folytatni a szellemi építkezést.

Hálásan köszönöm, ha imádkoztok ezért az időszakért. Sabbat sálóm minden kedves olvasómnak!

 

8 hozzászólás

  1. Steve

    Boldog születésnapot a Divinitynek! Ádámnak pedig sikeres “törmelék-eltakarítást” és áldott pihenést kívánok! 🙂

  2. ludens

    Köszönjük azokat a magvas gondolatokat, minőségi teológiai tartalmat, amelyeket közzétettél az elmúlt években! Jó pihenést, feltöltődést és rendrakást !

  3. Eriki

    köszönjük,
    sabbat sálóm!

  4. Tavaszieper

    Jó pihenést!
    Nagyon jót tesz a hátnak a mckenzie torna, nekem három hónapig kellett csinálni mert a duplaköltözés során túlcipekedtem és gerincsérvem lett, úgy fájt a bal lábam, higy a végén alig bírtam menni. Nem is gondoltam hogy gerincsérvem van.
    Kiderült ekkor , hogy jó pár fiatal rokonom akik programozók nagyon komoly gerincproblémákkal küzdenek.
    A gyógytorna csodákat tesz!

    Jó pihenést és töltődést!!
    Azért megnyugtató, hogy csak pár hónapra vonulsz vissza😀

  5. Szilágyi József

    “Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az ő arcát terajtad, és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az ő arcát tereád, és adjon békességet néked.”
    (IV. Mózes 6:24-26)

  6. István70

    Kitartó munkával a legjobb magyar keresztény bloggerré váltál, akire oda kell figyelni. Rád fér a megérdemelt pihenés. Isten áldjon!

  7. Fernando

    Kedves Ádám! Köszönöm a kiváló írásokat! Nagyon sokat tanultam belőlük.Nem pusztán információkat találtam bennük hanem többet. Az Úr áldja meg az elötted álló időszakot!
    Fernando

  8. Gergely Erzsébet

    “…… Az elmúlt tíz évben körülöttem is sok „törmelék” halmozódott fel, ami egyre inkább akadályoz …….”  

    Valóban, a megtisztított élet és gondolati tér igen inspiráló tud lenni.

    “………nem bírja a hátam a képernyő előtt ülést. ……… …………………………………………………………,,,
    Csökkentenem kell a gép előtt töltött időt, ……”  

    A regenerálódás után hatékony segítség annál akinél kivitelezhető, egy laptop, amiről fekvő helyzetben is lehet dolgozni. Továbbá a hát fájó pontjainak kispárnával való megtámasztása úgy ülő, mint fekvő pozícióban.  

    “Hálásan köszönöm, ha imádkoztok ezért az időszakért. ……..”

    Hálásan köszönöm a kegyelmet, hogy imatársul szegődhetek.

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK