A minap komoly karriert futott be annak a metodista prédikátornak az esete, aki az amerikai Kongresszusban elmondott hiperinklúzív imáját így fejezte be: „amen and awoman”. Ez akár vicces is lehetne, ha nem lenne egy egész kultúra megháborodásának ijesztő tünete. A prédikátor imádsága nemcsak egy buta tévedés volt, nem is pusztán a szervilizmus ostoba példája, hanem egy elképesztően bizarr kulturális trendnek való megfelelési kényszer elborzasztó megnyilvánulása. A trend az igazán figyelemre méltó, nem az ima és a butaság.
Az imádságot közvetlenül megelőzte egy szabálymódosítás, amelynek legünnepeltebb cikkelye mostantól megtiltja az amerikai Képviselőházban az olyan szavak használatát, amelyek gender specifikusak. Hogy jól értsük: az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának alsóházában ettől a ciklustól nem szerepelhet hivatalos megnevezésekben az apa, anya, lány, fiú, fivér, nővér, após, anyós, vő, meny és ezekhez hasonló szavak. A természetes létezés legalapvetőbb kapcsolati terminusai mostantól tiltólistán vannak Thomas Jefferson és Abraham Lincoln országának törvényhozásában.
Vajon mi áll emögött a döntés mögött, amit szinte az összes demokrata párti képviselő megszavazott? Hogy jut el egy magát racionálisnak tartó kultúra oda, hogy szembemegy a legelemibb emberi tapasztalatokkal és hagyományokkal, a tudományokkal és a józan ésszel, és az emberi haladás eddig elért legmagasabb fokaként ünnepli az összes korábbi társadalom számára magától értetődő és minden másnál fontosabb szavak tiltását? Hogy sodródik egy egész ország (vagy legalábbis az a fele, amely a haladás irányát diktálja) a nyilvánvaló őrületnek ehhez a határához, és hogyan képes átmenni rajta gondolkodás nélkül?
Ahhoz, hogy az emberek legalább ezen a ponton ne észleljék, hogy valami végzetesen félrement, több dolognak kell együtt állnia. Egyrészt nyilván ott van a csoportnyomás és az események hólabdaként rétegződő belső logikai egymásutánja, amelyben a haladás valójában folyamatos licitálás. Ahogy Chesterton írta: „A szegényeket erőszakkal tanítják, ezért nemsokára erőszakkal kell őket etetni is. A rendőrség most éjfélkor záratja be a kocsmákat, ezért hamarosan majd tizenegykor fogja bezáratni őket. A gyerekeknek tizennégy éves korig kell iskolába járniuk, ezért hamarosan majd negyven éves korig lesznek iskolakötelesek. Sem az értelem vékony sugara, sem az alapelvekhez való pillanatnyi visszatérés, sem a legnyilvánvalóbb elméleti problémák felvetése nem zökkentheti ki az előzményekre épülő fejlődésnek ezt az őrült és monoton vágtáját.” (Mi a baj a világgal? 187)
De vannak a mélyben olyan meggyőződések is, amelyek folyamatosan görgetik maguk előtt a hólabdát és építik ennek a modern hóembernek a groteszk képződményét. Az egyik ilyen meggyőződés az, hogy a befogadás és a diverzitás abszolút értékek. Eszerint minél sokszínűbbek vagyunk, és minél többfélét vagyunk képesek értékítélet nélkül befogadni (leszámítva persze azokat, akik értékítéletet mondanak és nem minden eltérést helyeselnek, mert őket ki kell rekeszteni és el kell hallgattatni), annál magasabbra jutottunk a morális létrán, amelyet önmagunknak ácsoltunk.
A másik ehhez hasonló meggyőződés az, hogy a szabad önkifejeződés lehetséges, kívánatos, és lényegében semmi nem korlátozhatja, csak az ember szubjektuma. Azok vagyunk, aminek tartjuk és láttatjuk magunkat. A szabad önkifejeződés szinte korlátlanná teszi a sokféleséget, ezért ha a nyitottságot és befogadást ünnepelni akarjuk, meg kell szabadulnunk a kategóriáktól is. Mint amilyen például a nemek hagyományos kettőssége. Ha az önkifejeződés szabad, akkor a szabadság megkérdőjelezése elnyomás, a kategóriák pedig az elnyomás eszközei. A kategóriákat meg kell szüntetnünk, hogy az embereket felszabadíthassuk, és mindenki a maga választotta identitásában egyenlő legyen a másikkal.
A harmadik ezek mellé társuló hit az a modern elképzelés, hogy a társadalmakat, valamint az emberek gondolkodását és viselkedését ugyanúgy áttervezhetjük, mint egy versenyautó motorját vagy a városunk közlekedését. A kapcsolatok olyanok, mint az áramkörök és a karácsonyfa izzói: így is sorba rakhatjuk őket, meg úgy is. Az emberek modulok egy nagy bútoráruházban, amelyeket akár többféle szekrény vagy ágy összeépítéséhez is használni lehet. Így lesz a nagymamából „nyugdíjas”, az apából és az anyából „adófizető” vagy egyszerűen csak „szülő”, a gyermekből „óvodás”, „tanuló” vagy „kiskorú”, a köztük lévő kötődések meg esetlegesek, önkényesek, és szinte bármilyen kombinációban újragondolhatók.
Az abszolút értékké tett sokféleség, befogadás és szabad önkifejeződés, valamint a társadalommérnökség fékét vesztett együtteséből születik az a kultúra, amely a haladásnak nevezett téboly (tégörl?) határáig görgeti a kategóriák eltörlésének modern projektjét, és ostoba szolgalelkűségbe hajszolja a hitükben rég hajótörést szenvedett prédikátorokat is. Ebből az őrült vágtából kellene sürgősen kiszállni. Mindenekelőtt azokat az előfeltevéseket kell felülvizsgálnunk, amelyeken mint ingatag gólyalábakon besétáltunk ebbe az ijesztő mocsárba. Ehhez elengedhetetlen a magunkba szállás és az alázat. Nagyon nehéz lesz ez a fordulat, mégis meg kellene próbálni, mert ez az út így a semmibe vezet.
Az LMBTQ szemszögéből az „amen and awoman” pont ugyanolyan kirekesztő, mint önmagában az amen. 🙂
Azért megpróbálta.:) Amikor egy ember hite olyan üres, mint ezé a prédikátoré, nem csak a régi közegében viselkedik pancserként, az újban is lelepleződik.
” A kategóriákat meg kell szüntetnünk, hogy az embereket felszabadíthassuk, és mindenki a maga választotta identitásában egyenlő legyen a másikkal.”
Az én választott identitásom, hogy nő vagyok (születésemtől fogva), feleség, anya, nagymama. Szabad ezt nekem?
Mintha nem egészen erről lenne szó:
„The introduction of gender-neutral language proposed by McGovern and Pelosi would only change the text of the House rules. Its consequences were limited to that document alone, and would have no bearing on the continued ability of House members to use gender-specific language in drafting legislation and resolutions, making speeches, or conducting a debate.”
Ettől persze az általános gondolatok még igazak. Viszont a túlreagálások tovább növelhetik az így sem kis szakadékot a két oldal között.
„téboly (tégörl?)”
Sacrebleu!!!
(Hercule Poirot)
🙂
én ezt nem értem. Miért mondta így? Csak vicc lehet. Még csak nem is sejtem, mit akart ezzel mondani. Metafora? Mire?Az Amen jelentése: úgy legyen, angolul so be it. Innentől fogva ez egy szóvicc. Vagy micsoda? Homályosítson föl már valaki, én még oldschool vagyok…
Érdekes, hogy a metodista pásztor a záró mondatában kimondottan Brahmához, a hindu istenséghez fordult.
„And dare I ask, oh Lord, peace even in this chamber now and evermore,”
„We ask it in the name of the monotheistic god, Brahma, and god known by many names by many different faiths. Amen and awoman.”
A kritikákra egyébként Cleaver ezt válaszolta:
„The prayer wasn’t for them,”
„I’m talking to God on behalf of Congress, asking for unity and so forth, asking God to give us that strength to do that. I ended the prayer by saying, ‘Hey, man, we have a record number of women in Congress, including the first [female] chaplain in 240 years of United States history …'”
(angolul, mert nem akartam, hogy a fordításban esetleg elvesszen vagy átértelmeződjön valami):
Sajnos ez az amerikai cégeknél (már nálunk is!) valóság. Egyik multis ismerősöm mesélte, hogy kijött egy körlevél, hogy a gender kisebbségekhez tartozóknak magasabb bért kell fizetni a cégen belül, mint a – na most ezt nem tudom hogy írjam , hogy PC legyek áh, meg is van – régimódi nemekhez tartozóknak.
István nem tudom milyen szakadék mélyítést lát az ügyben, az már van és nem hiszem, hogy betemethető.
Egyetértek Attila soraival. Az egész folyamat kifosztás, anomália, a természet kifosztása, kifordítása. Nagyon jó az amenhez a awomen viccnek 🙂 mert mi másra mondanánk ament, mint a TEREMTÉSRE ?!
Tapolyai Emőke az ügyet áttette a szellemi síkra: itt a levegőégben lévő gonosz, szétziláló – diabolikus – erők vannak. Velük szemben pedig szellemi harcot kell folytatni, illúzió bármilyen meggyőzés különösen nem szakadék mélyítés … Talán a természet említése lenne jó végre és nem a konzervatív felfogás megvallása (különben sem konzervatív a keresztény, ahogy Chesterton mondta is). A mindenütt fellelhető kétpólusú lét említése eredményesebb volna: minden élő a létért van és nem a szex örömökért, mintha elsődleges volna és nem ajándék … Ráadásként a hűség mélyebb örömöt hoz, ahogy a családtudomány kiderítette 🙂
Én egyetértek Dezsényi Istvánnal abban, hogy (hacsak nem emészt fel túl sok időt az utánajárás az ilyen-olyan irányban elfogult cikkek özönében…) érdemes pontos tényekkel érvelni, mert akár kis tárgyi tévedések egy nagyon jó érvelésnél (mint amilyen szerintem Ádámé ezúttal is) támadási felületet adnak / hangulatot keltenek. Sajnos az amerikai konzervatív (és liberális) portálok is hajlamosak egyoldalúan kezelni a tényeket vagy sarkítani, és sokszor látom ezt azokban a bejegyzésekben is, amiket keresztény (és liberális…) barátaim osztanak tovább Facebook-on, gyülekezetben…
Szóval ezúttal a WSJ cikkében én is azt olvastam, hogy a változás „csak” a tagokra vonatkozó szabályzat szövegét módosítja („the change affects the language in House rules but doesn’t apply to lawmakers’ own language or legislative proposals”), de persze simán lehet, hogy én tévedek…
… és persze ha nem tévedek, az sem jelenti azt, hogy rövid időn belül nem lesznek meg azok a korlátozások is, amiket Ádám írt – sőt, az irány / cél szerintem is ez.
(És ahogy írtam, még eszembe jutott, hogy meggyőzni senkit nem érvelés fog, hanem Isten, és nekünk is fontosabb az evangéliumot ismerni, mint az amerikai kongresszus házszabályát…)
(De ha valakit utóbbi pontosabban is érdekel, a változásról l. még https://www.wsj.com/articles/notable-quotable-gender-inclusive-house-language-11609802602)
Vajon melyik történelmi korban történt hasonló vágta a tébolyba? Az 1920-as évek Berlinjének légköre hasonló lehetett? Annak a végét ismerjük.
Most is hasonló végkifejletet várok.
István és Gábor,
erre a korlátozott alkalmazásra próbáltam én is utalni, amikor így fogalmaztam: „az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának alsóházában ettől a ciklustól nem szerepelhet hivatalos megnevezésekben az apa, anya, lány, fiú, fivér, nővér, após, anyós, vő, meny és ezekhez hasonló szavak”. Lehettem volna pontosabb, de én sem írtam olyat, hogy a képviselők ki sem ejthetik ezeket a szavakat a szájukon. Viszont a döntés hordereje szerintem sokkal nagyobb annál, hogy a házszabály szövegéből gazolják ki ezeket a szavakat. Olyan szimbolikus döntés, mint amilyen például az első államban joggá tett „melegházasság” volt. Precedens, amely tovább fog gyűrűzni. (Az angolszász jogrendben a precedensnek nagyobb jelentősége van, mint nálunk.)
Köszi a pontosítást, akkor én értettem félre, amit írtál. A többiben pedig teljesen egyetértek, ez nem a végállomás – és az is igaz, hogy egy jó precedens arrafelé sok kaput ki tud nyitni…
Látok ebben veszélyt. Már az írásban.
A kommentekben olvastam, hogy érted, hogy itt a házszabályról van szó. De aztán valahogy a precedensekre ugrottál át. Ami bírósági döntések kapcsán releváns fogalom, ez pedig eleve a törvényhozás helye. És a törvényhozás logikailag nem épülhet precedensekre, hiszen pontosan valami új születik a semmi vagy a régi helyett. Például a rabszolgaság eltörlése értelmezhetetlen e keretek között, mert precedens a rabszolgatartásra volt…
De ami miatt veszélyt látok ebben az írásban az az, hogy sikerült olyan szöveget produkálni, ami inkább a trollfarmok és Ben Shapiro nem önzetlen emberszeretetből készített tartalmaira hasonlít leginkább.
Ha a kongresszusi képviselők megszavazzák maguknak, hogy az ajtón ne az álljon, hogy hölgyek és urak, hanem képviselők, az világosan a tagok lmbtq+ elköteleződései miatt van, eddig tiszta sor. De ezek demokratikusan, átláthatóan választott képviselők. Nem egy rendőrállam az USA, itt nem lehet a többség torkán bármit lenyomni. Itt csak azt lehet megcsinálni, amire mandátumot kap a képviselő, mert ha csalódást okoz az illető, akkor legközelebb nem fogják megválasztani. És ez látható valóság, tényleg nincsenek kirobbanthatatlan despoták a törvényhozásban. Szóval az lehet, hogy nem keresztényi, hogy a férfivá és nővé teremtettség tanát nem vallják néhányan a kongresszusban, ugyanakkor itt csak az történt, hogy megkérték, hogy akkor ennek fényében is legyen formailag a munkakörnyezet. Persze tessék leváltani az ateista „szörnyetegeket”, de még ezen szörnyetegek sem csináltak semmit a néppel ebben az ügyben. Ha ők vannak megválasztva, akkor igazodjon hozzájuk, hogy mi a házszabály. Mennyivel kevésbé lenne demokratikus azt mondani, hogy hiába szavazta meg ez-és-ez a körzet az adott képviselőt, neki továbbra is a nem megválasztottak értékrendje alapján írt házszabály a mérvadó. Szóvá tetted, hogy a diverzitás és inkluzivitás nem önmagukban értékek. De a demokráciát is esetlegesnek, könnyen kidobhatónak tartod? Ha nem nevezik a legiszlatúra termeinek ajtaján a férfit férfinak, a nőt nőnek, akkor ki az egész bagázzsal?
Egy Magyarországnál lényegesen vallásosabb országról van szó, a társadalom nagyobb arányban gyakorló keresztény mint a térkép másik oldalán. És persze itt is a lelkészben látszik már az elhajlás meg a szervillizmus–de mondjuk akkor Magyarországon meg az az elhajlott, aki narancssárgát szavazott? Mert valljuk be, Magyarország kormánya Oroszország és Kína ujja alatt van. Bűnözőállamok, vállaltan ateista kormány, 21. századi keresztényüldözés. Akkor az erre elkötelezett politikusokat nem megvető lelkészek szolgalelkűek, antikrisztusiak? Vagy elég, hogy az alaptörvény krédójában benne van, hogy a család alap?
Amerika egy átlátszó ország. Annyira, hogy véletlen még a nicaraguai kontrák támogatását is közzétették annak idején a nyilvános költségvetésben. Nem csinálják errefelé a konstantinápolyi homályos politikát, a hatalom látható, nem árnyékszerű. Tessék keresztényként akkor keresztényeket szavazni. Persze annyi probléma felmerül, hogy Trump alatt és után még a konzervatív keresztények gyomra is kavarog a republikánus opció gondolatától.
És hogy keretbe kerüljön a mondandóm: azért mondtam, hogy trollfarm kontent ez a szöveg, mert libernyák diktatúrát és apokalipszist kiáltasz egy házszabály kapcsán. Míg a magánfegyver viselők többsége magát kereszténynek vallja. Ha bizonyíthatóan álhíreket osztanak meg mondjuk facebookon, ott egy ismerősük reportolja és lekerül a cikk, akkor elhagyja az illető az internetnek ezt a zugát és vállaltan szubkulturális visszhangkamrákba vonul. Lehet, hogy az amerikai demokrácia mélyen tökéletlen, de egyelőre sokkal jobban áll, mint akár Kelet Európa is… Ami sokak szemében veszély az a szélsőségbe tolás, a polarizálás, a párbeszéd ellehetetlenítése. És ennyire túltolni a házszabály kérdését csak ehhez a zajhoz ad. Annak a lehetősége nem ijeszt meg, hogy pont a keresztény oldal magaviselete miatt válik végül szükségessé, hogy mondjuk listát vezessenek rólunk? Ha mondjuk egy ilyen cikktől halálra rémült félnótás egy automata fegyverrel mondjuk terrorcselekményt követ el? Vagy ha több fundamentalista csoport csinál ilyet? Az Egyesült Államokban a belföldi terror az a legkevésbé sem keresztényellenes.
Egyelőre forognak a demokrácia kerekei. Ha megválasztanak nem gender konform figurákat, vagy ezek szócsöveit, akkor azok akként fognak viselkedni. Nem zsákbamacska. De az értékrend alulról felfelé érvényesül, nem fentről lefelé. A vészmadárkodás helyett most még az önkritika ideje van. Minket ma a televangelistáinkról ismernek, nem az ellenállhatatlanul prédikáló pásztorainkról, vagy a szegények felkarolásáról, vagy az önfeláldozásunkról, vagy az életszentségünkről. Mit mond el a kereszténységről Amerikában, ha 2016-ban komolyan sokan azt gondolták, hogy Trump a keresztény opció?
Julius Julius,
azért érted félre a cikkemet, mert azt feltételezed, hogy szerintem a probléma jelen esetben a hatalom elnyomása. Holott erről egy szót nem szóltam. Éppenséggel pont azt gondolom, hogy a kultúra területén zajlik a változás, és az amerikai Képviselőház új nyelvi kódexe ezt tükrözi. Ezért is írtam a cikkben előfeltevésekről, meggyőződésekről, hitekről.
Egy politikust vagy pártot pragmatikusan kell megítélni. Vajon támadja vagy támogatja az általam fontosnak tartott értékeket? Ha keresztény vagyok akkor nem szavazhatok az abortuszt propagáló és azt támogató pártokra, jelöltekre.
És nem számít az, hogy magát kereszténynek mondja-e vagy hányszor fotózták le az Istentiszteleten.
„Tessék keresztényként akkor keresztényeket szavazni”. Ez gumiszabály. Megtévesztésnek ad teret. Beszéljenek a tettek, a programok! Biden vagy Trump felel meg ennek a kritériumnak? Csak az Úr ismeri az Övéit. Mi emberek ilyen szabály alapján nem tudunk dönteni.
Most, hogy sikeresen oda navigálódott a helyzet, hogy a teljes Congress (köszönjük, Trump!) és az elnökség is demokrata kézben van + Trump utolsó dobásának hála még egy adag erkölcsi tőkét is kapott az új adminisztráció az induláshoz, lesz legalább 4 (8?) évünk, hogy megtapasztaljuk, hogyan is néz ki egy progresszív-balos utópia.
Lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy legyen kijózanodás. Remélem, lesz.
Két dolgot tennék hozzá:
1. Ahogy mások is említették, itt egy bizonyos dokumentum (a házszabály) néhány pontján módosítottak, a konkrét törvényhelyek konkrét változásai itt láthatók, kb. az 5. oldal közepétől: https://rules.house.gov/sites/democrats.rules.house.gov/files/BILLS-117hresPIH-hres5.pdf
E borzasztó szellemi terror eredményeként olyan szövegezés született, ami megfelel pl. a magyar országgyűlés házszabályának (nem olvastam most végig, de nem lepődnék meg ha egyetlen genderspecifikus szó sem lenne benne).
Egy olyan „problémát” oldottak meg (legyen ez bármennyire is jelentéktelen probléma innen nézve), ami például a magyar nyelvben fel sem merül (vagy sokkal kevésbé). A legtöbb foglalkozásra, pozícióra használt szavunk eleve gendersemleges (tengerész, elnök stb.), a mindennapokban ritkán teszünk különbséget fivér és nővér között, inkább a testvér szót használjuk, és genderspecifikus személyes névmásaink sincsenek.
Egy posztmodern disztópiában élnénk itt Magyarországon, és egyistentelen, a teremtett rend valóságát tagadó nyelvet beszélnénk? 🙂
Kedves Varga Dávid,
ez a dolog nem ennyire ártalmatlan. Hogy miért nem, arról itt egy érthető magyarázat. A szavak lecserélése ebben az esetben nem tisztázás, mint mondjuk a chairman > chair változtatás esetében, hanem éppen a valóság torzítása. Ez most nem arról szól, hogy a nyelvi változtatással kifejezzük, hogy egy semleges szerepkört férfi is és nő is betölthet, hanem arról, hogy egy genderspecifikus szerepkört (pl. anya, apa, lánya, fia) nyelvi eszközökkel teszünk semlegessé. Ez egy világnézet terjeszkedése a nyelv által. Egy olyan világnézeté, amit én ijesztően életidegennek és rombolónak tartok.
Kedves Ádám,
Azon a két helyen, ahol az anya, apa, lánya stb. szavak kicserélésre kerültek a nemi szempontból semleges változatukra (szülő, gyermek stb.), egy-egy felsorolásban szerepeltek, ami azt hivatott tisztázni, hogy (összeférhetőségi szempontból) kik számítanak egy képviselő rokonának (ha jól értem, egészen konkrétan azt taglalja a két érintett szabály, hogy bizottsági tagok mely rokonaikat nem alkalmazhatják közpénzből, illetve a képviselők mely rokonaik saját vagy lízingelt repülőgépén való utazásért fizethetnek kongresszusi forrásból).
Semmiféle genderspecifikus szerepnek (pl. anyaságnak) nincs itt relevanciája, ebben a kontextusban teljesen mindegy például, hogy valaki a fiával vagy a lányával összeférhetetlen.
A magyar PTK-ban (nem házszabály, de mégis hasonló a kontextus) ez áll:
„8:1. § [Értelmező rendelkezések]
(1) E törvény alkalmazásában
1. közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér;
2. hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa;”
Tényleg olyan tragikus, hogy itt házastárs helyett nem férj és feleség, gyermek helyett nem fiú és lány, szülő helyett nem anya és apa áll? Következik ebből bármi arra nézve, hogy Magyarországon kit zárunk közös börtöncellába, vagy kik indulhatnak egy sportversenyen?
Kedves Dávid,
ha mindegy lenne, nem írnák át, és ami még fontosabb: nem ünnepelnék a változtatást az inkluzivitás győzelmeként. Teljesen egyértelmű, hogy ez ideológiailag motivált nyelvpolitika, amelynek célja egyrészt a nemi különbségek eltörlése, másrészt a “transzneműek” megerősítése szabadon választott identitásukban.
szia Dávid!
„Tényleg olyan tragikus, hogy itt házastárs helyett nem férj és feleség, gyermek helyett nem fiú és lány, szülő helyett nem anya és apa áll? Következik ebből bármi arra nézve, hogy Magyarországon kit zárunk közös börtöncellába, vagy kik indulhatnak egy sportversenyen?”
nem tragikus, de ha előírás lenne, hogy ennek kell szerepelnie, akkor az lenne.
Kedves Ádám,
Természetesen nem egészen mindegy, és nyilván egy bizonyos politikai irányzatnak fontos ez, de ettől még nem lesz ördögi maga az aktus, a házszabály új szövege semmivel nem rosszabb a réginél.
Ha eleve gendersemleges lett volna (amilyen például a magyar PTK hasonló tartalmú része), sem a republikánusokat, sem a keresztény fundamentalistákat nem zavarná egy cseppet sem.
Ha egy LGBT+ aktivista virágokat ültet, az sem lesz helytelen pusztán attól, hogy esetleg ideológiai megfontolásból teszi.
És természetesen ami történt, annak köze nincs ahhoz, hogy ” az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának alsóházában ettől a ciklustól nem szerepelhet hivatalos megnevezésekben az apa, anya, lány, fiú, fivér, nővér, após, anyós, vő, meny és ezekhez hasonló szavak. A természetes létezés legalapvetőbb kapcsolati terminusai mostantól tiltólistán vannak Thomas Jefferson és Abraham Lincoln országának törvényhozásában.”.
Az igazság ezzel szemben az, hogy egy jogszabályban pontosan kettő olyan konkrét helyen, ahol egyáltalán nem számít, hogy valaki milyen nemű, kicserélték az anya, apa, lány, fiú stb. szavakat szülő, gyermek stb. szavakra, mert a képviselők így látták jónak. Ettől függetlenül továbbra is szabadon használhatják az anya, apa, fiú, lány stb. szavakat minden olyan esetben, amikor azt látják jónak. Semmiféle tilalomról vagy tiltólistáról nincs szó.
Kedves István,
Természetesen nincs ilyen jellegű előírás (ahogy az előző hozzászólásomban is igyekeztem leírni).
Egyszerűen egy törvény szövegében (konkrétan az apa-anya-fiú-lány stb. vonatkozásában) két helyen változott a szóhasználat, a jelentést egyáltalán nem befolyásoló módon. Ha a képviselők úgy látják jónak, bármikor visszacserélhetik, és természetesen minden más esetben továbbra is használhatják az általuk preferált szavakat.
Kedves Dávid,
a szimbolikus lépések (mint ez is), és főleg, amikor azokat eleve annak is szánják (mint ezt is), mindig túlmutatnak önmagukon. A házszabály nyelvezete annak a csomagnak a része, amelyet Nancy Pelosi így mutatott be: „As House Speaker, I am pleased to join Chairman Jim McGovern in introducing this visionary rules package, which reflects the views and values of the full range of our historically diverse House Democratic Majority”; „In addition to the provision on gender-neutral language, the rules will promote inclusion„. Lehet ezzel egyetérteni vagy nem egyet érteni, helyeselni vagy helyteleníteni, de egy biztos: ez a nyelvi szabályozás (amelynek része az említett gender specifikus szavak tiltása a hivatalos házszabályi szövegekben) egy tudatos ideológiai építkezés szimbolikus lépése.
Kedves Ádám,
Átfutottam ezt a módosítást (be is linkeltem fentebb), de semmiféle „nyelvi szabályozást” (tehát bizonyos kifejezésmódok használatának előírását vagy tiltását) nem találtam benne, csupán a házszabály konkrét szövegezését módosították bizonyos konkrét helyeken (amik NEM a nyelvhasználatról szólnak, hanem egyébként a kongresszus működéséről, és semmiféle jelentésbeli változást nem hozott a gendersemleges szóhasználat).
Van benne némi egyéb diversity-s tartalom is, az „In addition to the provision on gender-neutral language, the rules” szakasz szerintem inkább erre vonatkozik:
„Also under the new rules, the Office of Diversity and Inclusion will be made permanent to help House offices with recruiting and hiring a diverse workforce, as well as survey diversity and issue a status report each session.”
Nyilván lehet vitatkozni arról, hogy ez mennyire jó, vagy mennyi értelme van, de nekem inkább az a benyomásom, hogy Pelosi csak nagyot akart mondani.
Természetesen jogod van a véleményedhez. Én máshogy látom és értékelem a döntést, annak szimbolikus jelentőségét, és a mögötte húzódó ideológiai törekvést.
Kedves Dávid,
Az, hogy egy jogszabályban a valódi indokok, vagy akár kényesebb passzusok beiktatásának motivációi nincsenek kifejtve, ez a legtöbb ország jogalkotási gyakorlatában sztenderd. Amikor egy preambulumban a jogszabály létrehozásának a szükségességét fejtegetik, sok esetben „kifelejtik” a valódi okokat, helyére pedig valami maszatolás kerül. Különösen akkor, ha politikailag kényes kérdést szabályoz úgy, hogy az adott kérdésben megosztott a társadalom. De ez van akkor is, amikor szűk csoportok érdekében történik valami szabályozás, és a társadalom nem feltétlenül értékelné pozitívan.
A jogszabályok lényegi része a jogi/társadalmi hatás. Minden jogszabályt a hatása miatt hoznak létre, nem pedig művészeti, vagy más szempontok miatt. Ezért egy jogszabályt érdemben csak a hatása/működése alapján lehet kritizálni, minden más szempont irreleváns. Ha a bőrgyógyász kisminkelné a rákos bőrelváltozást, hogy ne látszódjon, akkor azt hiszem nem sokat tenne a páciens gyógyulásáért.
@wkm ez bizonyára így van, de:
1. Az új törvényszövegben nincs semmi botrányos. Az, hogy a „kit nem alkalmazhat közpénzből egy bizottsági tag” kérdést tisztázó felsorolásban mostantól nem „anyja és apja”, hanem „szülei” szerepel, nem „megy szembe a legelemibb emberi tapasztalatokkal és hagyományokkal, tudományokkal és a józan ésszel”, épp ellenkezőleg, ebben a kontextusban nincs, és nem is volt semmilyen jelentősége annak, hogy valaki anyai, vagy apai szerepet tölt be.
A magyar PTK-t idéztem, ott is nemsemleges megfogalmazás szerepel hasonló kontextusban, az sem zavar senkit, legalábbis nem találkoztam amiatt háborgó keresztény bloggerekkel (pedig a mi nyelvünk is ismeri az apa, anya, fiú, lány, férj, feleség szavakat).
Nem tiltottak be semmilyen szóhasználatot. Ismétlem, annyi történt, hogy egy konkrét törvény (a kongresszusi házszabály) néhány pontján áttértek a nemsemleges szóhasználatra. Nem született semmiféle „nyelvi szabályozás”, mindenki használhatja az anya, apa, fiú, lány stb. szavakat bárhol, ahol kedve tartja.
Az elv, miszerint „a cél szentesíti az eszközt” nem működik, egyik irányban sem:
1) Egy alapvetően rendben lévő törvényszöveg nem lesz ördögi attól, hogy a demokraták/progresszívek/LMBTQ+ emberek örülnek neki
2) A valóság elferdítése, a csúsztatás/hazudozás nem lesz üdvös attól, hogy republikánusok, vagy épp a szivárványos métely ellen felszólaló keresztények művelik
Dávid, a magyar jogszabályokban az anya és apa, szülő kifejezések használata történetileg abszolute eshetőleges volt, kizárólag funkció alapján volt a terminus megválasztva. A vita tárgyát képező eset pedig nyilvánvalóan ideológiai indíttatású. Amíg ez a bolondéria nem kezdődött el, addig a kutyának sem jutott eszébe hasonló.
@wkm ezt nem is vitatom, de ettől függetlenül a most tárgyalt „botrányos” módosítás egy olyan törvényhelyet érint, ahol a kívánt funkciót (annak tisztázását, hogy ki tekintendő egy képviselő családtagjának) tökéletesen ellátják a gendersemleges szavak, hasonló helyzetben (PTK értelmező rendelkezés a közeli hozzátartozó fogalmáról) mi is gendersemleges megfogalmazást használunk Magyarországon.
Magamat tudom ismételni:
1) Egy alapvetően rendben lévő törvényszöveg nem lesz ördögi attól, hogy a demokraták/progresszívek/LMBTQ+ emberek örülnek neki
Egy alapvetően rendben lévő törvényszöveg nem lesz ördögi attól, hogy a demokraták/progresszívek/LMBTQ+ emberek örülnek neki
Természetesen nem, de a kontextus és a szándékok már más megvilágításba helyezhetik. És itt pontosan az utóbbi kettő a lényeg, különben sem a törvénymódosítás nem született volna meg, sem az arra adott heves reakció.
Számomra, ami borzasztó elkeserítő az az, hogy mi, itt Magyarországon érezzük ennek a súlyosságát és elborzadunk az egészen, míg azok az amerikai keresztény vezetők, akikre személy szerint felnéztem egész életemben a példamutatásukért és a tanításukért, hallgatnak, mint a sír. A The Gospel Coalition azonnal ráugrott a tegnapi, tegnapelőtti eseményekre és Russel Moore konkrétan „The Gospel in a Democracy Under Assault” címmel írt róla rekord idő alatt cikket; aminek egyébként olyan volt olvasni a sorait, mint egy arculcsapás.
Mert ő egy demokráciát érő súlyos támadást lát a zavargásokban, ami rendben is van, de miért nem látja ugyanezt a gender-ideológia terjedésében? Az nem veszélyezteti a demokráciát? Miért nem szólal fel a TGC kollektíven egy olyan téma kapcsán, mint a fent említett „Awoman”?
Russel Moore cikkén egyébként több ponton is kikerekedett a szemem, de nem is érdemes belemenni. Az hogy csalódott vagyok, nem kifejezés.
Dávid, szükségtelen ismételned önmagad. A világ történéseiben sok ártatlannak tűnő esemény és folyamat is masszívan ördögi (vö Ef6:12). Amiről meg szó van, az csak a jéghegy csúcsa, és jelzi a folyamatot. Ugyan ártatlannak tűnik, de a motivációja nyilvánvalóan a sjw újbeszél térnyerése. Az érveid ezzel kapcsolatban lehelet gyengék egy olyan társadalom kapcsán, ahol napi szinten terror folyik az emberekkel szemben a progresszívek törekvései miatt.
A szakállas nő diadala óta én kevésbé kergetek illúziókat mint Varga Dávid.
Persze értem, hogy most nem 50°C-kal emelték a békák alatt a főzővíz hőmérsékletét hanem csak 10-zel, de ezt folyamatosan csinálják.
Kontextus és szándékok ide, vagy oda, ami itt történt, az sem nem a nyelvhasználat szabályozása, sem nem a valóság bárminemű tagadása, sem nem az „sjw-terror” egyéb formája.
Már gondolom, nagyon unalmas, de még egyszer: egy bizonyos konkrét jogszabály szövegében történtek olyan változások, amik a tartalmát nem érintik, pusztán a szóhasználatot tették (ott, azokon a konkrét helyeken) nemileg semlegessé, ami így már nagyjából megfelel például a (rettentő ördögi) hasonló magyar jogszabályok szövegezésének.
Célszerű lenne az sjw-terror ellen akkor felszólalni, amikor az ténylegesen történik, nem pedig minden bokorba azt vizionálni, és a valóságot a saját elképzeléseinkhez hajlítani (lsd.: „megtiltja az amerikai Képviselőházban az olyan szavak használatát” – miközben semmilyen szó használatát nem tiltották meg).
ami itt történt, az sem nem a nyelvhasználat szabályozása
A szöveg hivatalos címe: „Resolution”. Ez azt jelenti: határozat. Ennek a határozatnak a mostani módosítása rendelkezik a gender-inkluzív nyelvhasználatról. Ez pontosan a nyelvhasználat szabályozása – a Képviselőház hivatalos szabályzatában.
sem nem a valóság bárminemű tagadása
Szerintem meg nyilvánvalóan a valóság egy rétegének a tagadása áll a háttérben. A Demokrata Párt deklaráltan elkötelezett amellett a gender-ideológia mellett, amely bizony tagadja a valóságnak több dimenzióját, amelyben én hiszek. A határozatban szerepel az „Office of Diversity and Inclusion” felállítása is, amely ezt az ideológiai programot hivatott megvalósítani, a nyelvi változtatások pedig ennek a kontextusában történtek.
egy bizonyos konkrét jogszabály szövegében történtek olyan változások, amik a tartalmát nem érintik
De, a tartalmat is érintik, hiszen amikor egy nem gender-semleges, kapcsolatot jelölő szót semlegessé változtatunk, az tartalomvesztéssel jár. Ez a tartalmi változtatás ráadásul tudatos, része egy ideológiai programnak, ahogy az egész javaslatcsomag és a hozzá kapcsolt kommunikáció is egyértelművé teszi (l. fentebb).
Célszerű lenne az sjw-terror ellen akkor felszólalni, amikor az ténylegesen történik
Én most nem az sjw-terror ellen szólaltam fel, hanem egy kulturális trend ellen, amelynek ez a nyelvpolitikai lépés is része.
miközben semmilyen szó használatát nem tiltották meg
Attól, függ, mire gondolsz tiltás alatt. Én arra gondoltam, hogy a hivatalos szabályzatban nem szerepelhetnek mostantól a hosszasan felsorolt nemspecifikus kapcsolati megjelölések. „Strike… strike… strike…”
Ez a határozat nem rendelkezik (normatívan) a nyelvhasználatról (nem tilt be például szavakat). Bizonyos konkrét helyeken cseréli ki gendersemlegesre a korábban használt genderspecifikus szavakat/kifejezéseket. Szó nincs arról, hogy ne lehetne a továbbiakban akár ugyanebben a dokumentumban (vagy bárhol máshol a Kongresszus munkája során) a mother, father stb. szavakat használni, egyszerűen úgy döntöttek, hogy azon a (kettő) konkrét helyen inkább más megfogalmazást választanak, és ennek megfelelően módosítják a Házszabály szövegét.
Ennek a blognak a „Moderálási elvek” című oldalán egy helyen szerepel az „Isten” szó. Ha hoznál egy „határozatot”, ami ezt a szót azon a konkrét helyen kicseréli valami másra (pl. „Mindenható”-ra, vagy „Krisztus”-ra), mert valamiért így látnád jónak, akkor jogos lenne az a kritika, hogy „Szabados Ádám betiltotta az Isten szó használatát a blogján/blogjának szabályzatában”? Szerintem nem, és itt ugyanez a helyzet.
A valóságtagadás, illetve a jogszabályok tartalmának változása a kontextus miatt nem áll meg.
A „mother” és „father” szavak például az érintett helyeken kizárólag párban szerepelnek, egy felsorolásban, ami arról szól, hogy kik számítanak a képviselők családtagjainak. Ezeken a helyeken nem változik a mondatok jelentése, ha helyettük a „parent” (szülő) szót használjuk, ahogy a magyar PTK is teszi.
A kritikád akkor lenne jogos, ha lenne a Házszabálynak olyan szakasza, ami például kifejezetten az anyai szerepről rendelkezne (mondjuk arról, hogy szoptathatják-e az anyák a csecsemőiket az ülésteremben), és egy ilyen helyen cserélnék a „mother” szót „parent”-re. Erre azonban nem látunk példát (ellenben továbbra is van lehetőség akár például egy ilyen tartalmú kiegészítést betenni, a „mother” szót használva, hiszen NEM került betiltásra ezen szó használata).
Van példa arra is, hogy a gendersemleges megfogalmazás valamelyest megváltoztatja egy mondat jelentését (seamen -> seafarers), itt azonban éppen az új szóhasználat van összhangban a valósággal (hiszen vannak nőnemű tengerészek is) és természetesen itt sincs szó a „seamen” szó betiltásáról, minden további nélkül használható a jövőben is bármilyen más kontextusban.
Még egyszer: a döntés nem arról szól, hogy (akár csak egy bizonyos dokumentumban) nem szerepelHETnek bizonyos szavak, hanem pusztán arról, hogy bizonyos konkrét helyeken nem használják őket, a határozatnak ezeken a konkrét helyeken kívül nincs semmiféle kötelező ereje. Ez nem tilalom, vagy tiltólista.
Szerintem a lényeg mellett mész el. De ahogy írtam, jogod van a véleményedhez.
Véleményem szerint a fenti problémák és állásfoglalásunk gyökere ez: a teljes Szentírást Isten igaz és tévedhetetlen kijelentésének ismerem el, vagy pedig nem. / A II. Helvét Hitvallás első mondata IGEN-t mond. / Ha igen, akkor az 1 Mózes 1 és a Róma 1 és számos más igék egyszerű elolvasása után nem lehet kétséges a véleményünk. Ez nem emberi megegyezés kérdése, hanem „Mit mond Isten örökre érvényes és egyedül érvényes kijelentése?” – Ha ettől eltérünk, borul minden.
https://www.youtube.com/watch?v=J-gjnGzDfYo
Az „In the strong name of our collective faith, amen” formulát eddig még nem hallottam és nem is értem pontosan, hogy mit jelent. De legalább Hallelujah hangzott el (így becsempésződött Izrael istenének a neve) és nem Brahmához imádkozott.
Pozitívum, hogy Biden egy látványosan nagy Bibliát használt az eskütétel során, rajta egy hatalmas kereszttel. „Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt” – akármitől is tartunk, érdemes imádkozni a hatalomban levőkért, még egy demokrata párti amerikai elnökért is. 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy Biden visszaköltözteti-e az USA Jeruzsálemi nagykövetségét. Akar-e látványosan szakítani Trump közel-keleti látványos lépéseivel, fontosnak tartja-e azokat?
Nekem mostanában mindig ez az Örkény egyperces jut eszembe (akár a német naposcsibés hírre gondolok akár szinte bármi másra)
AZ ÁLLATVÉDŐ EGYESÜLET KÖZLEMÉNYE
Elnökségünk hosszú harcainak eredményeképpen végre fölépült, és megkezdte működését a Nyúlpörkölt- és Hallevesgyár új üzemrészlege, a Dobozbontó.
Itt a frissen elkészült konzerveket újra kinyitják, s a levükből kiszedett nyúldarabokból, illetve halszeletekből, helyreállítják az eredeti állatot, melyet aztán, lelőhelyére szállítva, szabadon bocsátanak.
Köszönet a pörköltgyár igazgatóságának, mely annyi visszaélés és vita után végre helyesen értelmezi a humanizmust!