Parancs fegyverletételre

2021 febr. 18. | Bibliai teológia, Divinity, Társadalom | 13 hozzászólás

A keresztények elbizonytalanodtak, ezért egyre ritkábban van szó arról, hogy Isten megtérésre szólítja fel a világot, amely engedetlenségben él vele szemben. Az evangéliumot is úgy ajánljuk az embereknek, mint pusztán egy lehetőséget, amelyet ha kedvük van, megragadhatnak, de semmiképpen ne vegyék tolakodásnak, hogy előhozakodunk vele. Ez lehetne bölcs taktikai meggondolás is, de félek, többről van szó. Az evangéliumot természetesen senkire sem kényszeríthetjük, és nem is a világ elítélése a feladatunk, hanem a kegyelem hirdetése, hiszen mi is kegyelmet kaptunk. Ez mégis időnként olyan értelemben tesz bennünket megengedőkké, ahogy Isten nem megengedő. Nemcsak a lázadást „engedjük meg” a világnak, ahogy Isten, hanem a lázadás világi értelmezését is. Ilyenkor akaratlanul is felmentjük a világot a felelőssége alól, ahelyett, hogy az Istennel való megbékélését sürgetnénk (2Kor 5,20). Hadd mutassak négy mondatot az Újszövetségből, amelyből teljes mértékben hiányzik ez a félreértelmezett nagyvonalúság.

Az egyik néhány napja jött elém a Zsidókhoz írt levélben. A hithősök kapcsán ezt írja a levél szerzője: „Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta.” (Zsid 11,31) Vajon miért nevezi a jerikóiakat engedetleneknek? „Világiak” voltak, pogányok, saját vallásuk és rendszabályaik szerint éltek, nem ismerték a Tórát, nem tartoztak a szövetséges néphez, akikre Isten a parancsolatait bízta – miért nevezi akkor őket engedetleneknek? Arra utal a szerző, hogy nem tették le a fegyvert a zsidók előtt Jerikó ostromakor? Nem hiszem. Inkább azért engedetlenek, mert ahogy Pál írja, az ő szívükbe is be volt írva a törvény cselekedete (Róm 2,14), nekik is lehetett a lelkiismeretük alapján valami fogalmuk arról, hogy mi jó és mi rossz, ők is kikutathatták értelmükkel Isten hatalmát és istenségét (Róm 1,19-20), mégsem eszerint éltek. Isten felelősségre vonta a kánaáni népeket (1Móz 15,16), mert engedetlenek voltak annak, amit önmagáról számukra megmutatott.

Az előző mondat nem az evangéliummal kapcsolatos, hanem a világ Isten előtti felelősségére mutat rá. A most következő mondat viszont kifejezetten az evangélium hirdetésével kapcsolatos. Az athéni Areioszpagosz tagjainak ezt mondja Pál apostol: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30) A „hirdeti” szó görög eredetije (παραγγέλλει) erősebb jelentéssel bír: mint egy végzést hirdet ki, vagy még inkább: „azt parancsolja”. Isten összességében igen türelmes volt a népekkel, de most azt parancsolja, hogy térjenek meg. Mindenki, mindenütt. Az evangélium meghívása nem csupán felajánlás, noha nem kényszeríthetünk senkit (a „compelle entrare” ágostoni gondolata kisiklás), hanem parancs. Isten parancsa a világnak. A 21. század hedonista, nihilista, fogyasztói szemléletű, önmagát meghatározni akaró emberének is azt parancsolja Isten, a Teremtőjük, hogy térjenek meg.

A harmadik példám Pál thesszalonikaiaknak írt második leveléből van. Ezt írja ott az apostol: „Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” (2Thessz 1,7-8) Kemény szavak ezek, de a Szentírásban vannak, ráadásul az újszövetségi részben. Az apostol azt mondja, hogy az utolsó napon az ítéletkor a fő választóvonal az lesz, hogy az emberek ismerték-e Istent és engedelmeskedtek-e Jézus Krisztus evangéliumának. Isten nem ismerése felróható bűn lesz (vö. Róm 1,18-20), az evangélium esetében pedig az lesz a tét, hogy engedelmeskedtünk-e annak. Az evangéliumban kezdettől benne van a megtérés parancsa (vö. Mk 1,15). Visszautasítható, de a visszautasítás felelősséget is jelent. Vegyük észre, hogy ezt Pál nem valamikor a középkorban, a kereszténység világi hatalmi pozíciójából írja, hanem egy parányi hívő közösség részeként, amely már akkor Jézus Krisztust tekintette a Küriosznak, az Úrnak.

A negyedik, ehhez kapcsolódó mondat Pál saját elhívására vonatkozik: „Jézus Krisztus a mi Urunk, általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm 1,4-5). Görögül birtokos szerkezetben van a hit és az engedelmesség szó: εἰς ὑπακοὴν πίστεως. A hit engedelmességére. A hit Pál szerint engedelmesség, a hitetlenség pedig engedetlenség. Miért? Azért, mert Isten parancsolja az embereknek a megtérést és a Jézus Krisztusban való hitet. Azért parancsolja, mert az emberek lázadásban vannak vele szemben, és ez az utolsó esélyük a viszonyok rendezésére. Amikor a háború befejeződik, nem lehet már a másik oldalra állni, amikor a rendező megjelenik a színen, vége a darabnak. „Nem a választásnak az ideje lesz az, hanem annak az ideje, amikor felfedezzük, hogy a valóságban melyik oldalt választottuk, akár tudatosult ez bennünk korábban, akár nem.” (C. S. Lewis)

Nekünk, keresztényeknek sokkal tisztábban kell látnunk a valódi felállást. A világ az erkölcsi magaslatot foglalja el, és ultimátumot ad nekünk. Arra szólít fel bennünket, hogy álljunk az oldalára. A legnagyobb alázattal és szelídséggel, de el kell ezt utasítanunk. Számunkra Jézus Krisztus az Úr. Ő ad ultimátumot a világnak. El kell mondanunk, hogy éppen Isten szólítja fel arra az embereket, hogy mindenki, mindenhol térjen meg és engedelmeskedjen az evangéliumnak. Nekünk is ezt parancsolta, a világnak is ezt parancsolja. Teljesen mindegy, hogy szeretjük-e a parancsokat vagy nem. A darab a befejezéséhez közeledik. A háború nemsokára véget fog érni. Most lehet letenni a fegyvert. Isten végzése, hogy mindenki, mindenhol térjen meg és higgyen az evangéliumban. Jézus Krisztus a Megváltó, meg a Bíró és az Úr is. A mi feladatunk az üzenet átadása, ennél többet nem tehetünk. De az üzenetet valahogy át kell adnunk, és nem csak a könnyebb részét.

 

13 hozzászólás

  1. Agoston Peter

    a cikk remek. ritka sajnos.
    az illusztracio viszont ???
    hogyan osszam ezt igy???

  2. Turbucz István

    Nagyon jó. Örömmel olvastam.

  3. Szilágyi József

    Jerikó esetéhez.
    “Jerikó pedig be- és elzárkózott az Izráel fiai miatt…” (Józsué 6:1a)
    Mi okból? Mit mondott a jerikói Ráháb:
    “Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek. Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az emoreusok két királyával… És amint hallottuk, megolvadt a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön! ” (Józsué 2:9-11)
    Ráháb megtért. (vö: Zsid 11:31, Jak 2:25)

  4. Sz. Csaba

    Az borzaszt el a kereszténységben, hogy mivel egyedül Isten tud a pokolra küldeni ezért istentől kell a legjobban félni?! Nem? Ez nekem olyan erőszakos, taszít!
    Az a baj a keresztényi élettel, hogy túl sok görcsöléssel jár pl. a 10 parancsolat betartása stb.
    lnkább úgy kéne, hogy aki nem képes az üdvösségre az inkább semmisüljön meg minthogy egy pokol nevű helyen örökre szenvedjen… az inkább lenne elfogadhatóbb!

  5. wkm

    Kedves Sz. Csaba,

    egyetértek a megállapításaival. Valóban Istentől kell a legjobban félni (vö: Máté 10:28), és szerintem közel hasztalan erőlködés a 10 parancsolat szerint való élés, újjászületés nélkül.

  6. Szilágyi József

    Lukács ev. 9:55-56 (részlet)
    “Jézus ezt mondta:
    az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”

  7. Jonas

    Ádám, ez annál is jobb cikkre sikeredett!
    Kiemelném belőle a fő üzenetet tartalmazó igét, hogy hozzátehessek egy kérdésekkel záródó gondolatot.
    A fő üzenetet tartalmazó ige: „ …de most azt hirdeti Isten az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” Vagy még inkább „…azt parancsolja…” (ApCsel 17,30)
    Ha tényleg igaz, és szerintem is igaz, hogy ennek az isteni üzenetnek a helyes értelmezéshez közelebb állunk, ha itt a „hirdeti” szó helyett a „parancsolja” kifejezést használjuk, akkor az korszakalkotó üzenettel bír. Miért is?
    Ennek a megértéséhez hasonlítsuk össze egy pillanatra két nagycsaládos édesapa parancsát, melyet a gyerekeihez intéz.

    A sok gyerekes családban az édesapa megtanítja a gyerekeit a pénz kezelésére, és amikor látja, hogy képesek az önállóságra, megmutatja, hogy hol van a bolt. Miután ez megtörtént …
    Egyik édesapa: Kiosztja némelyik gyermekének a havi pénz adagot, sőt, azon felül is ad, a gyerekei nagy részének viszont semmit nem ad, és így szól: „Most pedig azt parancsolom nektek gyermekeim, hogy menjetek le a boltba és lássátok el magatokat ebben a hónapban! Aki pedig éhen hal, az vessen magára, sőt, majd a földi élet utáni életben még jól meg is büntetem.”
    Másik édesapa: kiosztja mindegyik gyermekének a havi pénz adagot, sőt, mindegyiknek azon felül is ad, és így szól: „Most pedig azt parancsolom nektek gyermekeim, hogy menjetek le a boltba és lássátok el magatokat ebben a hónapban! Ha valahol elakadtatok, bátran gyertek, és segítek, sőt, bármelyikőtöknek adok még pénzt, ha szükséges. Aki mégis éhen hal, az vessen magára…
    Vajon melyik édesapa hasonlít a Biblia szent, igaz és a tökéletes szeretet Istenéhez?
    Ha egyértelmű számunkra, hogy egy átlagos bölcsességű, szerető édesapa melyik állítást helyesli, vajon a „minden bölcsesség Istene” másként tenne?
    Bizony, nem! Így csak megerősíteni tudom, hogy ha Isten azt parancsolja minden embernek, hogy mindenki mindenütt térjen meg, és higgyen Jézus Krisztusban, akkor erre MINDENKI meg is kapta Istentől a lehetőséget, a képességet, és mindent, hogy megtérhessen.

  8. Szabados Ádám
  9. Jonas

    Megleptél Ádám, ezzel a Szentírás tanítása felülírása jelzővel. Ez nem rád vall. Ezzel az erővel valamilyen oldalról és valamilyen szemszögből kivétel nélkül mindenki felülírja a Szentírást, aki bátorkodik a Szentírás értelmezésének továbbadására. Nagyon nincs szándékomban vitázni. Mindössze ami őszintén jött, abból valamit leírtam. Lehet, hogy ezt itt nem célszerű. Bocsánat!

  10. Szabados Ádám

    Csak azt akartam mondani, amit már máskor is hangsúlyoztam, hogy az analógiákkal óvatosan bánjunk, mert megtörténhet, hogy ha emberi analógiákra építjük a teológiánkat, felülírunk valamilyen bibliai tanítást. Mint például a kegyelmi kiválasztást. A te hasonlatodban is látom ezt a veszélyt. Nem vagyok eleve az analógiák használata ellen, de a hit kérdéseiben mindig a Szentírás a döntőbíró. Egyébként nyugodtan írd le, amit gondolsz, csak azért válaszoltam tömören, mert ezt a párbeszédet régen kimerítően lefolytattuk már.

  11. Szilágyi József

    II. Sámuel 24:14 (részlet)
    “Dávid ezt felelte: Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az Ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”

    Lukács ev. 18:19 (részlet)
    “Senki sem jó, csak egyedül Isten.”

  12. Fricu

    Üdv Ádám,
    nekem még korai az Újszövetség, még az “Ó”-nak sem jutottam a végére, és egyre reménytelenebbnek látom, hogy, jó tanuló módjára azt megnyugtató módon átrágjam, és tiszta lelkiismerettel léphessek a következő szintre…

    De a mostani cikked okán, egyfajta kirándulásként belekukkantottam – remélve, hogy ebben, már csak az időbeli közelség okán is, de kevesebb zavarba ejtő dologgal találkozom.
    Persze más a vágy, remény és megint más a valóság.

    Az idézet levélben a hit erejének bizonyítása lenne a feladat, erre sorolja a példákat vég nélkül. Viszont hibák is csúsznak be a nagy igyekezetben.

    24
    Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják.
    25
    Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét,
    26
    mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.

    Itt már az időrend sem jön össze sehogy. Nemigen hihető, hogy Mózes Krisztus sorsával akart volna közösséget vállalni, – előre?? – mikor vállalva zsidó származását szembefordult nevelőanyjával, és az uralkodó családdal.
    Főként, hogy emlékeim szerint egy közönséges, köztörvényes gyilkosságáért kezdték üldözni. Még csak nem is a lelkiismerete zavarta, vagy a Tízparancsolat vonatkozó része: Ne ölj!, netán Krisztus előírta szeretet a másik ember iránt, hanem a tény, hogy tanúja volt a szerencsétlen homokba kaparásának. Pedig olyan elővigyázatos volt…

    12 Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.

    Szóval értem én, hogy kapacitálni, terelgetni kell a népeket a hit erejének hitére – de a talán kevesebb több lett volna.

    Nekem Mózes sokkal inkább látszik egy ókori “Che Guevara”-nak, mint lánglelkű, Istenfélő prófétának.

  13. Szabados Ádám

    Fricu,

    a szemüveggel van a baj. Szerinted a szerző nem tudta, hogy Krisztus Mózes után több mint ezer évvel élt? Ha tudta, vajon miért írta mégis, hogy Mózes Krisztus gyalázatát vállalta? Próbálj belehelyezkedni a fejébe, a gondolkodásába, ahogy minden jóhiszemű ember teszi, amikor a másikat igyekszik megérteni. A te olvasatod egyelőre rosszhiszemű. Nem a megértésre törekszik. Az autóvezetésben is azt tanítják, hogy azzal a bizalommal kell vezetnünk, hogy a másik be fogja tartani a szabályokat. Akkor is ezt feltételezzük, ha tudjuk, hogy van, aki nem tartja be a szabályokat, mert egyébként nem létezhetne közlekedés. Az alapvető bizalom elengedhetetlen az emberi kapcsolatokban. Olvasd bizalommal a szöveget, és meg fog nyílni előtted! Érteni fogod azt is, miért írta a Zsidókhoz írt levél szerzője, hogy Mózes Krisztus gyalázatát vállalta. Okkal feltételezheted, hogy első századi zsidóként közelebb volt a szöveghez, mint te. Vajon miért írta azt, amit írt? Ne azt feltételezd, hogy hülyeséget mond, mert az nem méltányos. Azt feltételezd, hogy látott valamit, amit Te most nem látsz. Ez a hozzáállás visz előre.

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK