Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (22) – Keménység és irgalom

2021 márc. 22. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 7 hozzászólás

Varázsló asszonyt ne hagyj életben! Mindaz, aki állattal közösül, halállal lakoljon! Aki isteneknek áldozik, és nem egyedül az ÚRnak, azt ki kell irtani. Ne nyomorgasd a jövevényt, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat!” (2Móz 22,17-21)

Az ószövetségi törvény szétfeszíti modern gondolkodásunk egyszerű sémáit, amikor egymás mellé helyezi ezeket a parancsokat. Az első három olyan tetteket említ, amelyek halálbüntetést vontak maguk után. A varázslást, a zoofíliát és az idegen isteneknek való áldozást semmilyen szinten nem lehetett megtűrni Izráelben. Isten keménysége és szigora mutatkozik meg ezekkel a tettekkel szemben. Az utána következő két parancs viszont Isten irgalmát mutatja a jövevények, az árvák és az özvegyek iránt. Megtiltja, hogy nyomorgassák őket, és emlékezteti a zsidókat, hogy ők is voltak kiszolgáltatott helyzetben, amikor őket nyomorgatták mások. Ne tegyék ezt a jövevényekkel, az árvákkal és az özvegyekkel!

A mai ember fejében a keménység és az irgalom sokszor egymásnak ellentmondó, összeegyeztethetetlen attitűdök. Aki kemény, az nem könyörületes, aki meg könyörületes, az nem kemény. Ha Isten könyörületes, akkor nem mondhat olyat, hogy irtsák ki a nép közül a varázslókat és az állattal közösülőket. Ha ilyet parancsol, akkor nem könyörületes. De Isten mindkettőt mondja, ezért a mai ember gondolkodásának kell tágulnia, hogy Isten gondolatait befogadhassa. A Biblia Istene megtiltotta a jövevény nyomorgatását, de halállal büntette azt a zsidót, aki a jövevény istenét imádja. A Biblia Istene könyörült az árván, de haraggal sújtotta a halottidézőt. Könyörült az özvegyen, de könyörtelen volt azzal szemben, aki állattal gyalázta meg a testét.

A mi gondolkodásunknak kell megváltoznia, hogy megértsük azt az Istent, akiben ezek tökéletes harmóniában férnek meg egymás mellett. A mi kultúránkban a jóság fogalmát gyakran valami híg könyörületre egyszerűsítjük, amelyben már nincs helye a szentnek és a gonosszal szembeni haragnak. De mi van, ha Istenben a gonosszal szembeni harag éppen az irgalomból fakad? Mi van, ha a keménysége éppen a jóságának a következménye? A szövegből az derül ki, hogy a harag nem irgalmatlan, ha az elesettek védelmében lép fel a nyomorgatóval szemben, és nem kegyetlen, ha a szentet védi a gyalázatossal szemben. Isten tökéletesen szent, tökéletesen jó, úgy mutatkozik be, mint aki könyörületes Isten, és aki maga a szeretet. Ez az Isten halállal bünteti a varázslókat, miközben felemeli az özvegyeket.

Urunk, tágítsd az értelmünk kategóriáit, hogy megérthessünk Téged!

 

7 hozzászólás

  1. Gergely Erzsébet

    “A mi gondolkodásunknak kell megváltoznia, ………….” 

    Kegyelem, hogy ennek megvalósulását mennyei Atyám lehetővé tette a Krisztusban (Róma 12:2). Amint gondolkodásomban teret nyer a megújulás (szent), elkezdődik egy tanulási folyamat, aminek hatására haraggal ítélem meg a bennem élő gonoszt, ugyanakkor irgalommal lépek fel az elesettek védelmében. Ezen irgalom gyakorlása pedig konkretizálva van a Lukács 10:30-37-ben, ahol felismerem, az irgalomra szorultat nem kell keresnem, mivel utamba kerül, mert azonos úton haladunk. Mindeközben átélem, tökéletes harmóniába fér meg bennem egymás mellett a harag és az irgalom.

  2. Marcipor

    Kedves Ádám!
    Lenne egy kérdésem, ugyan nem kapcsolódik szorosan ehhez a poszthoz, de a mózesi törvényekhez annál inkább, úgyhogy felteszem itt.
    Hogy lehet eldönteni, hogy egy bibliai parancs érvényes-e ránk, vagy sem? Gondolom a kereszténység túlnyomó része elítélné, ha megfogadnánk a “Varázsló asszonyt ne hagyj életben!” parancsot, a vegyesen szőtt ruhák és társaik sem képezik vita tárgyát, rengeteg ószövetségi tilalom elévülését (?) evidensnek vesszük, a másik oldalról meg ott a tízparancsolat, amit alapnak tekintünk, és pl. a homoszexualitásról szóló vitában is rendre előkerül az erre vonatkozó mózesi törvény, mint örök igazság. Mi alapján örök igazság a Törvény egyik sora és nem az a másik?
    Az apostoli zsinaton hozott négy előírás (pl. vértől való tartózkodás) vonatkozik a mai keresztényekre?
    Lehet, hogy a válasz meghaladná egy komment kereteit, ez esetben megköszönöm, ha tudsz irodalmat ajánlani a témában, vagy ha esetleg volt már ezzel kapcsolatban írásod, azt is szívesen olvasnám.

  3. Marcipor

    Köszönöm szépen!

  4. janos

    A halálbüntetést nem véletlenül törölte el Európa. Sajnos Amerikábanlétezik s leőfordul, hogy ártatlant itélnek halálra. Nem ritka, hogy egy bűnözző megváltozik, elege lett a bűnözésből, egy nő hatása, vagy valami más, akár egy könyv is, akár a biblia is vátozást tud okozni. nem állithatjuk, hogy a bűn útján járó ember örökre a bűn útján fog járni. Ezért is kemény büntetés volt, pl. ha egy Keháti szeme rátévedt a szent edények egyikére, akkor meg kellett őt ölni. Egyébként jó ember volt. Ha nem takarták le rendesen a kellékeket s meglátta ez egy lévita, aki nem volt része a szertartásnak, akkor azt meg kellett ölni. Ez azért felveti a kérdést, ugyan miért is szólt volna ez az ember, hogy lát egy villát, vagy tálat. Egy jövendőmondó halála érthető, de ártatlan emberé nem.

  5. Alohaboy

    Minden utólagos magyarázat, okoskodás. Tudjuk de fakto mit ir a Biblia, s ez komolyan befolyasolhatja véleményünket. A vallásos többség véleménye hozzá igazodik a biliához, de ez se nem tudományos, s nem nevezhető az egyén sajátjának sem, hisz van benne bőven félelem /hátha pokolra jut emiatt/, inkább hozzásimul a pásztor által ismertetett véleményhez. Ha adnánk egy semleges témát s e fölött kéne itéletet mondani, majd azt összevetni egy bibliai témával, a vallásos zavarba jönne saját erkölcsi normája mennyire nem fit az iráshoz.

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK