A hittől való elszakadás

2021 júl. 27. | Divinity, Közösség, Spiritualitás, Társadalom | 41 hozzászólás

Ez egy rövid, határozott poszt lesz, utána viszont szeretnék egy időre eltávolodni a közéletet uraló LMBTQ-témától. Szombaton Magyarországon is láthatóvá tette magát a – nálunk még parányi, nyugaton már mindenre rákenődött – szivárványos „kereszténység”. Egy ismert lelkész üdvözletét és áldását küldte a Pride résztvevőinek. Egy ismert politikus magát váratlanul kereszténynek nevezve szólalt fel a Pride-on, és azt mondta: éppen keresztény hite miatt teszi ezt. A homoszexualitást, transzneműséget és más szexuális céltévesztettségeket ünneplő Pride így lett keresztény esemény is. Tőlünk nyugatra ez már általános, nálunk egy nagyon rossz folyamat kezdete.

A szivárványos „egyházak” tobzódását látva hajlok arra, hogy a nyugati kereszténység ma rosszabb állapotban van, mint a reformáció előtti években volt. Akkor „csak” búcsúcédulákat árultak, amelyek pénzért engedték el a bűnöket, ma magának a bűnnek a tagadása zajlik. Akkor is hallatlan erkölcstelenségek züllesztették az egyházat, de a kereszténység nem mondott le az ideálról. Ma a szivárványos nyugati egyházak az anómia (törvénytiprás) állapotába süllyedtek, ahol magát a bűnt és a céltévesztettséget ünneplik. Ez súlyosabb válság, mint amire Luther válaszolt.

Egy istentelen ideológia szállja meg keresztény egyházak testét, és a mi nevünkben mutatkozik be. Nem a valódi kereszténység politikai alkalmazásáról (vagy politikusok általi használatáról) beszélek, ami szintén vet fel nehéz kérdéseket (noha egészen más kérdéseket), hanem magukról az egyházakról. Az ismert politikus azért szólalhat fel a Pride-on a kereszténység nevében, mert az ismert lelkész az áldását küldi a résztvevőkre. Nem a politikusokról beszélek tehát most, hanem azokról az egyházakról, amelyek identitása lett az isteni törvények megszegése (vö. 2Thessz 2,3). Ennek a kereszténységnek semmi köze Krisztushoz. A szó jánosi értelmében antikrisztusi.

Természetesen nem ez az egyetlen terület, ahol magunkba kell szállnunk. Súlyos bűnök vannak az egyházakban, akár a politikával való összefonódás, a pénz vagy a paráznaság területén is, amelyekből sürgősen meg kell térnünk. De ez itt most a hittől való elszakadás egyértelmű határa. A szentségtelenségünkkel odamehetünk a Megváltóhoz, hogy megvalljuk és megtisztuljunk belőle, hiszen ő ezért jött. A szentségtelen vágyak ünneplése azonban tökéletesen idegen a bűnösök Megváltójától. Krisztus a paráznákból szenteket csinál, ezért hív magához mindenkit, minden elképzelhető bűnnel és céltévesztettséggel. A szivárványos kereszténység viszont Isten szent menyasszonyából csinál paráznát. Nem lehet közünk hozzá.

 

41 hozzászólás

  1. Szűcs József

    A “tiszta asszony” a Jézus Krisztushoz ragaszkodó egyházat jelképezi a Bibliában.
    (Jelenések 12.fejezete) A “parázna asszony” viszont a Jézus Krisztus nevét valló, látszólag a Jézus Krisztus nevében fellépő, de valójában az Úr Jézus Krisztust gyalázatosan és fondorlatosan megtagadó, sátáni befolyásra cselekedő egyháznak a jelképe.

  2. Gelbmann

    Köszönöm! Kemény, korrekt poszt!

  3. István70

    Nem tudom átmegy-e így a táblázat. A 2020. évi 1%-os adófelajánlások számát tartalmazza, az első öt keresztény egyház közel 1,2 millió felajánlást kapott. A növekedés évek óta dinamikus, nyilván van rá kampány, de azért senkinek sem kényszerítenek ebben a kérdésben. Ezt nyugodtan szorozzuk meg néggyel, ha az egész társadalomra vetítjük (több gyerek, több otthon lévő anyuka, több nyugdíjas).

    Sor-szám Techn. szám Név Felajánlott összeg (Ft) Felajánlók száma (Fő)
    1. ‘0011’ MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ 3 961 473 103 712 321
    2. ‘0066’ MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1 653 771 692 294 405
    3. ‘0035’ MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 480 690 640 80 714
    7. ‘0279’ HIT GYÜLEKEZETE 140 386 515 40 677
    5. ‘0286’ MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ 235 897 486 40 073

    Ezzel szemben áll egy darab “ismert lelkész”, akit nevezzünk a nevén: Iványi Gábor, akit én ismert politikai aktivistának neveznék, másodsorban lelkész. (Ettől függetlenül nagyon felháborítónak tartom, hogy a kormány akadályozza az egyházként történő működésüket, de ez most nem tartozik ide.)

    Szóval az, hogy egy lelkészként is dolgozó ismert politikai aktivista “áldását küldte” erre a “keresztény” rendezvényre, ez inkább megmosolyogtat, mintsem félelemmel tölt el. Látom én is a nyugati egyházak egy részének vergődését ebbena témában, de mi azért legyünk már büszkék a magyar egyházak társadalmi erejére. A nyugati egyházak problémáit ne húzzuk már magunkra!

  4. István70

    Így talán jobban látszik:

    Név Felajánlók száma (Fő)
    MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ 712 321
    MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 294 405
    MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 80 714
    HIT GYÜLEKEZETE 40 677
    MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ 40 073

  5. Eszter

    Kedves Ádám! Lehet tudni, miért döntöttél úgy, hogy egy időre eltávolodsz az LMBTQ-témától?

  6. Andris

    István70: az általad közölt adatok nem igazán relevánsak, mert ezek a felajánlások semmit sem árulnak el arról, hogy a támogatók közül mennyien aktív gyülekezeti tagok, hányan rendszeres templomba járók, és ezek között is mennyi a doktrinálisan a saját egyháza hitvallási irataihoz ragaszkodó öntudatos hívő. Ráadásul a protestáns népegyházakban a lelkészi karon belül (a kisebb protestáns népegyházban a teológiai tanárok között is) már vannak szivárványos csoportok – értve ez alatt azokat, akik nyíltan vagy egyelőre hallgatólagosan egyetértenek az lmbtq mozgalom törekvéseivel (azonos neműek egyházi összeadásával stb.).

  7. Szabados Ádám

    Kedves Eszter,

    sokat írtam róla mostanában, fontosnak és aktuálisnak tartom, de nem szeretném a Divinity-t monomániásan ennek a témának szánni. Kell egy kis szünet.:)

  8. Zoli

    “Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a pusztulásba visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.” (Mt 7:13-15)

  9. Szilágyi József

    Apostolok cselekedetei 20:26-32
    (Zsoltárok 119:136)

  10. Istvan

    Andris: “és ezek között is mennyi a doktrinálisan a saját egyháza hitvallási irataihoz ragaszkodó öntudatos hívő.”
    Értem mit akarsz írni, de ez a mondat eléggé fakó képet adna. Nem maradna senki a listádon.
    Katolikus Kánon: “aki azt vallja, hogy az evangélium a nép nyelvén legyen lefordítva, legyen kitagadva” Ez egy paradoxon, ha hiszek mindenben ami a zsinatokon van, akkor már nem vagyok katolikus. Ha azt mondom, bizony RK sokszor téved mégis oda tartozónak érzem magam, oda járok közösségbe ezzel azonosulok. S ezzel nem vagyok egyedül. Napi 2-3 órát töltök az Úrral + az állandó imádság. Tehát nem vasárnapi keresztény vagyok. A leírásod alapján viszont inkább azokat tartod egyházi személyeknek akik a szabályzatban hisznek.

  11. István70

    Szia Andris!

    Amiről én írok az egy adat, ennek lehet a mélyére menni, és kell is, de mindenképpen kifejez egy társadalmi súlyt a keresztény egyházakkal kapcsolatban. Ugyanúgy kifejez egy társadalmi súlyt az is, hogy talán ha van 1000 meleg bejegyzett élettársi kapcsolat összesen jelenleg Magyaroszágon, amíg a házasságkötések száma évente (!) 50-60 ezer (!!!).

    Ezzel szemben nem érdekelnek a megrendelésre készült közvéleménykutatások, mert nem adnak magyarázatot a korreláció hiányára.

    Nagyon nem értek egyet azzal a magyar keresztény pesszimista hozzáállással, amely a pozitív adatokat relativizálja, egy darab “ismert lelkész” politikai akciónak szánt “áldásküldése” kapcsán pedig a reformációt megelőző válságot vizionál.

    Volt idő, amikor a nyugati egyházak hoztak ébredést Kelet-Európában, ha most fordítva lesz, és mi őrizzük az evangéliumot (teszem hozzá, latin és afrikai testvéreinkkel együtt), akkor erre a missziós lehetőségre koncentráljuk, és ne ijedezzünk már egy darab “ismert lelkésztől”.

    Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét (2Tim 1,7).

  12. Szabados Ádám

    István70,

    én a nyugati egyházakról írtam, ahol nem egy ismert lelkész azonosul a Pride-dal és cipeli a szivárványos zászlót, hanem a mainline felekezetek többsége. Magyarországon erre a jelenségre a parányi jelzőt használtam. Maradjon is így, és részben azért is írok erről a témáról évek óta, mert nem vagyok pesszimista azzal kapcsolatban, hogy nálunk a helyzet menthető.

  13. Kovács Láaszló

    Kedves Ádám!

    Kíváncsi lennék a cikk egyes konkrétumaira.

    “Egy ismert lelkész üdvözletét és áldását küldte a Pride résztvevőinek.” Ki ő, mit mondott, mit gondolt ő részletesen erről az egész témáról? Ezt ki lehetne deríteni valahonnan? Próbáltam rákeresni, de nem találtam.
    “A homoszexualitást, transzneműséget és más szexuális céltévesztettségeket ünneplő Pride így lett keresztény esemény is.” Szerinted a cikkben megnevezett lelkész és politikus kiállása miatt lett ez keresztény esemény? A szervezők azért remélem ez ellen határozottan tiltakoznának.
    “Nem a politikusokról beszélek tehát most, hanem azokról az egyházakról, amelyek identitása lett az isteni törvények megszegése (vö. 2Thessz 2,3). Ennek a kereszténységnek semmi köze Krisztushoz.”

    Emiatt a mondat miatt gondoltam úgy, hogy hozzáírok. A te írásod tipikusan az “ellen” írás. Semmi másról nem szól, csak valami ellen, amivel nem értesz egyet.

    Kérlek, ne távolodj el ettől a témától olyan nagyon, mert nagyon kíváncsi lennék, szerinted hogyan kellene a keresztény egyházaknak ehhez a témához hozzáállni? Szerinted hogyan áll Isten ezekhez az emberekhez, és szerinted hogyan kellene a keresztényeknek is hozzájuk állni?
    A cikked elolvasása után és a kommentekből is az az érzésem támadt, hogy sikerült előbújnia a ’ítélkező lelkületnek’ (nem bántásnak szántam), amitől (szerintem teljesen jogosan) a nem hívők nagy ívben tesznek és még inkább eltávolodnak emiatt a keresztényektől és Istentől magától is.
    Feltételezem a Pride-on megjelentek többsége nem volt keresztény, így alapvetően nem is értem, hogy ebben a témában miért kellene megszólalnia a keresztényeknek? A felvonulóknak is úgy, mint mindenki másnak, az evangéliumra és a megváltásra van szüksége.
    Ráadásul nem is értem, hogy a keresztények egy része miért fixálódott rá a szexuális bűnökre, amikor kb. a képmutatás ugyanolyan ‘halálos’ bűn is lehet (Anániás és Szafira), és valljuk be, a képmutatás lehet jobban sújtja a keresztényeket, mint a felvonulók többségét. A BŰN maga az, amit Jézus mondott „hogy nem hisznek Bennem”, a többi ennek a megnyilvánulása, ami mindnyájunkban másképp ölt testet (és ebben a keresztények is benne vannak).
    Továbbá teljesen más témakörbe tartozónak érzem azt a gondolatmenetet, ha valaki keresztény lett, és mondjuk a homoszexuális vágyai megmaradtak. Szerinted ez a kereszténységen belül mekkora probléma? Az ilyen keresztény emberekhez hogyan állnál hozzá? Szerinted a kereszténységen belül mennyien küzdenek egyéb szexuális bűnökkel? (maszturbálás, pornó, megcsalás, kívánsággal tekintés…)
    Egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy a keresztényeknek le kellene szakadnia a Pride témaköréről, vagy sokkal mélyebben elemezni a helyzetet (szétválasztva a keresztény-nem keresztény témakört), vagy nem is beszélni róla.
    Istent eddig én úgy ismertem meg, hogy a szeretet és a kegyelem Istene. Szeretném, ha az életemen keresztül ez látszódna és nem az ítélet és az elutasítás. Ezért úgy gondolom, hogy a keresztények megújulása (aminek szükségességéről te is írtál) őszinte önvizsgálat és egyéni bűnbánat, esetleg bűnvallás útján lehetséges. Így megtisztulva a saját ’szennyünktől’ Isten Lelek tisztán kiáradhatna, amit a környezetünk is meglátna és vágyakozna rá.

  14. Szabados Ádám

    Kedves Kovács Láaszló,

    szándékosan nem írtam neveket, mert nem ez a lényeg (egyébként könnyen meg lehet találni a neten, most én is megpróbáltam), és nem akarom ebbe az irányba vinni a témát. Arról pedig sokat írtam ezen a blogon, hogy hogyan álljunk hozzá azokhoz, akiket ez a kérdés személyesen érint. Írd be a keresőbe mondjuk a homoszexuális szót, vagy kattints a homoszexuális vagy homoszexualitás szóra a címkék között. Ha csak egyet akarsz elolvasni, itt van például ez, amely pontokba foglalja az evangéliumi hozzáállást. A fenti cikkemet rengeteg másik alapozza meg és veszi körül.

  15. Tom

    Ha valami vagy valaki kereszténynek akar látszódni miközben nem az akkor nem lehet azt szó nélkül hagyni. A nyugati szivárványos kereszténység mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Ez nem választás akarom nem akarom kérdése hanem kötelesség. Pál apostol sem véletlenül foglalkozott annyit a tévtanitásokkal. A jó pásztor….. A megkülönböztetes képessége éppen úgy a Lélek tulajdonsága mint szeretet vagy a kegyelem….és az igazság. A Lélek az ami megítél s nem az ember. Erről pedig beszélni kell. Ha nem beszélnénk az lenne a bűn, a hallgatás nem lenne szeretet mert nem lenne benne igazság. A szeretet és az igazság egy. Hol van az isteni igazság szivárványos zászló alatt menetelőket megáldó keresztény lelkész számára?

  16. Kovács László

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a választ! A belinkelt cikket elolvastam, nekem nagyon szimpatikus az ott kifejtett hozzáállás.

    A ‘szivárványos egyházról’ (bármit is jelentsen) viszont nem igazán találtam semmit, hogy kik ők, milyen hitelveket vallanak és mit kezdenek ezzel az egész jelenséggel. Mivel a cikk róluk szólna, de nincs benne semmi konkrétum róluk, ezért még mindig nem tudok mit kezdeni a cikk mondanivalójával. Szerintem szerencsésebb lett volna csak róluk írni, kihagyva, vagy csak érintőlegesen említve a Pride eseményt, mivel még ha pár ember fel is szólalt a Pride-on a kereszténységet megemlítve, alapvetően NEM a kereszténységről szól az egész. Viszont az általad írt ‘istentelen teológia’ és ennek a teológiának a terjesztői érdekelnének.

  17. Steve

    Egyetértek Kovács Láaszlóval annyiban, hogy a keresztényeknek a meleg emberek felé (is) a kegyelmet és a megváltást kell hirdetni. Ebben szerintem nincs és nem is lehet vita. A “keresztények a Pride-on” kérdés viszont nem erről szól.

    A kegyelem abban áll, hogy van bűnök bocsánata és tisztulás azokból. Krisztus szereti a bűnöst embert (az ember volta miatt, a bűne ellenére), miközben gyűlöli a bűnt.

    A Pride lényege, hogy a résztvevők a bűnre büszkék. Az LMBTQ+ mozgalom elsődleges célja annak kilobbizása, hogy a bűn ezentúl igazság legyen (és aki ezt nem fogadja el, arra szájkosár kerüljön). Az egyház ezekkel szemben kell hogy álljon, hiszen bűn hiányában a bűnbocsánat és megtisztulás sem hirdethető, így a kegyelem sem. Ha nincs különbség a bűn és igazság között, Krisztus szeretetének a természete nem bemutatható – kereszthalála (amely szeretetének legfőbb megnyilvánulása) értelmetlennek és céltévesztettnek látszik – a szeretet helyett a bigottság végső megnyilvánulásaként tűnik fel.

    Az igazi egyház részéről a bűnös szeretete abban nyilvánul meg, hogy a bűnöst ki akarja menteni a bűnéből és így a halálból – mert a bűn halált nemz (még keresztények esetén is). Az egyház a bűnös ember halálát kívánja – nem fizikai értelemben, hanem úgy, hogy meghaljon a bűn számára és végre éljen Krisztus által, kiszabadítva a bűn rabszolgaságából.

    Semmi problémám nincs azzal, ha keresztények a szeretet nevében felvonulnak a Pride-on – amennyiben üzenetük egyértelmű, pl. “Krisztus szeret, meghalt érted és megtisztít a bűneidből – szabadulj meg a meleg életformától és találj menedéket Nála!” feliratú molinót hordoznak. Sajnos azonban a Pride-on felvonuló “keresztények” tipikusan nem ilyen molinókat hordoznak (nem is hiszem, hogy ezt megtűrnék a felvonulók), hanem ehelyett erősítik a felvonulás üzenetét (meleg büszkeség), tompítják mindenkinek a lelkiismeretét, a bűnt igazságnak állítják be és a rabszolgaságot szabadságnak. Ezzel viszont ártanak az embertársainknak, együtt örülnek a hamissággal. Rossz pozícióba lökik azokat a keresztényeket akik a Krisztust valóban hirdetnék (számukra csak a “bigott” pozíció marad meg, az ilyen áltestvérek miatt az a feladat jut nekik, hogy egyáltalán elkezdjenek rendet csinálni és a bűnt bűnnek nevezni – ez valóban nem hálás szerep ebben a kontextusban és igen maradinak tűnik az egyszerű de hamisan értelmezett “Isten szeret” szlogenhez képest, így szinte ellehetetleníti az üdvösség üzenetének hirdetését). Vagyis nem a szeretet jegyében cselekszenek, hanem fordítva.

    Ha az egyház nem áll határozottan szemben ezekkel a mozgalmakkal, akkor lábon lövi magát, irreleváns lesz. Nem a bűnös szeretetét hirdeti, hanem a bűnt tagadja és a semmit hirdeti (ill. ugyanazt, mint a világ). Mintha Jézus azt mondta volna a házasságtörő asszonynak, hogy “én sem kárhoztatlak: eredj el, nem csináltál semmi rosszat, légy büszke magadra“. Ettől a házasságtörő asszony garantáltan elveszett volna.

  18. Zoli

    “Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök! Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.” (Zs 11:5-7)

  19. Csabacz

    #Steve

    Szerintem a mostani pride-on való részvétel illetve az azon elhangzó “keresztény” felhangok alapja nem a bűn relativizálása, az azzal való kiegyezés stb. hanem a kormány politikai álláspontjára válasz – én így kívülről csak erre tudok gondolni… ha a kormány nem keresztényezik (és most nem minősítek, hanem a közbeszédről beszélek) a polgármester sem mutatja fel a saját “kereszténységét” – nem nagyon ismerem a pride-ok történetét, de szerintem nem is nagyon szokták régebben – illetve a lelkész is, akinek tudom a nevét, de én sem mondom meg – google a barátod 🙂 – egyfajta politikai attitűdből üzente amit üzent – tudva, hogy a kormány se vele, se az egyházával nem szimpatizál – ő is inkább kiáll azok mellet akik szerinte kiközösítettek, de ezzel nem vállal a bűneikkel közösséget – mint ahogy mi is kiállhatnánk egy elnyomott kínai muszlim közösség mellett, üdvözölhetnénk őket és áldást kívánhatnánk rájuk – és ezzel nem a muszlim hitet emelnén a miénkkel egy kategóriába…

  20. Kovács László

    Kedves Steve!

    Alapvetően egyetértek az általad leírtakkal és én is hasonlóan gondolkodom a kérdésről.

    Amin viszont megakadtam:
    “A Pride lényege, hogy a résztvevők a bűnre büszkék.”
    Ezt nem biztos, hogy ki merném így jelenteni. Ha lennének olyan szociológusok, antropológusok, teológusok vagy bárki, akik aznap egész nap csak interjúznának, és megkérdeznék a felvonulókat és a szervezőket, hogy miért vannak ott, szerintem elég vegyes képet kapnánk arra a kérdésre, hogy mi a Pride lényege. Ha jól látom, akkor a mostani Budapest Pride a 26. volt, és a gyökere 1993-ig nyúlik vissza, amikor az LMBTQ mozgalom szerintem még nem volt, vagy nagyon számottevően lehetett csak jelen Magyarországon. Így nekem a Pride alapvetően az elfogadásról szól, mert mint köztudott, Magyarország nagyon intoleráns ebben a témában (is), és a keresztény egyházak sem igazán beszélnek erről, vagy ha igen, akkor inkább többségében csak a gyűlölködés jön ki az emberekből. Őszintén és nagyon mélyen sajnálom, hogy azok az emberek, akiknek nem úgy alakult az életük, hogy a szexualitásuk nem olyan szinten ‘tökéletes’, mint egyes keresztényeknek/nem keresztényeknek, azok ennyi gyűlöletet és mocskot kapnak, és mindig is bocsánatot fogok kérni tőlük emiatt! Sajnálom!
    Abban viszont igazad van, hogy a jelenlegi felvonulásnak már sokkal mélyebb jelentésrétegei vannak, és valóban rátelepedett az LMBTQ mozgalom, azonban ezt megfelelő módszerekkel fel kellene göngyölíteni, és a témát mélyebben megfogva írni róla. A jelen cikkel nekem az a bajom, hogy egyáltalán nem konkrét, és úgy lett a Pride jelenséget is belevonva, hogy nem is arról szól a cikk. Amiről pedig szólna, arról nem lehet megtudni semmit.

  21. Szabados Ádám

    Kedves László,

    ha csak erre a listára rápillantasz, szembejön a jelenség, amiről a cikkem szól.

  22. Kovács László

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a linket, jó lesz kiindulásnak! Erről az irányzatról nem tudtam, utána fogok járni. Kíváncsi vagyok, hogy ők hogyan értelmezik a Biblia ehhez a témához vonatkozó részeit.

  23. István70

    Kedves László!

    Azért nem tudok veled egyetérteni, mert olyan nincs, hogy a missziót egy adott csoportnak közvetítjük. A csoport egyénekből áll, az örömhír nem melegeknek, leprásoknak, cigányoknak, gazdagoknak, alkoholistáknak stb. szól, hanem az egyes embereknek, akik egyébként részei valamilyen csoportnak.

    Az hogy a meleg szubkultúrára “rátelepedett az LMBTQ mozgalom” nagyon helyes megállapítás. Alapvetően az a probléma vele, hogy társadalmi jelenségként provokál, ügyeket és konfliktusokat gerjeszt. Ez teljesen független az egyes meleg emberektől, ugyanolyan probléma, ahogy a magukat kereszténynek tituláló politikusok a céljaikra akarják felhasználni az egyházakat, és rajtuk keresztül az egyháztagokat. Ez nem teológiai kérdés, ez szociológiai kérdés. Az LMBTQ mozgalom a legnagyobb károkat a tagjainak okozza, mert kifejezetten megköveteli a többségi társadalomtól, hogy az üzeneteiket MINDEN meleg és stb. ember álláspontjaként kezeljük. Ha a csoporttal azonosulok vagy kénytelen vagyok azonosulni, akkor végső soron elvész az emberi méltóságom, elvész az istenképűségem.

    Vannak azért még nagyon durva szubkultúrák a magyar társadalomban is, amelyekkel együtt tudunk élni, elég olyan nagyon eltérő csoportokra gondolni, mint a futballhuligánok, vagy a Jehova Tanúi. Úgy gondolom, hogy kisebb súrlódásokkal megtanultunk velük együtt élni, de fontosabb, hogy ők is megtanulták ezt. Az LMBTQ mozgalom még a tanulási fázisban van, bár szerintem most már a határaikat feszegetik, és belátható időn belül elindul egy konszolidációs szakasz, de ez egy másik téma.

    Elvárom, a többség tagjaként igenis elvárom, hogy minden szubkultúra ismerje fel a saját határait, ahogy adott szubkultúra tagjaként én is tudom a határaimat. Ha ez így meg van, akkor lehet valamilyen megállapodásokat kötni a többséggel. Ahogy a jehovák sem csengetnek már be a lakásokba a passzív agresszív stílusukkal (vagy legalábbis jóval kevesebbszer), de nyugodtan elálldogálhatnak a könyves standjuk mellett akár temploknál, akár megállókban, és a józan többség békén hagyja őket, akit érdekel, meg majd szóba áll velük.

    Na de templomokra szivárványos zászlót?! Óvodákban szexuális tartalmakról bábozni?! Kialakulatlan személyiségű kamaszokat nemváltásra biztatni?! És ha ezzel nem értek egyet, akkor kirekesztő vagyok, ha meg pszichiáter vagyok, akkor ráadásul szakmaiatlan is vagyok?

    Pedig velem lehetne egyezkedni, én például simán el tudom fogadni, hogy melegek kössenek polgári (!) házasságot, pedig a keresztény többség ezért szeretettel tájékoztat arról, hogy el fogok kárhozni 🙂

    Na de amíg az LMBTQ-nak a világ nem elég, addig nincs miről tárgylni, és meghátrálni sem kell.

  24. Fernando

    Kedves Csabacz,
    A pride-on megjelenő “keresztény” jelenlét nem csak magyarországra jellemző. Itt van pl egy Brandan Robertson nevű politikai aktivista aki elvégezvén egy szemináriumot tiszteletesnek hivatja magát. Népszerű érvelése, hogy Jézus sehol sem beszél a homoszexualitásról. Nyilván ez egy hazugság és dr. Michael Brown egy beszélgetésben helyre is teszi az őt jellemző brilliáns érveléssel:
    https://www.instagram.com/tv/CR5S2k7Kdsl
    (Remélem jó a link)

  25. Csabacz

    #Fernando

    Félreértettél…
    Isten kijelentése világos és tiszta, a bűn ünneplésében nincs helye a keresztényeknek, hozzászólásom sem erről szólt.

  26. Steve

    Szia Csabacz,

    attól tartok, hogy Iványi nem csak politikai okok miatt küldött áldást a meleg közösségre. Ő és pártfogoltja valószínűleg mást ért kegyelem alatt, mint a legtöbb keresztény (legalábbis a Hit Gyülekezetét meglepő módon azzal vádolták, hogy nem a kegyelemből és hit által történő megigazulást hirdeti – vélhetően az zavarja őket, hogy az üzenet részét képezi az is, hogy a kegyelmet nem helyes bujálkodásra fordítani és hogy törekedni kell arra, hogy megteremjük a megtéréshez méltó gyümölcsöket – miközben ha ez nem sikerül gyengeség miatt, természetesen van Főpapunk a mennyben). Nekem úgy tűnik (elég elolvasni az írásaikat), hogy nem azon az oldalon állnak, ahol egy kereszténynek állnia kellene – függetlenül az alkalmazott keresztény terminológiáktól, külsőségektől vagy múltbeli érdemektől (persze ők is jogot formálnak a keresztény jelző használatára, ahogy szinte mindenki jogot formálhat rá, ők pedig mindezt pontosan fordítva látják – akárhogy is, nem ugyanazon az úton járunk és így vagy ők, vagy mi súlyos céltévesztettség állapotában vagyunk).

    Értelmes emberről van szó, egészen biztosan látja, hogy az áldó szavai egy ilyen közegben milyen jelentést nyernek (lám, az “igazi” keresztények csak szeretnek és elfogadnak, pont) . Ha ez az üzenet zavarná vagy a hitével ellentétes lenne, máshogy fogalmazott volna (ha viszont azt mondjuk, hogy mégsem ilyesmiben hisz, akkor pedig komoly baj és ugyanolyan káros, hogy a politikát a hite elé helyezve sokakat megzavar egy ilyen fontos kérdésben – köztük a Pride-on menetelő, igaz szó által potenciálisan megmenthető embertársait, akiket így szeretetet megtaposva a kárhozat felé taszít – csak azért, hogy egy fricskát adhasson hatalomnak).

    A kereszténység ismert (és helyesen hirdetett) szlogenje a “come as you are…” – ez azonban csak a másik ismert szlogennel együtt lehet érvényes “…and you’ll never be the same”. Ha ez utóbbit kihagyjuk, akkor az egyházat felduzzasztjuk bűnben élő, de a lelkiismeretük (és Isten) szava alól hazug teológiák által felszabadított bűnösökkel – akik egyfajta álmegigazultság állapotában, a “hippi jézus” kacsintó bátorítása mellett menetelnek a pokol felé. Ez pedig így rosszabb és reménytelenebb, mint a kiinduló állapot.

    Steve

    ps. mellékes kérdés, de az, hogy Iványi és Bartus politikai üldözöttként tűnteti fel magukát, picit érthetetlen számomra – ha valaki éjjel-nappal a legmocskosabb stílusban politizálva ócsárolja a regnáló kormányt, a kormányfőt és valamennyi kormánytagot, nem értem, miért csodálkozik, ha nem részesül túl nagy támogatásban a kormány részéről (azaz a fagyi visszanyal). Lehet ezt üldözésnek hívni, de ez kb. olyan, mintha a mindenkori ellenzék amiatt panaszkodna, hogy a kormánypárt nem elég támogató irányukban.

  27. Csabacz

    Szia Steve!

    Ég és föld politikai, gyülekezetpolitikai kérdésekben és bibliai igazságok kérdéseiben a hozzáállásaod…
    Ez utóbbiakat nagy élvezettel olvasom illetve szoktam visszaolvasni.

    Nem megyek bele tételesen, de szerintem nem értetted mit írtam.

  28. Steve

    @Csabacz – lehet, hogy nem jól értettelek, elnézést.

    Úgy értettem, azt akarod jelezni, hogy Iványi csak politikai okokból kívánt áldást a Pride-on résztvevőkre (azon az alapon, hogy egy olyan csoportról van szó, amely úgy érzi, hogy a mostani kurzus nem képviseli kellőképpen az érdekeit és így sorsközösséget érez velük, mert úgy véli, az ő közössége is ilyen). Én erre próbáltam reagálni, mivel ebben nem vagyok biztos, szerintem inkább értékrend-alapú megnyilvánulásról lehet szó (legalábbis ha a szavait elfogadjuk). De ha nem is ez lenne a helyzet (ha nem ez, akkor nem akarom rásütni), akkor is igen szerencsétlen egy ilyen kérdésben így megnyilvánulni. Nekem nincs problémám a keresztények aktív politikai szerepvállalásával (sőt, nem csak, hogy nincs problémám, szerintem ez ösztönzendő), amennyiben olyan elvek és célok mentén történik, amelyek a keresztények érdekeinek képviselete szempontjából fontos és összhangban van a társadalmi küldetésünkkel (a családpolitikai kérdések ilyenek). Viszont ha Iványi nem meggyőződésből, vagy nem “úgy” áldja meg a Pride-on résztvevőket (ez utóbbi esetben igen félreérthető és hatásvadász trükközésről van szó – mert természetesen a keresztények arra lettek elhívva, hogy áldást közvetítsenek, de világosnak kell lennie, hogy ez mire vonatkozik), hanem politikai okokból, akkor szerintem ezt az elvet megsértette, a politikának rendelte alá a biblia erkölcsi igazságát és nem fordítva. Ismert lelkészek ilyen megnyilvánulásai széles nyilvánosságot kapnak és zavaros üzenetet küldenek az egész ország számára (most akkor mit is képvisel a kereszténység ebben a kérdésben?) és gyengíti azok kezét, akik próbálnak több-kevesebb sikerrel az árral szemben úszni a mostani helyzetben. Ez minden érintettnek rossz, köztük kiemelten azokra van negatív hatással, akik akármilyen okokból saját nemükhöz vonzódnak, de mégis a régi természetük romlott vágyaikkal szemben a Bibliához igyekeznek ragaszkodni (kiemelt nehézség, ha valakinek ilyen harcai vannak pont egy olyan korban, amikor a globális propaganda azt helyezte a célkeresztjébe hogy ezen a területen a lelkiismeret szavát szétzúzza).

    Tágabb értelemben azzal egyetértek, hogy nagyon sokan, akik most a Pride-on felvonultak, nem azért vonultak fel, mert maguk melegek lennének, vagy mert ez az ügy igazán fontos lett volna számukra (de ettől még az értékrendjükbe belefér és azonosulnak azzal az oldallal, amely úgy döntött, a szivárványos zászló alatt egyesíti erejét) – ez sokaknál inkább egy politikai megnyilvánulás a kormánnyal szemben, ami mögött ezerféle egyéb indok áll. Ettől függetlenül sokatmondó, hogy ez a téma ütközőpont lett és megtestesíti azt a mind bel-, mind pedig külpolitikai konfliktust, amely (szerintem) nagyobb részt világnézeti természetű és csak kisebb részben szól olyan pragmatikus dolgokról, mint a korrupció, EU pénzek elcsatornázása és a látványos gazdasági klientúra-építés (ahol a kritikák jogosak – ezek rendkívül károsak és erősen gyengítik a magyar konzervatívok erkölcsi pozícióit).

    Steve

  29. Csabacz

    Szia Steve!

    Én nem üdvözöltem volna senkit a pride-on, és azt gondolom ez hiba is volt Iványi Gábor részéről, de ismerve életét, hitét, amiket írsz és valószínüsítesz, azok szerintem nem állják meg a helyüket…
    Amiket írtál, azok 2/3 részével nem értek egyet, pár órás kellemes beszélgetés keretében szerintem szépen tudnánk árnyalni és tisztázni álláspontunkat, gondolatainkat és talán még a végén egyet is értenénk – de erre itt se idő se hely 🙂

    Szerintem, alapvetően megbeszéltük a dolgot, részemről nem folytatnám, de ha felvetnél bármit, természetesen reagálnék…

    Köszönöm!

  30. Steve

    Szia @Csabacz – nekem sincs több hozzáfűzni valóm, a lényegi kérdésekben örülök, hogy egyetértünk, a valószínűsítéseim pedig nem tények, csak valószínűsítések.

  31. Panka

    Kedves Ádám (illetve Mindenki, Bárki, aki olvassa)!
    Csupán egy kérdésem lenne, kérlek segíts, segítsetek. Nem találom azt a posztot, ami egy homoszexuális hajlammal élő anglikán lelkészről szól, akinek NEM a szexualitása az identitása és aki – társaival együtt bizonyságot tesz arról, hogy az ő identitásuk Krisztusban van, nem a szexualitásukban. És NEM élik meg a hajlamukat, mert szerintük a szex a házasságban, férfi és nő között lehetséges a Biblia szerint. A másik megoldás a cölibátus.
    Annak idején végigolvastam, sőt, ennek a társaságnak a honlapját is végignéztem, a bizonyságtételekel együtt. Sajnos a lelkész nevét elfelejtettem és most nem találom, sem őt, sem a honlapjukat…
    Bocsánat a poszthoz szorosan nem kapcsolódó kérdésért, de remélem, tudsz, tudtok segíteni.
    Előre is köszönöm!

  32. Miklós

    Nem vagyok benne biztos, hogy a homoszexuális magatartás, ha életreszóló és monogám életközösségben valósul meg, akkor feltétlenül bűn- akár keresztény nézőpontból is. (De lehet, hogy az.Szent Pál tudom, hogy elítéli ,de Szent Pál korában nem voltak olyan melegek, akik életreszóló életközösségben akartak volna élni a párjukkal. )
    Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a kereszténységtől független, egyetemes, polgári erkölcs szempontjából a melegség nem bűn.
    A jelenlegi melegellenes kampányok azért nagyon ellenszenvesek nekem, mert a hagyományos családmodellnek sokkal többet árt a hetero promiszkuitás, szabadosság és pornó – de azzal kapcsolatban nem kampányol senki. Azért nem kampányolnak ellene, mert azzal nem lehetne tömegbázist szerezni. Mert az emberek maguk is “érdekeltek” ezekkel szemben (mindenki nézett már pornót, a legtöbben megcsalták már a párjukat), s ezért megértőek ezekkel szemben – míg viszont a homoszexualitástól zsigerből undorodnak. Ezért a homoszexualitással lehet a család- és konvenciópárti többség indulatait megnyerni.
    A homoszexuálisoknak meg kell(ene) érteniük, hogy a közösség hagyományait, életérzését az ő életfelfogásuk sérti, provokálja, taszítja. Ezért nem kellene magukat “mutogatni”, ugyanúgy kellene viselkedniük, mint minden más olyan kisebbség tagjainak, akiknek az identitása a társadalom hagyományától idegen.

  33. István

    Kedves Miklós!

    Hasonló szempontokról, érvekről már korábban többször esett itt szó.
    A Biblia alapján a homoszexuális életvitel egyértelműen bűn, mind az Ószövetség, mind az Újszövetség annak tekinti. Egyetlen egyszer nem fordul elő pozitív kontextusban.

    Maga Jézus mondja:
    „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és t anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté 19)

    Jézus a férfi és nő mivoltát, identitását magához a teremtés rendjéhez és a Teremtőhöz köti, mint univerzális és természeti rend (ami jóval megelőzi a zsidóságot és a mózesi törvényt is).
    Ez az eggyé válás Jézus szerint pedig férfi és nő között tud megvalósulni.
    Jézus az Ószövetség, a törvény és próféciák alátámasztója és beteljesítője (itt is Mózes első konyvéből idéz). Tehát örökkévaló önmagával, Isten beszédével, isteni mivoltával kellett volna meghasonulnia, amennyiben nem tekinti bűnnek a homoszexuális aktust.

    A Bilblia örök érvényű.
    Pontosan ez a lényege, hogy nem csupán az adott kornak szól, hanem egyetemes.

    A homoszexualitás egyáltalán nem volt ismeretlen Pál előtt, már jóval korábban létezett, és a levelei alapján azokon a területeken, városokban, ahol szolgált, több helyen éltek így.
    Hogy voltak-e köztük monogámok, nem tudhatjuk pontosan (nem kizárt, hogy lehettek). Bár azt hiszem itt a Divinity-n is idéztek olyan kutatásokat, amelyek alapján a homoszexuális életvitelre sokkal inkább jellemző a partnerek válogatása, változtatása a jelen korban (is).

    A monogámiától teljesen függetlenül a Biblia állásfoglalása egyértelmű.

    Isten mindenható, egyedül Ő ismeri a jövőt. Látta a homoszexualitást a korábbi korokban, a jelenlegiben és a jövőben is.
    Látta ennek a kornak a problémáit, kérdéseit is. Ha akart volna különbséget tenni a monogám homoszeuális kapcsolat tekintetében (például a mai kor miatt), könnyen megtehette volna a Biblia szövegeiben, de nem tette.
    Ezt emberek teszik, próbálják belemagyarázni, de ezt a szöveg nem engedi.

    Szerintem az egyik bűn elleni fellépést nem kell okvetlenül összekeverni más bűnök elleni fellépéssel. Hogy miért hangsúlyosabb ma ez a kérdés, erről is volt szó itt korábban.

    A valódi egyház pedig minden bűn esetében a megtérést hirdeti, legyen szó házasságtörésről, pornográfiáról vagy homoszexuális tevékenységről.
    És erre lehetőség is van, nemrég hallottam több fiatalról, akik homoszexuális háttérből szabadultak meg mostanabán (és olyanokról is tudok, akik hetero promiszkuitásból, pornográfiából jöttek ki)
    Nekem minden szempontból egyértelműnek látszik Isten akarata, meg kell és meg is lehet változni (minden bűnös embernek), mivel Isten képes ma is új életet, új identitást adni.

    Az, hogy egy nem zsidó-keresztény alapon álló polgári erkölcs mit tekint bűnnek, egyáltalán milyen alapon áll egy ateista/materialista vagy hindu, mohamedán stb.. polgári erkölcs, külön kategóriának érzem.

    Amennyiben itt elsősorban az ateista/materialista erkölcsre gondolsz, az szerintem jóval problematikusabb, hiszen nincs abszolút kategóriája vagy abszolút alapja. Vagyis az éppen aktuális korok, emberek, vélekedések dönhetnek arról, mit tekintenek egyénileg és közösségileg jónak vagy rossznak. és egyáltalán nincs garancia a maradandóságra és a konszenzusra sem (miért kellene minden ateistának ugyanazt tekinteni jónak és rossznak, milyen alapon?)

    Amennyiben ki is alakul egy más hiten álló erkölcsi konszenzus
    (mivel az ateista, materialista világnézet elfogadása, e szerinti életmód is hiten alapul, hiszen nem bizonyítható tudományosan),
    akkor sem biztos, hogy az keresztény szempontból elfogadható lenne.
    (Lásd az abortusz kérdését, sok helyen az a konszenzus, hogy általában megengedett, sőt (emberi) női jog/alapjog az abortusz)

  34. Fernando

    @Gabe
    Pàl apostol ezt írta a Korinthusiaknak:
    ” Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők,
    Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.
    Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.”

    Tehát valóban létező dolog hogy Isten konverziós terápiája visszaállítja a keresztény személy szexuális orientációját.
    Szemben azzal amit a Netflix sorozat állít.

  35. István70

    Gabe

    Összefoglalom a film és a cikk tartalmát: Nem tehetsz fel sem másnak, de főleg nem magadnak a homoszexuális orientációt megkérdőjelező kérdéseket, főleg nem keresztény kérdéseket. Arról sem tehetsz fel kérdést, hogy a kérdést miért nem teheted fel. A kérdést feltenni bűn, a tilalmat betartani viszont maga a szabadság.

  36. Gabe

    Köszi mindenkinek a válaszokat. Hát szomorú, az elején megörültem, hogy lám végre egy doku film arról, hogy homoszexuálisok hogy tértek át Isten segedelmével a normalitáshoz, de aztán sajnos szembesültem vele, amit irtatok. Netflix, mit is várhat mást az ember tőlük (is) ugye 🙁

  37. dzsaszper

    Kedves Gabe,

    A témában sajnos a dokumentum- és propaganda film határa erősen elmosódottnak tűnik mára. Elolvasom, hogy hol jött le a hír, és már ebből tudom, melyik irányba elfögult a tálalás. Most sem volt máshogy…

    Ehhez még hozzátenném, hogy ha valóban volt ilyen konverziós terápia csoport, akik a félelemre építettek és most ezt így bevallják, az így elsőre profi dezinformációs stratégiának tűnik a többiek hiteltelenítése érdekében.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK