Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (33) – Te gyere velünk!

2021 aug. 2. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 6 hozzászólás

Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.” (2Móz 33,14-16)

Isten azt parancsolja Mózesnek, hogy vigye tovább a népet a megígért földre, ő pedig egy angyalt fog előttük küldeni, hogy elfoglalhassák Kánaánt. Ő nem megy velük, mert a nép keménynyakú, ezért félő, hogy további hitetlenségük miatt nem maradnának életben. Az angyal a megoldás.

Mózes azonban nyugtalan. Egy sátrat ver fel a táboron kívül, ahol közbenjár a népért. A sátor helye szimbolikus: az ÚR nincs Izráel népe között. A táboron kívülre került a találkozás helye, és ott is kérdéses a meghallgattatás. Mózessel viszont színről színre beszélt az ÚR, ahogy egyik ember beszél a másikkal.

Mózest nyugtalanítja, hogy egy angyal megy előttük, mert őt nem ismeri. Az URat ismeri, benne bízik. Isten váratlanul ezt mondja Mózesnek: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” Mózes erre várt. Persze, hogy megnyugtatja! Sőt: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” Hiszen: „Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.”

Tudunk így gondolni Istenre? Ha saját céljainkhoz akarjuk használni eszközként, akkor az angyal is elég. Ha azért fontos nekünk, hogy megáldjon és bevigyen a tejjel és mézzel folyó földre, akkor küldhet angyalt is, az is rendben van. De ha megértettük, hogy minden a vele való kapcsolatról szól, és az tesz bennünket egyedül az ő népévé, ha velünk van, akkor nem lesz elég az angyal. Akkor azt szeretnénk, ha köztünk lenne, a táborban! Nem egy sátorban a táboron kívül, hanem bent, velünk egy helyen. A szívünk és az életünk közepén.

Urunk, nekünk sem elég egy angyal. Te gyere velünk!

 

6 hozzászólás

  1. Gergely Erzsébet

    Ádám írja:

    “……. angyal is elég. Ha azért fontos nekünk, hogy megáldjon és bevigyen a tejjel és mézzel folyó földre, akkor küldhet angyalt is, az is rendben van. ……..”

    Az Ige kijelentése alapján az újszövetségi korban az angyalok küldetése, szolgálata épp ennyi:

    “Avagy nem szolgáló szellemek-é mindazok (az angyalok), elküldve szolgálatra azokért, akik az üdvösség örökösei lesznek?” (Zsidó 1:14)

  2. dzsaszper

    Kedves Erzsébet,

    Nekünk van szükségünk arra, hogy az Ő orcája velünk jöjjön.
    Az angyal szolgálatával semmi gond. Azzal van gond — velünk –, ha megelégszünk az angyallal és szolgálatával, az Istennel járással kontrasztban.

  3. Gergely Erzsébet

    Köszönöm dzsaszper a szükségesre irányító gondolataid.

  4. Gergely Erzsébet

    A föntebbit kiegészítem még az alábbival:

    “Köszönöm ……….gondolataid”, amikkel maximálisan egyetértek.

  5. István70

    Szerintem több, mint véletlen vagy érdekes párhuzam, hogy Jézus feltámadása után is vannak angyalok a “helyszínen”, de ennek nincs semmilyen üdvtörténeti jelentősége, lényegében csak információkat adnak át Jézus személyéről, hollétéről.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK