A „mi-ők” különbségtételről

2022 jún. 9. | Divinity, Közösség, Spiritualitás, Társadalom | 6 hozzászólás

Az emberek közötti konfliktusokért sokan a „mi-ők” megkülönböztetést teszik felelőssé. Az érvelésük logikája egyszerű. Aki „mi” és „ők” kettősségében gondolkodik a világról, az szétválaszt, aki szétválaszt, az pedig össze is ugraszt. Sokkal jobb lenne ezért a világ, ha nem gondolkodnánk „mi-ők” kettősségekben. Ha van a „mi” és vannak az „ők”, akkor a „mi” és az „ők” előbb-utóbb óhatatlanul egymás ellen kezdenek harcolni. Ez történik a klikkek, a pártok, a nemzetségek, a törzsek, a népek és a nemzetek esetében. Ezt látjuk a fehérek és a feketék, a nők és a férfiak, a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok, a nyugatiak és a keletiek, a fővárosiak és a vidékiek, a városiak és a falusiak, az oroszok és az ukránok között. Ez történik minden alkalommal, amikor „mi és ők”-re osztjuk az embereket.

Elismerem, van ebben némi igazság. A tuszik és a hutuk közötti különbségek felnagyítása egyenesen népirtáshoz vezetett, de említhetnénk a törökök és örmények, vagy a szerbek és a bosnyákok közti feszültségeket is. Vagy akár a zsidók megsemmisítését. A népek közti háborúk lajstroma is hosszú. Amiről a fenti gondolatmenet terjesztői nem vesznek tudomást, az viszont az, hogy a konfliktusok gyökere lehet éppen a különbségek mesterséges eltörlése is, amikor az eltérő önazonosságokat valamiféle virtuális öntőedényben próbálják egybeolvasztani. A délszláv népeket egyesítő jugoszláv eszmét a többiek a szerbek bekebelezési kísérleteként élték meg, és a kísérlet háborúba torkollott. Amikor a Szovjetunióban az ukrán és orosz szovjet köztársaságok forrtak szövetségbe, ukránok milliói haltak éhen, és ez olthatatlan vágyat teremtett bennük az orosz néptől való távolságra. Az Európai Unió olvasztótégelye is mind több feszültséget okoz a kisebb nemzetekben.

Butaság lenne erre azt válaszolni, hogy a feszültséget ilyenkor még mindig a „mi-ők” kettőssége okozza, különösképp a nacionalizmus, a tribalizmus, a familizmus. Ezt a véleményt általában a nagyobb csoport képviseli, nem a kisebb. A különbség eltörlése szinte mindig az erősebbnek kedvez: a birodalomnak, a világnyelvnek, a hódítónak, az erősebb identitásnak. De ez más okból sem járható út. A „mi-ők” különbségtétele elengedhetetlen, ősi része a valóságnak. Különbségtétel nélkül egyszerűen nincsenek emberi közösségek. A „mi” azt jelenti: én és a közösség, amelyhez tartozom. Az „ők” azt jelenti: a másik közösség. Ez szükségszerű, hacsak nem úgy képzeljük el az eszményi emberiséget, mint egy gigantikus falansztert, amelyben még szervezési szempontból sincsenek kisebb egységek (ami nagyjából olyan képtelenség, mint azt állítani, hogy minden faág ugyanahhoz a fához tartozik, vagy hogy minden embernek ugyanaz az anyja). Amióta az ember van, családhoz tartozik, a családok pedig nagyobb egységekbe – nemzetségekbe, törzsekbe, népekbe, nemzetekbe – szerveződnek. Ez akkor is igaz, ha az emberiség egy őstől származik, és ebben az értelemben mégis egy fáról és egy anyáról van szó.

Az emberi lélek vétkessége miatt a „mi-ők”kettősségbe természetesen bele van kódolva a viszály lehetősége. De benne van az együttműködés is, különben nem lennének utak, épületek, kereskedelem, állam, tudomány, technológia. Nem lenne kultúra, társadalom, civilizáció. Minden bizonnyal túlélés sem. Az embercsoportok közötti és azokon belüli együttműködés pont ugyanúgy létezik, mint az embercsoportok közötti és azokon belüli konfliktusok, és a „mi-ők” megkülönböztetés teszi lehetővé mindkettőt. Sőt, a valóságban a „mi-ők” megkülönböztetés együtt jár egyfajta kiválasztással is. Az örökbefogadott kislány ahhoz a családhoz tartozik, amelyik befogadta. A focista, akit meghívtak a nemzeti válogatottba, egy belső kör tagja lesz, amely a hazájáért küzd. Egy zenekar tagjai nem tudnak együttműködni, ha a próba és az előadás napján nincs „mi” azonosságuk. Ha aznap a közönséggel valamiféle misztikus egység jön létre, ami időnként megtörténik, abban is csak a zenekar és a közönség vesz részt.

Ezt a megkülönböztetést látjuk újra és újra a Bibliában is. Az ószövetségi áldozati rendszerben kiemelt szerepük volt a lévitáknak, köztük különösen Áron családjának. Róluk a többi törzs gondoskodott, akik a maguk földjén gazdálkodtak – Dántól Júda déli határáig. Az Isten dicséretében részt vettek az énekesek, és részt vettek a fuvolások, citerások, és az énekesek tudták, hogy az énekesekhez tartoznak, a fuvolások és citerások pedig azt, hogy ők fuvolások vagy citerások. Amikor Jézus elhívta az apostolokat, hogy vele legyenek, elválasztotta őket azoktól, akikkel lazább kapcsolatot ápolt, vagy épp semmilyent. A szárdiszi gyülekezet tagjai a szárdiszi gyülekezethez tartoztak, az efezusi gyülekezet tagjai pedig az efezusihoz, és a megdicsőült Jézus is így szólítja meg őket, kiemelve a különbséget. Ez nem szüntette meg azt a tényt, hogy ők voltak együtt a hét gyülekezet, az Isten menórája, de utóbbi sem szüntette meg a tényt, hogy mindegyik gyülekezet számára létezett a „mi-ők” kettősség is.

Oda akarok kilyukadni, hogy a „mi-ők” megkülönböztetés szerves és fontos része a valóságnak. A probléma a bűnnel van, nem a közösségek létével. Éppen ezért nem ad valódi megoldást a konfliktusokra az individualizmus sem. Az én ugyanis magában hordozza ugyanazt a problémát, amit a közösségek, csak még a közösségből is ki van szakítva, ezért jobban éhezik saját önazonossága megteremtésére, többnyire a rajta kívül álló „másik” rovására. A konfliktusok lehetőségét az individualizmus ugyanúgy nem szünteti meg, mint a különbségek feloldása valami nagy nemzetközi kumbayában. Még a keresztény egyház sem a különbségek eltörlése árán valósítja meg az egyetemes egységet. Krisztusban a „mi” és az „ők” lesznek egy testté: az egyetemes egyház is közösségek közössége.

 

6 hozzászólás

  1. Szilágyi József

    “Ez a királyi törvény az Írásokban található:
    Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!”
    (Jakab 2:8a, egysz.ford.)

  2. Erzsébet Gergely

    “……….. Krisztusban a „mi” és az „ők” lesznek egy testté: az egyetemes egyház is közösségek közössége.”

    Szemléletesen beszélt erről Jézus főpapi imájában, ahol a “mi”, az Atya – Fiút kapcsolatra, az “ők” pedig megváltott népére vonatkozik:

    “Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.” (János 17:21-23)

    Lélegzetelállítóan gyönyörű!

  3. Batvan

    A bűneset oka és Isten ítéletének a következménye a “mi”-“ők” különbségtétel: És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést/viszályt/gyűlölködést szerzek/vetek/helyezetk közötted/közéd és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos/megsebez/összezúzza, te pedig annak sarkát mardosod/megsebzed/megsérted.” Tehát a magok között a Szellemi mag jelenti az igazi különbséget, Isten “spermáját” vagy az Ördög “spermáját” hordozza-e az ember magában. A végidő kereszténységét is ez választja ketté, “mi”-re és “ők”-re.

  4. Miklós

    Szerintem ez egy jó gondolat és egy jó irány, öröm egy ilyen bejegyzést olvasni. A konfliktusok forrása az, hogy a különbségek nincsenek megfelelően meghatározva és rögzítve. Az ősi Izrael Isten által meghatározott társadalmi rendjében egy család identitásának része volt az a föld, amit birtokoltak, és ez rögzítve volt. Aztán ezt a zsidók szépen “elfelejtették”, hogy az erősek föld mellé földet szerezhessenek, és ház mellé házat vehessenek. A nemzetek esetében is a különbségek egyik eleme, hogy mi az a terület, amit birtokoltak és viszalyok ennek meghatározása és rögzítése körül vannak. Egy nemzet sem szabad, amely nem birtokolja a saját földjét.

  5. Batvan

    Az Özönvíz után a Föld területe fel lett osztva Peleg idejében (özönvíz után kb. 100-300 között) Noé gyermekei és leszármazottjai között, ekkor még Noé is élt, és nincs kizárva, hogy a Bábeli nyelvzavar is közrejátszott a területek felosztásában. A nemzetek-nyelvek kialakulása és a határok-határvonalak meghúzása Isten akarata volt, mert az egy nyelvű, maguknak nevet, hatalmat, uralmat akaró emberi “gonosz-romlott” természet már a Bábel építésével is Isten elleni lázadást követett el, mint teremtmény, felemelve magát az égbe az építményével, az Istenhez közel, ahogy a Sátán is megpróbálta megtenni. A kor mai emberisége is pont azért kerül ítélet és büntetés alá, mert az égbe/uránoszba (műholdak, Artemis és Mars program) akarja emelni a székét, amely Isten felségterülete, azaz már egyfajta lázadásban és ellenségeskedésben van. Amit ma látunk a keleti frontvonalon az már rég elkezdődött az egekben, a szárazföldön lévő háború annak a leképződménye és el fog még tartani egy darabig. Isten ítélete pedig már rég úton van, erről már ők is tudnak, próbálják is megállítani, de addig mindegyik megpróbálja geológiailag és geopolitikailag is megerősíteni magát. Sajnos erről kevesen vesznek tudomást és noha várható egy látszólagos béke, de nem lesz békesség, míg Isten királyi uralma el nem érkezik a Földre.

  6. Zoli

    A „filantrópok” (pl.: Bill Gates, Klaus Schwab, Soros György, II. Erzsébet királynő etc), akik a Föld megmentéséért, az emberiség fennmaradásáért, a klíma, az oltás, a gender, az abortusz, a cenzúra eszközeivel harcolnak, akik békéért kiáltanak, közben fegyverrel operálnak, a „mi” személyes névmást mindig az emberiség egészére nézve használják.

    Véleményem szerint a mi feltételezi az őket (titeket). Enélkül használata, a bábeli időket idézi.

    “Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, amiképen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és a kiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;” (Fil 3:17-20)

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK