A Jelenések könyve sokak számára olyan, mint egy hieroglifákkal írt egyiptomi halottaskönyv, ezért vagy neki se kezdenek, hogy megfejtsék (hiszen akik elvileg értenek hozzá, azok is homlokegyenest ellenkező dolgokat olvasnak ki belőle), vagy eleve azzal a buzgósággal olvassák a könyvet, hogy annak minden kódját fel kell törniük, mielőtt hozzáférhetnének a rejtjeles üzenethez. De mi van akkor, ha a Jelenések könyve ennél sokkal egyszerűbb és nagyszerűbb könyv? Mi van, ha kódfejtés helyett inkább úgy viszonyulunk a könyv képi világához, ahogy egy műalkotáshoz szoktunk, amely a szemlélő bevonására törekszik a képzelet megragadása által? Mi van, ha a Jelenések könyvéhez holisztikusabban és görcsmentesebben közelítünk? Hadd javasoljak öt szempontot, amelyek éppen ebben segíthetnek.
1) Először is gondoljunk arra, hogy a könyv üzenete az első olvasóknak (a hét kisázsiai gyülekezetnek) is értelmes és releváns volt, illeszkedett az élethelyzetükhöz. Amikor a szmirnai, a pergamoni és a többi kisázsiai gyülekezet tagjai elolvasták a prófétai levelet (a Jelenések könyvének ez az elsődleges műfaja), az nekik szólt bátorításul. Akkor, ott, az első században, valószínűleg Domitianus császár idején, amikor a császárkultusz nevében komoly keresztényüldözés vette kezdetét. Észszerű tehát az a feltételezés, hogy a könyv képei nem csupán egy távoli évezredben válnak majd érthetővé az akkor élő hívők számára, hanem időszerűek voltak már János korában is a hét gyülekezet által képviselt egyház számára.
2) Vegyük figyelembe, hogy a könyv nyelvezete szimbolikus. A szimbólumok szándékosan képeken keresztül beszélnek a valóságról, és elsősorban a képzeletet igyekszenek megragadni, hogy az üzenet azon keresztül szülessen meg az olvasókban. Az indirekt kommunikáció a művészet eszköze. A Jelenések könyve – szemben mondjuk Pál leveleivel – a képzelet eszköztárával dolgozik, közvetett a kommunikációja, mint a művészetnek. Ez a fajta kommunikáció teljesen ismert volt az ókorban, a korai keresztények is tudtak hozzá viszonyulni. Mivel a Jelenések könyve erősen szimbolikus könyv, a szó szerinti értelmezés ugyanolyan idegen a könyv műfajától, mintha Ady szimbolikus verseit vennénk szó szerint, és megpróbálnánk beazonosítani mondjuk a fekete zongora lábait vagy billentyűit.
3) Fontos látnunk, hogy a könyv szerkezete spirális: miközben halad előre, ugyanazt az időszakot járja körül újra és újra. A Jelenések könyve hét körben (1-3; 4-7; 8-11; 12-14; 15-16; 17-19; 20-22) beszél a Krisztus első és második eljövetele közötti időszakról, mindegyik végén elér a kor végéhez, az utolsó ítélethez, és egyre több bepillantást enged az azt követő jövőbe. Az ismétlődések nem kronologikusan viszik előre a cselekményt, hanem más-más aspektusból, más-más hangsúlyokkal festik meg az egyház helyzetét, a csata kimenetelét, a kitartás fontosságát, a hívők reménységét. Ha értjük a könyv spirális szerkezetét, azt is észre fogjuk venni, hogy a könyv korábbi és későbbi képei kiegészítik egymást (pl. 11,18-19; 16,12-16; 19,17-21; 20,7-10).
4) A könyv két nagy részre bomlik: az első tizenegy fejezet különböző képi eszközökkel az egyház hitharcát mutatja be, a második tizenegy rész azt, hogy mi van a színfalak mögött: a sárkány (aki a Sátánt szimbolizálja) és szolgái, a két fenevad és a nagy parázna Babilon el akarják pusztítani az egyházat. A fenevadak és a nagy parázna szimbolikus reprezentációk: az első fenevad az üldöző hatalom képe (János látomása idején a Római birodalom), a második a hamis vallásé (abban a korban a császárkultusz), a parázna nő (és város – Babilon) pedig a világ csábítását foglalja egy képzeletet megragadó metaforába. Pont úgy, ahogy a másik nő (és város – új Jeruzsálem), a Bárány menyasszonya pedig a Krisztushoz hűséges egyházat jelképezi. A két nagy egység (1-11 és 12-22) közötti kapcsolat nem kronológiai, hanem tematikus. Ha látjuk az erdőt, az egyes fák helyét is jobban fogjuk érteni.
5) És végül: a könyv a Bárány győzelméről szól, és azokéról, akik az ő oldalán állnak. A Jelenések könyve nem a jövő eseményeinek részletes kronológiája. Nem az a célja, hogy a 21. századi Oroszország vagy Kína geopolitikai szerepéről adjon előre valamilyen kódolt információt, vagy valamilyen járványra, okos technológiára vagy aszteroida-becsapódásra figyelmeztessen, hanem az, hogy minden korban biztosan tudjuk: a nyomorúságok ellenére a Bárány már győzött, és újra győzni fog. Ez az az üzenet, amely a könyv szimbólumai által az első századi gyülekezeteknek is bátorítást jelentett, és ez az az üzenet, amely a hívőknek minden korban bátorítást jelenthet. Domitianus alatt is, a középkori pestisjárványok korában is, a napóleoni háborúk idején is, Hitler Németországában, Sztálin Oroszországában, Mao Kínájában, vagy akár ma, amikor megint fenyegető árnyak vetülnek ránk. De akár a tegnap Babilonjában is, ha figyeltünk volna…
Ezek az egyszerű szempontok sokkal megközelíthetőbbé teszik a Jelenések könyvét. Próbáljátok ki!
Köszönöm az írást, Ádám! Épp a múlt héten volt rövid szóváltásom valakivel, aki kiszámolta, mikor kezdődik a „nagy nyomorúság”. Sajnos nem sikerült meggyőznöm, hogy téves úton indult el.
Magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy a könyv abszolút üzenete Jézus Krisztus győzelme a bűn és a világ felett. Ez a gondolat egyébként szépen illeszkedik János apostol logikájába, megjelenik az evangéliumában, a leveleiben és végül legteljesebben a Jelenések könyvében fejti ki.
De gondoljatok arra is, hogy mennyivel több könyvet el lehet adni ha a Jelenések könyve alapján kiszámolod hogy a közeli jövőben mikor mi fog történni…🙃
Egyébként én azt találtam gyümölcsöző vezérelvnek, hogy a Jelenések szimbolumait az Ószövetség hogyan magyarázza. Ugyanis ezek a szimbólumok nem véletlenszerűen szerepelnek.
Pl a Jelenések 12 napba öltözött asszony képére gondolok. Van aki azt mondja, hogy ez egy évszázadok óta köztudott kifejezés az asztronómusok között. Miközben József álmában már szerepelnek ezek a képek.Ezek nem szabad asszociációk.
Kedves Ádám! Talán a kereszténység és a Biblia legvitatottabb, legkényesebb és a legnagyobb érdeklődését kiváltó részét foglaltad írásba. Azt gondolom, hogy a Jelenések könyve megértésének teljes igazságát és valóságát nem fogja mindenki megtudni, apróbb szeleteit és részeit viszont igen. Én abból indulok ki, hogy a mostani, jelen korszak fiai, gyermekei nem az ókori-mezopotámiai szellemi gondolkodás és életvezetés-szemlélet alapjaival nőttek fel, az értelmükben a görög kultúra, mondavilág, mitológia, mítoszok legkisebb morzsái, szikrái sem nagyon találhatóak meg, így bizonyos értelemben nehezen is értelmezik, vagyis értelmezzük a hellenizált zsidó társadalom mindennapjait a Krisztus előtti és alatti korszakában. Az apokaliptika elrejtett üzeneteket tartalmazó szimbólumoknak a rendszere, valamint azok hordozó eleme, mely bizonyos műfajokba csomagolt, vagy allegóriákba zárt (kódolt) nyelvezete. Mindig lepecsételt írásmű, amely pecsét(ek) feltörésre vár(nak), de feltörni a pecséteket az képes, aki az iratot megalkotta. Maga Jézus Krisztus. Éppen ezért az ő kijelentése alapján értelmezhető minden bibliai apokaliptikus irat. A kijelentést a Szent Szellem adja meg, aki az Isten mélységeit is vizsgálja, a jövővel és Krisztus visszajövetelével kapcsolatos képi üzenetek, igék-szavak (logosz) pedig hozzásegítenek Bennünket ahhoz, hogy megérthessük Istent, annak tervét és akaratát. A szimbolikák, allegóriák materiális megvalósulásának a vizsgálata, értelmezése nem/sem tiltott, gondoljunk csak arra, hogy Jézus több esetben képes példázatokban beszélt a követőihez, viszont a belső körnek, az igazi tanítványoknak – akik képesek voltak mindenüket hátrahagyni és követni Őt – már földi magyarázatokkal is kiegészítette azokat (Máté 13/36-43, 15/15-20). Nehéz lenne a Krisztust nem testben feltámadott állapotban látni magunk előtt mikor a Bárány szóval szimbolizálja az ige. De furcsa lenne, ha a fenevad képének számai csak szimbolikát jelentenének és nem konkrét szövetségi viszonyt királyságok/országok között. Lassan azt gondolnám, hogy a Jelenések könyvének értelmezését, annak kódjainak a megfejtését, megértését nem is kell kutatni és keresni, mert jobb, ha Senki sem figyel a Krisztus visszajövetelére és annak a megjelenésére, legyünk alvó, szunnyadó szüzek, nem az bölcs fajtából és ne is gyűjtsünk olajat, mert minek is, az is csak szimbólum, szimbolika. Mi egy úton vagyunk a menny felé, a Krisztussal és az Atyával való találkozás előtt, de hogy milyen úton haladjunk az Ő mennyei trónszéke felé azt a Szent Szellem végzi bennünk. Sokan vannak még a szellemi-lelki-testi-vallási-kereskedelmi Babilonban, néha azt sem értik a Krisztusban hívők, hogy ki kell lépni Szodoma és Gomora városaiból ahhoz, hogy a hegyen az Istennel találkozzanak. Isten angyalokat (küldötteket) küld, hogy az emberek megértsék, hogy mi az Isten szava és akarata, nem maradhat az ember 40 évig a pusztában, még akkor sem, ha Isten teljes gondviselésével találkozik ott (manna+fürj+kősziklából fakadó/feltörő víz), nem lehet az ember a vallásos hagyományok, tradíciók és megszokások rabja, nem követheti mindig azokat az elveket, amelyeket többszáz éve zsinagógákban, zsinatokon megfogalmaztak, nem ragadhatunk le folyamatosan a gyülekezeteink alapelveihez, dogmatikus irányaihoz, rendszereihez. Néha Isten ezeket akarja felrázni, ezekből akar minket kirángatni, kihozni, hogy ami nem az Ő személye felé mutat, nem az Ő szentségét, igazságát és tisztaságát képviseli, nem az Ő szeretetében (agapé és nem fileo) lángol azt próbáljuk elhagyni, eldobni magunktól, hogy teljes mértékben minden(ünk) az Istennek szenteltessen, csak az Övé legyen. Hogy visszakerüljön a Föld a kürtölés esztendejében ahhoz, akinek a tulajdona volt, azaz az élő Istenhez és a Krisztushoz, az eredeti alkotójához. Tarthatunk különböző és speciális összejöveteleket, gyűléseket, táborokat, megbeszéléseket, kerekasztalokat mindenféle vallási, hittudományi, történelmi, ideológiai kérdésekben, lehet az országunk egy központja és találkozóhelye az eucharisztikus kongresszusoknak, állíthatunk fakereszteket városokban és különböző faragott szobrokat és emlékműveket „magunknak gondolt” Isteneknek és tiszteletadásul meg/eltévelyedett embereknek, de ezek az emberi cselekedetek nem viszik előbbre a bűnös emberek szívét-lelkét-érzését-érzelmét az élő és igaz Istenhez. Tűzre van szükség, olyanra, amit a Krisztus gyújt meg (Lukács 12/49) a belsőnkben, érintésekre, amelyek megváltoztatják a gondolatainkat és a szavainkat-cselekedeteinket. Tamás nem hitt abban, hogy a Krisztus feltámadt testben, mert szüksége volt arra, hogy egy empirikus érintést kapjon az Úrtól testben és megkapta kárhoztatás és vádlás nélkül. Jézus nem szimbolikusan jelent meg, hanem a megdicsőült fizikai valóságában, egy ilyen érintés tudta a farizeusi Sault is gyökeresen megváltoztatni és azután használni az Úr a tervének a végrehajtásában. Ha nem kapott volna a Szellemtől vezetést arra, hogy a körülmetéletleneknek is hirdesse a Krisztust, akkor ma még mindig csak a zsidók között prédikálnának. Akiben az Úr Szelleme dolgozik, az várja a Krisztus visszajövetelét, sóvárogva, kívánva, hogy megláthassa már. A jelenések könyvét pedig bátran olvassák az emberek (Jel1/3), elmélkedjenek, gondolkodjanak rajta és figyeljék a napi helyzeteket, próbáljanak információt gyűjteni, mert akik az igazságot keresik, még a Jelenések könyvének a szimbolikájában is, azok megelégítettnek. Ma már új Babilon épül, a mai boszporuszi szerződés is jól igazolja, sőt sokan nem is tudják, hogy nem csak Róma épült hét hegy köré. A G7 mellett pedig épül egy újabb hetes társaság BRICS néven Argentínával és Iránnal karöltve. Szóval bármennyire is szimbolikum minden szó egyesek szerint, azért nem árt figyelni a világ egyéb változásaira is, mert lehet, hogy a szemünk előtt zajlanak egyes szimbólumok fizikai megvalósulása. Az Apophis nevű aszteroida földbe való becsapódását pedig fenntartom, mint vizsgálati eseményt, mert a megjelenési, földközeli időpontja, „sabbat-ja” és az ahhoz köthető ószövetségi toposza (Jerikó bevétele) mind ciklikus eseményt vetít elénk, hasonlóan az Úr ünnepeihez, mint az ígéret Földjére való bemenetelkor, bejutáskor. Az előtte való nap pedig a holokauszt emléknapja, mikor a kürt hangja is felharsan. Merő véletlenek egyesek szerint. De ezt a vizsgálatot másoknak is meg kellene tenni, mielőtt erről nyilatkoznának. Remélem nem bántottam meg Senkit sem, ha mégis, akkor elnézést kérek előre és utólag.
Köszönöm a fentebbi posztot. Figyelmet érdemlő a Jelenések könyve olvasásához ajánlott 5 szempont, ami arra ösztönöz, átgondoljam, én miként olvasom. A 3. szempont új volt és tetszett, „a könyv szerkezete spirális”.
Szeretem olvasni a Jelenések könyvét, mert tapasztalom az 1:3 kijelentését. Valóban boldoggá tesz, mivel szándékom megtartani mindazt, amik abban megírattak és amit azokból már megértettem.
E könyvnek olvasásakor is rábízom magam a Isten Szellemének vezetésére (Róma 8:14), miközben hálás vagyok a megújult elméért (Róma 12:2), ami képessé tesz megvizsgálni, mi Isten jó, kedves és tökéletes akaratának. Erőforrás tudni azt, „a nyomorúságok ellenére a Bárány már győzött, és újra győzni fog.”
„….. mi Isten jó, kedves és tökéletes akaratának.”
Javítás:
„….. mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.”
A záró – nyitó rendezvényen való megjelenés kötelező:
„minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is”
Szerintem zseniálisan tömör és lényeges az alábbi mondat:
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”
Kis pontok vagyunk a történetben és az ellenség legfőbb célja a „hit által” című rész bemocskolása. Szerintem ez a szellemi háború vonul végig az egész Jézus Krisztus Leleplezése könyvén.
Hajlok arra,- még ettől is továbbmenve – , hogy a háborús képei a könyvnek sem valós háborúk csak a háború képeit használja a hit elleni szellemi erőszakra.
A hit hiánya a világ vége után megtörténő feltámadás után változik konkrét fizikai borzalommá sokak számára, – ott nincs értelme már hitről beszélni, az már valódi borzalom a könyvben.
Nincs fontosabb dolgom a hitnél, mert élet és kárhozatveszélyes rám nézve, ha hitem nincs vagy hamis.
„12,25 Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
12,26 Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is”
Az ég, a világegyetem megsemmisülése utáni új eon határán nagyon nagy baja válik fizikai valósággá az egyénnek a hit hiányából. Ez az, amit nagyon komolyan kell vennie az embernek és nem azt a nyamvadt 65 – 85 évet, amit ebben a múlandóban töltünk. Egyik nyár megy a másik után, tiz évei az embernek kifolynak, mint a homok az ujjai közül.
A hit hiánya nagyobb baj, mint egy 3. világháború. Szerintem így helyes mérlegelni a könyvet.
Kedves Ádám!
Köszönöm a szempontokat.
Mindezek fényében milyen kommentárokat ajánlasz a Jelenések könyvéhez?
Gregory K. Beale: The Book of Revelation: A Commentary on the Greek Text
William Hendriksen: More Than Conquerors
Az előbbi egy részletes, nagyon alapos exegetikai kommentár, inkább görögül is értő teológusoknak, utóbbi lényegretörő, mindenkinek könnyen hozzáférhető magyarázat, már csak azért is, mert magyarul is elérhető itt:
http://www.refkossuthter.hu/sites/default/files/fajlok/jelen.pdf
A legtöbb magyarázat olyan vércsurgó borzalom irányába kerekíti és magyarázza a Jelenések fejezeteit, pedig sokkal lágyabb művészetről van szó. Van benne olyan rész is, de a nagy része szerintem hibás elemzés.
Például jól jellemzi a következő szélesen és sokszor propagált rész ezt a hamisságot:
– „A Sátán legyőzése”:
„12 . 11 Ők legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által és nem szerették az ő életüket halálig.”
Aki itt véres mártíromságra gondol, az hatalmasan téved.
1 Már a mondat eleje gyanút kelt, hogy aki igazán aktív az a bárány Krisztus, ő végez hatalmasan, mi ezzel ellentétben csak lágyan elhisszük, hogy az ő véres áldozata elég és tökéletes az üdvösségünkre nézvést.
2 Megvalljuk másnak is ezt a felismerésünket. (tanúságtétel)
3 (Itt csúszik a jég)
A „halálig” kifejezés ideje, nem a vérpad előtti időt, hanem a hitbéli felismerésünk és az életünk vége közt időt jelöli, ami lehet fél vagy háromnegyed földi élet hosszú is. Tehát felismerem ezt és még ezután élek akár ötven évet is halálig.
A felismerés lényege( mint pl Ábráhámnál), hogy nem ez a világ a végleges és lényeges létezésem helye, hanem az amire az Atya meghívott. Ez a meghívás annyira hangsúlyos, hogy a fiát áldozta fel.
Ebből következően, érzelmileg nem ide rendezkedek be, hanem az örök lét várására. Az a helyes, hogy az eljövendö élet igéretét jobban szeretem ennél a világnál. Ez egy hétköznapi cselekvés és nem a vérpad történése.
Bárki megfigyelheti:
Aki elkezdi nagyon jól érezni magát ebben a világban és hívő, amikor olyan nagyon elemében van és már – már ficánkol a bőrében az evilági közegben, az jobb ha felkészűl, mert közelít a fejbekólintás. Ez sokszor ismétlődő élethelyzet, csak sok hívő nem ismeri ezt fel. Nem érti, hogy: miért pont most és miért pont én vagyok az akit a baj ér. Naponta sokszor kell!! az embernek az örök létezésre való elhívásról gondolkodni , őszintén vágyni rá .”Ahol a kincsed, ott a szíved is”
„7 , 30 És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.
7 , 31 És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.”
– Nem véres, teátrális szenzációkkal győzzük le a sátánt.
Persze szerintem van „véres” történés is a könyvben, – de hogy úgy mondjam -, nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar, vagy hogyis fordítva 😀
Kedves Ádám!
A Jelenések könyve 13. fejezetében mit jelölhet a „negyvenkét hónap”?
És min alapulhat a „hét év nyomorúság” kifejezése, biblikus ez?
Köszönöm előre is a választ!
Lona, Pont ma olvastam el újra Ádám eme esszéjét, remélem majd több kommenttel is fog szaporodni, mert egyre aktuálisabb lesz a hívők között ennek a könyvnek is a tanulmányozása. Hogy ki mit lát a szavak, képek és számok mögött azt gondolom, hogy sajátos belső vélemény, nem elitélendő, de megszívlelendő. Talán elég sok tanítássorozatot hallgattam végig különböző álláspontokkal és nézetekkel, jövőbeli vélhető-várható eseményekkel, így azok egymás mellé helyezése minden esetben azt eredményezte, hogy valamit még mindig nem tudok összetenni, megérteni, azaz nem kerek, a puzzle darabok nincsenek a helyén. Talán nem vita tárgya az egyházon belül az, hogy lesz egy „hét éves” időszak, ami a dánieli könyv alapján (9/27) ennek a 7×70 évhetes korszaknak a lezárását mutatja (utolsó évhét), de talán inkább úgy fogalmaznám az Úr eljövendő, látható királyságának az elő-évhete lesz. Egyértelmű, hogy a Krisztus halálával lezáródott a 69. évhét, ami folyamatosnak is mondható volt, viszont az egy utolsó évhét kezdésének időszaka bizonytalanná vált azóta. Ennek a kezdete egyértelműen az akkori Római Birodalom utódállama(i)nak, nyugati-keleti birodalmaknak a megosztott szövetsége lehet, a két lábszáré. Mivel az elmúlt évszázadokban egy ilyen hatalmas szövetség még nem jött létre, így az utolsó 7 év kezdetét nem tudjuk tényként igazolni, ennek a beteljesedése a közeljövőben várható. A Jelenések könyvében a számokat ne vegyük szimbólumként, mert azzal azt gondolom, hogy hatalmas hibát követünk el. Dániel kinyilatkoztatása két hatalmi erőszövetség közti kényszer béke: „Szövetséget kényszerít sokakra”: alanya a következő fejedelem (Ez a Római Birodalom volt, ami később ketté szakadt). A „higbír berít” nem a szokványos kifejezés a szövetségkötésre. Benne van az erőfölény (gávár gyök), ínkább egyoldalúan ráerőlteti a szövetséget a másik félre, mintsem megegyezik vele. Ha ennek a szövetségét vizsgáljuk a jelen korszakra nézve, akkor a Jel 13-ban szereplő 7 fejű és 10 szarvú fenevad birodalma lehet az a szövetség. Egy globális, akár minden kontinenst átölelő szövetség vagy egyfajta „tűzszüneti” megállapodás valaminek az érdekében, mint ahogy most látjuk az izraeli-palesztin háborúban a túszok kiszabadítása miatt. Az igék vizsgálata a jelen korszakra nézve minden hívőnek szerintem feladata lenne, pontos kijelentést az Úr mutatja majd meg. Persze nem mondom, hogy ezt lehet már sejteni, Nekem vannak gondolataim erről, több opcionális lehetőség, de a biztos pont az lesz, mikor a történelem visszaigazolja, addig felvetés. A Jel 13-ban ez a fenevad már olyan képként tárul elénk, akinek az egyik feje minta elpusztult, megsebesült volna (Ez valamilyen csapás után történhetett), és az így, eme fej nélküli vagy sérült fejű fenevadnak van negyvenkét hónapi uralma. Ha naphold átlag számítás szerint nézzük, akkor 1260 nap, ha csak újhold forgásában, akkor 1240 nap, annyi bizonyos, hogy kb. 3,5 év távlatában kell látni. Ha a 7 éves általad leírt „hét év nyomorúság” szlogen szerint, akkor ez nem egyezik a szlogennel, hanem annak a része lesz, azaz a „hét év nyomorúság” végére, vagyis a második felére vonatkozik. Személyes meggyőződésem, hogy a „hét év nyomorúság” kifejezés téves nézetre utal az egyházban. A hét év a Krisztus eljövendő királysága előtti utolsó időszakot jelöli, a többi kitaláció, ha pedig a nyomorúság idejét próbálnánk meghatározni, akkor ennek a hét éves időszaknak a közepétől a végéig fog tartani ez az időszak. Annyiban még talán egyet értünk, hogy korszakok lezárása a kürtzengés és a sátorok ünnepeinek az időszakában lesz. Tehát a számok értünk vannak, az igék, szavak (logosz) nyelvi meghatározása pedig sok minden lehet az emberi értelmezésben. Ha viszont tutira akarunk menni, akkor a számoknak stimmelnie kell. Nagyon várom Ádám értelmezését is!
Kedves Batvan!
Köszönöm szépen részletekbe menő válaszát, igen, én is úgy érzem, egyre aktuálisabb ez a téma.
Kedves Lona,
a Jelenések könyve tele van ószövetségi allúziókkal. János folyton azt csinálja, hogy felelevenít egy ószövetségi képet, vagy egyszerre több képet is, és az újszövetségi egyház küzdelmére és reménységére alkalmazza azokat. A negyvenkét hónap (11,2; 13,5), ezerkétszázhatvan nap (11,3; 12,6), idő, két idő és fél idő (= 3 és fél év) (12,14) ugyanaz az időszak. Vajon mi az, ami három és fél évig zajlott az Ószövetség idején? Mire utalhat vissza János, minek a képét veheti kölcsön az egyház prófétai küzdelmének leírásához?
A válasz viszonylag könnyen adja magát. Illés volt ugyanis az, aki három és fél évig bujkált a pusztában az őt üldöző Áháb elől, miközben Isten bezárta az eget és nem volt eső Izráelben (figyeld meg: a 11,3-ban szereplő zsákruhát, ami Illésen is volt, és a 11,6-ban az ég bezárását, mint Illés idejében). Jézus is utal erre a három és fél évre Illés idejében (Lk 4,25), Jakab is utal erre (Jak 5,17), mindketten hangsúlyozzák, hogy éppen három és fél évig tartott ez az időszak (Lk 4,25; Jak 5,17). János minden bizonnyal erre utal, ezt a képet eleveníti fel és teszi az egyház küzdelmének metaforájává.
A jelentés tehát nem bonyolult, de nagyon gazdag és magával ragadó. Az egyház olyan prófétai szolgálatot végez a világban, amilyet Illés végzett Áháb uralma alatt, a világ erői pedig ugyanúgy üldözik őt, ahogy Illést is üldözte Áháb. Illés tehát egyfajta előképe az egyház prófétai jelenlétének és küzdelmének a világban. Előképe volt annak, ahogy a korai keresztények szenvedtek a hitükért Kisázsiában és a Római birodalom más területein, és előképe az egyház későbbi küzdelmeinek is az egész korszakban, ami Krisztus második eljöveteléig tart. Miért negyvenkét hónapként utal erre az időszakra a 11,2 és 13,5? Minden bizonnyal azért, mert az ostromokat hónapokban mérték, és a János által használt képben az egyház a sárkány és a fenevad ostroma alatt áll. Miért ezerkétszázhatvan nap a 11,3-ban és 12,6-ban? Talán mert a prófétai szolgálat és kitartás napi feladat. A lényeg: Illés szolgálata itt az allúzió.
Kedves Ádám!
Köszönöm szépen a választ!
Ádám, írod: „János minden bizonnyal erre utal, ezt a képet eleveníti fel és teszi az egyház küzdelmének metaforájává”
Akkor a három és fél év, ha Illés időszakának a képével gondolkodunk, akkor a „nagy nyomorúság” időszaka egy „szellemi” küzdelem, mintsem fizikai pusztaság, szárazság és éhség? Ez csak egy metafora és ilyen időszak nem várható a Földön, főleg Európában?
Írod: „Az egyház olyan prófétai szolgálatot végez a világban, amilyet Illés végzett Áháb uralma alatt, a világ erői pedig ugyanúgy üldözik őt, ahogy Illést is üldözte Áháb. Illés tehát egyfajta előképe az egyház prófétai jelenlétének és küzdelmének a világban.”
Nos, én ezt szeretném már valóságosan is látni, akár hazánkban is, de itt az „egyház” az állam (Áháb) vezetése által nincs üldözve, csak anyagilag megbecsülve, zsákruha helyett öltönyökben és reverendában prédikál, prófétai üzenetei, intései, kritikái nem az „Áháb” állam és követő népe ellen van, hanem az érdekében, mellette, valójában néha úgy érzem, hogy felvette azt az álruhát, amelyről Jézus is beszélt.
Írod: ’Miért negyvenkét hónapként utal erre az időszakra a 11,2 és 13,5? Minden bizonnyal azért, mert az ostromokat hónapokban mérték, és a János által használt képben az egyház a sárkány és a fenevad ostroma alatt áll. Miért ezerkétszázhatvan nap a 11,3-ban és 12,6-ban? Talán mert a prófétai szolgálat és kitartás napi feladat. A lényeg: Illés szolgálata itt az allúzió.”
Ha az időszak meghatározásának nincs időbeni jelentősége, mert a küzdelem, kitartás időszakát kifejező szám, akkor az utolsó 7 évnek sem kellene, hogy legyen jelentősége. Mint ahogy az előtte levő 69-nek sem? Ha az igei magyarázatod allegórikus nézetében látod a képeket, akkor kíváncsian várom azt is, hogy a két próféta/tanú vagy olajfa valójában lehet-e az elragadtatott Illés és Mózes, akik megjelentek Jézusnak és a tanítványoknak is a hegyen? Miért várják a zsidók a pészách-i megemlékezéskor Illés valódi megjelenését a közeljövőben valóságos mennyei, égi és mégis látható-tapintható formában, vagy az is csak allúzió? Erről mi az állásfoglalásod?
Mózes esetében is olvasható a tudomásom szerint olyan prófécia, amely a nemzetekkel szemben fog cselekedni és jövő időben szerepel az ige, azaz az Ő újbóli megjelenése azt tükrözné, hogy Ő is visszaérkezik a Földre (erec), szerinted Ők ketten lehetnek amaz két tanú, akiket kivégeznek és fel is támadnak (Jel 11)? Vagy a két tanú is metafora a Te olvasatodban, gondolkodásodban? Arra lennék kíváncsi, hogy manifesztálódik a földi szinten a menny valóságában létező élőlények vagy a mennyei létezés személyeit valóságként várni a Földön illúzió és utópia? Köszönöm az őszinte válaszod, nem vitatkozni szeretnék csak állásfoglalást kérni.
Kedves Batvan,
Akkor a három és fél év, ha Illés időszakának a képével gondolkodunk, akkor a „nagy nyomorúság” időszaka egy „szellemi” küzdelem, mintsem fizikai pusztaság, szárazság és éhség? Ez csak egy metafora és ilyen időszak nem várható a Földön, főleg Európában?
Azt gondolom, János sokféle képpel írja le az egyház küzdelmét, ami az írás idején (valószínűleg Domitianus császár uralkodása alatt) a kisázsiai gyülekezeteknek valóság volt. A három és fél év illési időszaka az egész egyház egész korszakában valóság. De ahogy a hét gyülekezet küzdelmei között is voltak különbségek, úgy a későbbi időszakok és földrajzi helyek is sokféleképpen különböznek egymástól. Krisztus második eljövetele előtt lesz egy rövid időszak, ami különösen is nyomorúságos lesz, de arra a 11. részben inkább a három és fél nap utal (ami szimbolikusan 365-ször rövidebb, mint a három és fél év).
Írod: „Az egyház olyan prófétai szolgálatot végez a világban, amilyet Illés végzett Áháb uralma alatt, a világ erői pedig ugyanúgy üldözik őt, ahogy Illést is üldözte Áháb. Illés tehát egyfajta előképe az egyház prófétai jelenlétének és küzdelmének a világban.”
Nos, én ezt szeretném már valóságosan is látni, akár hazánkban is, de itt az „egyház” az állam (Áháb) vezetése által nincs üldözve, csak anyagilag megbecsülve, zsákruha helyett öltönyökben és reverendában prédikál, prófétai üzenetei, intései, kritikái nem az „Áháb” állam és követő népe ellen van, hanem az érdekében, mellette, valójában néha úgy érzem, hogy felvette azt az álruhát, amelyről Jézus is beszélt.
A könyv/levél elsősorban az első század végén Kisázsiában a hitért küzdő gyülekezeteknek íródott. Az ő helyzetükben magunkra ismerhetünk, de benézhetünk a színfalak mögé is. János a 12-19. részekben nem egy, hanem három ellenfélről beszél, akiket a sárkány (a Sátán) az asszony (az egyház) ellen használ: a két fenevad és a parázna asszony. Az üldöző hatalom (akkor Domitianus római császár, aki Dominus et Deus-ként imádtatta magát), a megtévesztő ideológia (akkor a császárkultusz), és a világ csábítása (akkor Róma pompája és portékái). Ezekre a mintázatokra kisebb-nagyobb mértékben minden korban ráismerhetünk.
Írod: ’Miért negyvenkét hónapként utal erre az időszakra a 11,2 és 13,5? Minden bizonnyal azért, mert az ostromokat hónapokban mérték, és a János által használt képben az egyház a sárkány és a fenevad ostroma alatt áll. Miért ezerkétszázhatvan nap a 11,3-ban és 12,6-ban? Talán mert a prófétai szolgálat és kitartás napi feladat. A lényeg: Illés szolgálata itt az allúzió.”
Ha az időszak meghatározásának nincs időbeni jelentősége, mert a küzdelem, kitartás időszakát kifejező szám, akkor az utolsó 7 évnek sem kellene, hogy legyen jelentősége. Mint ahogy az előtte levő 69-nek sem? Ha az igei magyarázatod allegórikus nézetében látod a képeket, akkor kíváncsian várom azt is, hogy a két próféta/tanú vagy olajfa valójában lehet-e az elragadtatott Illés és Mózes, akik megjelentek Jézusnak és a tanítványoknak is a hegyen? Miért várják a zsidók a pészách-i megemlékezéskor Illés valódi megjelenését a közeljövőben valóságos mennyei, égi és mégis látható-tapintható formában, vagy az is csak allúzió? Erről mi az állásfoglalásod?
A 11. rész véleményem szerint az egyházat a prófétai bizonyságtétel szolgálatában mutatja be, a vezérmetafora itt a két tanú (hiszen két tanúra volt szükség a hiteles bizonysághoz). Krisztus egyházát (azokat, akik hisznek benne, a hűségeseket) más metaforákkal is leírja János: pl. templom, szüzek, asszony, menyasszony, Izráel tizenkét törzse, stb. Nem meglepő, hogy a két tanú képét is használja. Jézus egyébként megmondta, hogy Illés prófétai eljövetele Keresztelő Jánosban teljesedett be, tévedés bármilyen konkrét megjelenését tovább várni. Viszont az egyház magára találhat a Vörös-tengeren átkelő Izrael képében ugyanúgy, mint ahogy a prófétai bizonyságtétele előképét Illés szolgálatában ismerheti fel. Az ilyen képies beszéd teljesen általános volt mind a zsidó, mind a keresztény apokaliptikus irodalomban.
Mózes esetében is olvasható a tudomásom szerint olyan prófécia, amely a nemzetekkel szemben fog cselekedni és jövő időben szerepel az ige, azaz az Ő újbóli megjelenése azt tükrözné, hogy Ő is visszaérkezik a Földre (erec), szerinted Ők ketten lehetnek amaz két tanú, akiket kivégeznek és fel is támadnak (Jel 11)? Vagy a két tanú is metafora a Te olvasatodban, gondolkodásodban? Arra lennék kíváncsi, hogy manifesztálódik a földi szinten a menny valóságában létező élőlények vagy a mennyei létezés személyeit valóságként várni a Földön illúzió és utópia? Köszönöm az őszinte válaszod, nem vitatkozni szeretnék csak állásfoglalást kérni.
A Jelenések könyvét egyértelműen szimbolikus könyvnek látom, szerintem értelmetlen és műfajilag helytelen a képek szó szerinti értelmezése. Úgy gondolom, hogy a könyv Krisztus és a Sátán, valamint a Sátán és Krisztus népe közötti küzdelmet írja le, amely abban az időben a Római birodalom vallása, hatalmi arroganciája, bálványimádása, valamint a kisázsiai gyülekezetek között zajlott, amelyeket az Efezusban szolgáló, de Patmoszra száműzött János személyesen ismert. Ezek a leírások, amelyeket Krisztus Lelke ihletett, az egyház egész korszakában hasznosak, mert fontos mintázatok rajzolódnak ki bennük. A könyvet ciklikusnak látom, összesen hét ciklus van benne, és mindegyik Krisztus eljövetelével ér véget. Ezekben a ciklusokban János más-más képekkel buzdítja a hívőket, hogy tartsanak ki a Jézusban való hitükben és bizonyságtételükben.
Hadd idézzem végül Eugene Petersont: „Ha a Jelenések könyvét nem költeményként olvassuk, gyakorlatilag érthetetlenné válik. Ezért van az, hogy olyan gyakran tényleg nem is értik meg. János játszik a képekkel, dúskál a metaforákban, és nagyszabású, ritmikus ismétlésekbe szövi mondanivalóját. (…) János apostol munkája nem puszta kognitív kapcsolatteremtés az eredeti forrásokkal. Lelkészként újramondja, újraképzeli az evangéliumot, úgy hogy a gyülekezet hívei az Igével találkozzanak, ne csak puszta szavakkal. Ahhoz, hogy ezt megtegye, költőnek kell lennie.” (Eugene Peterson: A lelkipásztori hivatás művészete, 49)
Ádám, először is megköszönöm a kimerítő és részletekre bontott válaszod. Nem csodálkozom, hogy az egyház-ekklézsia állapota ott van, ahol van.
Ha egyes lelkészeink alapelve ez: „Ha a Jelenések könyvét nem költeményként olvassuk, gyakorlatilag érthetetlenné válik. Ezért van az, hogy olyan gyakran tényleg nem is értik meg. János játszik a képekkel, dúskál a metaforákban, és nagyszabású, ritmikus ismétlésekbe szövi mondanivalóját. (…) János apostol munkája nem puszta kognitív kapcsolatteremtés az eredeti forrásokkal.”
Ebben nagyon sok kivetnivaló van a részemről, János apostol nem holmi „földi” holt költők társaságához tartozott, hanem Jézus Krisztus tanítványa volt, sőt talán nem sértek meg Vele egy apostolt sem, de talán az egyik legkedvesebb, legszeretettebb tanítványa. János az evangéliumában és a leveleiben sem próbált költőieskedni, hanem a lehető leghitelesebben és legpontosabb próbálta visszaadni Jézus Krisztus beszédeit, gondolatait, érzéseit és történelmi cselekedeteit. Furcsa lenne, ha Patmosz szigetén ébredt volna fel benne a költészet oly nyelvezete, melyet eddig a műveiben nem mutatott meg. Mellesleg János beszéde minden tekintettben Isten, Krisztus hiteles szava, azaz lehetetlen lenne, hogy saját belső akaratából származó gondolatokat próbált volna közvetíteni a költészet metaforáival. A képes beszédek megértése mögött alapvető szükség lenne arra, hogy a lévitai papság szolgálatába igen mélyen beleássuk magunkat – János annak a részese volt – és megismerjük a mindennapi, szüntelen áldozati rendszer működését, annak elveit és tárgyi eszközeit, azok szimbolikáját, a héber szavak mélyebb értelmezését. Szerinetem a mélyebb értelmezésnek ez az alapja és nem hagynám ki az Ószövetségi próféciák még be nem teljesedett részeit sem, hiszen azok alapjára épül fel kiegészítésül, pontosításul. Ha nem volna kapcsolata ezekkel, akkor minden bizonnyal bármit beleszőhetnénk annak mondanivalójába, rejtett, kódolt képi valóságába. Számomra inkább nagyobb kihívás az, hogy hogyan lehetséges az Ószövetségi próféciák emberiségre vonatkozó lezáratlan történelmi ciklusait megtalálni ebben a könyvben.
Folytatva Peterson szavait: „Lelkészként újramondja, újraképzeli az evangéliumot, úgy hogy a gyülekezet hívei az Igével találkozzanak, ne csak puszta szavakkal. Ahhoz, hogy ezt megtegye, költőnek kell lennie.”
A Jelenések könyve egy kinyilatkoztatás az ekklézsia és Izrael küzdelméről, Krisztus várásáról és Vele való találkozásáról történelmi aspektusban. Ez nem az evangélium újabb üzenete 2.0. költőként legyártva. Nem szerette volna az evangélium üzenetét egy költészetbe burkolt új fejezetként átadni a világ számára. Ha ez így lenne, akkor én csalódnék a legjobban. Peterson szavait pedig sem megérteni, sem elfogadni nem tudom, viszont elolvasva csak azt kérdezem magamban, hogy hívőtársaim is egyetértenek az állításaival?
Írod: „A Jelenések könyvét egyértelműen szimbolikus könyvnek látom, szerintem értelmetlen és műfajilag helytelen a képek szó szerinti értelmezése. Úgy gondolom, hogy a könyv Krisztus és a Sátán, valamint a Sátán és Krisztus népe közötti küzdelmet írja le, amely abban az időben a Római birodalom vallása, hatalmi arroganciája, bálványimádása, valamint a kisázsiai gyülekezetek között zajlott, amelyeket az Efezusban szolgáló, de Patmoszra száműzött János személyesen ismert.”
Elfogadom, ha Valaki konkrétan ezt felvállalja, mint ahogy ezt teszed, hogy kifejezed a könyv irodalmi tartalmát és annak függvényében vizsgálod meg a benne lévő összes szót, számot mondatot. Szerintem János nem az akkori jelenről és a múltról, hanem a jövőről prófétál (Az Úr napjáról (Jel 1/10) és az azutáni időszakról), a múltat nem kell prófétálni, arról tényként kell írni és nem színes képekkel felöltöztetni. Ahogy Jézus eljöveteléről és haláláról sem színes metaforikus, allegorikus, szimbolikus képekkel, szavakkal, hanem tény adatokkal számolt be mind a négy evangélium. Az egész Bibliában végighúzódik a Krisztus és a Sátán harca, talán az lett volna furcsa, ha itt nem rajzolódik ki. A végidőben újra színre lép a Sátán, mint az ősi kígyó, csak kérdés, hogy a jövőben (az Úr napján) földi formában vagy égi formában, valamint a Krisztus is, ami szintén kérdés, hogy egy földiből Mag testi lábában vagy egy égi jelenség más formájában lesz látható a lába?
Írod: „Ezek a leírások, amelyeket Krisztus Lelke ihletett, az egyház egész korszakában hasznosak, mert fontos mintázatok rajzolódnak ki bennük. A könyvet ciklikusnak látom, összesen hét ciklus van benne, és mindegyik Krisztus eljövetelével ér véget. Ezekben a ciklusokban János más-más képekkel buzdítja a hívőket, hogy tartsanak ki a Jézusban való hitükben és bizonyságtételükben.”
Ebben a mondatodban nagyon sok igazság van. A személyes álláspontodat ismerem a Krisztus visszajöveteléről, és azt is tudom, hogy az „elragadtatás” vagy „harpadzo” jelenséggel nem értesz egyet, én a Jelenések könyvének bizonyos igéiben látok erre való utalásokat több helyen is, de meghagyom mindenkinek azt a szabadságot, hogy személyes, egyéni meggyőződése legyen ebben a tekintetben, kérdésben. Az ekklézsia és az Izrael maradéka vonatkozásában is látok számbeli és közösségbeli különbséget, valamint e két részcsoport külön-külön megítélésében is e könyv igéiben. Apró észrevételem lenne, amit igeileg és etimológiai szemszögből vizsgálhatnánk, számomra az Úr eljövetelének napja (tavaszi betakarítás) és az Úr haragjának nagy és félelmetes napja (őszi betakarítás) között időbeni és térbeni különbség van, azaz a héko, erkhomai, paruszia szavak inkább az elsőre, míg a apokalüpto, epiphaneia az utóbbira utalhatnak.
Lezárva a részemről e szimbolikák, allúziók és „költői nyelvezetű gondolatok” újragondolásának a világát abban reménykedem és kérem a Teremtő és Örökkévaló Urat, a Mennyei Atyát, hogy adjon a hívők számára abból a kijelentés Szelleméből, amely Péter apostol szívében fakadt fel, mikor Jézus Krisztus személy azonosságáról és származásáról volt szó, hogy az ekklézsia valamennyi tagja ebből részesüljön az Úr eljövetelének napján!
Maran atha, Marana tha!
Batvan,
azt írod, hogy nem csodálkozol, hogy az egyház/ekklézsia állapota ott van, ahol van, ha egyes lelkészek véleménye az, amit meg én írtam a Jelenések könyve helyes értelmezéséről, idézve Eugene Peterson egy gondolatát is. Szerinted „János apostol nem holmi ‘földi’ holt költők társaságához tartozott, hanem Jézus Krisztus tanítványa volt, sőt talán (…) az egyik legkedvesebb, legszeretettebb tanítványa”.
Nos, itt egy számomra értelmezhetetlen kapcsolatot hozol létre a tanítvány és a költői kifejezésmód elvetése között. Gondold végig a mondatot úgy, hogy behelyettesíted János nevét mondjuk Dávid nevével, aki Isten szíve szerinti férfiú volt – és egyben költő. A 2., 23., 110. vagy épp a 119. zsoltár Isten Lelke által kilehelt szavai például költemények. De az összes többi zsoltár is költemény. Nem azzal szemben, hogy kinyilatkoztatások, és végképp nem azzal szemben, hogy Isten kedvelte Dávidot. Ezek ugyanis nem függnek így össze.
A Szentírásnak vannak inkább prózai és inkább költői, direktebb és indirektebb kommunikációt alkalmazó részei, ettől még nem kerül a Biblia egy része a földi holt költők társasága közé, ahogy más részletei a holt írók társaságát sem díszítik, vagy ha igen, akkor Isten akaratából. A Lélek sokféle műfajt választott a kijelentés eszközéül, és sokféle embert is.
A Jelenések könyve értelmezésének csak egyik iskolája a történeti-futurista értelmezési iskola, amire a magad véleményeként utalsz (ez egy legitim vita konzervatív értelmezők között is), de szinte teljesen egyedi vadhajtás lenne, ha elvetnéd a könyv kifejezésmódjának nyilvánvaló költőiségét és szó szerinti prózaként keresnéd a megfeleléseket.
Az ekklézsiának nem az a baja, hogy figyel a Szentírás műfaji kérdéseire. Rengeteg baja származott viszont abból, amikor ezt nem tette.
Batvan,
írod: „Nos, én ezt szeretném már valóságosan is látni, akár hazánkban is, de itt az „egyház” az állam (Áháb) vezetése által nincs üldözve, csak anyagilag megbecsülve, zsákruha helyett öltönyökben és reverendában prédikál, prófétai üzenetei, intései, kritikái nem az „Áháb” állam és követő népe ellen van, hanem az érdekében, mellette, valójában néha úgy érzem, hogy felvette azt az álruhát, amelyről Jézus is beszélt.”
Te most egy rövid pillanatot érzékelsz a történelemből, és csak a világ „leghangosabb” régióiról van elsősorban benyomásod, tapasztalatod. De ha pl Wurmbrand könyveit olvasod, vagy Zimányi Józsefet akkor egy nagyon más világ rajzolódik ki előtted, ahol fizikai értelemben is megvalósult a nyomorúság az egyház számára. Alig pár évtized alatt itt ez megváltozott, és úgy tűnik, hogy most nyugaton is nagy változások vannak rossz irányban. Päivi Räsänen ügye, és Angliában börtönnel fenyegetett, abortuszklínikák előtt némán imádkozók ügye csak apró jelzései a folyamatnak. Szóval éppen egy „szerencsésebb” pillanatban élsz, egy „szerencsésebb” helyen.
Nekem nincs kétségem az egyház fizikai szenvedésével kapcsolatban, mert az átlag évi 4000+ mártír testvérünk a világ kevésbé szerencsésebb felén ezt teljesen igazolja. ( https://www.opendoors.org/en-US/persecution/countries/ ) A döbbenet az, hogy azokon a helyeken Isten szelleme nagy erővel jelenik meg, míg a „szerencsésebb” felén meg sikeresen kövéríti meg a Sátán a hívek szívét.
A magam részéről a három és fél évet, a 42 hónapot és 1260 napot úgy is értem, hogy az a 7 évnek (teljesség) a fele, ami alatt Isten népének el kell szenvednie mindazt ami Krisztus szenvedéséből hátra van (Kol 1:24). De a másik felében a 7 évnek fellélegzés van a szellemi egyház számára.
Eugene Peterson remélhetőleg nem azt képzelte, hogy János apostol a Jelenések könyvében „lelkészként””újraképzeli az evangéliumot”.
A Jelenések könyve így kezdődik:
„Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.”
Eugene Peterson szavait lehet jól is, meg rosszul is érteni, és akár ő maga is érthette rosszul. Az egyetlen ok, amiért idéztem, az az, hogy a Jelenések könyvét egyszerűen félreérti, aki nem veszi észre, hogy az egész könyv szimbólumokkal, metaforákkal, költői képekkel és a költeményekre jellemző ritmikus ismétléssel van tele. Hogy két egyszerű példát mondjak: Jézus bárány és oroszlán, az egyház pedig egy város és egy nő.
Ádám, Nem Isten költői képeinek a kifejezésével, szavainak eszköztárával van problémám, hanem azzal, ha a költői képeit emberi-földi szinten és nem mennyei szinten vizsgáljuk meg, ahogy Peterson próbálja felénk „helyesen” magyarázni. Azt gondolom, hogy ezt nemcsak a lévitai papság, hanem a korai, apostoli rendből kiszakadt Krisztusban hívők is megtették, ahogyan erről Pál és Péter már előre kijelentést és figyelmeztetést is kapott és átadott:
Apcs 20:29 Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, Apcs 20:30 sőt tiközületek is támadnak férfiak, akik csűrik-csavarják a beszédet, csakhogy elragadják magukkal a tanítványokat.
2Pét 3:15 a mi Urunk türelmét pedig tekintsétek megmenekülésnek! Erről szeretett testvérünk, Pál is írt nektek a bölcsességnek megfelelően, 2Pét 3:16 amit kapott, minden levelében, amelyekben ezekről beszél. Ezekben néhány nehezen érthető rész is található, amiket a tanulatlan és ingatag emberek kiforgatnak, ahogy ezt más írásokkal is teszik, saját vesztükre.
Ezen szavak mögött nincs allegória, tiszta és egyenes igék, melyek mögé nem szabad semmilyen költői stílust keresni.
Dávid király történelmi személyében és személyiségében rengeteg hasonlóságot vélek én magam is felfedezni, mely mint egy Krisztus előképeként is megjelenik. Azok a történetek, melyek megírattak hosszú életéről mind hagynak prófetikus üzenetet is, Góliáttal vívott küzdelme mögött megbújik Krisztus és a Sátán harca, de véleményem szerint a végkorszak befejezésének a materialista párhuzama is. A Krisztus mennyasszonyának, az ekklézsia képe pedig Abisággal való kapcsolatában, ahol Adónia mögött szintén a Sátán szellemisége és személyisége tükröződik ki. Számtalan, valós történelmi, materiális esemény mögött ott van a láthatatlan szellemi, metafizikai valóság, míg számtalan, költői színes kép, mely inkább vizuális, spirituális, valóságként még megfoghatatlan egyszer csak valós, anyagi, materiális ténnyé lesz. Dávid és a próféták nyelvezetében mind találunk költői képeket, szinonimákat, hasonlatokat stb.., de ha nem keressük, kutatjuk azok materiális, anyagi valóságának igazságát, akkor nagy hibába eshetünk, de mondhatnám azt is, hogy megtévesztett állapotba kerültünk.
Ahogy megtévesztett állapotban voltak Nagy Heródes idejében azon papi vezetők is, kik számára fontosabb volt a politikai és hatalmi kapcsolódás, mintsem a Messiás várása és annak e világba való beszületése. Nem véletlen, hogy keleti „magosz-ok”, csillagvizsgálók kaptak erről kijelentést és nem a vallási vezetők. Tartok attól, hogy Krisztus második eljövetelének a korszakában is hasonlóan játszódnak le az események.
Ha pedig a költői képek mögé próbálunk valóságot is csatolni, akkor megemlítek egy igét:
Ézs 7:14 Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.
Ezt azt gondolom, hogy a mai napig szinte felfoghatatlannak, megtörténhetetlen dolognak állítják be az orvosok, sőt talán az akkori papság is más formában várta a Messiás megjelenését, beszületését. Jézus messiási elfogadása a papság között talán pont eme alapon is volt elutasított, mert a tiszta, földi, dávidi apai származását kérdőjelezték meg (János 7/27).
Luk 1:31 És meglátod, hogy fogansz majd a méhedben, és egy fiút fogsz szülni, akit Jézusnak nevezel. Luk 1:32 Nagy ember lesz, a Legfelsőbb Fiának hívják majd, az Úr Isten neki adja majd atyjának, Dávidnak trónját, Luk 1:33 Jákob házának királya lesz mindörökké, és királyságának nem lesz vége! Luk 1:34 Mária erre azt mondta az angyalnak: – Hogyan történhet ez meg? Hiszen én nem ismerek férfit. Luk 1:35 Az angyal pedig ezt válaszolta neki: – A Szent Szellem fog rád szállni, és a Legfelsőbb hatalma fog beárnyékolni téged. Ezért aki megszületik, Szentnek hívják majd, Isten Fia lesz.
Tehát itt angyali megjelenés, kijelentés és kinyilatkoztatás adta meg a prófétai képre a pontos választ és a felfoghatatlan és racionálisan nem beteljesedhető kép mégis anyagi valóság, tényszerűség lett. Mint ahogy Krisztus testi feltámadásának a valóságát (Zsolt 16, 86, 88, 116) is tényszerűvé kellett tenni, Tamás hitében is akkor erősödött meg, mikor ezt empirikusan is megtapasztalta.
Krisztus visszajövetelének és ítéleteinek empirikus megtapasztalása nemcsak spirituális, hanem teljes földi, materiális változásokkal járó beteljesedés lesz, nem vonatkoztatható el az anyagi valóságtól és nem látható bele az eddigi egyháztörténelem küzdelmes és véres korszaka sem, mert az az elmúlt évezredek semmilyen történelmi korszakával sem lesz egyenértékű és hasonló. Az Úr napja nemcsak az emberek egyéni életét, de a teljes földkerekséget is felforgató égi jelenséggel beazonosítható esemény lesz (Zsolt 18). Bár színesek a költői képek, kifejezések, de ha az ekklézsia nem marad meg abban az alázatban, melyben Mária is feltette a kérdését az Angyalnak (- Hogyan történhet ez meg?), akkor a nevének a tulajdonságát égeti bele a személyiségébe, bélyeget téve önmagára.
Szívből kívánom, hogy legyünk Máriához hasonló érzetű és szívű emberek, kik keresik és kutatják az Isten akaratát és királyságát és legyen több bölcsességünk (Máté 5/20) azok megértéséhez, megtapasztalásához!
Batvan,
a fenti poszt Isten igéjének alázatos kutatásáról szól, Krisztus második eljövetelének ígérete és annak várása pedig szerintem is fontos része a Jelenések könyvének. Ebben tehát nem értem a kifogásaidat. Ha viszont megint a közelgő gigantikus aszteroida-becsapódással kapcsolatos meggyőződésedet kéred számon rajtam, hogy miért nem harapok rá a korszakos felismerésedre, akkor abban valóban nem vagyok partnered, sőt, ezirányú missziódnak itt nem is örülök. Ha ez elválaszt bennünket hitben, hát, mit is mondjak, számomra kicsit abszurd.
Ádám, én úgy látom, hogy hitben lesz olyan esemény, mely el fogja választani a hívőt a hívőtől, ahogyan megpróbáltatott Izrael a Párán pusztájában, Kádes-nél, mielőtt az ígéret földjére beléphettek volna (4 Mózes 13). A kémek azért voltak, hogy hírt hozzanak, de hiába látták a 12 közül ketten meghódíthatónak, a tíz kém az egész népet felbuzdította arra, hogy mégis ellenálljanak az Úr tervének, akaratának. A végét jól ismerjük, 40 év pusztaság és az ellenszegülők elhalálozása.
Félre tenni, félre tolni azt, amit Isten cselekedni fog vagy akar, az lenne abszurd. Sőt, ha nem is abszurd, de mondhatnám azt is, hogy „profán”. Ha a Jelenések könyvének nincs valós anyagi-fizikai beteljesedése (pld Jel 8, az első négy kürt csapásai), akkor nincs is szükség beszélni a nagy nyomorúságról, annak valódi okáról, eseményének lehetőségéről. De nincs szükség beszélni a dánieli látomás álló szobrának a ledöntéséről vagy az elpusztításáról sem. Ezeknek a színes költői képeknek keresném az egyháztörténeti vonatkozását a múltban, de nem találom, sem nem értem meg ezen igéket sem, ha nincs vagy nem lesz mögötte fizikai esemény: Zsid 12:26 akinek a hangjától akkor a föld rendült meg, most viszont azt ígéri: „Még egyszer meg fogom rendíteni én nemcsak a földet, hanem az eget is.”
Mivel ismerjük jól egymás nézeteit és álláspontjait számomra fontosabb lenne, hogy ki, miként vélekedik a Krisztus megjelenésével kapcsolatosan, számos remek észrevétel és hozzászóló van, kik a saját belső gondolatvilágukat is megoszthatják ebben a témában. Vagy jelenleg ott tartunk, hogy nincs is erre vonatkozó valódi egységes látás és kijelentés, így jobb, ha erről nem is beszélnünk?
Engem hívőként és gondolom a korai keresztényeket is az foglalkoztatta, mikor és miként Uram? A Jelenések könyvének a megszületése az egyik legjobb írás ennek a felfedésére és felismerésére. Miért nem boncolgatjuk részenként, miért nem ismerjük fel benne azokat a jelen korszakunkban zajló folyamatokat, amelyek már most adhatnak támpontokat korunk eseményeinek várható alakulására, megértésére?
Tudom, az évszázadok alatt nagyon sok téves, hamis Krisztus várásra utaló dátum jelent már meg. Ez egyrészt óvatossá tette az egyházat arra vonatkozólag, hogy újabb időpontot, dátumot határozzon meg. Engem nem a dátumok foglalkoztatnak, hanem inkább az, hogyan lehetséges ez, maga az esemény, annak részlete, szelete, momentuma? János ilyen képkockákat, képsorokat használ, hogyan illik ez bele a 21. századunk mindennapjaiba, tárgyaiba, valóságába? Mikor módosul, formálódik át az anyagi-fizikai világ a Krisztus megjelenésével és mik lehetnek annak alapjai? Az Isten Szellemének a beavatkozását úgysem tudjuk korlátozni, az az anyag felett álló valóság. Mert nem emberi erővel, hanem az Ő Szellemével, orrának fuvallatával végzi azt be.
Köszönöm a támogató hozzászólásaidat, nem átformálni akarom az emberek véleményét, meggyőződését, hanem a sok-sok feljövő, feltörő kérdésekre keresem magam is a válaszokat. Ha nem kapok rá, akkor úgy érzem magam, mint Krisztus a kereszten (János 19/28). Viszont csak ahhoz tudok járulni, aki ebben is meg tud elégíteni (Ján 4/13-14, Ján 6/35, Jel 22/17). Remélem, egyszer beteljesül mindaz, mi ebben a könyvben megíratott a Krisztus dicsőségére és az ekklézsia szemei előtt nem zárt, lepecsételt titokként, hanem feltőrt pecsétként lesz látható, megismerhető, felismerhető!
wkm, Ironikus és cinikus voltam eme mondatom megfogalmazásában, de nem véletlenül.
Tisztában vagyok azzal, hogy a világban keresztény közösségek és személyekkel szemben milyen megaláztatás, fizikai megtorlás, megfélemlítés zajlik. Inkább arra hívnám fel a figyelmet kérdésben, hogy mi, a személyes életünkben, akár itthon „békés” környezetben valóságos Krisztust követő életet élünk? Olyat, amit a bibliai igék és képek üzennek Nekünk? Nem lettünk mi magunk is „langymelegek” és mégis azáltal kivetendőek? Nem kellene inkább bizonyos dolgoktól elhatárolódnunk, szívből megtérnünk, megbánnunk, intéseket, feddéseket, buzdításokat, metszéseket, vágásokat végeznünk szeretetből környezetünk felé vagy azok felé is, akik hatalmon vannak és főleg a jólétért kellene, hogy fáradozzanak? Valódi szőlőmunkások vagyunk, kik igaz és jó gyümölcsöket termünk és példákat adunk másoknak is a jó gyümölcsök megtermésére? A Krisztus valódi evangéliumát hirdetjük, tényleg teljes bűnbánat végett, mi magunk is felvesszük minden nap az Ő keresztjét, meghalva e bűnös babiloni világnak? Ha pedig olyan jól végezzük a munkát, akkor miért nem üldöztetnek, miért nem kritizálnak, miért nem gyaláznak, miért nem állnak ellent feddő, intő üzeneteinknek stb???
Sajnos úgy látom, hogy hazánkban is szükség lenne megújulásra, főleg ebben az időben, mikor a szükség és nyomor az ajtón kopogtat egyes otthonokban, míg mások dúskálnak e világ élvezetében.
A média és a kulturális világ beszippantotta az emberek lelkét, gondolkodását és eltévelyítette az egész világot. Magam is azt érzem, hogy foglyul ejt és oly nehéz belőle kiszabadulni. Babilon szelleme átjárja a világot és félő, hogy amint a járvány idején, úgy a jövőben is hálót vet minden nemzetre és az azokban lakókra.
Az Úr legyen irgalmas hozzánk, hogy a hangját mindig meghalljuk!
Kedves Batvan,
nem kereső bizonytalanságot, hanem határozott véleményt érzékeltem eddig a hozzászólásaidból. Vannak kérdések, amelyeknek a megbeszélése egy-egy cikk alatt odaillő, de vannak olyan témák, amelyeknek az állandó behozatala erőltetett, és egy ponton túl inkább csak gondolatfogasként vagy missziós terepként használja a kommentfelületet. Ez utóbbi itt moderálást hoz magával, ezért nem jelent meg egy idő után jó néhány aszteroidabecsapódásra vonatkozó kommented (kértem, hogy ezt ide ne hozd be újra).
Egyébként úgy gondolom, hogy ez pont olyan kérdés, amit egy rossz kiindulópont okoz. Nem tudom, milyen egyházi körökben mozogsz, nem tudom, hol tanultad, hogy a Jelenések könyvének képeit szó szerint érdemes érteni, de ha válaszokat keresel, én mindenképpen azt tanácsolnám, hogy lépj egy nagyot hátra és tedd fel a kérdést: nem kellene a Jelenések könyvét egészen máshogyan olvasni? Van, amikor azért nem látjuk a nagy képet, mert túl közel állunk hozzá. Van, amikor azért nem értünk egy történetet, mert az nem történet, hanem parabola. Van, amikor azért nem tudunk felfogni egy jogi szöveget, mert az nem jogi szöveg, hanem vers. És van, amikor azért gyötrődünk egy kép részleteinek a beazonosításán a Jelenések könyvében, mert azt nem képként kezeljük, hanem valamiféle literális eseményként. Vagyis túl direkt a megközelítésünk, ami poetikus jellegű szövegeknél mindig értelmetlenségekhez vezet. Vagyis van, amikor azért nem találjuk a válaszokat, mert rosszak a kérdéseink.
Engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljam William Hendriksen More Than Conquerors c. Jelenések-magyarázatának magyarul ingyen is elérhető fordítását: Több mint győztesek. Szerintem nagyjából ez az a megközelítés, amely tiszteletben tartja az Apokalipszis műfaji sajátosságait. Ugyanezt a szemléletet követik olyan nagyszerű kommentátorok is, mint M. Wilcock vagy G. K. Beale (utóbbi 1244 oldalas exegetikai kommentárja a legalaposabb elemzés, amit valaha olvastam). Azért Hendriksent ajánlom, mert magyarul hozzáférhető és könnyen áttekinthető a módszertan melletti érvelése.
Még egy utolsó gondolat. Egyáltalán nem hiszem, hogy Isten az övéit azzal próbálná meg, hogy vajon rájönnek-e a Jelenések könyve szövegéből, hogy hamarosan egy aszteroida fogja elpusztítani a földet. Ennél sokkal nyilvánvalóbb Isten akarata az övéi számára és sokkal árnyaltabb az ördögi megtévesztés, amely eltántorítana attól.
Ádám, én Senkit sem szeretnék megpróbáltatni, arról csak éppen ez a könyv tesz utalást rá a filadelfiai gyülekezet angyalának, vezetőjének:
Jel 3:9 Lásd, adok némelyeket a Sátán zsinagógájából azok közül, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok, hanem hazudnak; lásd, meg fogom tenni, hogy ezek eljöjjenek, lábaid elé boruljanak, és belássák, hogy én szeretlek téged. Jel 3:10 Mivel megőrizted a kitartásról szóló tanításomat, én is megőrizlek majd a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész lakott világra, hogy próbára tegye a föld lakosait.
Itt egy óráról (hóra) beszél, nem napszakról vagy időszakról (hémera, kairosz) valamint az egész föld lakosairól, nem pedig az ekklézsiáról vagy Izraelről, hanem Mindenkiről. Nem kell Senkinek sem rájönnie arra, mit is üzen a Szellem a könyvből, Szodoma és Gomora lakói sem tudták mi fog történni velük, hanem csak Ábrahám, akinek az Úr kijelentette. Valamint Jézus is pont ennek a szellemi korszakával azonosította azt a kort, amikor Ő vissza fog jönni.
A könyvajánlót köszönöm, már megnyitottam, elolvasom, átolvasom.
Kedves mindenki, nagyon jó kis beszélgetés, inkább a módszerről, a megközelítésről és nem a jelenések tartalmáról.
Az lejött, hogy az egyik vonal a sok tekintetben szó szerinti értelmezés (de kvázi ott is elszáll a fantázia mert pl. így nincs leírva, hogy aszteroida becsapódás), a másik meg nem gondolja, hogy ez a jövőről szól.
Nem tudom, hogy lehet e közös platform, de ha érdekelne – bár sztem nem a Jelenések megfejtése a legfontosabb feladat, igaz, nem tudhatjuk Isten Szelleme kit mivel tud megérinteni – nos, akkor az érdekelne, hogy a Jelenések alapján vannak e bizonyos (szellemi, egyéb) támpontok, amire egy hívőnek érdemes odafigyelnie a jelennel – jövővel kapcsolatban a két különböző megközelítésben?
Kedves Ádám, erre mondhatod azt, hogy nem ennek a cikknek a keretében, mert ez nem erről szól. Sőt, azt is mondhatod, hogy a portálod más céllal született….
Sajnos, az ember alig tud mit ajánlani az ismerőseinek, a fórumok eléggé begyöpösödöttek, zavarosak, unalmasak, a hívők a mantrákat fújják, nekik könnyű, ők már bent vannak, de mit mondjon az, aki kint van és nem érti….Mit ajánljak a barátaimnak, ha érdeklődnek? De nem mindenki olvas könyveket, nem akarok túlozni, de senki nem olvas könyveket rajtatok kívül, mindenki a neten lóg. Nem mondom, hogy ez a követendő példa, de tény….:)
A pontokhoz :
1. Sztem a kisázsiai gyülekezetek léteztek, nekik szólt, a szellemi problémáikkal. De Krisztus azért Isten, nem téved. Így ezek a helyzetek/ típusok a történelemben újra előjöttek és léteztek és ma is léteznek a problémáikkal együtt. Az üzenet örök.
2. A könyv nyelvezete valóban szimbolikus. De még a sok mindent szó szerint értők sem gondolják, hogy Jézus egy bárány és/vagy egy oroszlán szó szerint.
3. Igen, csak most megint fordult a világ, más panelekben gondolkodnak
4. Ezen a síkon igaz, de én nem vetném el a kronológiát sem.
5. Igen, az antikrisztusi jellegű dolgok valóban újra és újra előjöttek és a reménység a Bárány győzelme volt mindig és lesz is….De én nem vetném el azt, hogy ezek valódi próféciák (előrejelzések, mint régen) a jövőre vonatkozóan is, ha úgy tetszik. Nem vagyok a témában benne olyan mélységben…
Ádám: „Hadd idézzem végül Eugene Petersont: „Ha a Jelenések könyvét nem költeményként olvassuk, gyakorlatilag érthetetlenné válik. Ezért van az, hogy olyan gyakran tényleg nem is értik meg. János játszik a képekkel, dúskál a metaforákban, és nagyszabású, ritmikus ismétlésekbe szövi mondanivalóját. (…) János apostol munkája nem puszta kognitív kapcsolatteremtés az eredeti forrásokkal. Lelkészként újramondja, újraképzeli az evangéliumot, úgy hogy a gyülekezet hívei az Igével találkozzanak, ne csak puszta szavakkal. Ahhoz, hogy ezt megtegye, költőnek kell lennie.” (Eugene Peterson: A lelkipásztori hivatás művészete, 49)”
Én értem ezt a szemléletet-érvelést, amely lehet egy sík és ilyen értelemben igaz. Ha ez egyoldalú az író részéről, akkor azért vannak fenntartásaim, mert az ÚrIsten és Jézus Krisztus Mindenható és Mindentudó, ha a Jelenések kronológia (is), akkor a próféciák térben és időben be fognak következni és nagyjából pontosan. Én úgy gondolom, utólag fel fogjuk ismerni, hogy így vagy úgy.
Ádám: „Még egy utolsó gondolat. Egyáltalán nem hiszem, hogy Isten az övéit azzal próbálná meg, hogy vajon rájönnek-e a Jelenések könyve szövegéből, hogy hamarosan egy aszteroida fogja elpusztítani a földet. Ennél sokkal nyilvánvalóbb Isten akarata az övéi számára és sokkal árnyaltabb az ördögi megtévesztés, amely eltántorítana attól.” Én ezzel egyetértek, de a megtévesztés nagyon nagy is lehet, ébernek kell lenni – mondta Ő.
Batvan: „A Krisztus valódi evangéliumát hirdetjük, tényleg teljes bűnbánat végett, mi magunk is felvesszük minden nap az Ő keresztjét, meghalva e bűnös babiloni világnak? Ha pedig olyan jól végezzük a munkát, akkor miért nem üldöztetnek, miért nem kritizálnak, miért nem gyaláznak, miért nem állnak ellent feddő, intő üzeneteinknek stb???”
Kedves Batvan, nem tudom milyen közegben élsz, de ha kint vagy a világban napi szinten világias emberek között, akkor nincs szükséged arra, hogy még vegzáljanak is a hited miatt, elég, ha látod, hogy ők hogy és mint….engem legalábbis eléggé elszomorít. Önmagában annyira fárasztó, hogy egy sötét zárka nedves falakkal, csótányokkal még plusz nem hiányzik. Te is észreveszed, hogy a sötét zárka tágul…Isten meg irgalmas, én így látom. (Nem felejthetjük Kapernaumot sem).
És nagyon sajnálom azokat, akik ennél is nehezebb körülmények között küzdenek, nagyon….
Hogy ki „színből, hosszan” és ki nem, az nem kéne most eldöntenünk, bízzuk arra, „Aki Van, Aki Volt és Aki Eljövendő”.
Egyébként Jézus azt mondta, hogy (bocsássátok meg, hogy nem fogom ideírni, hogy Apcsel 2.8.10 stb., mert nem tudom, a szívemben van, visszakereshető minden a neten), nos Jézus azt mondta: „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én beszédemet megtartották a tiéteket is megtartják majd…..az Én Nevemért!”. Ekkora az Ő Neve. A többi az Úr dolga – már szerintem.
Kérdésem az lenne, Ádám te (ti) mit mondotok arról, hogy Isten akarja e zárni a világkorszakot – „új ég új föld, amelyben Igazság lakozik”. – minthogy a gonoszság nő és nő…Mit jelent az, hogy utolsó idők a Jézusi kijelentésben, Krisztus visszajövetele, amit várunk és amiről most fogunk emlékezni a következő hetekben? Válaszodat köszönettel, tudom, nem ez a poszt….
Kedves Anikó,
teljes mértékben vallom a közös keresztény hitet: „onnan jön el ítélni élőket és holtakat”. Hiszem és várom Krisztus második eljövetelét. A Jelenések könyve szerintem is tele van ezzel a reménységgel, ígérettel. Az utolsó idők Jézus első eljövetelével elkezdődtek és azóta is tartanak (vö. ApCsel 2,17; 1Kor 10,11; 2Tim 3,1; Jak 5,3; 2Pt 3,1; 1Jn 2,18). Isten valóban új eget és új földet teremt. Semmi speciálisat nem vallok ezzel kapcsolatban ahhoz képest, ami a keresztények közös reménysége.
Anikó, nagyon köszönjük a gondolataidat, észrevételeidet és igei hozzátoldásaidat. Úgy gondolom, hogy sok tekintetben vannak különbségek a Krisztus visszajövetelével kapcsolatosan, így a felekezeti-gyülekezeti álláspontok is több esetben eltérőek. A bibliai kronológia is ennek függvényében csúszkál, vannak részek, amiket előbbre, vannak részek, amiket későbbre várunk. Az „elragadtatás” nézetével is sokan nem értenek egyet, Krisztus eljövetelében látni vélnek egy „láthatatlan” és egy látható visszajövetelt is, de az utóbbit biztos.
A törvény könyvében két aratás van (tavaszi és őszi-gabona és szőlő), így azt sejteni lehet, hogy Krisztus visszajövetelében is ezeknek az eseményeknek valahogy külön időpontokban kell megtörténnie és külön-külön be kell teljesednie (Jel 14-13-20). Valamint az Ekklézsia és Izrael viszonylatában is, mintha az egyik előbb (1 Pét 4/17, Róm 11/25-36), a másik később történne meg. A 3,5 éves időszak azért is érdekes, mert ha annak kezdete tavasz, akkor biztos, hogy a vége ősz. Abban pedig Ádámmal egyetértünk, hogy a Krisztus látható megjelenése az őszi ünnepekre fog esni, ebben nincs nézetkülönbségünk. A kérdések sora inkább az, hogy mi van akkor a tavaszi ünnepek sorában még?
Sok felekezet a tavaszi ünnepeket a törvényi viszonylatában és történelmi eseményeiben (pészach ünnepe, pünkösd ünnepe) lezártnak tekintik, azaz ebben az időben nem várnak már Krisztusra nézve beteljesedés előtti főbb eseményt a történelem színpadán. Én még igen, de mi lehet az még, azt próbálom vizsgálni.
Amennyiben érdekel még a szó szerinti értelmezésekkel kapcsolatos nézetem, azt szívesen kifejtem elolvasás céljából, de tudom, hogy Ádám csak azt fogja megengedni e kommentekben, ami a témától nem tér el. Az aszteroida becsapódás témája ennél sokkal mélyebb gondolatokat, próféciákat és bibliai képekt takar, lehet, hogy másnál már túlfeszít minden „elfogadott keresztényi teológiát”, így azért is nem jelenik meg minden kommentem. Ádám lelki világát és békességét sem szeretném feltúrni-szétfeszíteni ezzel, mert amúgy is minden tiszteletem az Övé, hogy teret enged olyan nézetnek is, amit eszkatológiailag sokan nem tudnak hova tenni. A kettőnk közötti kommunikáció pedig csak akkor tud e felületen kívül folytatódni, ha Ádám az elérhetőségünket közös akaratból egymásunknak átadja. Én ebben nyitott vagyok, rajtam ne múljék.
Abban pedig Ádámmal egyetértünk, hogy a Krisztus látható megjelenése az őszi ünnepekre fog esni, ebben nincs nézetkülönbségünk.
Erről lemaradtam…
Ádám lelki világát és békességét sem szeretném feltúrni-szétfeszíteni ezzel, mert amúgy is minden tiszteletem az Övé, hogy teret enged olyan nézetnek is, amit eszkatológiailag sokan nem tudnak hova tenni.
Nem a lelkivilágomról, hanem a kommentfelület céljáról van szó, de azt pedig én köszönöm, ha tiszteletben tartod a kommentelés korlátait.
A kettőnk közötti kommunikáció pedig csak akkor tud e felületen kívül folytatódni, ha Ádám az elérhetőségünket közös akaratból egymásunknak átadja. Én ebben nyitott vagyok, rajtam ne múljék.
Ilyen közvetítést nem szoktam vállalni.
Kedves Batvan és Ádám, köszönöm válaszaitokat. Sztem tényleg jó lett ez a beszélgetés, de el is feszült kicsit.
Ádám, a Divinity egy nagyon jó oldal és ezért külön köszönet, az én ízlés világomhoz közelebb áll, mint bármely másik…. figyelemmel kísértem, ajánlottak néhányat. A témák nagyon jók, aktuálisak és a keresztényeket foglalkoztató dolgok (a legfontosabbtól az embereket aktuálisan érdeklő kis topikokig). Hiánypótló. Mostanában kapcsolódtam be jobban az olvasgatásba, korábban is ismertem néhány cikkedet. És az is jó dolog, hogy teret engedsz a kommentelésnek egyszerű kvázi laikusként is. Az interaktivitás a mai kor velejárója, szinte mindenki így él, legalábbis a fiatalabb korosztályok biztosan. Még egyszer köszönet, remélem, marad a türelmed és kedved.
A Jelenésekkel kapcsolatban: én úgy vagyok vele, (nagy, jó értelemben vett szabadság-pártiságomban és irtózásomban minden rossz értelemben vett „halott” dogmatizmustól), hogy jó, ha a hívők tudnak arról, hogy milyen megközelítések-értelmezések vannak, tartalmában is ismerik azokat.
DE, mivel én azt hiszem, hogy a „betű önmagában öl (nem tudom, az emberek ennek a súlyát mennyire érzik vagy sem), és az Isteni Szellem eleveníti meg, újítja állandóan az evangéliumot, hogy az eleven legyen, így Ő súlyozza – kérem, hogy Ő súlyozza a lelkemben -, mi a fontosabb.
A Jelenések egy nehéz könyv. Ismerem, nem túl mélyen, de ismerem a különböző értelmezési opciókat és úgy gondolom, hogy elég ennyi. Sztem a könyv a jelen világkorszak történelmét lezáró eseményekről szól – itt fentebb megbeszéltük: és az elmúlt 2000 év küzdelméről is – így ezzel több dolgom nincs. Ezek jövőbeli események, be fognak következni – szűkíthetjük Krisztus visszajövetelére és az azt követő dolgokra, Ádám ezt összefoglalta kérdésemre, vagy belemehetünk részletesen abba, hogy az Ő visszajöveteléig kronológiailag mi fog történni (geopolitika, szellemi sík, egyebek). Én nem zárnám ki, hogy le van kottázva tényleg 1-2 dolog, mégis úgy érzem, nem ez a legfontosabb. Elhiszem, hogy az emberek fantáziáját megmozgatja, sokkal inkább, mint más, mégis a legfontosabb, hogy az Úr Szellemével együttműködve lássuk el dolgainkat – ez pedig az evangélium körüli teendők, miniben, közepesben, nagyban, így vagy úgy…. És ragaszkodjunk a Főhöz, a Szent Háromság személyében. Az evangélium üzenete nekem mindig pozitív, életmentés, gyógyulás, vigasz.
Higgyétek el, én láttam, hallottam hívőket belecsavarodva a Jelenésekbe, de azt éreztem: hagyd, nem kell.
Kedves Batvan, az aszteroida becsapódásba és egyebekbe most, fentiekre tekintettel, nem mennék bele mélyebben. Lehet, hogy egyszer még megbeszélhetjük valahogyan, de most nem érzem , hogy nyitott lennék egy mélyebb elemzésre.
Köszi még egyszer a sok mindent, amit megosztotok, utánanézek, ha van időm, átgondolom, ez jó….
Nemrég készült egy dal a Jelenések könyvéről. Trucker Carlson készített egy kiváló interjút a szerzőjével. Érdemes mindkettőt meghallgatni.
A dal: „Revelation” by John Rich featuring Sonya Isaacs
https://www.youtube.com/watch?v=Yk6YPFCUaqA
Az interjú: John Rich: Donald Trump, the Darkness of Eminem’s New Album, and the Song Inspired by God
https://www.youtube.com/watch?v=zaFNktRoTbo&t=619s