A romantikus irodalomban nem ritka a sötét oldallal való szövetkezés, ha az ember a végtelenbe törő vágyait ezen keresztül érheti el. Lord Byron Manfrédje vagy Goethe Faustja kitűnően ábrázolja a romantikának ezt a vonását. Bár Szerb Antal talán túlértékeli a romantika társadalomformáló szerepét, jól fogja meg sötét oldalát: „A nyugati kultúrát a ’fausti ember’ építette fel: az az ember, akit semmi sem tud kielégíteni, aki nyugodtan aláírja az ördöggel való szerződést, mert tudja, sosem jöhet el a pillanat, amelynek azt mondaná: maradj! – a fausti ember a végtelenbe törő vágy és akarat. Átélésébe, az ’időtlen pillanatba’ (Gundolf) bele akarja fogni a mindenséget, és nem ismer megállást, amíg a távlatok intenek.” (A világirodalom története, 427)
A fausti hagyományra épít a népszerű J.K. Rowling, George Lucas, és részben J.R.R. Tolkien is. Tom Denem és Anakin Skywalker sorsa ugyanazt az elégedetlenséget tükrözi, mely Goethe Faustját, Marlowe Doctor Faustus-át és Byron Manfrédjét is a végzetes útra sodorta. A bibliai hagyomány szerint ez a minta egészen az Éden kertjéig nyúlik vissza, ahol a kígyó azzal kísértette meg Évát, és rajta keresztül Ádámot, hogy meghaladhatják önmaguk korlátait, az engedetlenségre bíztató sötét erők segítségével többé válhatnak az embernél, ők maguk határozhatják meg a jó és rossz közötti különbséget. Olyanok lehetnek, mint az Isten.
Nem démoni lényekből lesznek a fekete urak. Mindig az Anakin Skywalkerek és Tom Denemek válnak a sötét oldal kísértésének áldozataivá. Még Szauron is eredetileg egy maia volt (amilyen Szürke Gandalf), de ennek a jelentőségét csak akkor fogjuk fel igazán, amikor Gandalf nem meri magához venni az Egy gyűrűt. A világban való helyünk elfogadása, illetve az ezzel kapcsolatos elégedetlenség végzetes döntéseket eredményezhet. Elsősorban nem az Amidala iránti féltése, sokkal inkább önhittsége, nagyravágyása, saját helyének el nem fogadása sodorta Anakint a Jedi Tanács oldaláról Palpatine kancellár mellé. A fausti szellemi felsőbbrendűség az igazi szerelmet is maga mögött hagyja; a távlatok magasabbra és messzebbre nyílnak.
A romantikus hagyomány egyáltalán nem áll távol a valóságtól, hiszen naponta megvalósítjuk, ha nem is válunk rögtön (vagy látványosan) fekete urakká. A döbbenetes mégis az, hogy évezredek óta újra és újra kimondjuk: ez zsákutca. Egy pillanatra sem helyeseljük a fausti gondolkodást, szemlélőként mindig Harry Pottert választjuk Lord Voldemort helyett, Gandalfot Szauron ellenében, és a jediket a birodalom sötét urával szemben. A Darth Vaderré újraélesztett Anakin mélyről fakadó kiáltása, a becsapottság miatt feltörő üvöltés jól hallhatóan visszhangzik az egész nyugati kultúrában.
A másik oldalon pedig felhangzik egy hasonlóan félelmetes, mégis biztatóbb hang: „Ádám, hol vagy?” És egy másik: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”
***
A bejegyzés az Erosz nyomában c. esszékötetem egyik fejezete. A könyv a Harmat Kiadónál vagy könyvterjesztőknél megvásárolható. Ár: 1200 Ft.
„sokkal inkább önhittsége, nagyravágyása, saját helyének el nem fogadása”
„Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.”1 korinthus 7:20
Ez ugrott be a mondatod kapcsán. Valóban még az is, mikor térünk meg, az is, milyen állapotban Isten akaratából van.
Köszönöm, ez nagyon jókor jött.