Szekuláris kultúránk egyik féltve őrzött titka Charles Darwin rasszizmusa. Amikor valahogy mégis szóba kerül, hogy korunk ikonikus világi szentje összeköthető korunk legrútabbnak tartott vétségével, a japán Sinkanszen kiszámítható gyorsaságával érkeznek a heves cáfolatok. Leggyakrabban azzal blöffölnek, hogy a darwinizmus atyjának rasszista evolucionizmusát egyszerűen a szociáldarwinistákra fogják. Eszerint Herbert Spencer és később a nemzetiszocialisták felhasználták ugyan Darwin evolucionista nézeteinek egy-egy elemét, de az eredeti, tiszta darwinizmustól teljesen idegen módon az emberi rasszokra (fajokra) alkalmazták azokat, és így az állatfajok eredetének tudományos magyarázatából ők gyártottak elfogadhatatlan társadalmi elméletet az emberiség számára. A szociáldarwinizmus tehát a darwinizmusnak ugyanúgy egy gyakorlati „eretneksége”, mint a kereszténységnek az inkvizíció, vagy a marxizmusnak a sztálinizmus. De tényleg ez az igazság?
A helyzet az (és ezt mindjárt meg is mutatom), hogy Darwin az írásaiban maga is egyértelműen rasszista gondolatokat fogalmazott meg, mégpedig biológiai, sőt, evolucionista alapon. A szociáldarwinizmus a forrásvidéknél egyáltalán nem választható el a darwinizmustól. Adrian Desmond és James Moore Darwin’s Sacred Cause: How a Hatred of Slavery Shaped Darwin’s Views on Human Evolution (Penguin Group, London, 2009) című könyvükben nem is a szociáldarwinizmusra fogva igyekeznek cáfolni Darwin rasszizmusát (a darwinizmus szerintük kezdettől az emberi társadalmakat is magyarázni akarta, a szociáldarwinizmus szerves része a darwinizmusnak), hanem Darwin személyes feljegyzései, levélváltásai és más külső források alapján. A szerzőpáros szerint Darwint megdöbbentette a rabszolgakereskedelem gonoszsága, és időnként megrendülten írt a fehér faj (rassz) más emberi fajok (rasszok) elleni vétkeiről. Belső viszonyulását tekintve Darwin eszerint nem volt rasszista, vagy nem mindig volt az, sőt, úgy tűnik, ellenezte az emberkereskedelmet is. Ez méltányolandó, és ha Darwin arcélét akarjuk pontosan megrajzolni, fontos részlet. Azonban még Desmondékat is meglepi Darwin írásainak szenvtelensége, főleg amikor a brit természettudós az imperializmusról az emberi fejlődés motorjaként ír, és arról spekulál, hogy az evolúció elkerülhetetlen következménye, amikor fejlettebb rasszok kiirtanak fejletlenebb rasszokat (149-151).
Valójában ennél még egyértelműbb a helyzet, ha elolvassuk Darwin Az ember származása és az ivari kiválás (Athenaeum Rt, Budapest, 1910 – az idézetek a könyv elektronikus formátumából valók) c. könyvét (angolul: The Descent of Man). Lehet, hogy évekkel később Darwin megrendült az európai gyarmatosítók embertelenségén, ahogy Desmond és Moore látják, ezt egyáltalán nem kell megkérdőjeleznünk, ebben a könyvben azonban megdöbbentően rideg levezetéseket olvasunk arról, hogy szerinte a különböző emberi fajok hogyan evolválódnak és kerülnek versenyelőnybe vagy versenyhátrányba egymáshoz képest. Ezt írja például: „Azon hitet, hogy az embernél valamilyen szoros kapcsolat van az agyvelő nagysága és a szellemi képességek fejlettsége között, támogatja a vad és a civilizált fajok, a régi és modern népek koponyájának összehasonlítása és a gerincesek teljes sorának analógiája. J. Barnard Davis sok gondos méréssel bebizonyította, hogy az európaiaknál a koponya üregének átlagos köbtartalma 92.3 köbhüvelyk; amerikaiaknál 87.5, ázsiaiaknál 87.1, és ausztráliaiaknál csak 81.9 köbhüvelyk.”
Darwin teljes természetességgel ír az emberi fajok (rasszok) kapcsán evolúciós folyamatokról, amilyen például a szaglás vagy más érzékelés – de akár a szellemi képességek – közti különbségek rangsorolható változékonysága. Az észak-amerikai őslakóknál nagyobbak a koponyának az érzékszervek befogadására szolgáló üregei, mint az európaiaknál, a dél-amerikai aymarának pedig „kiterjesztett karjai rövidebbek az európaiénál és sokkal rövidebbek a négerénél”. Darwin az egész könyvben végig megkülönbözteti az európai „civilizált” rasszt (fajt, fajtát) a többitől (pl. ausztrál, afrikai, indián, dél-amerikai, mongol, polinéz és eszkimó), amelyeket következetesen „vadaknak” nevez. „Némely vad faj, mint például az ausztráliaiak, nincsenek különböződöttebb körülményeknek kitéve sok más nagyon elterjedt fajnál” – írja egy helyen. Máshol: „Noha a vadak úgy látszik kevésbbé termékenyek a civilizált népeknél, mégis rohamosan szaporodnának, ha számuk nem volna valami módon ridegen korlátozva”. Az ilyen különbségek szerinte idővel az emberi fajok (rasszok) öröklött tulajdonságaivá is válnak.
Darwin szerint a „vadak” között is vannak magasabb és alacsonyabb rendű emberfajták. „Ha visszatekintünk egy nagyon-nagyon távoli korba, mikor az ember még nem jutott el emberi méltóságáig, akkor inkább ösztöne és kevésbbé az értelme vezették, mint manap a legalacsonyabb vadembert.” Ne lépjünk gyorsan túl ezen, hanem jegyezzük fel: Darwin (tehát nem a későbbi szociáldarwinisták, hanem a darwinizmus atyja) szerint vannak embercsoportok, amelyek értelmük használatában nem jutottak még el a civilizált fajták méltóságára. Darwin szerint ráadásul a különbségek részben biológiai eredetűek, amelyeket ugyanúgy a kiválasztás és a szelekció mozgat, mint az állatfajoknál.
„Ha az összes emberi fajtákat egyetlen fajnak tekintjük, úgy elterjedésük óriási; de némely külön fajtának, mint az ausztráliainak és polinéziainak is igen nagy a kiterjedése. Ismeretes törvény, hogy a nagy elterjedésű fajok sokkal változékonyabbak a korlátoltabb elterjedésüeknél és az ember változékonyságát inkább hasonlíthatjuk a széleskiterjedésű fajokéhoz, mint a háziállatokéhoz. Nemcsak hogy a változékonyságot az embernél és az alsóbbrendű állatoknál ugyanazok az általános okok idézik elő, de mindkettőnél a testnek ugyanazon részei szorosan azonos módon változnak.” Darwin azt is mondja, hogy a fizikai tulajdonságok és a szellemi hajlandóságok együtt öröklődnek. „Állítólag az angol földmíveseknek kezei már születésükkor nagyobbak mint az úri gyerekekéi.” Ezt az emberi fajok (rasszok) esetében is igaznak látja: Darwin szerint még az intellektuális és morális képességek is öröklődés folytán eltérőek.
Darwin úgy gondolta, hogy a „vadak” alacsonyabb morális képességgel, elégtelen érvelőképességgel és gyenge önuralommal rendelkeznek. Az ausztráliai őslakosok például négynél tovább nem tudnak számolni, alig használnak elvont szavakat, és soha nem kérdeznek rá létük eredetére. „Vadaknál a megélhetés nehézségei néha sokkal közvetlenebbül befolyásolják számukat, mint a civilizált népeknél, mert minden törzs időről-időre súlyos éhínségeknek van kitéve. (…) Vadak, ha megszorultak, egymás területére törnek be és az eredmény háború; valóban, majdnem mindig háborúságban vannak szomszédaikkal.” Darwin a fajok túlélésért folytatott harcát az emberi fajokra is alkalmazza. A civilizált népcsoportok ugyanúgy túrják ki földjükről a „vadakat”, ahogy a sikeres állattörzsek elűzik a többi törzset. A fehér európai faj terjeszkedése a többi rassz rovására szerinte ugyanaz az evolúciós mechanizmus, amely megfigyelhető az állatfajok esetében is. A fehér nyugati civilizáció sikere evolúciós fejlettségének köszönhető.
Darwin Az ember származásában azt vizionálta, hogy a jövőben a fehér, civilizált faj evolúciós előnyei miatt ki fogja irtani a „vad” emberfajokat. (Hacsak a civilizált népeknek az a buta szokása nem folytatódik, hogy a gyengék is tenyésznek.) Amikor ez megtörténik, és a civilizált kaukázusi faj kiirtja a „vadakat”, Darwin szerint tágulni fog az emberek és a majmok közötti szakadék: a távolság nagyobb lesz, mint most a négerek (valamint ausztrálok) és a gorillák közötti távolság. Ízlelgessük ezt a döbbenetes (és döbbenetesen rasszista) gondolatot. Darwin hierarchiájában az európaiak voltak a skála tetején, a majmok az alján, a színesbőrű „vadak” pedig valahol a kettő között – és szerinte az ember és a majom közötti szakadék akkor nő, ha a magasabb fejlődési szinten álló európaiak kiirtják az alacsonyabb fejlődési fokon álló afrikaiakat, mongolokat, indiánokat, polinézeket és más „vadakat”. Lehet, hogy Darwin ezt a szívében egyáltalán nem kívánta, de a gondolatmenete maga a tőröl metszett rasszizmus, annak is egy meghökkentően otromba változata.
Y. N. Harari evolúciós humanizmusnak nevezte ezt a gondolkodást, amelyben erősebb embercsoportok a haladás motorjaiként végleg legyőznek és kiirtanak más gyengébb, fejletlenebb embercsoportokat. „A darwini evolúcióelmélet szilárd talajára építkezve hirdeti, hogy nem keseregni kell a konfliktus miatt, hanem örülni neki. A konfliktus a természetes szelekció nyersanyaga, ami előreviszi az evolúciót. Egyes emberek egyszerűen felsőbbrendűek másoknál, és amikor emberi tapasztalatok ütköznek egymással, a legrátermettebbeknek át kell gázolniuk mindenki máson. Ugyanaz a logika, amely arra sarkallja az embert, hogy irtsa ki a vad farkasokat, és zsákmányolja ki a háziasított birkákat, előírja azt is, hogy a felsőbbrendű embereknek el kell nyomniuk az alsóbbrendűeket. Jó dolog, hogy az európaiak uralkodnak az afrikaiakon, és az agyafúrtabb üzletemberek tönkreteszik az ostobábbakat. Ha követjük ezt az evolúciós logikát, az emberiség egyre erősebb és rátermettebb lesz, míg végül kifejlődik a szuperember. Az evolúció nem ért véget a Homo sapiensszel – még hosszú út áll előttünk. Ha viszont az emberi jogok és az egyenlőség nevében visszafogjuk a legrátermettebbeket, az megakadályozza a szuperember kifejlődését, sőt az emberi faj elkorcsosulásához és kihalásához vezethet.” (Homo Deus, Animus, 2017, 220).
Darwin talán megborzongott ezektől a gondolatoktól, de maga is szinte szó szerint ilyeneket írt Az emberiség származásában. Az egyetemes emberi méltóságba vetett hit nem a darwinizmusból következik, hanem a kereszténységből, amely azt tanítja, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Darwin belső vívódása is minden bizonnyal annak a keresztény világnézetnek volt köszönhető, amelyben nevelkedett, és amelynek fokozatosan hátat fordított. Maga is jól látta, hogy az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik, de nem volt többé alapja arra, hogy ezt az ijesztő víziót – amit a huszadik században az ő gondolatai mentén gyakorlatba is ültettek – rossznak tartsa. Onnan tudjuk ezt, hogy elmélete következtetéseit megdöbbentő nyíltsággal le is írta.
„Ha viszont az emberi jogok és az egyenlőség nevében visszafogjuk a legrátermettebbeket, az megakadályozza a szuperember kifejlődését, sőt az emberi faj elkorcsosulásához és kihalásához vezethet.” =>Nietzsche is ilyesmit fejtegetett a ” túl jón és rosszon” c. munkájában, nem? És a kereszténység szemére vetette, hogy felemeli a gyengéket így megakadályozva az emberfeletti ember kifejlődését.
EZt én nem tudtam, elszomorít. Ez persze nem változtat Darwin emberi és tudósi nagyságán, sem a fejlődéselmélet igazságán – de nagyon szomorú és elkeserítő
Meglehetösen töredékes a tudásom az ügyben, de én úgy látom, hogy Darwin rasszizmusa helyett helyesebb talán a progresszív korszak rasszizmusáról beszélni. Akkoriban (19. század vége, 20. század elsö fele) az egész tudós társadalom nagyjából ugyanígy gondolkozott (ld. pl. Thomas Sowell: Intellectuals and Race). (A cikkbeli idézetek nem is voltak meglepöek számomra.)
Talán ez egy jó illusztráció a korszellemröl: https://en.wikipedia.org/wiki/Human_zoo
A balos közoktatás nagy sikere, hogy ezt a múltat is sikerült eltöröni, én pl. a holokausztról talán 8 évesen hallottam elöször, az eugenikáról viszont legalább 40 évesen.
Ha minden igaz ez a Harari a Klaus Schwab házi ideológusa, mindenesetre soha nem tudom, hogy amit mond, pl. a fenti idézet is, az deskriptív vagy preskriptív (leíró vagy elöíró).
Mindazonáltal a darwinizmusból NEM következik a rasszizmus. Az emberiség egyetlen faj, egyetlen genetikai anyaggal, és mivel a szerzett tulajdonságok nem öröklődnek, ha nem kerülnek be a genetikai anyagba, ezért az éghajlat, vagy a kulturális közeg által beszerzett előnytelen tulajdonságok sem öröklődnek genetikai úton. Úgyhogy a modern tudomány fényében nincs értelme azt feltételezni, hogy vannak csekélyebb- és magasabb értékű fajok.
Kedves Miklós,
Mindazonáltal a darwinizmusból NEM következik a rasszizmus.
Darwin szerint következik belőle, épp ezt igyekeztem megmutatni a fenti idézetekkel. Ettől még igaz, hogy a legtöbb mai darwinista szerint nem következik belőle. De ez szerintem inkább az eugenika és a náci horror következménye.
Az emberiség egyetlen faj, egyetlen genetikai anyaggal, és mivel a szerzett tulajdonságok nem öröklődnek, ha nem kerülnek be a genetikai anyagba, ezért az éghajlat, vagy a kulturális közeg által beszerzett előnytelen tulajdonságok sem öröklődnek genetikai úton.
Amennyire a vitákat követem, a lamarckizmusnak (vagy valamiféle középútnak) megint reneszánsza van az evolúcióbiológusok körében. Itt van például Denis Noble (akit a rendszerbiológia atyjának is neveznek) előadása a környezeti hatások öröklődését kizáró neodarwinista szintézis összeomlásáról.
Ez persze nem változtat Darwin emberi és tudósi nagyságán, sem a fejlődéselmélet igazságán
Darwin eredetmítoszát én sem ezen az alapon látom rendkívül problémásnak. Ő maga elképesztően kreatív tudós volt, ezt tisztelem benne. Pont emiatt okoz némelyekben kifejezetten csalódást, hogy az elmélete mára válságba került (pl. itt látható egy beszélgetés David Gelernterrel, aki néhány éve fordított hátat a darwini evolúcióelméletnek).
Ebben a cikksorozatban a saját konklúzióimat írom le a darwinista evolúcióelméletről.
Arról sok vita folyik, hogy mi öröklődik és mi nem. Egy érdekes cikk a szülők traumáinak öröklődéséről. Ezek alapján akár az is gondolható, hogy a traumán kívűl más erős, megrázó életélmény is kódoltan rögzülhet a szülőkben majd továbbadódhat.Persze ez a mechanizmus – ha létezik – nem hoz létre új fajt, új embertípust.
https://qubit.hu/2018/10/17/a-szulok-traumaja-hat-az-utodok-egeszsegere-a-rejtelyes-epigenetika
Darwin mélyen rasszista volt mai fogalmak szerint, de anakronizmus volna ezt számonkérni rajta a korszak ismerete nélkül.
Tény ugyanakkor, hogy akadt aki rögtön az elején felhívta a figyelmet a darwini eszméből adódó konklúziók veszélyére. Most nyáron megjelent könyvemben (Ember embernek jószága) igyekeztem a Samuel Wilberforce oxfordi püspökkel folytatott korabeli vitát ilyen szempontból a helyére tenni. Wilberforce részint családi hagyományból érezte kötelességének, hogy szembehelyezkedjen Darwinnal, és eszmei mondanivalóját tekintve megérdemli a rehabilitálást az utókortól (William nevű apja mindenki másnál többet tett a rabszolgák felszabadításáért az abolicionista mozgalom keretében).
A tudomány mítosza begyepesedett maradi akadékoskodót faragott Wilberforcéból, Darwinból pedig kikezdhetetlen hőst. Annak ellenére, hogy biológiai szempontból Darwinnak igaza volt, nem árt az evolúciós eszme szintézisét kicsit árnyaltabban, társadalmi hatásaira figyelemmel elvégezni. A darwini életműben már kezdettől kimutatható mindaz, ami zökkenő nélkül folytatódott az eugenikában, az ismert társadalmi következményekkel. Bár megpróbálják, azért is nehéz ezt különválasztani, mert az eugenikai mozgalom szellemi atyja Darwin unokatestvére és egyben legfontosabb népszerűsítője, Sir Francis Galton volt.
Darwin rasszista volt mai fogalmak szerint, de anakronizmus volna ezt számonkérni rajta a korszak ismerete nélkül.
Tény ugyanakkor, hogy akadt aki rögtön az elején felhívta a figyelmet a darwini eszméből adódó konklúziók veszélyére. Most nyáron megjelent könyvemben (Ember embernek jószága) igyekeztem a Samuel Wilberforce oxfordi püspökkel folytatott korabeli vitát ilyen szempontból a helyére tenni. Wilberforce részint családi hagyományból érezte kötelességének, hogy szembehelyezkedjen Darwinnal, és eszmei mondanivalóját tekintve megérdemli a rehabilitálást az utókortól (William nevű apja mindenki másnál többet tett a rabszolgák felszabadításáért az abolicionista mozgalom keretében).
A tudomány mítosza begyepesedett maradi akadékoskodót faragott Wilberforcéból, Darwinból pedig kikezdhetetlen hőst. Annak ellenére, hogy biológiai szempontból Darwinnak igaza volt, nem árt az evolúciós eszme szintézisét kicsit árnyaltabban, társadalmi hatásaira figyelemmel elvégezni. A darwini életműben már kezdettől kimutatható mindaz, ami zökkenő nélkül folytatódott az eugenikában, az ismert társadalmi következményekkel. Bár megpróbálják, azért is nehéz ezt különválasztani, mert az eugenikai mozgalom szellemi atyja Darwin unokatestvére és egyben legfontosabb népszerűsítője, Sir Francis Galton volt.
A biológia az biológia, nem véleményeken, hanem tényeken alapszik!
Tény, hogy:
– az ember az élővilág része s minden biológiai törvényszerűség érvényes rá nézve is;
– mind a fizikai, mind a szellemi tulajdonságaink kódolva vannak a genomunkban és átörökíthetőek az utódokra;
– akár a többi élőlény esetében az ivaros szaporodás, a mutációk és a változékonyság következtében az utódok különböznek a felmenőtől és egymástól is, folyamatosan változatokat biztosítva az evolúciónak minden generációban;
– ez teszi lehetővé, hogy a környezeti körülmények változásakor lehessenek olyan változatok amelyek jobban betudnak illeszkedni ezek közé mint az elődjeik s hosszútávon, generációk hosszú során át új fajt/okat hozhatna létre, tovább víve az illető evolúciós vonalat;
– az ember esetében sem történt másként, csak éppen ismeretlen mind a Homoi genus elődje, mind első képviselői, megjelenésük ideje és helye. Feltételezések bőven vannak ezekre a kérdésekre is, de tény, hogy az ember jellegek (a lábfej/talp és a lábujjak jellege, a két lábon járás, a felegyenesedett testtartás, minden anatómiai és élettani hozományával) gyökeresen eltérnek az emberszabásúakétól ezekben a jellegekben, így az afrikai Australopithecusok-tól is;
– nem ismerünk sem közvetlen elődöt sem átmeneti formát ezen a téren;
– az első ismert fajok (H. habilis és H. erectus), már valódi emberek, primitiv jellegeik ellenére is;
– mig az előbbi csak Afrikából ismert fosszilis leletek formájában, az utóbbi már szinte egész Eurázsiából is s minden későbbi faj belőle származtatható, olyanok is amelyek kizárólag Eurázsiából ismertek (pl. a neandervölgyi vagy a gyeniszovai ember) s a modern ember (H. sapiens) is megjelenik mindkét szárazföldön (de itt sem bizonyított sem az idő sem a hely);
– figyelembe véve a pár százezer évi népsűrűséget az ember által lakott területeken, az igen eltérő környezeti viszonyok sem azonos szelekciós nyomást fejtettek ki rá, ergo a jellegeik sem váltak azonossá a több tizezernyi generáció során;
– hogy ezeket a jól látható és létező de nehezebben észlelhető jellegek alapján az utódokat hogyan osztályozzuk s nevezzük (faj, alfaj, rassz, változat, stb) az mindegy s az sem bizonyító erejű, hogy interfertilitás létezik köztük, ugyanis ez igen gyakori mind a növény-mind az állatvilágban.
Darwin korában s utána még jó évszázadon át ezt elfogadták, csak az utóbbi évtizedek progresszív eszméi próbálják meg a biológia törvényszerűségeit is tagadni (lásd a biológiai nemeket is, a képeségek/tehetségek/hajlamok genetikai kódoltságát s természetesen a rasszok közti eltéréseket is).
De ez a téma a biológiai területe s nem a filozófiáé, bölcsészeté, szociológiáé, stb)! .
Tudomásul kellene vennie mindinek, hogy minden élőlény úgy tökéletes ahogy s ahol s mikor van s csak akkor változik az adott faj/populáció jellege ha a környezet változása ezt kikényszeríti!
Ez az emberre is érvényes. A rasszok/alrasszok azért nem egyformák, mert más és más környezeti feltételek közt történt meg az evolúciójuk számtalan generáció során. Mindegyik tökéletes a saját környezetében!
Kiemelve belőle s egy más környezetben kialakult populáció egyedeivel összehasonlítva, nyilván már előjönnek a különbségek. De ezek bár nyílvánvalóak nem teszik sem magasabb/alacsonyabb rendűeké őket. Viszönt a különbségek tagadása pont annyira helytelen és veszélyes mint rangsorok felállítása.
A cenzura még egy kreacionísta lelkész részéről sem elfogadható!
Kedves primavis,
ez egy moderált felület, ahol az első hozzászólásakor mindenki automatikus szűrőn megy át, és a későbbiekben is minden hozzászólót a moderálási elvekben megfogalmazott szempontok betartására kérek. Megértésedet köszönöm.
?
Értem, de ezt jelezni kellene az új hozzászólók számára! Kutatóként is utálom a tanulmányaim tartalmába való illetéktelen beleszólásokat a lektorok részéről, s a hozzászólások esetében is mindenféle moderálást!
Amúgy privát véleményem szerint, evolucionista biológusként, a darwinizmusba s az evolúcióba való külső belekontárkodások pont annyira károsak, mint a nemiség társadalmi szerepre való kivetítése!
Ahogy sem a nő, sem a férfi nem felsőbb/alsóbb rendű, úgy a rasszok közt sem lehet ilyen megkülönböztetést tenni. A különbségeket viszont illik elfogadni!
A moderálási elveim ki vannak téve, de igazad van, hogy lehetne láthatóbb helyen is (az előző formátumban a nyitóoldalon volt).
A belekontárkodás alatt Darwinra gondolsz, akiről a cikk szól?
Először is ostobaságnak tartom azt, hogy 2022-ből ítélkezünk a 19. század közepének gondolkodásáról. Az a felvetés, hogy a szerzett, tanult tulajdonságok nem öröklődnek, igaz, viszont ettől még minden társadalomból kiszelektálódhatnak bizonyos nem odaillő tulajdonságok. A távol keleti társadalmak nagyon erősen szabálykövetőek. Például ez is okozhatja azt, hogy az Usa-ban élő távol keletiek arányaikban messze jobban teljesítenek a matematikában, mint a négerek… Másik példa. Az a tény, hogy ma az európai kultúra a vezető, éppen azért alakult ki, mert a mérsékelt éghajlaton van szükség leginkább az innovációkra. Afrikában, ahol mindig meleg van, nincs szükség egy csomó mindenre, ami Európában nélkülözhetetlen. Egyébként tisztán elméletileg miért ne lehetne különbség az egyes rasszok átlagos szellemi teljesítménye között, ha látjuk, hogy az eltérő földrajzi viszonyok megváltoztatják az adott területen élők fizikai megjelenését is.
Igen, nekem is az a véleményem mint Tibornak! A filozófusok, szociológusok, s más bölcselkedők kontárkodnak bele mind a nemi szerepekbe, mind a darwinizmusba is! A reál tudományok tényeken s nem vélemények véleményezésén alapulnak. Ergo, a társadalomtudományok módszerei nem megfelelőek a természettudományokban való alkalmazásra.
A filozófia és a bölcselet (meg akár a teológia is) abban segíthetnek, hogy a természettudományok lássák a saját hatáskörüket, korlátaikat, módszertani sajátosságaikat. Például azt, hogy az eredettudományok nem igényelhetik maguknak a kísérleti tudományok szilárd bizonyosságait, mert például nem induktív, pláne nem deduktív, hanem abduktív módszerrel dolgoznak (a legjobb lehetséges magyarázatra következtetnek). Ez nem belekontárkodás, hanem kölcsönösen egymást kiegészítő, korrigáló viszony.
De a cikk témájától ez kissé elvisz.
Na igen, a reál tudományágak keretén belül megjelent „elméleti” matematika/fizika/kémia/biológia/földtan-őslénytan, stb pont úgy elszakadnak a valóságtól mint a társadalomtudományok.
A rasszizmus körüli vita is ilyen elméleti bohóckodás, mivel rasszok vannak, s mivel különböznek, ezért is vannak külön rassznak tekintve. S csak piszi (PC) okoskodással lehet rasszizmusnak tekinteni a tudomásul vételüket. Mitől lenne rasszizmus a bőr/szem/hajszin, a testalkat, az anatómiai különbségek, de a millió év alatt kialakult jellegzetes v viselkedés és gondolkodásmód létezésének tudomásulvétele?
Ugyanis a környezeti feltételekbe való beilleszkedés lehetősége nemcsak a fizikumra érvényes, hanem a képességekre, adott helyzetekre való válaszadásra, gondolkodásmódra nézve is , a szelekció ezekre is vonatkozott/ik!
A különbségek tudomásul vétele nem rasszizmus. De hát nem is erről szól a cikk.
Jó jó, de mi az értelme azt csócsálni, hogy 170 éve Darwin mit gondolt a rasszokról s erről mi a véleménye egy csomó filozófálgatónak? A különbségek tudomásul vétele vagy tagadása viszont mai, aktuális téma!
S igen, pont azok vannak megbélyegezve a haladárok által, akik kimerik mondani ezeket a különbségeket!
Én nem tartozom a haladárok közé.
Én nem tudtam, hogy napjainkban újból felléptek és respektálhatóvá válnak neolamarckista nézetek. De ha ez így van, ha a fejlődéselmélet jelenlegi formáját felváltaná egy neolamarckista elmélet, amely szerint a feketék, vagy a zsidók földrajzi és kulturális okokból megszerzett tulajdonságai beépülhetnek a genetikai anyagba és ezért genetikai okokból, nem pedig környezeti okokból rendelkeznek a feketék vagy a zsidók azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel, az ilyen módon értelmezett darwinizmus még mindig nem lenne rasszizmus. Mert egyrészt ezek a genetikai (veleszületett és nem környezeti hatásokból kialakult) különbségek (például a feketék és fehérek között) nem jelentenék azt, hogy az emberiség különböző „fajokra” oszlik, nem jelentenék azt, hogy az egyes embercsoportok úgy és annyira különböznek egymástól, mint az állatfajok – másrészt pedig a különbségek nem jelentenek értékbeli különbségeket. Hiszen a feketék velük született „más” tulajdonságai egyáltalán nem biztos, hogy „rossz” tulajdonságok – főleg nem minden lehetséges kontextusban. (Az 1920-as években Amerikában a déli államokban a feketék szavazati jogát intellligenciavizsgákhoz kötötték – amelyeket fehérek szerkesztettek, és fehérek értékeltek ki – és persze soha egyetlen feketét sem találtak elég intelligensnek ahhoz, hogy szavazzon. Ámde a fekete polgárjogi aktivisták javasolták, hogy szóljon az intelligenciavizsga például a zenei képességekről – és akkor biztos, hogy át fognak menni rajta a feketék – és nem fognak átmenni a fehérek.) Hiszen a „jellegzetes” fekete, vagy zsidó tulajdonságok is alkalmazkodási előnyt jelentettek (azokban a természeti és társadalmi kontextusokban amelyekben létrejöttek) , különben ki sem alakulhattak volna.
Úgyhogy lehet, hogy Darwin maga rasszista volt, de ez nem jelenti azt, hogy a darwinizmusból a rasszizmus következnék.
Darwin darwinizmusáról állítottam, hogy rasszista. Meg szerintem a darwinizmusnak az az értelmezése, amely a különbözőségeket mégis az egyetemes emberi méltóság fényében nézi, a bibliai (zsidó-keresztény) világnézetből fakad, nem a darwinizmusból. A darwinizmus tökéletesen folytatódhat a szociáldarwinizmusban – ahogy folytatódott is.
Hát elég nagy baj hogy folytatódik, mert csak a darwinizmus meg nem értésén, elferditésén alapszik, ahogy az a genderizmusnál is megtörténik.
Az újra feltámadt epigenetika is ilyen korcsitura.
„Meg szerintem a darwinizmusnak az az értelmezése, amely a különbözőségeket mégis az egyetemes emberi méltóság fényében nézi, a bibliai (zsidó-keresztény) világnézetből fakad, nem a darwinizmusból.”
Az a nézet, hogy minden embernek egyenlő méltósága van, és minden ember érték – valóban nem a darwinizmusból fakad, hanem a zsidó-keresztény világnézetből.
Úgy tűnik, hogy elbeszélünk egymás mellett. Az a benyomásom, hogy a darwinizmusra is érvényes az, amit Szilárd Leó javasolt Teller Edének, hogy a tudomány kutat hasson ugyan szabadon, de eredményeit, közte pl. az atombombáét sem, ne adják át a politikusoknak, katonáknak, civileknek, mert azok nem elég érettek azok felhasználására.(Ld. Pugwash mozgalom). Valahogy így használták fel a darwinizmust az elitek egymás és a nép irtására már a Nagy Háború első és második felvonásában is. A határok huzogatásának, kitelepítések fő mozgatója szerintem ez a rasszista darwinista korszellem, a fajelmélet volt, nyakon öntve a “népek önrendelkezési” maszlagával.Üdv
T.Cím,
Ha már a legutóbbi kommentem úgy tűnik szalonképtelennek minősült, akkor hadd egészítsem ki Darwin rasszizmusát Churchillével is.
https://www.faz.net/aktuell/feuilleton/debatten/grossbritannien-streitet-ob-winston-churchill-rassist-war-16897109.html?premium
Azt, hogy Darwin darwinizmusa rasszista volt-e, nem tudom eldönteni, mert nem értek eléggé az ő írásaihoz. Meggyőződésem viszont, hogy a darwinizmusból csak akkor következik a szociáldarwinizmus, ha ignoráljuk az ember „különösségét”, azt, hogy az ember és a természet anyagcseréje alapvetően más, mint az állatfajok és a természet anyagcseréje. Az ember – fejlődése során egyre inkább – nem egyszerűen csak alkalmazkodik a természethez (mint az állatok), hanem át is alakítja azt (pl. a földműveléssel és az állattenyésztéssel). Ezáltal az emberiség olyan struktúrákat hoz létre, amelyeknek már saját törvényeik vannak, melyek különböznek az embert, mint biológiai fajt meghatározó törvényektől. Bár az emberek között is folyik a „létért folyó harc”, az életesélyekért való küzdelem az egyes csoportok között, ahogy életfeltételeik egyre kevésbé természetiek és egyre inkább társadalmiak, úgy a létért való harc egyre kevésbé a természethez, és egyre inkább a társadalmi struktúrákhoz való alkalmazkodást követeli meg. Következésképpen olyan személyek és olyan csoportok tehetnek szert előnyökre a többiekkel szemben, amelyeknek a tulajdonságai biológiai szempontból egyáltalán nem biztos, hogy előnyösek, és amely tulajdonságok nem is adhatók át biológiai, genetikai módon.
A cölibátus például biológiai értelemben, az emberiségnek a földi bioszférához való alkalmazkodását tekintve nem hogy nem előnyös magatartásforma, hanem kártékony (csökkenti a fajta szaporaságát). És a cölibátus nem is örökíthető át genetikai módon, hanem – ahogy Dawkins leírja – egyún. „mém”.
Mégis, a cölibátus propagálásával és gyakorlásával a gregorián mozgalom a katolikus papságnak hatalmat, presztizst és anyagi javakat tudott megszerezni a 11. századi EUrópában. Egyszerűen azért, mert a középkori Európa társadalmi struktúrájában a cőlebsz papság fontos társadalmi funkciót töltött be. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy VII. Gergelynek vagy Szent Anzelmnek tudatosan ilyen „alantas” céljai lettek volna a cölibátus gyakorlásával és propagálásával, ami egybeesett az invesztitúra-harcban az egyház hatalmi pozícióiért való kiállásukkal.)
A szociáldarwinizmus azt sem veszi tudomásul, hogy mi, emberek – éppen azért, mert nem csak alkalmazkodunk a bioszféra adottságaihoz, hanem változtatni is tudunk rajtuk – enyhíteni tudjuk a létért való harc kíméletlenségét – sőt, egyszer talán olyan társadalmat is tudunk teremteni, amelyben a társadalom az élethez való javakat mindenkinek biztosítani tudja majd – és az anyagi- presztizs- és kulturális javakért folytatott küzdelem az emberek között véget ér.
„Az egyetemes emberi méltóságba vetett hit nem a darwinizmusból következik, hanem a kereszténységből, amely azt tanítja, hogy Isten a saját képére teremtette az embert.” Ez valószínűleg igaz. (Bár azt azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy a rasszizmus teljesen áthatotta a 19. századi, illetve a korábbi keresztény európai, angol-szász társadalmakat. Természetesen nem állítom, hogy ez a rasszizmus a kereszténységből fakadna, de önmagában tekintve még történelmi tény, hogy a gyarmatosítás során, de még a felvilágosodást követően is, egyébként a koruk kiemelkedő humanista gondolkodói is – a mai értelemben – rasszisták voltak.)
„Maga is jól látta, hogy az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik”
Na itt viszont a szerző már többet állít mint eddig. Ráadásul olyan többletállítás jelenik itt meg, amire logikailag indokolatlanul következtet. Eddig azt állította, hogy Darwin szemlélete – amely sokszor az elméletét magyarázó példákban is megjelenik – rasszista. Ám a cikk végén már azt állítja a szerző, hogy ez – mármint a rasszizmus – magából az evolúciós – ezen belül a természetes kiválasztódáson alapuló evolúciós – szemléletből következik. Erre azért sincsen igazán alapja, mert a Darwin által értelmezett értékítéletek teljesen függetlenek, externálisak a természetes kiválasztódás elméletétől. De még ennél is többről van szó: A Darwin által említett példák sem igazán megfelelőek, ugyanis ezekben a példákban sokszor keverednek a szociális, társadalmi okok a biológiaiakkal. Ez pedig a jelenlegi tudományos nézőpont, illetve módszertan alapján elfogadhatatlan. Vagyis az ilyen állításokat a jelenlegi neodarwinizmus nem fogadja el. Következésképpen nem igaz az a szerző által megfogalmazott állítás, miszerint „az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik”
„Tehát nem igaz az a szerző által megfogalmazott állítás, miszerint “az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik”Legalábbis – mint említettem – nem következik az eddigiekből. (Az erkölcsi normák, ítéletek megalapozásának problémája természetesen felmerül, de ez most egy másik kérdés.)
Viktor,
a cikk Darwin darwinizmusáról szól. Ő úgy látta (és szerintem logikusan), hogy az evolúció világnézetből valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik. Éppen ezt mutattam meg a cikkben.
„Tehát nem igaz az a szerző által megfogalmazott állítás, miszerint “az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik” Legalábbis – mint említettem – nem következik az eddigiekből. (Az erkölcsi normák, ítéletek megalapozásának problémája természetesen felmerül, de ez most egy másik kérdés.)
„a cikk Darwin darwinizmusáról szól.”
Értem. Ezzel nincsen semmi bajom. Csakhogy Te a végén azt állítod, hogy „az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik” Más szóval itt a „konklúzióban” már nem pusztán Darwin sajátságos darwinizmusáról beszélsz, hanem magáról az „evolúciós világnézetről.” Ez pedig logikailag is indokolatlan – ahogy próbáltam ezt fenn megérvelni – továbbá empirikusan is kérdéses, hiszen a neodarwinizmus – mint a jelenleg tudományosan elfogadott evolúciós magyarázat – nyomokban sem fogadja el ezeket a fenn említett darwini, értékítéletekkel is összefonódott példákat. (Mint említettem, az egy jó kérdés viszont, hogy ha a neodarwinista szemléletet vizsgáljuk, akkor az mennyiben lehet illúzióromboló az erkölcsi ítéletek megalapozását tekintve. Vagyis ez a szemlélet – ha logikusan gondoljuk végig – milyen mértékben foszt meg minket ettől a fontos emberi tulajdonságunktól – mármint az erkölcsi ítéletek lehetőségeitől. De ez szerintem egy másik kérdés.)
Más szóval – ahogy én látom – azt nem mutattad meg a cikkben, hogy „hogy az evolúció világnézetből valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik.”
Kedves Ádám!
„a cikk Darwin darwinizmusáról szól.”
Értem. Ezzel nincsen semmi bajom. Csakhogy Te a végén azt állítod, hogy „az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik” Más szóval itt a „konklúzióban” már nem pusztán Darwin sajátságos darwinizmusáról beszélsz, hanem magáról az „evolúciós világnézetről.” Ez pedig logikailag is indokolatlan – ahogy próbáltam ezt fenn megérvelni – továbbá empirikusan is kérdéses, hiszen a neodarwinizmus – mint a jelenleg tudományosan elfogadott evolúciós magyarázat – nyomokban sem fogadja el ezeket a fenn említett darwini, értékítéletekkel is összefonódott példákat. (Mint említettem, az egy jó kérdés viszont, hogy ha a neodarwinista szemléletet vizsgáljuk, akkor az mennyiben lehet illúzióromboló az erkölcsi ítéletek megalapozását tekintve. Vagyis ez a szemlélet – ha logikusan gondoljuk végig – milyen mértékben foszt meg minket ettől a fontos emberi tulajdonságunktól – mármint az erkölcsi ítéletek lehetőségeitől. De ez szerintem egy másik kérdés.)
Más szóval – ahogy én látom – azt nem mutattad meg a cikkben, hogy „hogy az evolúció világnézetből valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik.”
Viktor,
(Szándékosan posztolod kétszer a kommentjeidet?)
A teljes mondat így hangzik: „Darwin belső vívódása is minden bizonnyal annak a keresztény világnézetnek volt köszönhető, amelyben nevelkedett, és amelynek fokozatosan hátat fordított. Maga is jól látta, hogy az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik, de nem volt többé alapja arra, hogy ezt az ijesztő víziót – amit a huszadik században az ő gondolatai mentén gyakorlatba is ültettek – rossznak tartsa. Onnan tudjuk ezt, hogy elmélete következtetéseit megdöbbentő nyíltsággal le is írta.” Vagyis itt Darwin belső vívódásáról és nyíltan levont következtetéseiről írok. Amelyeket Harari is evolúciós humanizmusként ír le (lásd előtte lévő bekezdés), és szerintem is logikusan következnek az elméletéből.
Ami a neodarwinista szintézist illeti, az ma már egy mély válságban lévő elmélet (lásd pl. Denis Noble előadását, de a Brit Királyi Társaság is konferenciát rendezett néhány éve arról, hogy a neodarwinizmus összeomlása miatt új elméletre van szükség). Viszont az, hogy darwinista vagy neodarwinista evolúcióelméletről van-e szó, csupán a változás mechanizmusát érinti, azt nem, hogy a verseny és a kiválasztódás fajon belül vagy kívül történik-e, vagy hogy mi az illető létforma értéke. Darwin hipotéziséből Darwin szerint teljesen logikusan következik a szociáldarwinizmus, nincs semmilyen ellentétben vele, sőt, ahogy a fenti idézetekből látszik, ezt a kapcsolatot kezdettől hangsúlyozta. Az eugenika és a nemzetiszocialista kísérlet egyértelmű szörnyűségeinek belátásáig a szociáldarwinizmus ellen a keresztények tiltakoztak, nem a darwinisták.
Kedves Ádám!
„(Szándékosan posztolod kétszer a kommentjeidet?)” Véletlen volt, mert észrevettem, hogy nem szólítottalak meg az első kommentben. (Azt hittem töröltem az elsőt, de úgy látszik nem sikerült, így duplázott.)
Akárhogy nézem, szerintem itt többet állítasz, mint amit az addigi szöveg megenged: „Maga is jól látta, hogy az evolúciós világnézetből logikusan más, valami sokkal sötétebb és kegyetlenebb következik,” hiszen itt általában az evolúciós világnézetről, magyarázatról beszélsz. Vagyis nem pusztán azt állítod, hogy Darwin maga szubjektívan milyen következtetéseket vont le és miképpen vívódott, hanem azt, hogy magából az evolúcióelméletből „logikusan,” objektívan mire lehet következtetni, amit mellesleg Darwin is jól látott. De ha esetleg ezt félre is értem, mindenesetre az tény, hogy az írásból csak Darwin – ma már egyébként ilyen formán helytelennek tekintett – példáinak, káros következményeire következtethetünk, nem pedig általában az evolúcióelmélet káros mivoltára. Ezt szerintem érdemes kiemelni még akkor is, ha az írásban Te magad is csak ezt akartad állítani, hiszen ha én félreértettem, akkor feltehetően mások is félreérthetik.
a) Szerintem a vitánk szempontjából az teljesen független, externális kérdés, hogy a neodarwinizmus ténylegesen összeomlóban van, avagy sem. Hiszen attól, hogy összeomlóban van, még igaz lehet, hogy jobb hiányában még mindig paradigmaként tekintenek rá a biológusok. (És úgy látom – ahogy biológus barátaimmal beszélek – ez ténylegesen így is van.) Továbbá ebből a tényből – mármint, hogy összeomlóban van – az is következhet, hogy egy olyan újabb evolúcióelméletet fogadnak el idővel, amely pláne távol lesz Darwin elméletétől. (Vagyis még inkább óvatosnak kell lennünk amikor az evolúcióelméletet említjük: úgy tűnik, a darwini csak egy része.)
b) „Viszont az, hogy darwinista vagy neodarwinista evolúcióelméletről van-e szó, csupán a változás mechanizmusát érinti, azt nem, hogy a verseny és a kiválasztódás fajon belül vagy kívül történik-e, vagy hogy mi az illető létforma értéke”
Függetlenül attól, hogy Darwin miképpen gondolt a természetes kiválasztódásra, a neodarwinizmus egyik fontos paradigmája, hogy az értékítéletek nem kaphatnak helyet a magyarázatban. (Ezzel kapcsolatban érdekes példa lehet Kampis György előszava Darwin Fajok eredete című művéhez, 2009, Typotex)
A neodarwinizmus magyarázó elve – a genetikának köszönhetően – nagyon leegyszerűsödött: azok az egyedek, amelyek a génjeiket tovább tudják adni, azok szaporodnak tovább. Ez meglehetősen tautológikusan hangzik – ezért bírálta is Karl Popper anno – de az biztos, hogy itt a cikkben említett magyarázatok, értékítéletek – az „erősebb,” a „fejlettebb” „győzedelmeskedik” stb – nem kapnak helyet.
c) ” Darwin hipotéziséből Darwin szerint teljesen logikusan következik a szociáldarwinizmus, nincs semmilyen ellentétben vele.”
De ebből nem következik, hogy a természetes kiválasztódás elméletéből ténylegesen logikailag következik a szociáldarwinizmus.
d) ” Az eugenika és a nemzetiszocialista kísérlet egyértelmű szörnyűségeinek belátásáig a szociáldarwinizmus ellen a keresztények tiltakoztak, nem a darwinisták.”
De ebből megint nem következik, hogy az említett darwinisták nem tévedtek. Annál is inkább, mert George Edward Moore a Principia Ethica-ban már 1903-ban többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte a természetes kiválasztódáson alapuló evolúcióelméletet félreértik azok a darwinisták, akik értékítéletet fogalmaznak meg annak alapján. Ugyanis szerinte pont nem következik az elméletből az értékítélet lehetősége – feltéve, hogy logikusan járunk el. (Pedig abban a korban még nem is beszélhetünk neodarwinizmusról.)
Kedves Viktor,
csak egy dologra reagálnék, mert itt szerintem ez a lényeg: ha a darwinizmusban (vagy az evolúcióelméletekben) nincs értékítélet, akkor nem helyteleníthetjük, hogy a gyengébbek (fejlettebbek?) eltapossák az erősebbeket (fejletlenebbeket?).
Kedves Ádám!
„ha a darwinizmusban (vagy az evolúcióelméletekben) nincs értékítélet, akkor nem helyteleníthetjük, hogy a gyengébbek (fejlettebbek?) eltapossák az erősebbeket (fejletlenebbeket?).”
Gondolom azt akartad írni, hogy ha nincs értékítélet az evolúcióelméletekben, akkor azt sem helyteleníthetjük, hogy a gyengébbeket (fejletlenebbeket) eltapossák az erősebbek (fejlettebbek).
Igen, ha elfogadjuk a jelenleg paradigmatikus evolúcióelméletet és következetesek akarunk lenni, akkor csak szubjektív értékítéleteket, nem pedig objektív – ezen belül erkölcsi – értékítéleteket fogadhatunk el igaznak. Így ebből a szempontból valóban csak szubjektívan ítélhetjük el az említett tetteket. Esetleg olyanokat lehet mondani, hogy a társadalmat, közösséget alkotó individuumok – így az ítélkező – nézőpontjából indokolt lehet a helytelenítés, mert az érdekét sérti. (Lehet, hogy holnap őt győzik le stb.) Ám az biztos, hogy így sem kapjuk vissza az erkölcsi tartalmat és ez elég szörnyen hangzik. Tehát röviden a válaszom az, hogy nem, az evolúcióelmélet alapján nem hozhatunk erkölcsi értékítéleteket. Viszont azt fontosnak találom megjegyezni, hogy ez alapján a szociáldarwinizmus sem megalapozható, lévén objektívan igaznak vélt értékítéletekkel terhelt.
Igen, fordítva írtam.:) És igen, objektív értékítélet nélkül a szociáldarwinizmusra is csak azt mondhatjuk, amit a darwinizmus más fajok esetében is állít: a természet kiválasztja az erőset és eltünteti a gyengét. És erről a darwinizmus alapján nem mondhatjuk, hogy rossz.
„amit a darwinizmus más fajok esetében is állít: a természet kiválasztja az erőset és eltünteti a gyengét. És erről a darwinizmus alapján nem mondhatjuk, hogy rossz.”
Igen, ez így van. Csak annyit tennék hozzá, hogy a jelenlegi paradigma szerint még az sem teljesen igaz, hogy „a természet kiválasztja az erőset és eltünteti a gyengét.” Ugyanis az „erős,” illetve „gyenge” kifejezéseket nyilván nem szó szerint kell néznünk. (A legegyszerűbb létformák élhetik túl például nagy valószínűséggel az embert. Vagy éppen Darwint idézve, a vakond éppen az egyik legcsodálatosabb képességét, a látást veszítette el az evolúció során, így alkalmazkodott a környezetéhez, így élt túl.) Más szóval érthetetlen, hogy pontosan mit jelentene az „erős,” illetve a „gyenge.” Azonban elvonatkoztatva a hagyományos jelentésétől értékítéletekkel terheltekké válnak, így az említett szemlélet alapján – mint tudományos magyarázó fogalmak – nem kívánatosak.