Tegnap tömegek hallgatták Azahriah intelmeit, de az igazán fontos dolog egy szürke, öltönyös közegben történt. Balog Zoltán katartikus lemondása. Nem maga a lemondása volt a katarzis, hanem az, ahogyan lemondott. Isten embereként. Meghalt egy politikus és feltámadt egy lelki vezető. Nem, nem úgy. Nem átvedlett vagy átöltözött, nem átmentette a hatalmát. Nem ezt láttam. Nem egy hiúságában sértett ember szemfényvesztő mutatványa zajlott. Az történt, hogy egy megtörtségében, bűnbánatában földig hajolt ember igazi püspökké válva végre utat mutatott a szintén megalázott református népnek. Úgy mutatott utat, hogy rámutatott önmagában a bűnre. A bűn nem a kegyelmi kérvény támogatása volt, hiszen egy ártatlannak vélt embernek kért kegyelmet, hanem az, amit alázattal elismert, hogy az Isten harcát sokszor nem lelki, hanem testi eszközökkel akarta vívni. Politikusként, emberi erővel, nem az Isten embereként, lelki fegyverekkel. És lássuk be, sokan ezért is választották püspökké. Balog Zoltán lemondó beszéde őszinte volt, egyenes, sem önmagát, sem a bűnt nem kímélő, és mégis olyan, amelyben a kegyelem és az igazság útja rajzolódott ki. Az egyetlen út, amelyen járni lehet.
Balog Zoltánt hallgatva egy mélyebb érzés is kavargott bennem, ami talán most furcsának hangzik. Azt hiszem, életemben először sajnáltam, hogy nem vagyok református. Az a vágy fogant meg bennem, hogy most szeretnék ahhoz a közösséghez tartozni, amelyiket az elmúlt hetekben porig aláztak, és amelyiknek olyan mélyütést vittek be, ami a legbátrabbakat, legerősebbeket is a földre viszi. Ritkán aláztak meg felekezetet ennyire. Reformátusokkal beszélgetve, posztokat, kommenteket olvasva azt érzékeltem, hogy mindent beárnyékolt a szomorúság, ijedtség, félelem, méltatlankodás, szorongás, veszteségérzet. És persze a harag. Ez a harag sok reformátusban Balog Zoltánra irányult, másokban az őt támadókra. Novák Katalin lemondása után szinte tapintható volt a gyász első két hulláma, a hitetlenkedés és a düh. Ezt kívülről figyelve az én lelkemben is valami irdatlan gombóc növekedett, szinte alig kaptam tőle levegőt. Ez váltott át bennem mélyen hömpölygő örömmé, amikor a lemondó beszédet hallgattam. És abba a gondolatba, hogy igen, most szívesen lennék református, és nem zavar, ha engem is ér a megvetés. Természetesen senki ne értse ezt szó szerint, teljesen a helyemen vagyok a szabadegyházi világban, nagyon szeretem a saját gyülekezetemet, nem készülök váltani. De valami készül, és annak legfontosabb frontja most a református egyházban húzódik.
Egyik barátomnak mondtam tegnap este, hogy egyáltalán nem csodálkoznék, ha a várva várt evangéliumi megújulás, amihez köze nincs a világ ítéletének, ezúttal a szürke, öltönyös református egyházból indulna el, és nem valamelyik trendi karizmatikus szabadegyházból. Isten az ellenségei által nagyon mélyen megsebezte a reformátusokat. Balog Zoltán a maga felelősségét bűnbánattal elismerte ebben. Paradox módon éppen ezzel vált prófétaivá a sorsa. Hatalmas lehetőséget nyitott meg, ha egyelőre nem is többet. Lehetőséget a zavarosban halászóknak, akik csak az alkalomra vártak, hogy végre érvényesüljenek, és lehetőséget a kegyelemnek, az evangéliumi katarzisnak, a Szentlélektől jövő bűnbánó ébredésnek. Valami olyasminek, amit most Balog Zoltánban láttam. Ha a református egyház megragadja a lehetőséget, a szó legjobb értelmében szabad egyházzá válhat. Elveszíti földi presztízsét, Egyiptom kincseit, de megnyeri Krisztus gyalázatát. Szellemi harc zajlik, mégpedig a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal. A gonosz köztünk van, és el akarja venni a dicsőséget. De Isten is ezt teszi, és ő az erősebb. A mennyben lakozó kineveti az ő Felkentje ellen szövetkező királyokat. A Felkent már győzött és a Megfeszített már uralkodik! „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!” (Zsolt 2,12)
Ad fontes! Ecclesia semper reformanda est. Soli Deo gloria! Áldás, békesség!
Je suis református.
Köszönöm, Ádám.
Kedves Ádám!
Amikor a múlt héten Novák Katalin és Varga Judit lemondott, ezt azzal hálálták meg nekik, hogy nem győzték hangsúlyozni erkölcsi nagyságukat. Csakhogy ez per definicionem nem felel meg a valóságnak. Egy meglehet méltatlanul, de mégis csak bukott politikus előtt egész egyszerűen egyetlen út létezik. Nincs más választása.
Kedden Balog püspök gyakorlatilag egyházára tolta a felelősséget, ami sok, amúgy hozzá közelálló evangéliumi testvére szemében sem volt „túl elegáns”. A református egyház hitelét féltették. Jogosan. Remélem, hogy tegnapi beszéde helyrehozza ezt a vezetőhöz méltatlan viselkedését! Kár, hogy csak most tette meg! Mert korábbi politikustársaihoz hasonlóan, neki sem volt más választása. És aminek az egyik értelmezése kétségtelenül az Ön olvasata. Jómagam még emésztgetem, mert én elég mély sértettséget is kiolvasni véltem a püspök úr szavaiból.
Sírtam, ahogy olvastam.
Isten nem mondott le rólunk, mindezek a mélység áldásai most.
Narrátor: De nem mondott le, püspök maradt.
Amúgy nem támadta senki a református egyházat, amíg az a 86% szavazatával magára nem húzta az ügyet.
Kedves Ádám! Ma reggel felkelve azért ültem a laptopomhoz, hogy megfogalmazzam a félelmemet: A „Túzfal”-ban egyszer arról beszéltetek, hogyan „kárhoznak el” a számunkra oly fontos kifejezések, miont pl az áldozat (vagy most nyugodtan mellétehetjük a kegyelmet is) a nyugati kultúrában. Azt a kérdést akartam feltenni, hogy nem tartasz-e te is attól, hogy ez az ideológia már nem csak külső veszélyt jelent számunkra, hanem épp most árasztja el a magyar társadalmat is. De a posztod vigasztaló válasz volt a kérdésemre, úgyhogy köszönöm szépen!
Nem lenne rossz azért tisztán látni, nem értem miért kell piedesztálra emelni Balogot. Azért mert ennyit kapott? Istenem, aki felmagasztalja magát azt megalázzák. Az életében csak az dőlt össze, aminek Isten terve szerint össze kell dőlnie. Sajnálunk egy anyagiakban bővölködő „keresztény” politikust, mert talán életében először Istenhez fordult a bajban és végre őszinte volt. Azért jolenne a református egyházhoz tartozni, mert annyi támadás érte őket? Amikor Böjte Csabát szedték szét a pedofilügyben ez miért nem fogalmazódott meg benned? Pedig az aranykarosszékbe hintázó Baloggal ellentétben Csaba testvér az életét feltette Istenre szegénységben, alázatban, miközben többezer gyereket mentett meg. És nem adta fel, a támadások ellenére se. Nem mondott látványos Igerészeket ország világ előtt. Ha valakit lehet sajnálni ártatlansában való meghurcolásban az Böjte Csaba volt és nem Balog. Nincs ehhez több hozzáfűzni valóm, undorodom attól a gonoszságtól, ami megfertőzte a politikát, legyen az jobb vagy baloldal.
Kedves Kovács János!
1
K Endre, nem pedofil, nem kényszerített senkit semmire, nem vesztegetett, senkit semmivel.
2
A kegyelmi anyagot az I. M. Kegyelemi Főosztálya készíti elő, azaz semmi köze Novák Katalinhoz. Tehát, Balog Zoltán nem járhat közben Novák Katalinnál a kegyelem inditásának ügyében. Tehát, fizikai képtelenség amivel vádolják.
– Mint magánember bármikor beszélgethet Novák Katalinnal, amennyit csak akar és amiről csak akar. Ma Magyarországon bárki beszélgethet bárkivel arról a témáról amiről csak akar és annyit amennyit csak akar,- Vagy ön szerint, Balog Zoltánnak ez tilos? Magyarul, ha Balog Zoltán heti 40 órát beszélget Novák Katalinnal arról, hogy szerinte K Endre ártatlan, akkor sincs semmi.
3
Vettem a fárdtságot és elolvastam a Kúriai Döntések januári számmában szemlézett anyagot az üggyel kapcsolatban és annak majdnem minden része nagyon erős korrelációt mutat azzal a levéllel, amit K Endre, a saját maga védelmében tett közzé.
Azaz Balog Zoltánnak egyenes ágon lehettek információi K Endre irányából az ügy nyilvánvaló anomáliáiról. Vagy ön szerint, ez is tilos Balog Zoltánnak?
4
Beleolvasva, nekem is, – mint ügyben nem érintettnek,- égnek állt a hajam, attól a sok elemi életszerűséget nélkülöző megállapítástól, ami ott le volt írva. Ha Balog Zoltán erről értesült, akkor normális erkölcsi érzékkel juttot arra a következtetésre, hogy a kegyelem indokolt.
Vagy ön szerint, ez is tilos Balog Zoltánnak?
5
K Endre 17 hónapot ült, azért Baracskán a büntetés-végrehajtási intézetben, ami nagy valószínűséggel meg sem történt.
Milyen gonoszsággal vagy hibával vádolja egyáltalán Balog Zoltánt? Milyen felelősség áttolásról beeszél?
Böjte Csabával párhuzamot vonva két dolog tűnik fel nekem:
1. Csaba testvérnél világos volt, hogy a támadások kívülről (Perinfalvi Rita nekem kívül van!) jönnek, a támogatások belülről. Balog Zoltánnál az első, ami mellbevágott, amikor belülről szólították fel lemondásra.
2. Csaba testvérnél világos volt, hogy a kormányzati mádiaháttér vele van, az ellenzéki meg ellene. Itt a fideszes megmondóemberek is pedzegetni kezdték, hogy le kellene mondani. Hogy ennek volt-e háttere (vö. kilövési engedély), nem tudom…
Én nem tudom a szerző melyik meccset nézte (háttal a játéktérnek és csukott szemmel) ,de Balog püspök lemondása nélkülözte a méltóságot, az őszinteséget és a bűnbánatot, ellenben sugárzott belőle hogy személyes sérelemként éli meg azt a kényszert, hogy lemondásra szorítják kívülről s belülről. Úgy ment hogy maradt, miközben nyomát nem lelni mitől s mi változott benne keddről péntekre, s az is kérdés marad, hogyha a zsinat lelkészi elnöke nem maradhatott, miért maradt püspök. Nem tett vele jóvá semmit sem személyes, sem egyházi vonatkozásban. Összességében nagy csalódás ahogy s amit mívelt.
Amit fentebb a „csaba beviz” nevű kommentelő ír, az a teljes szerecsenmosdatás: „nem történhetett úgy mert nem szabadott ügy történnie” – külön megkapó ahogy a bíróság ítéletét életszerűségi szempontból vizsgálja.
Sose gondolta volna az emberfia, hogy még ebből a helyzetből is a keresztények jönnek ki győztesen, pedig de. Mekkora győzelmet arattunk a világ felett, micsoda hithősöket ismertünk meg, és pluszban legyőztük a cinikusokat, a LMBTQ mozgalmat, a csürhe tüntetőket és a média szennyét is visszaöntöttük azokra akik eltévelyedtek. Most kéne egy nagyobb evangélizálást elinditani és özönleni fognak a pogányok a gyüelekezetekbe …
„Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.” (Hós 6, 1-2)
Kedves Ádám!
Balog Zoltán lemondó beszédében volt némi bűnbánat, volt egy nagy adag felelősséghárítás, áldozati pózban tetszelgés, és támadás, vád azok ellen, akik rámutattak a felelősségére, és a lemondását követelték (=kegyetlenkedők). Külön „szép”, hogy mindezt imádságba csomagolta. Vajon tényleg Istenhez szólt az imádság, és nem a hallgatósághoz? (Tudom, hogy jövök én ahhoz…) „Azért nem kérek bocsánatot…” Ez az imádságnak milyen műfaja? Mentegetőző imádság?
Ha szerinte csak abban hibázott, hogy politikusként működött, és belerángatta az egyházát is a politikába (ami valóban az ő ősbűne), de a kegyelmi ügyben nem követett el hibát (ami egyébként abszurd), akkor Novák Katalinnak miért kellett lemondania? Ő miben hibázott? Saját bevallása szerint abban hibázott, hogy kegyelmet adott. És ebben valahogy a teljes magyar kormány is egyetért.
Balog Zoltán megvallja Istennek, hogy nem látta, hogy ez a kegyelmi ügy milyen kockázatot jelent „országunkra, nemzetünkre, egyházunkra, köztársasági elnökünkre”. És mi van azzal a kockázattal, amit K. Endre azokra a gyerekekre jelent, akikkel majd pszichológusként, tanárként foglalkozhat büntetlen előéletűként? (Persze, tudom, nem jelent semmi kockázatot, mert nem követte el a kényszerítést, amiért első, másod- és harmadfokon is jogerősen elítélték. Ehhez lásd a 2-es pontot).
De térjünk csak vissza az ősbűnre. Ha valóban felismerte, és belátta, hogy a politikusi működéssel kárt okozott az egyházának, akkor miért csak a zsinati elnökségről mondott le. Miért ragaszkodik a püspöki tisztséghez? (Ennyit a hatalom át nem mentéséről). Miért nem tud tényleg hátralépni? „Mezei” lelkészként nem tudná szolgálni az egyházat?
Kedves csaba beviz!
Kérem, hallgassa meg még egyszer Balog püspök beszédét! Ő maga mondta, hogy kegyelemre ajánlotta. Ha jogilag nem is, morálisan volt benne szerepe. Függetlenül attól, hogy egyébként ártatlan -e?
Ám jelenleg nem is ez a kérdés, hanem hogy Balog püspök esetében nem elég ártatlannak lenni, annak is kell látszani. Méghozzá a közvélemény előtt. De ő ezt nem igazán próbálta meg. Egyrészt, a mai napig nem árulta el, miért ajánlotta kegyelemre. Így nagyon nehéz másra gondolni, mint hogy valaki „fentről” kérte meg őt, akit ő nem akar megnevezni. (Ezt a verziót erősíti a tegnapi kormányinfó is.) Másrészt, amikor Novák Katalin már nagy lekvárban volt, ő elvonult lelkigyakorlatra, ami minimum megfutamodás. Harmadrészt, amikor látta, hogy mennyire ráégett az egész, és hogy a közvélemény szemében mekkora tekintélyvesztésen mehet át ő és egyháza, áthárította a felelősséget az egyházára. Mindezek után egyfajta utolsó kármentesítésként tegnap lemondott.
Más szóval, nem felelős egyházi vezetőként viselkedett. Én nem neveztem őt gonosznak. És nagyon sajnálom is az egészet.
Kedves Kovács János,
ez is egy lehetséges olvasat, bár némiképp rosszhiszemű olvasat. El tudsz képzelni jóhiszemű magyarázatot? El tudsz képzelni olyat, ami másfajta motivációt feltételez? El tudsz olyan helyzetet képzelni, amikor úgy teszed a lelkiismereted szerinti jót, hogy arról nem tudsz teljesen nyíltan beszélni? El tudsz olyan helyzetet képzelni, amikor azért nem tudsz nyíltan beszélni, mert nem akarsz egyszerű, a politikai harcokban teljesen járatlan embereket odavetni koncként a hiénáknak? El tudsz képzelni egészen más magyarázatokat, mint ami számodra kézenfekvőnek tűnik? Bonhoeffer írta annak idején Barth-nak, aki nem értette, mit keres Bonhoeffer az Abwehrnál: „Van, amikor csak a bizalom marad.” Nem beszélhetett, és vállalta ennek a bélyegét.
Kedves „csb”?
Ha a bíróság kimondja, hogy levegő káros és tilos használni és ezt lustaságból a Kúria is megerősíti, akkor nem veszel levegőt?
– A döntésnek életszerűnek kell lennie és megfeleltethetőségi viszonyban kell lenni a minket körülvevő tárgyi valósággal.
Nem itélhetnek el, azért, hogy tíz métert ugrottam együltő helyemből a harmadik emeleti erkélyre és az erkélyajtót felfeszítve kiraboltam a lakást, mert senki nem tud iyen magasra ugrani.
Például: intézeti gyerekek között nem lehet eltitkolni, hogy a másik gyerek pénzhez jut.
Most ez alapján elemezd végig, hogy mennyire életszerű K Endrével kapcsolatban a vesztegetés vádja:
1 rendszeres vesztegetés időtartama,
2 a felmerült tanúk száma
Kedves Csaba Vezér,
először talán a saját esztelen galataságunkat kellene legyőzni?
T. Csaba Beviz, távol álljon tőlem, hogy vitába szálljak Önnel, hisz ebben az ügyben is szubjektíve mindenki azt gondol, hisz, mond és tesz, amit akar és úgy lát és értelmez, ahogy csak akarja…..
de felettébb érdekes, hogy a Kúria ítélete szerint KE pl a vesztegetés bcs tekintetében nem kért felülvizsgálatot. Mindegy is. A tanúk kérdése is olyan, hogy lehet 20 tanút állítani, aki elmondja egybehangzóan, hogy én alapvetően milyen jófej vagyok és tényleg lehet, hogy az vagyok alapvetően, de egy konkrét kérdés vizsgálata során meg kiderülhet, hogy hibáztam….Sajnos ilyen is van az életben. Velem már elfordult. …
A BZ beszéd sztem tisztességes és van benne bűnbánat….nem vagyok református, nem tudom, mit várnék….még. A sajtóban az jött le, hogy BZ állítása szerint egyházi körökből kérték, hogy szorgalmazza ezt az ügyet. Szigorúak vagytok vele sokan….de megértem, hogy szeretnének a hívők letisztulást.
Kedves Ádám!
Azt írod: „El tudsz olyan helyzetet képzelni, amikor úgy teszed a lelkiismereted szerinti jót, hogy arról nem tudsz teljesen nyíltan beszélni?”
Én simán el tudok képzelni ilyen helyzetet, de ha BÁRMILYEN okból nem tudok róla beszélni, és megnyugtató választ adni, akkor az egyetlen tisztességes reakció az azonnali lemondás – minimum a püspöki tisztről, de akár az aktív lelkészi szolgálattól is visszavonulhatott volna. (Nem a palást letételére gondolok, hanem a nyugdíjba vonulásra. De ez mindegy is.)
Mi akadályozhatta meg Balog Zoltánt abban, hogy azonnal lemondjon a püspöki címről? Ez az, amit nem tudok elképzelni. De ha neked van ötleted, kíváncsian várom.
Keves Ádám
Szerintem van egy fókuszpontja az ügynek, amit ha helyesen látunk, akkor abból az összes további dolog igen nagy valószínűséggel kibontható.
Ez a fókuszpont: Balog Zoltán „szív”- szándéka abban az időtartamban, amikor Novák Katalinnal beszélt eme témáról.
Mire gondolt, mi volt a tett motivációja?
Végigsakkoztam magamban az összes általam elképzelhető (még gonoszt is) variációt és az az egy maradt, hogy ártatlannak gondolta K Endrét.
Bármely más elképzelt motivációnál, valami nem stimmelt.
Az ember felöltözik, autóba ül odamegy akivel találkozni akar. Van egy konkrét elképzelése az embernek, hogy mit is akar.
Kedves Ádám!
Kétségtelen, más az én olvasatom. És úgy veszem ki, az Ön olvasta szerint a nép ismét Barabást választotta. Hívők, nem hívők egyaránt.
Természetesen el tudok képzelni másfajta magyarázatot is. Tévedhetek én is. Nem kétlem, Balog püspök valószínűleg ártatlannak gondolja K Endrét, de tényleg a lelkiismerete miatt nem tud nyíltan beszélni? Hadd kérdezzek vissza: Ön is el tud képzelni másfajta magyarázatot? Ön szerint nem lehet, hogy a püspök úr politikai családjának tagjait védi? Akik az ő olvasatában jót tettek egyházával, és fél a bukásuktól?
Ön valóban úgy gondolja, hogy Boenhoeffer és az Abwehr esete párhuzamba vonható Balog püspökkel és a… „hiénákkal”? (Tényleg, kik ők?) Ön szerint kik azok az „egyszerű, a politikai harcokban teljesen járatlan emberek”, akiket Balog püspök (lelkiismerete) véd? Tényleg nem tudná nevek említése nélkül elmondani, miért tartja ártatlannak K Endrét? Én úgy vélem, el tudná.
Kedves csaba beviz!
Lehet, hogy ártatlannak gondolta K. Endrét. És akkor mi van? Ki ő, hogy felülbírálja a bíróság döntését.
Az elnöki kegyelem arról szól, hogy a köztársasági elnök kegyelmet ad a BŰNÖSNEK. Nem ártatlannak nyilvánítja, nem felülbírálja a bíróság döntését, hanem a bűnössége ellenére kegyelmet ad neki, valamilyen más szempontot (pl. egészségi állapot) mérlegelve.
Ez az egész „ártatlan volt” irány nem vezet sehova. Illetve elég ijesztő. Mert felveti a kérdést, hogy kinek lobbizott még ki kegyelmet a tévedhetetlen püspök-miniszter-tanácsadó, akikről ő úgy gondolta, hogy ártatlanok.
Kedves Ádám!
Rendszeres olvasód és nagyon nagy tiszetlőd vagyok, és ezúton is köszönöm a munkásságod. Megértem, hogy ebben a helyzetben nem az a dolgunk, hogy olajat locsoljunk a tűzre, amely tűz áttételesen a Református Egyházat és a hívők egész közösségét is fenyegeti, mert már így is elég komoly a kár. Tényleg Krisztus hangjára van szükségünk. Engem is megérintett Balog Zoltán lemondó beszéde. Egy megtört, őszinte, jó embert láttam, aki valódi ajándék az Egyházban.
Bar szerintem inkább a püspöki pozícióról kellett volna lemondania, mert meg van írva: „szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen…” és szükséges, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól…”
(1Tim 3:2;7) a szervezeti pozícióját pedig megtartani, mert arra nincs ilyen rendelkezés. Sőt, ellenkezőleg: „Ki-ki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon.” És ebben az összefüggésben: „ne legyetek embereknek szolgái.”
(1Kor 7:20; 23) Szóval igei mintát inkább a szervezeti pozíció megőrzésére találunk (társadalmi es politikai nyomás ide vagy oda) viszont a pásztori (felvigyázói) szolgálat megtartásara nem annyira. Ez most pont fordítva történt. Azt írod próbáljuk meg pozitív narratívába helyezni K. Endre és Balog Zoltán esetét, ami nem annyira könnyű, látván a körülményeket. Balog pl. 2016-ban felelős volt a Bicskei intézet és áttételesen a minisztérium jó híréért. Nem is viszem tovább ezt a gondolatot. Viszont úgy vélem, a pozitív narratívába helyezés a bíróságnak is kijár. Lehet ők is többet láttak mint mi, de csak kissé kitekert vádirattal/végzéssel tudtak fogást találni K. Endrén. El tudom fogadni, hogy van helyzet, amikor nem marad más, mint a bizalom, de ezt a társadalomtól nem várhatjuk el. Nem lehet, hogy most inkabb a járható út az amit Pál mond?: „…lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4:2)
No, a hozzászólásokat (itt is) olvasva nagyon élesen igazolódik a régi közmondás, hogy: ki mint él, úgy ítél. Annyira mellbevágóan jön át ez most a megszólalásokból, ahogy BZ-t értékelik, kritizálják, rágcsálják vagy felemelik, hogy az valami felfoghatatlan. Bár mindenki tudná elfogulatlan olvasni önmagát, szerintem megdöbbenne, milyen lélek lakik benne.
Bárcsak minél többen értelmeznék így az elhangzottakat! Hiszem, hogy fantasztikus lenne!
Én sajnos mást is érzékelek.
Egyértelműnek tűnik, hogy BZ lelkiismerete tiszta a kegyelmi ügyben, és az is, hogy erről nem mondhat semmit, ami ezt igazolná.
De úgy érzékelem, hogy mivel a lelkiismerete tiszta, ezért nem érzi jogosnak, hogy le kelljen mondania – és közben más módon válik alkalmatlanná a szerepeire.
Összemossa az elnöki kegyelmet Krisztus kegyelmével, mintha ez utóbbi legitimálná a döntését, azt állítja, a harc, ami zajlik, az 500 éve, 2000 éve, Ádám és Éva óta tart (ergo ő ENNEK a jó harcnak a mártírja, és az őt ért kritika és támadás a Sátán zsoldosainak a műve), először azt mondja, hogy sajnálja, hogy belekeverte az egyházat a dologba, majd a lemondási beszédében emlékeztet, hogy ugye nem gondoljuk, hogy nélküle majd megáll a támadás… Ahogy arra is, hogy volt jó része az elnökségének, most épp a rossz van, de hát tudtuk mi, kit választunk meg… osztozunk a felelősségen, ugye, nem ő egyedül saras.
És akkor ott van az, amire már talán többen reflektáltak, hogy egyszercsak kifelé imádkozik, nem felfelé, és elmondja, hogy nem bánja meg, hogy valakinek kegyelmet szavazott. Ha Isten előtt tiszta a lelkiismerete, akkor erről neki nyilván nem kell semmit mondania. Nem, ez kifelé szól.
Azt hiszem, és ezt viszont jól érzékeli, ez a kettősség neki a nagy küzdelme – hogy egyszerre kell felfelé és kifelé figyelnie, egyszerre lelkész és politikus – akkor is, ha már hivatalosan nem az. Szüksége van a lelki fegyverzetre, és szüksége van a bűnbánatra, de nekem úgy tűnik, hogy még ebben a beszédben is több a testi gondolkodás, és jóval kevesebb a lelki/szellemi. Hogy ízlelgeti a bűnbánat gondolatát, de még nem tud vele mit kezdeni. Hogy kimondja, amit ki kell mondania, de még nem hiszi el igazán, és aztán a beszédével (legalábbis nekem úgy tűnik), el is veszi annak az élét.
Összességében ez jó, ez a küzdelem kell. De az, hogy minden lehetséges módon ragaszkodik a szerepeihez, előbb az elnökséghez, most a püspökséghez, nekem nem tűnik úgy, hogy ennek a küzdelemnek a jó gyümölcse lenne. Inkább a csata elvesztése irányába mutat ez.
Remélem, hogy tévedek. Akárhogy is, az MRE ennek a személyes küzdelemnek most a kárvallottja.
De talán lesz tovább, és nem itt állunk meg. Remélem, hogy a bejegyzésed, Ádám, prófétai látomásként van előttünk, aminek a saját szemünkkel láthatjuk majd a beteljesedését.
Szívből imádkozom ezért, ahogy Balog Zoltánért is. De nem hiszem, hogy még itt lennénk.
Kedves Ádám!
Hagy osszam meg Önnel/Önökkel egy egyszerű református gyalog üggyel kapcsolatos gondolatait .
1. A társadalomtudományokban valamennyire jártas emberként megrökönyödtem azon, hogy a „világ” a szekularizáció logikáját mennyire nem tartja a maga számára kötelezőnek. Mi van a reformátusoknál? Kérdezték a szalagcímek.Az egyházunk belső játékszabályait megismerni sem akaró újságìró szakmunkások rosszhiszemű feltételezései öntötték el a médiát, rájátszva társadalmunk alapvető antiklerikalizmusára.
2. Jóllehet a református jelző stigmává vált ,sehol nem hallottam korunk nagy paradigmáját: dehát ez egy káros általánosìtás. Minden református más stb. Köszönöm a cìmben foglalt kiállást!
3.Láttuk erősödni az „értünk haragvók ” hangját. Bizonytalan vagyok annak megítélésében, hogy ezek a testvérek úgy jártak-e el, ahogy az idevonatkozó kijelentések alapján elvárható. A kritikai megjegyzéseik esetenként korábban megbotránkoztattak, talán ezzel nem vagyok egyedül.Ezen a fórumon olvastam érdemi eszmecseréket a vitás kérdésekröl, de a református nyilvánosság más műhelyeiben mintha ezek a nézetkülönbségek nem kaptak volna teret. De lehet, hogy ebben tévedek.Bizonyos, hogy az egyetértés és megbékélés/megbékìtés terén többet kellett volna tennünk és imádkoznunk.
4. A legfájdalmasabb a történtekben a széthúzás. Az hogyan lehetséges, hogy a rivális püspök sajtónyilvánosan lemondásra szólìtja fel a zsinat lelkészi elnökét ? Lehet a lemondott püspökünk szavait jó, vagy rosszhiszeműen értelmezni, de a lemondását sürgető kiállást hogyan lehet helyesnek elgondolni? Lehet, hogy nem csak a lemondott vezetőnek kellene önvizsgálatot tartani?Kedves Ádám bár úgy volna, amint mondta, hogy az események a megújulást szolgálják! Ezért imádkozzunk!
Református gyalogként tudatosan tartok távolságot: az egyház ügyeiben tájékozatlan vagyok, és ezért nem tudok és nem is akarok átfogó bìrálatot megfogalmazni. Azt azonban gondolom, hogy az ügyeinket a hìvő emberek testvéri közösségében kell rendeznünk. Egyedüllálló lehetőségünk erre az Úr megváltó kegyelme, amiből tesvérekként részesülünk valamennyien.
SDG
Hamis az oppoziciós pár, ami sokaknak a fejében van.
Ezzel ellentétben így a helyes:
1 Vannak emberek akiket igaztalanul, vagy aránytalanul itéltek el és kevés lehetőségük van módositani az állapotukon és 2 van egy másik csoport, akiket szintén igaztalanul, vagy aránytalanul itéltek el, de nekik úgymond kapcsolataik révén lehetőségük van módositani az állapotukon.
A második csoport, ha él a lehetőséggel és úgymond kapcsolataik révén módosítanak az állapotukon , akkor nem kerülnek át a „gonosz” oldalra, egy képzeletbeli erkölcsi vonal rossz oldalára.
Aki ebben részt vesz, mint közvetítő entitás, az sem kerül át a „gonosz” oldalra.
Aki dönt és aláír az sem lesz „gonosz”.
Az, hogy valakik rosszra használnak kapcsolati rendszereket, – mert van ilyen is,- az nem minősiti ezt a konkrét ügyet.
Ezzel a látszat – összemosással él, a vért s fejeket kivánó média, és úgy látom, hogy még keresztény körökben is táptalajra talált.
Megdöbbent a téma kapcsán, hogy mennyire más nekünk, embereknek a valóságérzékelésünk. Hogy mennyire más filmet látunk, miközben ugyanazt nêzzük.
Véleményem szerint jobb lenne, kicsit hátrébb lépnünk. Úgy 4-5 évnyit. Amikor megszavazták a püspökválasztás feltételeinek módosítását. Aki nem dugta homokba a fejét, akkor tudta, hogy ez Balognak szól, neki készíti az útját, egészen az országos első helyig a református egyházban.
Akkor lehetett volna megállítani, hogy politikai nyomásra ki legyen neki osztva/magához ragadja a hatalmat.
Politikus maradt, palástosan. Idő kérdése volt, hogy mikor ég rá a neve ennyire nyilvánvalóan a református egyházra. Azokra a gyülekezetekre, ahol helyben zajlik az egyház működése és nem a püspöki székekben.
De ha már így lett… ha az egyház többi tagja gyengébb volt, mint ez a politikai áramlat, ami magával ragadta, ha valaki kormánypárti politikusként püspök is lehetett, mert ezt akarták és az egyház hagyta… Ha már így lett, hogy nemtelen módon elfogalalt püspöki székben ül, a minimum az lett volna, hogy feláll onnan is.
A minimum az lett volna, hogy nem bújik az esperesek mögé.
A politikában kegyetlen világ van és ezt hozta be ő magával az egyházba, ami most kivetül mindenkire, a legkisebb gyülekezetekben is.
De az egyház ezekben a gyülekezeteiben él, ahol Krisztusra tekintenek.
És végre lehet beszélni arról, amiről eddig nem is volt szabad.
Ha nem történik ez az egész: ki állt volna ki bármelyik egyházból, hogy kimondja, a legnagyobb bajuk az, hogy a politika határozza meg őket, hogy nem is lehet prófétai hang?
Elindulhat a tisztulás, hiszem. Ez az első lépcsője és hosszú folyamat lesz. De kiállás kell hozzá és nem mosdatás és mentegetés, főleg nem Balog dicsérete.
Ki kell mondani azt, hogy nem lehetett volna püspök és nem is szabad annak maradnia .
Vajon a mezei lelkészségért egyáltalán otthagyta volna a poltikát, ha azért viszont képes volt letenni a palástját?
Természetesen ez az ügy nem jelenthet semmit a Református Egyház és a hívők megítélésével kapcsolatban. Szóval én is „Je Suis Református.”
Ahogy én látom, nem arról van szó, hogy „a bűn nem a kegyelmi kérvény támogatása volt, hiszen egy ártatlannak vélt embernek kért kegyelmet”, ahogy Ádám írja.
A bűn, inkább probléma, az, hogy nem változtathatod meg a bíróságok döntését (a törvényt) mert hatalmad van hozzá. Felteheted a sztaniolsisakodat és gondolhatod, hogy az illető nem bűnös. Gratulálok. De aki így gondolkodik a köz szolgálatáról – az egyházon kívül vagy belül – az nem alkalmas a feladatra. Távoznia kell.
„Meghalt egy politikus és feltámadt egy lelki vezető. ”
Politikusi „halála” tény volt napok óta, erről a politika dönt, nem az érintett. Azt én egyelőre túlzott bizalomnak tartom iránta, hogy máris lelki vezető lett belőle, de a beszédnek vannak ilyen irányai is, ám amíg továbbra is az egyházkerületének püspöke, addig nagyon kényes helyzetben van.
A református egyház „megreformálását”, a politikához viszony átalakítását ne Balog püspöktől várjuk, hanem a másik három püspöktől, akik eddig méltósággal és profin menedzselik a válságot.
„Ne szólj szám 2024. február 18. vasárnap – 14:07”
Minden szavaddal egyetértek, tűpontos elemzés.
Kedves Bidnárné Dr Boda Dorottya!
Engedjen meg egy pontosítást. A „rivális” püspök nem szólította fel nyilvánosan lemondásra Balog Zoltánt, hanem megkérte, hogy fontolja meg a lemondást az egyház egysége érdekében. Ugyanebben a levélben türelemre és önmérsékletre kérte a lelkészeket és egyháztagokat. Fekete Károly levele maximálisan tiszteletben tartotta egyházunk törvényeit, és nem lépett át a saját jogkörén. Én személy szerint nagyon hálás vagyok érte, hogy egyedüli püspökként jelezte, hogy ő nem ért egyet Balog Zoltán hivatalban maradásával.
Én is aggódom az egyházunk egységéért, de ha az az ára az egységnek, hogy kollektíven odaállunk egy pedofil bűntársa mellé – és ezzel azt üzenjük az áldozatoknak, hogy nekünk fontosabb a saját kutyánk kölykének védelme, mint az ő védelmük – akkor ebben az egységben nem akarok részt venni, mert hiszem, hogy ez az egység nem Isten dicsőségét szolgálja. Még akkor sem, hogy ha kegyes mázzal öntik le, és Krisztus kegyelmére hivatkozva mentegetik a menthetetlent.
Balog Zoltánt Isten tette az események középpontjába, de nem hagyta magára, a kezét fogta. Minket keresztényeket meg színvallásra késztetett azáltal, hogy hogyan viszonyulunk az eseményekhez, személyéhez, a bizonyságtételéhez, a Református Egyház többi elöljárójához, képesek vagyunk-e túllátni a Sátán vádaskodásán, melegei által szervezett felbujtó tüntetésén.
A reformátusok 500 éve a keskeny úton járnak. A Református Egyházam mindig Krisztust hirdette és mostani eseményekkel kapcsolatosan Isten gondoskodott arról, hogy továbbra is a keskeny úton maradhasson, a többiek meg menjenek.
Sajnos, nem húzlak ki a kútból, mert kvázi- államelméleti etikai rendszerek ezt nem támogatják, ami ráadásul visszahat az egyházunkra, a ható közvéleményi nyomásával, ami a média látszattól remegő lábainkat is megkötözi.
– Ráadásul itt ez a B püspök, aki úgy gondolta, hogy az ember a kútban nem saját hibájából esett bele, hanem bele is lökték.
– Mint az irgalmas szamaritánus, a félig vérbefagyottnak: „Pihenjél csak” – mi nem foglalkozunk konkrét ember, konkrét ügyeivel, mi, nem is úgy itéljük meg a dolgokat, mint ez a szemét B püspök, aki az embert akarta megmenteni. A gazember, nem gondolt egyházunk egységére és szemét módon arra használta a kapcsolati rendszerét, hogy egy általa ártatlannak vélt embert mentett.
Hát, B. Z-nek érdekes múltja van, tibeti zászlólengetés aztán meg jött a nagy keleti nyitás a kínaiakkal , az ahogyan püspök lett szintén felvet pár jogos kérdést, milyen elvekhez is hű meg hitvalló a ref. egyház.Néhány hónapja meg a teljes pünkösdi vezetőség mondott le a korábbi békési pénzügyi botrányok miatt.
Remélem, hogy ezt az Úr felhasználja, hogy a kipróbáltak nyilvánvalóvá legyenek, remélem hogy sokan okulnak ezekből és remélem hogy az evangélium ügye nem fog kárt szenvedni,
Máté 18, 2 Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. 5És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. 6Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. 7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!
Kedves csaba beviz!
1)
K. Endre ártatlansága egy olyan feltevés, ami nem bizonyított, és amit Balog Zoltán meg sem próbált bizonyítani. Sőt, nem is állította.
2)
A bicskei gyermekek ellen elkövetett, hosszú éveken át tartó erőszak viszont bizonyított (ha már konkrét emberekről, meg konkrét ügyről van szó). Egyikük öngyilkos lett, a többiek azóta is hordozzák ezekenek a borzalmaknak a terhét. Az irgalmas samaritánus példázatában inkább őket látom az összevert, kirabolt, cserben hagyott ember képében.
3)
Tegyük fel, hogy K. Endre mégis ártatlan. Ő is csak egy áldozat, és Balog Zoltán ezt minden kétséget kizáróan tudta. Csak most nem beszélhet róla, mert a titkosszolgálatok/a politikusok/a maffia/az akárkik nem engedik. Miért kellene a közvéleménynek és nekünk, a saját egyházának elhinnie, hogy helyesen döntött? És mi akadályozza meg Balog Zoltánt abban, hogy lemondjon? Ezt a kérdést fentebb feltettem Ádámnak is, amire sajnos nem válaszolt. Ha ő vagy bárki kötekedésnek vagy rosszindulatúnak érzi a hozzászólásaimat, azért elnézést kérek! Próbálok tárgyilagosan fogalmazni, de úgy érzem, indulatosabbra sikerülnek a kommentjeim, mint szeretném.
„K. Endre ártatlansága egy olyan feltevés, ami nem bizonyított, és amit Balog Zoltán meg sem próbált bizonyítani. Sőt, nem is állította.”
Hát, de sajnos állította, ott van a beszédben:
„Azért nem kérek bocsánatot, hogy kegyelmet kértem egy általam ártatlannak hitt embernek. ”
Ez egy nagyon komoly probléma, hogy ilyet állít, és tartja az állítását. Nem érti sem a kegyelem, sem a hatalommegosztás lényegét.
Bibó Istvánt idézem, nem véletlenül: „A hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést.”
Egy büntetőbírósági ítélet felülírása a bűnösség kérdésében nem morális cél, ez nem képezheti vita tárgyát.
Messze nincs itt még újjászületés.
Ez az egész cikk arra a feltételezésre épül, hogy Balog Zoltán jóhiszeműen járt el, nem pedig politikai kapcsolataival visszaélve abuzálta az elnöki kegyelem rendszerét. Én nem gondolom, hogy egy olyan embernek jár ez a nagylelkű feltételezés, akinek a pártja – illetve maga a politikai elit ahova tartozik – hosszú történelemmel bír a jogrendszer és a közigazgatás személyes érdekű kiforgatását illetően. Egy püspökről feltételezzük a legjobbat, de egy politikusról – aki már a püspöki pozícióba is személyre szabott szabálymódosítások révén került be – nem kell a legjobbat feltételezni. Azt gondolom a református egyház is sokat tett azért, hogy ebbe a helyzetbe hozza magát, és Balog Zoltán mosdatása helyett önvizsgálatot kellene tartaniuk.
Kedves gnoldaeh!
Az öngyilkos elmesélte neked, hogy miért lett öngyilkos?
– Ezt a kapcsolatot Moskovics Judit (RTL) vezette be a köztudatba, amit ezután minenki elkezdett szajkózni.
Semmi kapcsolat nincs K Endre és a Bicske- alsó megállóhelyen, a vonat alá ugrott ember között, de ál- erkölcsi, érzelmi hergelésre kivállóan alkalmas.
Tehát, ha jól értem, a továbbvitt analógiát, akkor azért nem szabad a kútból kihúzni a hamis döntés áldozata embert, mert a kútra egyébként pedofilok is jártak vízért?
Kedves gnoldaeh!
Az öngyilkos elmesélte neked, hogy miért lett öngyilkos?
– Ezt a kapcsolatot Moskovics Judit (RTL) vezette be a köztudatba, amit ezután minenki elkezdett szajkózni.
Semmi kapcsolat nincs K Endre és a Bicske- alsó megállóhelyen, a vonat alá ugrott ember között, de ál- erkölcsi, érzelmi hergelésre kiválóan alkalmas.
Tehát, ha jól értem, a továbbvitt analógiát, akkor azért nem szabad a kútból kihúzni a hamis döntés áldozata embert, mert a kútra egyébként pedofilok is jártak vízért?
Kedves gnoldaeh!
Csak egy rövid reflexió:
„Miért kellene a közvéleménynek és nekünk, a saját egyházának elhinnie, hogy helyesen döntött??”
Közvélemény: semmit nem kell a közvéleménynek elhinnie, sőt, olyan módon kombinálhat, ahogy jólesik. Persze nem biztos, hogy ez az igazság megismeréséhez vezet, de ez mellékes – a közvélemény azt csinál, amit akar.
Saját egyház: azért ha ez kérdés, az elég nyugtalanító. Egy megválasztott, remélhetőleg hitelesnek tartott vezetőről van szó, akit azért választott meg az MRE, mert alkalmasnak találta a pozíciójára. Persze lehet, hogy van, aki szerint eleve ez erősen megkérdőjelezhető (szerintem is vannak ilyen szempontok), de elviekben ugyanahhoz a Krisztus-testhez tartozunk, ugyanaz a Lélek munkálkodik bennünk, és ugyanaz az evangélium, aminek alávetjük magunkat. Miért kellene bármelyik, akár mellettünk a padban ülő testvérünkről jóhiszeműen feltételezni, hogy igazat mond? Azért, mert egy a Lélek. Ez kívülről nem érv, de belülről elég nagy horderejű szempont kellene, hogy legyen. Ha mégsem az, akkor viszont az MRE-nek jóval nagyobb problémája van annál, hogy ki vezeti – és ezt aligha oldja meg önmagában egy vezető cseréje.
Egy dolog nagyon zavar az egész retorikában: “ártatlannak vélt”. Még mindig nem derült ki, hogy mi alapján vélték a három különböző fokon is elítélt embert. Persze erre lehet azt mondani, hogy a bírói kar is tévedhet. Egyrészről nekem megkérdőjeleződik “add meg a császárnak ami a császára” szellemiségében az igazságszolgáltatás ilyen irányú hiteltelenítése. Mondom ezt azért, mert aki valamelyest ismeri a jogintézményt annak tudnia kellene, hogy milyen pontos eljárások és megfontolások vezetnek nemcsak 2. hanem 3. Fokon egy ilyen ítélet meghozatalához. Akinek meg nincs ismerete az forduljon jogász ismerőséhez információért. És egy kérdés: ezek szerint az ügyészség is hibázott? Továbbra is a LEGFONTOSABB kérdés amire nem kaptunk választ Magyarország állampolgáraiként, hogy mi indokolta, hogy Varga Judit felterjessze (amúgy a hírek szerint nem ajánlotta elfogadásra), Balog Zoltán támogassa és Novák Katalin aláírja a kegyelmi kérvényt azok után, hogy szemernyi megalapozottsága sincs az elítélt vélt ártatlanságának.
Kedves Attila!
A tőlem idézett kérdés nem arra vonatkozik, hogy Balog Zoltán igazat mond-e. Hanem arra, hogy helyesen döntött-e, amikor támogatta K. Endre kegyelmét. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy attól, hogy az egyház hitelesnek és alkalmasnak tart valakit, és megválaszt egy pozícióra, az nem teszi tévedhetetlenné. Hitbeli kérdésekben sem, pláne nem jogi kérdésekben.
Kedves Benchmark!
„Azért nem kérek bocsánatot, hogy kegyelmet kértem egy általam ártatlannak hitt embernek. ” – Én ezt úgy értelmeztem, hogy amikor kegyelmet kért, akkor (még) ártatlannak hitte. Lehet, hogy félreértettem, de akkor kedden mire mondta azt, hogy „hibáztam”?
Egyébként teljesen egyetértek abban, hogy BZ nem érti a kegyelem és a hatalommegosztás lényegét.
Kedves gnoldaeh!
De hiszen éppen ez a kérdés: úgy tűnik, BZ meg van arról győződve, hogy nem követett el hibát, jóllehet erről nincs a közvéleménynek elegendő információja. Nem tudjuk, hogy neki van-e. De ez azért nem egy nagyon a földtől elrugaszkodott gondolat. A kérdés tehát az is, hogy elhisszük-e, hogy
A) nem tévedett, csak az alapján, hogy ő mondja és
B) elhisszük-e, hogy nem hazudik akkor, amikor azt állítja, hogy szerinte nem tévedett, vagyis megbízható abban, ha állít valamit – még ha faktuálisan téves is, nem állít hamisan semmit az álláspontjáról.
Nyilván tévedhet ő is, az A pont vitatható. De a kérdés az, hogy miért lenne okunk feltételezni róla, hogy téved, ha erről nem áll rendelkezésre információ?
Hát éppen azért, mert vagy nem tartjuk szavahihetőnek, vagy nem tartjuk kompetensnek – azaz, ha nem hisszük el neki, hogy igazat mond, bármi oknál fogva. Egyébként a neutrális álláspont az lenne, ami egyébként a jogrendszerben is fontos szempont, hogy ártatlannak tartjuk, amíg az ellenkezője ki nem derül – és ez az, aminek szerintem testvérek között természetesnek kellene lennie.
Kedves gnoldaeh!
„de akkor kedden mire mondta azt, hogy „hibáztam”?”
Ha jól értem, abban érzi magát hibásnak, hogy püspökként bent maradt a politikai térben és politikai hibát vétett.
Kedves Miklósi Koppány
„hogy szemernyi megalapozottsága sincs az elítélt vélt ártatlanságának.”
– Persze, Balog Zoltán felelkelt reggel, gondolt egyet: „Hű, de jó lenne egyet gonoszkodni!
Válasszunk egy jó szaftos témát!” – Gondolkodott, hogy egy anyagyilkost, vagy egy pedofilt mentessen- e fel. „Lehetőleg a Kúria utáni ügyet válasszunk…!”(ez is életszerű)
Az is nagyon életszerű , hogy,- szerinted,- felöltözik és fél napját eltölti egy nyilvánvalóan nem ártatan ember kegyelmével, mikor tudja róla hogy peofil támogató.
– Boldogan megy az autójával és arra gondol, hogy végre én is pedofil támogató- támogató vagyok, ezért érdemes volt egy fél napot eltölteni. 😀
Egyáltalán milyen szándékból tette Balog ? Addig, míg erre választ
,- (az összes elemhez logikusan illeszkedőt),- nem tudsz adni, addig ne vádaskodj!
Azt hiszi, hogy Magyarországon nincsenek égbekiáltó anomáliák az itélkezési gyakorlatban? Gratulálok!
„Erre behívták őket és megparancsolták nekik, hogy Jézus nevét többé ne kiáltozzák, se ne tanítsanak róla. 19 Péter és János azonban így nyilatkoztak előttük: „Ítéljétek meg, igazságos dolog-e Isten előtt, hogy rátok inkább hallgassunk, mint Istenre? 20 Nem tehetjük meg, hogy ne szóljuk azt, amit láttunk és hallottunk 21 Azok erre megfenyegették, de elbocsátották őket, mert a nép miatt nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket,.”
Bizony, meg lehet kérdőjellezni a Kúria döntését is!
Miért ne lehetne!? Tilos gondolkodni?
„Akinek meg nincs ismerete az forduljon jogász ismerőséhez információért” – pontosan, hogy onnan lehet ezekről az anomáliákról értesülni.
A „császáros” példa nem jó, mert ott mindkét elem kiszolgálása egymással való konfrontáció nélkül teljesíthető.
Ellenben, itt a bicskei ügyben, pedig egymást kizáró elemek vannak.
(Nős agglegény nincs!)
Kedves Attila!
„BZ meg van arról győződve, hogy nem követett el hibát.”
„Az előzetes vélemények, és a rá és életére vonatkozó információk alapján egyetértettem azzal, hogy kegyelmet kapjon. Tévedtem és hibáztam.” Balog Zoltán (2024.02.13.) Ezt szerintem nem lehet máshogy értelmezni, mint hogy elismerte, hogy tévedett és hibázott.
Többek között ezért írtam a 07:54-es hozászólásom 1-es pontjában, hogy BZ sem állította, hogy K. Endrét ma is ártatlannak tartja. Elég logikusnak tűnik, hogy miután a köztársasági elnök és az igazságügyminiszter sem tudta megvédeni a döntést, és nem tudtak elfogadható magyarázatot adni rá, BZ is belátta, hogy rossz döntés volt.
De ez csak egyetlen aspektusa a történetnek, és valószínűleg nem is a legfontosabb. Ezer sebből vérzik a történet. Tisztábban látnánk, ha BZ elmondaná, hogy:
– miért gondolta úgy, hogy K. Endre ártatlan?
– még ma is úgy gondolja-e?
– milyen logika az, hogy „én csak tanácsot adtam, a döntés felelőssége az Elnök Asszonyé?” (Ez azt jelenti, hogy „miért hallgatott rám?”)
– miért rántotta bele az ügybe a református egyházat a keddi bizalmi szavazással, ha egyébként sajnálja, hogy az egyházát miatta támadják?
– miért gondolja, hogy ha bármilyen okból méltatlanná vált a zsinati elnökségre, az nem befolyásolja a püspöki alkalmasságát?
– milyen üzenetet küld a világ számára a hatalomhoz való ragaszkodással?
1.
Ha hibáztál, rosszat tettél, és megbántad, az a megoldás, hogy bevallod, és bocsánatot kérsz. Cserébe számíthatsz a megbocsátásra, feloldozásra úgy az áldozat, mint a közösség részéről. Ez az egyetlen jó megoldás. – Erre szeretnénk nevelni a gyerekeinket. Ezzel szemben most az van, hogy…
… Ha hibáztál, rosszat tettél, legjobb, ha sunnyogsz, hárítasz, szétkened a felelősséget, mert nem számíthatsz megbocsátásra. Meg fogják kérdőjelezni a bocsánatkérésed szavahihetőségét, ízekre cincálják az egész élettörténeted, újabb és újabb gyanús ügyek fognak előkerülni a múltadból. Az emberek nyilvánosan el fognak határolódni tőled, nehogy ők is gyanúba keveredjenek.
Az iskolában, ahol dolgozom, az egyik gyerek kivett a másik őrizetlenül hagyott táskájából 10.000 Ft.-ot, és meghívta belőle a barátait a büfébe némi nassolnivalóra. Mi történt, mielőtt sikerült felderíteni a történteket? Sunnyogtak, hárítottak, szétkenték a felelősséget. Hogy miért? Mert már 12 évesen beléjük vésődött; ha kiderül, mit tettél, akkor véged van, nincs kegyelem. Vajon miért érzik így?
2.
Ha áldozattá váltál, az a megoldás, ha megpróbálod érzelmileg feldolgozni azt, hogy a dolgot már nem lehet meg nem történtté tenni, és nem csak a bűnösnek, hanem neked is az a legjobb, ha meg tudsz bocsátani. Ha magadat sem tartod hibátlannak, és a saját bűneidért te is vállalod a felelősséget. – Erre szeretnénk nevelni a gyermekeinket. Ezzel szemben most az van, hogy …
… Ha áldozattá váltál, legjobb, ha ezt a szót a homlokodra tetováltatod. Ha ezt látják az emberek, akkor tabu leszel a szemükben. Ismeretlenül is szeretni fognak. Mindenki kifejezi majd, hogy melletted van. Gyűjtést fognak szervezni a támogatásodra, és a kártérítéshez hasonlóan ezzel sem kell majd elszámolnod. Nehogy véletlenül megbocsáss az ellened vétkezőnek, mert akkor kiesel az áldozat-szerepből, és onnantől kezdve te is felelős vagy a tetteidért.
Az iskolai lopási ügyben visszakerült a pénz jogos tulajdonosához, elhangzott a bocsánatkérés, de a „megbocsátok”, valahogy nem akar elhangozni. Vajon miért?
Omnium Minister,
köszönöm a kommentjeidet.
Nagyon köszönöm én is az írást, Ádám! Azon túl, hogy minden betű világít benne, reformátusként mérhetetlenül jól esik, de ami a fő, igaz módon világít rá a válságban rejlő lehetőségre. Nagyon fontos, hogy mi jól olvassuk a közéletben és az egyházban is ritka katartikus pillanatokat. A politika szemében a gyengeség ilyen kimutatása, felhívásnak minősül a nyilvános kivégzésre. De keresztyén emberként ez a megtisztulás és megújulás reményét jelenti. Fontos visszajelzés ez a vezetőknek, most jelesül Balog Zoltánnak, és nekünk is.
Kedves Omnium Minister
Nagyon szép, amit leírt és önmagában igaz is. – Ez nem más mint (Máté 18. 24 – 35) bővitett mondatokban előadva.
A téma szempontjából azonban teljesen irreleváns, mert pont az a lényeg, hogy nincs ügy és mégis mindenki úgy csinál, mintha lenne.
Magyarul, senki nem lopta el a „10000 forintot” mégis eljátszák mintha lenne áldozat és lenne bűnös is.
Nincs „Balog püspök” nevü ügy.
sem jogi szempotból,
sem az univerzális erkölcs lelkiismereti szempontjából,
sem az Isten rendje szerinti szempotból.
Pontosabban, van bűn, de nem ott:
” 1Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek,
2 Hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
3 S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak(rávilágító- ránézés) és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? ”
Egy ártatlant itéltek el, akit egy másik ember megpróbált menteni a hamis itélet és következményei alól.
Ez az ember aki, megpróbálta menteni a másik embert a hamis itélet és következményei alól, nem hibázott,
sem jogi szempotból,
sem az univerzális erkölcs lelkiismereti szempontjából,
sem az Isten rendje szerinti szempotból.
Aki ebben tovább habosít az a „további bűnöző”.
nem jogi szempotból,
nem az univerzális erkölcs lelkiismereti szempontjából,
hanem, az Isten rendje, azaz a valóság igazsága szerinti szempotból.
Mindazoknak igaza van akik elitélik azt a püspököt, akitől eddig mindent kértek, sok mindent meg is kaptak, aki a református egyháznak ttöbb jót tett, mint ami egyáltalán várható volt, sokan irigyeltek is bennünket a más felekeetek részséről.
De a legnagyobb gyalázat, hogy az aki a heléyre pályázott három évvel ezeelőtt, most gyorsan megragadta az alkalmat, hogy majd most végre beleülhet a székébe.
Szegény édesapja de szégyelné magát ha köztünk lenne még.
Szia Ádám! A cikked, amely Balog Zoltán lemondásának „katartikus” voltát és az általa kínált „útmutatást” emeli ki, figyelemre méltó – csak a megosztásokat tekintve. Azonban úgy gondolom, hogy az elemzésed több ponton is hiányos és egyoldalú. A lemondások világában ritkán vannak olyan tiszta helyzetek, mint amit festesz, és a politika nem fekete-fehér.
Először is, azzal, hogy Balog lemondását egyfajta szentté válásnak állítod be, veszélyesen egyszerűsíted a valóságot. Nem, Ádám, szerintem amennyire belelátok, a politika nem ilyen egyszerű. A lemondások mögötti motivációk sokszor összetettek, és nem mindig vezérli őket tiszta szándék vagy spirituális megvilágosodás. Fontos lenne ezt észben tartanod, mielőtt ilyen súlyos állításokat teszel.
Továbbá a bűnvallás és felelősségvállalás nem mindig olyan egyértelmű, mint ahogy azt sugallod. Ne légy naív: a politikai stratégiák és a közvélemény befolyásolásának is lehetnek az eszközei ezek. Egy lemondó beszéd, bármennyire is megindító, nem feltétlenül tükrözi a valódi vezetői bátorságot vagy integritást. Úgy látom, hogy kritikusabb szemmel kellene ezeket a gesztusokat is vizsgálnod.
Úgy látom, hogy az általad említett „evangéliumi megújulás” lehetősége is egy túlzottan idealisztikus és talán naiv nézet. A társadalmi és politikai változások nem egyetlen esemény vagy gesztus eredményei, hanem hosszú távú, komplex folyamatok. Ne ess abba a hibába, hogy egy lemondó beszédet a megváltás eszközeként ábrázolsz.
Ádám, értem, hogy mit próbálsz mondani, de a megközelítésed veszélyesen egyszerűsíti a valóságot. A politikai döntések és lemondások értékelésekor figyelembe kell vennünk a szélesebb kontextust, a mögöttes motivációkat és a valószínűsíthető következményeket. A lemondás nem egy színdarab, ahol a főszereplő hirtelen szentté avatódik. Komplex, összetett folyamatok eredménye, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni. Végül is, Ádám, a célom nem a bírálatod lenne, hanem egy másik perspektíva bemutatása, amely remélhetőleg segít mélyebb és árnyaltabb megértésre jutni. A politika és a társadalmi változások világában nincs helye az egyszerűsített narratíváknak és a naiv idealizmusnak. Talán ideje felébredni és szembenézni a valósággal, amely sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre gondolnánk.
Szia Gergő (yy),
érdekes, hogy épp a színdarab metaforáját használod. A tanácsodat mindenesetre igyekszem megfogadni.
Kedves Csaba beviz
Én nem tudom, eldönteni, hogy önnek, vagy Ádámnak van igaza, aki szerint az volt a bűne, hogy „az Isten harcát sokszor nem lelki, hanem testi eszközökkel akarta vívni.”
Ha egy nagy katyvaszban valaki kiáll a nyilvánosság elé, és azt mondja, hogy én ezért a katyvaszért ennyiben felelős vagyok, és ezért bocsánatot kérek, attól én meghatódom. Már nem érdekel, hogy elég precízen fogalmazta-e meg. Sőt, felnézek arra, aki nagyobb felelősséget vállal, mint ami elvárható.
Családi körben sokszor tapasztaltam, hogy a feleségem (akár eltúlzott) bocsánatkérése milyen „ragadós” tud lenni, és engem is önvizsgálatra késztet, nem voltam-e hibás én is bizonyos mértékben. És ezek a családi viták (katyvaszok) nem ritkán azzal végződnek, hogy „te is bocsáss meg!”.
Kedves Ádám!
Mindenekelőtt reformátusként nagyon köszönöm, amit írtál! Nem csak azért, mert ez rólam is szól, hanem elsősorban azért, mert az igazságot keresed, akár a támadásokat is vállalva, és úgy gondolom, jó irányban tájékozódsz: az egész ügyre elég közelről rálátó ismerőseimmel beszélve az az érzésem, hogy a megközelítésed alapvetően helyes lehet. (Nyilván nekem is sok a lyuk a történetben, engem sem avattak abba be, ami nem hozható nyilvánosságra, és lehet, hogy azok is tévednek, akikben én alapvetően megbízom, mint hiteles életű testvéreimben. De nálam is és a közvéleménynél is többet tudnak az összefüggésekről.) Jó, hogy hangot adtál ezeknek.
Egy dologra reflektálnék, mert itt a kommentek között többször előjött: hogy miért gondolhatta BZ azt, hogy indokolt lehet K.Endrének kegyelmet adni – és miért gondolja most azt, hogy hiba volt ezt tanácsolnia az Elnök Asszonynak. (Megjegyzem, ő ebben a helyzetben tanácsosi szerepet töltött be, a döntés felelősségét nem ő viselte, én a zsinati elnökségről történt lemondását sem tartom emiatt indokoltnak. Elnök Asszony elfogadhatta az álláspontját, de ugyanígy el is utasíthatta volna azt. Ha nem indítottak volna ellene sajtókampányt, érthetetlen is lenne a lemondása egy olyan országban, ahol a szabad véleménynyilvánítást – és ezzel akár a tévedés szabadságát is – értéknek tartjuk. Amit mondott, nem nyilvánosság előtt mondta; nem is tudjuk pontosan, mit mondott; sőt, nem is tartozik ránk. Elnök Asszonyra tartozott, amíg meghozta a döntését. Onnantól Elnök Asszony viselte a felelősséget. Vállalta is.)
Miért tűnhetett helyesnek a kegyelmi kérvény támogatása? (Itt most nem mennék bele olyan szemantikai kérdésekbe, mint hogy erkölcsi ártatlanság /miben?/, jogi ítélet /miért?/ és elnöki kegyelem hogyan kapcsolódik össze vagy válik el egymástól – az az érzésem, ebben még a vonatkozó törvényeink sem igazítanak el kellőképpen.) A K.Endre ügyében hozott ítélet feltehetően a hatályos törvényeinknek megfelelt: ezért hagyhatta azt jóvá a Kúria is. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy K.Endre jóhiszeműen járhatott el, ami persze nem teszi igazolhatóvá a tettét. Ez azt is jelenti-e, hogy az ítélet igazságos volt? Azt hiszem, itt kezdődnek a nehézségek. Ha a több mint egy évtizeden keresztül pedofil bűncselekmények sorát elkövető igazgató nyolc évéhez viszonyítjuk azt a három év négy hónapot, amit rá azért szabtak ki, mert a felderítést egy ponton akadályozta, erősnek tűnik a büntetése. Ha pedig az általa feljelentett pedofil nevelőnek adott felfüggesztett (!) tizenöt hónappal vetjük össze a büntetését, szerintem erkölcsileg igazolhatatlan. Még akkor is, ha jogi tekintetben nincs közvetlen összefüggés a pedofil nevelő „futni hagyása” és a K.Endre büntetése között. Semmi olyat nem bizonyított be a bíróság K.Endréről, ami magyarázhatóvá tenné, hogy egy pedofil bűncselekményben a nyomozás egyszeri akadályozása ennyivel súlyosabb következményekkel járjon, mint több rendben megvalósított pedofil bűntett. Egy jogrendszer nem engedhet meg ilyen aránytalanságokat, ez nem csak az elítéltben, hanem a környezetében is kelthette azt a benyomást, hogy egyszerűen vele vitették el a balhét. Pedofil történet, emiatt nem lehet lazán kezelni, mert nagy lehet a nyilvánossága – ugyanakkor valamiért a tényleges pedofilokat nem akarta túlságosan szigorúan megbüntetni a bíróság: maradt K.Endre, akire a törvény teljes szigorával lesújtottak. Ártatlan volt? Törvényi értelemben valószínűleg nem (a szívébe nem látok bele, ő állítja, hogy az volt). Igazságos volt a büntetés? Azt gondolom, ebben az összefüggésben nem. Jogszerű volt? Nyilván. Akkor ártatlan volt K.Endre? Attól függ, mit értünk ezalatt.
Miért tűnhetett helyesnek a kegyelmi kérvény támogatása? Mert az elnöknek arra nincs jogköre, hogy a magyar bíróságon egy laza ejnyebejnyével szabadon hagyott pedofil ítéletét súlyosbítsa (igazából ez lett volna az egész ügynek a valóban botránkozásra okot adó szála, de ezt valamiért most senki sem erőlteti) – viszont a kegyelem (a büntetés háromnegyedének letöltése után) valamit még enyhíthet azon a felháborodáson, amit a súlyos aránytalanság az ügyet közelről kísérőkben keltett. Az elnöki kegyelem célját tudtommal sehol sem fogalmazza meg törvény, csak az eljárást fekteti le: azt gondolom, hogy a jog és az igazság ütközése, ami ebben az esetben történt, egy olyan lehetőség, ami indokolhatja ezt az intézményt. Miért volt mégis hiba a kegyelmi döntés? Mert valóban azt a benyomást kelti, hogy a meghozója a pedofil bűncselekményben érintett elkövetőt védi. És ez az üzenet még annál is több kárt okoz, mint ha egy szűkebb körben ismert igazságtalanság valamiféle jószándékú feloldást kap.
Mindez természetesen egy megoldása a történetnek, nem látok bele sem NK, sem BZ szívébe vagy gondolataiba (ahogy azok sem, akik az előbbi kommentekben határozottan tudni vélték, hogy biztos ilyen-olyan feltételezett nyomásra cselekedtek, mert mást elképzelhetetlennek tartanak). De az ismert tényeket éppúgy figyelembe veszi ez a forgatókönyv, mint azt a kockázatot, amelyet egy egyébként nem túl széles körben ismert, ott viszont felháborodást keltő ítélet visszavonása érdekében két komoly pozícióban lévő ember vállalt.
μαθητής,
köszönöm a higgadt, tárgyilagos, jóindulatú hozzászólásodat.
Aux yeux de qui suis-je un chrétien ? Et pourquoi ?
Előzmény: Ezt még a blogbejegyzés friss megjelenéskor febr.17-én írtam, az akkori állapotok, történések szerinti. Nem változattam rajta.
Úgy döntöttem hogy most mégis elküldöm a kommentem (nem olvastam a többi kommentet még)
Szóval a blogbejegyzésedre válaszolva, szeretném ha el tudnál gondolkodni arról hogy valóságnak más nézőpontja és értelmezése is van. Elfogadom a tiéd, de meglep hogy mennyire egyoldalúvá sikerült.
A következő tisztázatlan, vagy épp tiszta dolgok vannak ebben az ügyben:
– Előzmények: a kitüntetés.
Miért van szó arról hogy az ártatlanság vélelmezése forog megkérdőjelezhetetlen paradigma-érvéjkén Balogh Zoltántól még mindig az igazgató kitüntetésre javaslását illetően? Ez nem hangzik felelősség elhárításaként vagy az ismert, valós dolgok eltorzításaként? Amikor tényszerű hogy a több mint egy évtizede történt esetek ombudsmani kivizsgálása kimondja hogy nem volt biztosított a kiskorúak képviselete az eljárás során!
Amikor kitüntetésre javasol az ember valakit, a felterjesztőnek – még ha csapata is van erre – van egyéni felelőssége annak ellenőrzésében hogy egy bizonyítékok hiányában nem elítélő vizsgálat vajon mégis milyen részletekkel rendelkezik? E jelentésbeli tény – szerintem elég nagy felkiáltójel, hogy ez nem egy tiszta ügy (még), plusz ha valaki keresi hogy a környezetből milyen jelzések jönnek – talán nem kell hozzá szupertehetség hogy no go! legyen a döntés a javaslatra-legalábbis átmenetileg.
– Mit üzen az áldozatoknak és mit gondol a jövőről ebben a vonatkozásban?
Balogh Zoltán videoüzetéből nem igazán olvasható ki az áldozatoktól való bocsánatkérés, sőt úgy is fogalmazhatnám hogy ha belátta hogy hibázott, a szavakon túl konkrétan mit fog tenni(!) hogy ezeknek az érintett volt gyermekotthonlakók számára enyhítse azt a fájdalmat, ami K. Endre felmentésének tevőleges hozzájárulásával tett? Ez nem jelent meg tudomásom szerint még szándék szintjén sem nála. Másrészt nagyon úgy tűnik hogy ezt a döntést nem a saját akaratából tette meg -erre meg lett volna a lehetősége – hanem külső segítséggel. A végeredményt tekintve lehetne mondani hogy „nem mindegy hogy jutott el idáig”? Igen, egyet fogok érteni ha ez a jövőben az áldozatok irányába való konkrét tettek fele indul majd.
– Úgy tűnik további csontvázak estek ki és valószínűleg fognak még Balogh Zoltán körüli szekrényekből, mi ad okot a lelkészi hivatás felelősségteljes munkájának felvállalására (és ennek pártolására), amíg ezek nem tisztázódnak? Szuper lenne ha ezek közül egy sem bizonyulna valósnak, hanem csak iskolai szertári kelléknek.
– Tény, nyilvánvaló hogy a bíróság K.Endrét másodfokon bűnösnek ítélte. Ne keverjük össze az isteni kegyelmet és az állami jog- vagy jó esetben igazságszolgáltatást egy olyan állam berendezkedésben élve és elnöki tanácsadóként képviselve az embereket, ahol figyelembe kell venni azt hogy nem kizárólag keresztények lakják, ahol sem újszövetségi Tízparancsolat, sem egyéb módon levezetett törvényekkel a társadalom büntetőjogi törvényeit nem lehet ilyen esetekben-így felülírni, remélem Balogh Zoltán is átgondolja ezt
/igen, van olyan amikor egy köztársaság elnökének a jogszolgáltatás fölé emelkedve az igazi igazság szolgálataképpen kegyelmet kell gyakorolnia, de talán mindannyiunk egyetértésében – ez nem az az eset/.
– Nehéz elfogadnom azt, hogy miért van összemosva az egyház üldözése egy konkrét ember ezen tettével. A többség első körben nem a Református Egyházat, sem annak egyik vezetőjét kérte számon, hanem az elnök lobbizó tanácsadóját. Az egy másik dolog hogy ebbe a térbe már nem tud belehelyezkedni vallási hovatartozásától függetlenül, hiszen
a, a tisztséghalmozás okán (amihez meg kellett változtatni az egyháza szabályait) maga kormányozta bele magát
b, hogy keresztény vezetőként felvállalja a döntéseit és azt ahogy és amit mond és tesz.
Talán nem nehéz belátni hogy ha valaki magát ilyen nagy erkölcsi fókuszba állítja, el is várják tőle a szavakon túli megvalósításra tett próbálkozásokat is. Nem vette jól ki magát az sem, ahogy több esetben másokra kente a felelősségét a döntésének (egy példa fent, de van több is). Ez csak olaj a tűzre. Hogy a figyelem már a reformátusokra is irányul, talán eme vezetőjük kettős megnyilvánulásainak köszönhető. Egyáltalán nem csoda ha sok ember ez alapján vonja le a következtetéseit a kereszténységről.
Keresztényüldözés ebben az országban elsősorban azokat éri akik nem vállaltak részt az oltár és trón szimbiózisából. Erről elég sokat lehetne mondanom, de most nem szeretnék elkanyarodni ettől a témától.
– A történelem tanulsága és Isten Igéje sokak számára nem elégséges annak belátására hogy sohasem vált előnyére a hatalom lekenyerezettjévé váló gyülekezet-modell sem közösségi, sem egyéni szinten, senkinek
– Sok példa van arra hogy a reformátusok között sem egyöntetű annak lelkiismeret szerinti megítélése hogy a fenti a helyes „stratégia” az egyház számára. Szenvedni Krisztusért nemes dolog. Szenvedni bűnökért és azt krisztusi szenvedésnek beállítani, szerintem egybemosása nagyon különböző valóságoknak
– Ha valaki amiatt szenved mert köztörvényes bűnöző vagy bűnözőt pártoló/bűnrészes – pártolója áldozatok érdekeit nagyrészt figyelmen kívül hagyó…Nos az nem egyház-üldözés szerencsés lvázi-mártírja, hanem mindannyiunk, keresztények szégyene (1.Pét 3:17)
– Az előzőhöz nagyon szorosan kapcsolódik: Egyik érintettől sem kaptunk választ hogy miért kellett kegyelmet kérni K. Endre számára. Mi az oka annak hogy ezt a kegyelmet neki oda kellett ítélni, mi az oka az ezért közbenjárásnak. Ennek hozzá kellene tartoznia a hiba rendezéshez. Csak rövid megjegyzésként szeretném leszögezni hogy nagyon is tisztában vagyok azzal hogy biblia értelemben vett kegyelem megkapásához nincs érdem. Azt hogy ebben az ügyben egy ország terében azzal elintézni hogy a kegyelmet nem kell indokolni, nem helyes értelmezés véleményem szerint, ezt feljebb már részben kifejtettem.
Ha lenne erre világos, vállalható és józan, tisztességes magyarázat, mindannyiunk számára az lenne a legmegnyugtatóbb, ami nagyon-nagyon jó dolog lenne.
– Kiderült hogy a magyar társadalom – minden romló és változó eleme mellett – még nem pedolfilpártoló.
– Lehet froclizni Azariát és még sok más véleményt nyilvánosság előtt formáló nem hibátlan embert, de ez a szürke ruha és megtérés véleményem szerint ugyanolyan embert takar aki elég intelmet ad a jelenlegi üzenetével is ami miatt nem nagyon lehet feljebb emelni mint Azaiát és i az ő intelmeit.
– Balogh Zoltán számára megnyílt a lehetősége hogy gondolkodásának megváltozása jó útra vigye, teljes mértékben elérhető számára az isteni kegyelem és a helyreállás lehetősége, amit magam semmiképpen nem zárnék ki és tiszta szívből kívánom neki hogy jól alakuljanak ilyen téren a dolgai. Nem ítélem el őt véglegesítgetéssel – mint embert. Látom őt megigazultságának birtokbavétele előtt. De mivel a magyar társadalomban olyan szerepet vállalt amit, így a cselekedeteivel és a jelenlegi hozzáállásával messzemenőleg nem tudok egyet érteni. Azt majd a jövő fogja megmutatni hogy a hibáit tevőlegesen hogyan próbálja kijavítani, amivel tartozik az embereknek. Amíg valaki a megrendületlenül, körülményekre meg másokra mutogat – valószínűleg megigazultsága (jó lekiismerete és az isteni szeretet elfogadása, gyógyulása) teljessége nélkül van még. Nem tudom ebben ő pontosan hol tart, de a legjobbakat kívánom neki. Mindenesetre bölcsnek tartanám ha mások mélyen felsértett, ki-tudja mennyire gyógyult életéhez és testvérei pásztorlásához óvatosan állna hozzá.
Végezetül még hozzá szeretném tenni hogy bátyám és nővérem kapcsán (akik ebben dolgoztak egészen a közelmúltig) sok évtizedes közvetett és közvetlen tapasztalatom van állami gondozásban élő- vagy abban felnőtt embertársaimmal kapcsolatban. Minden, de minden oldalával együtt! Volt hogy a karácsonyi szünidő nagy részét nálunk töltötte olyan roma fiúcska, akit senki, sehova nem tudott/akart kivinni egy rövid időre sem és a bátyám hazahozta őt.
Talán nem nehéz belátni hogy a társadalomban jogos igény merül fel a tisztázásra akkor, ha keresztények erkölcsi értékeket hangoztatnak, majd nem aszerint cselekszenek – sok embert érintő esetekben. Ismét, ez nem keresztényüldözés hanem mindannyiunk szégyene.
Ha az emberek jó része parancsolatokkal szembesül, majd pedig azzal hogy a parancsolatok szintjét el nem érő humanista világi etikát is keresztülhágják a hirdetők, ne csodálkozzunk ezen, de ne üldözést emlegessünk! Egyre inkább úgy gondolom hogy Krisztusról hírt vinni emberileg egyre nehezebb az ilyenek miatt. De nem a növekvő világi bűn miatt, hanem mert Jézus szerető személyének átadása* helyett a törvénykönyvet és annak megcsúfolását tapasztalja sok ember – egyszerre, egyidejűleg. Az Atya vonzása és kegyelme az, ami miatt ennek ellenére sok ember mégis meg tudja hallani Őt (Ján. 6:44), de nem tud, nem fog olyan összegyülekezésekhez, akármilyen nevezetű egyházakhoz csatlakozni- vagy ott jó lelkiismerettel olyanokat támogatni olyan gyakorlatok fenntartásában, ahol a rút borivás mellett neki viszont a vízivást parancsolják, mert a borívó rendszeresen a farizeusok kovászát használja kenyere kelesztéséhez.
Egy eredeti Jézus hirdetésében, személyes átadásában, az Ő kedves munkájában való részvételt kívánok neked is Ádám! Remélve azt is, hogy átmegy valami abból, amit ezzel a bejegyzéssel szerettem volna kifejezni, átadni.
Kedves Rába Zoltán,
azt kéred, gondolkodjak el azon, hogy van a történetnek egy más nézőpontja és értelmezése is, mint amit a cikkben leírtam, majd el is mondod, hogy mi az. Csak annyit szeretnék most reagálni, hogy ez a más nézőpont és értelmezés nagyjából uralja a médiát, közbeszédet, sőt, még a kommentfalaimat is, szóval ha akartam volna, se tudtam volna kikerülni. A helyzet az, hogy mindenhonnan az zúdul rám, amit te is leírtál. Ezzel szemben javasoltam egy másik olvasatot. Tévedhetek, de ha tévedek, most inkább ezen az oldalon akarok tévedni, mint fordítva. Isten legyen az igaz és kegyelmes bíránk nekünk is, Balog Zoltánnak is.
Tisztelt Rába Zoltán
A kitüntetés felterjesztése 2016 nyár eleje. Az eljárás kezdete 2016 augusztus 23.
Kedves Rába Zoltán
Elnézést, rosszul írtam, az értesítő, 2016 szeptember 23.
A kitüntetés előbb volt, aug. 20.
Néhány kérdést felvetnék. Úgy tűnik sok hozzászólásból, mintha politikusnak lenni önmagában bűn, de mindenképpen, ha ezt a hivatást hívő megtért ember vállalja magára, és nem beszélve akkor milyen bűn, ha egy egyházi hivatásban már gyakorló lelkész vagy netán vezető vállal ilyen utat. Szerintem önmagában a hatalom gyakorlása is hivatás, ha jó lelkiismerettel és igyekezve Istent szolgálva tesszük, hiszen sokkal nagyobb hatásfokkal tehetünk az életünkkel bizonyságot egy hatalmi pozícióban. Tehát pusztán azért elítélni az államelnökasszonyt ..BZ-t mert élt a hatalmával, nem elfogadható. Hibáztak, lelkiismeretük szerint, belső küzdelmeiket is láthatóvá téve jól reagáltak erre.
K.Endre ítéletéről (kétszer megerősített) és az ügyészség eljárásáról saját sztorim jut eszembe. Mint mérnök szakértő jártas lettem a bírósági eljárásokban. Számos esetet láttam jogilag egyenes úton haladni a rossz ítélet felé, miközben szakmailag ordító volt a „tényállás” hamissága, de általában kicsi a jogi tudáson túli tudás a bírósági eljárásokban… A saját esetem pedig úgy történt, hogy felelős mérnökként kivitelezett munkámat átadás előtt bemutatta a város a lakosságnak, sajnos választás előtt. Ezt a „hibát” kihasználva a másik politikai érdekelt kreált egy balesetet, (nem volt bizonyíthatóan megtörtént sem) aminek hírét leközölték a legnézettebb médiában, aztán egy másik érdekelt szövetséges jóbarát (évfolyamtárs ügyész kezeihez érkeztetve) feljelentést tett. Az érdekelt a választást meg is nyerte, aztán a következő választásig folyt a barát ügyész által vezetett nyomozás, hogy még egyet durranjon: a célszemély ne indulhasson újra… A bírósági tárgyaláson – én mint mérnök felelős – társtettes – választhattam: kifizetem az ügyvédi díjakat a védelmemre, vagy elfogadom hogy bűnös vagyok és csak a büntetést kell kifizetnem. Ez utóbbit választottam, mert az csak egy millkába került. A vádirat teli volt kizárólag hamis tanukkal igazolt hamis vádakkal, ennek ellenére a valós tények alapján talán tudtam volna nyerni.. (?). Szóval K. Endre ügye számomra abszolút hihető a saját előadása szerint. A kegyelem pedig nem ártatlanoknak szól, hanem bűnösöknek ha az egy aránytalan vagy más okból kiérdemelten enged el büntetést, és nagyon is azonos gondolatiságból fakad, mint az Isten kegyelme felénk bűnösök felé. Az elnök élhet e jogával indoklás nélkül. A kommentekben a bűnös, tévedett vezetők elítélése lemondásuk, bocsánatkérésük után farizeus magatartás.
Nem a média alakította a véleményemet. Gondolom a tiédet se, ugye?
Vagy a tiédet biztosan nem, de az enyémet úgy gondolod hogy biztosan, persze ehhez minden ismerted és autentikusságod meglehet…
Te már be is skatulyázol hogy felmondom a leckét. Nem kötődöm egyetlen politikai párthoz sem, sőt nem is vagyok baloldali!
A kereszténységről és keresztényekről tapasztaltakat meg pláne nem újsághírekből merítettem, hanem több évtizednyi megélés van mögötte, mindenféle helyzettel, akár „vezetettként akár vezetőként”.
Nagyon hasonló vonatkozik az otthonok világára, de persze erről a két területről nem ejtesz szót, csak szépen egybemosod a kegyelem-botrány „média-sulykolta-véleménnyel”, az kényelmes – a koncepciódhoz.
Tehát ügyesen terelsz már ezzel az állítással.
Ellenben te is tájékozódsz és gondolkodsz.
Ha csak az általad hogy finoman fogalmazzak-védett személyek megnyilatkozásait nézzük, te ezekből azt vontad le amit. Ezen semmi nem változtathat.
Tömören: nem tudtam csendben hallgatni hogy ezzel és az újabb írásaiddal is csak egy kikérgesedett, ugyanannyira szubjektív véleményt tükrözöl le, mint sok más „influenszeré” (akár ellenvélemények) és ezek az írások egyáltalán nem olyan objektívak, mint amilyen térben ez tálalva van!
Megértem ha fárasztanak a reakciók, de ha egyszer kirakod a nyilvánosság elé a gondolataidat, ami nyilván arra szolgál hogy másokat inspiráljon, pozitívan nézve: befolyásoljon, nos… akkor nyilván ezzel felvállalod a kritika lehetőségét is.
Mivel látszik hogy vitázni nem igazán van igény részedről, meghallani sem ha mást mond valaki – akiről azt gondolod hogy másféle táborba tartozik – így azt gondolom ez idáig tartott, feleslegesen ne töltsünk időt ezzel.
Köszönöm hogy közzétetted az előző és ezt a kommentemet is, ez tiszteletre méltó!
Kedves Zoltán,
nem állítottam rólad semmit. Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, elolvastalak, meghallgattalak.
„Noha bűnös ember vagyok, mivel a földi méltóság gondját a legsúlyosabb bűnök nélkül nem lehet előmozdítani, a te szentséged magaslatát mégsem hanyagoltam el.”/I. László levele Oderisius Monte Cassinó-i apátnak/
Kedves Kovács Péter Barna!
” Szóval K. Endre ügye számomra abszolút hihető a saját előadása szerint. ”
Azt azért ne felejtsük el, hogy ebben az ügyben nem egy felnagyított baleset áll a háttérben, hanem volt egy 2011-12-es, valamiért megszüntetett nyomozás, illetve egy öngyilkosság. Ha utóbbi nincs, azóta sem lenne büntetőügy. Nyilván nincs elég információ, de nekem a korábbi nyomozás megszüntetésnél történt vallomásvisszavonásoknál is érdekelt volna K. Endre szerepe, illetve a 2011-2016 közötti szerepe is érdekes lehetett, de ezzel nem gyanúsították meg, de az sincs kizárva, hogy az az ügy neki elévült. Nem akarok spekulálni, de ha a saját előadása alapján az ártatlanságát felvetjük, akkor amellett is vannak érvek, hogy akár súlyosabb ítéletet is kaphatott volna.