A Szentháromságról szóló teológiai munkák egyik nagy kérdése, hogy milyen viszony áll fenn a bibliai üdvtörténetből megismerhető Szentháromság (üdvtörténeti Szentháromság) és az örökkévalóságban létező Szentháromság (immanens Szentháromság) között. Isten háromságként jelentette ki magát a mi történelmünkben: az Atya elküldte a Fiút, hogy megváltson bennünket, és elküldte a Lelket, hogy összekössön bennünket a Fiúval. De vajon Isten az üdvtörténet előtt (az üdvtörténettől függetlenül) is olyan, amilyennek az üdvtörténetben mutatkozik? Az örökkévalóságban is az üdvtörténetből megismerhető viszonyok léteznek a Szentháromság személyei között? Vajon mi a kapcsolat az üdvtörténeti Szentháromság és az immanens Szentháromság között?

Karl Rahner katolikus teológus nevéhez fűződik az a teológus körökben általánosan elfogadott megállapítás, miszerint „az üdvtörténeti Szentháromság az immanens Szentháromság, és az immanens Szentháromság az üdvtörténeti Szentháromság”. A Rahner-szabály lényege az, hogy Isten örökkévaló lényét csak abból ismerjük meg, ahogyan ő az üdvtörténetben kinyilatkoztatta önmagát, és nincs lényegi különbség aközött, ahogyan az üdvtörténet során megnyilvánult, és aközött, ahogyan az üdvtörténettől függetlenül önmagában létezik.

A Rahner-szabálynak azonban vannak „jobboldali” és „baloldali” értelmezései. A „jobboldali” értelmezés a Rahner-szabályt episztemológiai kritériumnak veszi: Isten belső lényéről nem tudhatunk többet annál, mint amennyit ő önmagáról kinyilatkoztatott. Ha Istent meg akarjuk ismerni, nem tudunk tovább menni a Krisztusban és a Lélek által adott kijelentésnél. A „baloldali” értelmezés a Rahner-szabályt ontológiai igazságnak tekinti: Istennek a világgal való üdvtörténeti kapcsolata az ő belső lényegéhez tartozik. Isten ad extra kapcsolatai azonosak Isten ad intra kapcsolataival, vagyis Isten belső valósága elválaszthatatlan Istennek a világgal való kapcsolatától.

A Rahner-szabály „baloldali” olvasata rendkívül divatos kortárs teológusok körében. Jürgen Moltmann, Philip Clayton, Catherine Mowry LaCugna, Elizabeth Johnson és mások Isten és a világ kapcsolatát szükségszerűnek látják, hiszen a Rahner-szabály értelmében (szerintük) Isten önátadása és szenvedése nem csak az üdvtörténeti Szentháromság, hanem az immanens Szentháromság jellemzője is. Moltmann egyenesen azt állítja, hogy a keresztrefeszítés történelmi ténye Isten örök belső lényéhez tartozik, tehát Isten nem elgondolható a Fiú keresztje nélkül. Ebből következően az is elképzelhetetlen, hogy Istenről a világgal való kapcsolatán kívül beszéljünk. Nem csak azért – ami a Rahner-szabály „jobboldali” olvasata –, mert episztemológiai akadályokba ütköznénk, hanem azért is, mert nincs semmilyen ontológiai különbség az üdvtörténeti és az immanens Szentháromság között, az utóbbi tükörképe az előbbinek.

Kevin Vanhoozer szerint a fő kérdés az, hogy mit jelent a Rahner-szabályban a létige (amit a magyar nyelvben csak odagondolunk). Mit jelent az üdvtörténeti és az immanens Szentháromság közötti azonosság? A „baloldali” olvasatban ez az azonosság ontológiai azonosság: nincs semmi különbség Isten örökkévaló lényege és a történelemben látható megnyilvánulása és cselekedetei között. Ez komoly kérdéseket vet fel, leginkább Isten transzcendenciájával és a teremtéstől való szabadságával kapcsolatban. Moltmann és más „baloldali” teológusok munkáiban Isten lénye belezuhan a világgal való immanens kapcsolatba, örökkévaló lénye függővé válik a világtól. A „jobboldali” értelmezések Isten megismerésében elfogadják a kinyilatkoztatás korlátait, de hangsúlyozzák az Isten és a cselekedetei között fennálló különbséget. Különbség van a Fiú örök léte és a Fiú történelmi halála között. A Fiú egyszer halt meg, a mi történelmünkben, azután, hogy Isten elküldte őt a világba. Az a Fiú halt meg, aki öröktől az Atyánál van, de nem örökké halt meg, hanem az idők teljességében. A meghalt Fiú történetileg azonos az örökkévaló Fiúval, de nem tükörképe neki, hanem cselekvő jelenléte.

Milyen módon azonos tehát az üdvtörténeti Szentháromság és az immanens Szentháromság? Mit jelent a Rahner-szabályban szereplő létige? Vanhoozer a kérdés megoldásához Paul Ricoeur francia filozófushoz fordul segítségért. Ricoeur különbséget tett ipse és idem identitás között. Idem azonosság az, amikor valami számszerűen ugyanaz (például két dolog megismétlődése), mely ténylegesen nem két dolog, hanem egy és ugyanaz a valóság. Ipse azonosságról ezzel szemben akkor beszélünk, amikor például egy személy életének két pontját történeti értelemben összekapcsoljuk, és elismerjük a narratív folytonosságot, a személy önmagával való azonosságát. Az idem azonosság az ismétlés miatti önazonosság, az ipse azonosság a dolog/személy történeti folyamatban önmagával való azonossága, állandósága.

Ha az idem és ipse azonosság közti különbséget a Szentháromság esetében alkalmazzuk, mindjárt világosabban látszik a Rahner-szabály két lehetséges értelmezése mögött meghúzódó különbség. Ha az üdvtörténeti és immanens Szentháromság között meglévő azonosságot idem azonosságnak tekintjük, akkor a „baloldali” értelmezésekhez jutunk el, melyekben az üdvtörténetben gyakorlatilag megismétlődik mindaz, ami az örökkévaló Szentháromságban mindig is jelen van (pl. a Fiú halála). Ha viszont ipse azonosságként tekintünk a létigére, akkor a Rahner-szabály egyszerűen csak annyit állít, hogy az üdvtörténetben ugyanaz a Szentháromság cselekszik, amelyik az örökkévalóságban van, de az örökkévaló Szentháromság nem redukálható az üdvtörténetben megismerhető cselekedeteire. Történeti folytonosság áll fenn az immanens Szentháromság és az üdvtörténeti Szentháromság között, hiszen az üdvtörténetben az immanens Szentháromság cselekszik, ebből azonban nem következik, hogy az immanens Szentháromság mindig is az volt, amit az üdvtörténetben cselekedett. Isten kapcsolatra lépett velünk a Fiú és a Lélek által, de Isten nem azonos a velünk való kapcsolatával, és akkor is Isten, ha ez a kapcsolat nem jön létre.

Ricoeur Vanhoozer által újrahasznosított koncepciója olyan módon nyúl hozzá a Szentháromság körüli modernkori teológiai vitákhoz, hogy ha megértjük a lényegét, védelmet nyújthat az Isten transzcendenciáját megkérdőjelező irányzatok gyors terjeszkedése ellen. Ha most nem is érezzük ennek a kérdésnek a gyakorlati jelentőségét, vigyázzunk, mert ami sokaknak egyelőre érthetetlen intellektuális vitának tűnik, az egy-két nemzedéken belül az Istent tökéletesen immanensnek tekintő panenteizmus győzelméhez vezethet, hacsak az egyház „vízvezetékszerelői” nem találnak megfelelő nyelvezetet a probléma elhárításához. Az ipse és idem identitás megkülönböztetése szerintem éppen egy ilyen nyelvi eszköz.

3 hozzászólás a “Idem vagy ipse azonosság?” bejegyzéshez

  • Szűcs Csaba says:

    Kissé érintőlegesen kapcsolódva a témához, de azért megkérdezem a következőket:

    Mit szólsz az ilyen és hasonló cikkekhez?
    http://www.sg.hu/cikkek/85030/az_idegenek_is_reszei_isten_tervenek

    Az immanens Szentháromság vajon egy intelligens idegen fajhoz is az üdvtörténeti Szentháromságként közeledne?
    Szerinted a legnagyobb kihívást és dilemmát tényleg a keresztényeknek és a keresztény hitnek jelentene az intelligens lények létezése?
    Ők is a teremtett és romlott világ részesei, akiknek megváltóra van szükségük? Vajon Jézus őket is megmentette? Esetleg a Fiú többször is megtestesült?
    Szerinted a kereszténység belebukhat más vallásokkal ellentétben, ha ez kiderül? A keresztény teológia valóban válságba kerül intelligens lények létezése miatt?
    Vagy egy ilyen intelligens faj nem is emberi fajhoz lenne hasonló, hanem esetleg egy angyali kaszt lenne? Magyarán, ha tényleg előkerülne az a halott ufó tetem, akkor az igazából egy a mi idő- és tér dimenzióinkban megtestesült angyal lenne? És ha igen, engedelmes, vagy fellázadt angyal? És ha angyal, akkor hogyan halt meg?
    Vagy igazából ez az egész a gonosz legnagyobb 21. századi trükkje lenne, amivel sokakat megtévesztene?

    Tudom, hogy elég spekulatív kérdések, de mi van, ha egyszer tényleg választ kell adni a keresztény hitűeknek és teológusoknak ezekre a kérdésekre?

    Üdvözlettel.

  • Villam says:

    Ezek a kérdések és kétejek olyanok,mint ha azon aggodalmaskodnék,hogy mi lett volna ,ha Németország győz a 2. Vh.-ban és ezekkel komolyan foglalkoznék a jelenben..Nem látom jelét aliennek,mégis tény egyeseknél,hogy vannak kis alienek a nagy számok törvénye alapján.Én meg az írás alapján mondom,hogy nincs.:) Ezért a Setiseknek komoly problémájuk lesz,minden vallással együtt, amikor a feltámadott Jézus visszatér:tudományos saccolások és becslések alapján nulla rá az esély,az ufók esélye pedig kiugróan magas.:D:D Azt hiszem, bizonyságok sokasága van Isten szavahihetősége,léte, Jézus feltámadása mellett, megtapasztalható módon is,míg az alienek mellett egy se,leszámítva a nagy számok törvényét,mely alapján lehetne,hiszen amit számokkal fel lehet írni és ki lehet fejezni annak elméleti valószínűsége van.
    Rám esik holnap egy kékbálna: biztos kilehet számolni,h. ennek mennyi az esélye..szerencse,hogy végtelenek a számok és mondjuk tegyük az időt is végtelenbe…

    Viccet félretéve, én úgy gondolom,hogy ha kivesszük Istent a képből és a kinyilatkoztatást, vagyis azt az ismeretet, melyet megosztott Isten önmagáról,tervéről a múltról és jövőről ,akkor a végtelennek tűnő eshetőségeket, amik megtörténhettek volna, megtörténhetnek(jövőben), leszűkül arra, hogy mi történt meg, mi fog megtörténni és ezzel zárja ki véleményem szerint az írás az alieneket is.

    Aki nem hisz,az a nagy számokban és minden lehetségesben hisz,mert nem hisz a kinyilatkoztatásban.Ezért állítják biztosra az ufókat,pedig egyet se láttak egy se adott hírt magáról, mégis tényként van kezelve léte és már “problémáznak” azon,hogy egyes vallások miket beszélnének.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Csaba! Soha nem foglalkoztatott igazán az UFO-k kérdése, de azt gondolom, hogy a valóság biztosan nagyobb, mint amit ismerünk róla. Azt a Bibliából konkrétan tudjuk, hogy az embereken és állatokon kívül vannak személyes létezők (angyalok, démonok, mennyei hatalmasságok, fejedelemségek), akiknek a valóságáról nagyon kevés ismeretünk van. Hogy ezen túl vannak-e intelligens lények más bolygókon, arról szerintem a Biblia nem beszél. Ez a hallgatás persze lehet egyfajta tagadás is.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum