Vajon tekinthetjük-e a Genezist történeti beszámolónak? A dilemmát gyakran két lehetőségre redukálják: a mózesi eredettörténet vagy történeti leírás, vagy nem az. Pedig érdemes lenne rákérdezni, hogy mit is értünk a Genezis történetisége alatt. A kérdés nyilván nem az, hogy a Genezis történet-e, hanem az, hogy a szöveg milyen kapcsolatban áll a valódi történésekkel, vagyis hogy van-e történeti referencialitása. Az, hogy a Genezis történet, nem jelent semmit, hiszen a Bhagavad-Gíta és a Szilmarilok is az, mégsem használjuk egyiket sem történeti forrásként. Azt kell eldöntenünk, hogy tekinthetjük-e a mózesi teremtéstörténetet valódi történelemnek, és ha igen, milyen értelemben.
Történeti referencialitása természetesen lehet egy történetnek akkor is, ha nem élethű és pontos beszámoló. Sokat megtudunk például Lőcse hétköznapjairól A fekete város képzelt leírásaiból, vagy Eger ostromáról az Egri csillagok életszerű, de többnyire kitalált részleteiből. Történeti referencialitása lehet még egy fikciónak is. Sőt, akár költeménynek is! A walesi bárdok annak ellenére hitelesen mesél a negyvennyolcas szabadságharc utáni évekről, hogy a vers valódi történeti vonatkozásait a kerettörténetből csak áttételesen és a lényegi hasonlóság alapján ismerhetjük meg. De vajon milyen történeti referencialitása van Mózes első könyve első fejezeteinek? Amikor a Genezis történetiségére kérdezünk rá, nem az érdekel bennünket, hogy utal-e valamilyen módon a valóságra, hanem éppen az, hogy vajon fiktív vagy valódi tényeket közöl-e a világ eredetéről. Tényleg megtörtént az, amiről ott olvasunk? Ha igen, milyen értelemben? Történelemről van szó, vagy pusztán egy tanulságos fikcióról? Esetleg egy fikcióról, mely áttételesen utal valamire, ami valamikor, valahol, ki tudja hogyan, megtörtént?
C. John Collins a Covenant Theological Seminary ószövetséges professzora Did Adam and Eve Really Exist? (Crossway, 2011) c. tanulmányában arról ír, hogy a Genezis esetében négyféleképpen is érthetjük a beszámoló(k) történeti referencialitását:
1) A szerző szándéka az volt, hogy sima történeti leírást adjon, minimális képi nyelvezettel.
2) A szerző olyan eseményekről beszélt, melyeket valóságosnak gondolt, retorikai és irodalmi eszközök segítségével alakítva az olvasók hozzáállását ezekhez az eseményekhez.
3) A szerző képzeletbeli történetet akart elmesélni, felismerhető irodalmi konvenciók segítségével, hogy „időtlen igazságokat” közvetítsen Istenről és az emberről.
4) A szerző egy történetet mesélt el anélkül, hogy fontos lett volna a számára, hogy az események valódiak vagy képzeltek; fő célja az volt, hogy különböző teológiai és erkölcsi igazságokat közvetítsen.
Vajon melyik a helyes választás? Collins rámutat, hogy a „fiatal Föld” elméletet valló kreacionisták és a történeti-kritikai módszer alapján álló teológusok egy része egyaránt az első opcióban látja a bibliai beszámoló történeti igényét, csak míg a kreacionisták szerint ez a beszámoló igaz és pontos leírása a múltnak, a kritikai módszer követői szerint a Genezis eredettörténete tudománytalan és téves. De egyáltalán nem biztos, hogy ez a két csoport jól értelmezi a Genezis műfaji jellegzetességeit. A Collins által felvázolt opciók abban segíthetnek, hogy más lehetőségeket is megvizsgáljunk, mielőtt kényszerűen akár a tudománnyal, akár a bibliai szöveggel való radikális szembefordulást választjuk. A magát konzervatívnak tekintő Collins a második lehetőség mellett teszi le a voksát. A négy opció közül azt hiszem, hozzám is a második áll legközelebb. És hozzátok?
A témában korábban írt cikkeim:
Milyen kérdésekre válaszol a Genezis története?
Umberto Cassuto és a mózesi teremtéstörténet esztétikája
Mit tanítanak amerikai kálvinista teológiák a teremtés napjairól?
Mit tanít a Genezis Istenről, a világról, a földről és az emberről?
Isten lelke kotlott a káosz fölött?
Ha nagyon muszáj választani, akkor nekem is a 2. pont tűnik helyesebbnek (a bibliai beszámoló hasonlít, ám mégis szembenáll a korabeli mítoszokkal), de azért a 4. pontban is van elképzelés: abban szerintem mindenképpen, hogy fontos tanításokat akart közölni a szerző, erkölcsi és teológiai értelemben. Egyébként ez egy viszonylag forró téma, nem félsz attól, hogy rád szakadnak emberek emiatt? 🙂
Szerintem segít, ha megvizsgáljuk, hogy milyen újszövetségi hivatkozások vannak Ádámra és Évára vonatkozólag. Ugyanis, ha a teremtéstörténetnek elvesszük a hitelességét, akkor az újszövetségi hivatkozások hitelessége, értéke is gyengül. Én az első változat felé hajlok, talán a második is belefér…
„nem félsz attól, hogy rád szakadnak emberek emiatt?” Nem, azt hiszem, nem. Nem először beszélek erről a témáról. Vékony a mezsgye, de csodálatos a táj.:)
Ádám, akkor várom a magyarázatokat, hogy hogyan érted akkor a Teremtést, és hogyan érted az ezekre való hivatkozásokat (pl Jézus, apostolok). Azaz amire Ludens is utalt.
Én megértem, hogy sok keresztény nem tudja összeegyeztetni a mai tudomány sok dolgával ezeket, de akkor mondják el hogy értik. Nem miattam, saját maguk miatt.
Persze ha misztikusan értik, „amit nem lehet elmondani”, akkor így jártam.
endi, a belinkelt cikkeimben nagyjából elmondom, hogy én hogy értem a Biblia első lapjait.
Ádám, nem ezt kérdeztem, és ezek az írások nem adnak választ a kérdésemre.
Akkor lehet, hogy nem értem a kérdésedet.
2.4. szerintem is…
Aztán, mivel a Biblia több író tollából állt össze egy könyvvé, mi módon venne el a genezis első oldalainak valósághűsége az Újsz. hitelességéből, hiszen egy történet lehet nem teljesen tényszerű /2.4./. Mondjuk, elvárná a „zember” hogy az legyen…
Máskülönben számomra érdekes, hogy a véglegesnek mondható és legelsők közt lejegyzett Genezis nagyjából 2612 éves lehet ( +/- 300 év, de az mindegy). Előzményei csupán szájhagyomány útján „öröklődtek” elméletileg, az pedig még egzotikusabbá teszi a dolgot, hogy a Mózesnek tulajdonított történet nem picit hajaz a sumer őstörténeti viszonyokra (véletlenül nem voltak néhányan jelen egy birodalomban arrafelé ebből a népcsoportból? ). A fixálás pedig csupán a „raboskodás” után lett összerakva. De a sumer írások és emlékek jóval régebbre vannak datálva, miért ne kérdezhetnék erre rá. Nem lehet az, hogy az egész teremtéstörténet nem is Héber eredetű? Amúgy sem Nóé (amennyiben ez volt a neve), sem Ábrahám nem nagyon foglalkoztak a teremtéssel, elég volt foglalkozni nap mint nap a gondokkal meg a rokonokkal (ez amúgy számomra is megvan, még jó hogy nem kell a marhákra is figyelni)… és ezt tették hittel Istenükre tekintve!!! Na de ha elfogadom a nyilvánvalóan téves földközpontú világmindenséget / mivel hogy a csillagok és világító testek azért kerültek volna oda, hogy megmutassák az ünnepek és miegymás idejét, hát ez óriásssssssi!/, szemben találom magam a földről készült fotókkal, amik a holdról lettek kattintva (ha úgy van). Vagy megnézek néhány Hubble képet az 1000 fényévekről hozzánk jutó kvazárokról és a tízakitudjahányadikonfényévnyimennyiségű galaktikus távolságokról és akkor elszédülök. Mert ezek ugye nem valami boltozaton vannak szépen odabiggyesztve egymás mellé 3D-ben, sőt, távolodnak tőlünk valami irgalmatlan tempóban. Ráadásul a héber tudósok (már ha voltak, mert igazából náluk tiltva volt foglalkozni efféle égi tüneményekkel, ha jól tudom, az ég seregei a többi népnek meghagyatva maradtak)a Megváltó eljövetelét sem látták tisztán, ellenben voltak, akik pontosan tudták. Miféle tényeket tudhattak a kr.e. 600 ban élt farizeusok magukénak? Jahve vagy Elohim jelentett volna ki nem teljesen igaz történetet a világ kezdetéről? Ez megint egy nem tetszik gondolat. De a következő sem: iskolapéldával találkozhattunk, hogyan lesz egy történetből hallomás alapján egészen más, a társaság utolsó hallgatójának a fülében. Na persze az is meglehet, az az eredeti történet sem a szeplőtelen igazság volt.
Ez mondjuk egy fokkal jobb történet, mint a teknősbéka hátán billegő világ… meg van néhány ilyen –olyan tojás… na jó, elégmá… üdv
Dr Mike Károly geológus elmélete szerint a leírás megfelelő egy a Föld bolygón álló szemlélődő által tapasztaltak aki és ez esetben mindenben azonos a mai tudomány által leginkább elfogadott leírásának. Olvassátok utána. Dr Mike Károly írásának.