„Van egy időszak a gyermek életében, amikor nem tudja egymástól elválasztani a karácsony, illetve a húsvét vallásos és ünnepi jellegét. Hallottam egy igen fiatal és kegyes kisfiúról, aki húsvét reggelén a következő, maga által költött verset mormolta magában: ’Feltámadt Jézus és a csokitojások’. Az én szememben a fiúcska korához képest ez csodálatra méltó költészet és hitbuzgalom. Ám hamarosan eljön az idő, amikor a gyermek nem tudja minden erőfeszítés nélkül és spontán módon élvezni ezt az egységet. Képessé válik arra, hogy elválassza egymástól a húsvét spirituális és szertartásos, ünnepi oldalát: a csokitojás többé nem lesz szentség a számára. S miután e kettőt elkülönítette, egyiket a másik elé kell hogy helyezze. Ha a spiritualitást teszi az első helyre, a húsvét ízét valamennyire mindig érezni fogja a csokitojásban. Ha a tojást teszi az első helyre, akkor az hamarosan semmiben nem fog különbözni más édességektől. Önálló, és épp ezért rövid idő alatt elhervadó életre kelnek.”
(C. S. Lewis: A zsoltárokról. Harmat, 2006, 60-61.)
:))
(vö. T. S. Eliot: A karácsonyfa-kultusz)
A fordítót oda lehetne írni? Köszönöm.
Főgler László
A gyermek védelmében:
1. Nézzetek csak körül, a Húsvét mélysége ott van-e a felnőtteknél…
2. Kevés emlékem van a nagypapámról.
Felnőttként látom, hogy hihetetlen szorgalma, becsületessége a parasztfiúból iparost, az iparban nem akármit ám: Világkiállítás Nagydíjat „ért el” (nem a végeredmény számít ennek ellenére, szerintem, inkább a hétköznapok egymásutánjában folytatott hűséges, rendíthetetlen „haladás” – pontosan, szépen ahogy a csillag megy az égen…)és lett sokak bizalmából, kiérdemelten Asztalos Ipartestületek Elnöke, majd meghívták az Országgyűlésbe is, bár „méltóságát” arra használta, hogy felálljon a Zsidótörvény megszavazása előtt és kivonuljon… többedmagával. Ennek ellenére mint „gyárost” – amit fél évszázad szorgalmával épített fel az első gyalupadtól… –
amikor perbe fogták, bevádolták (mint a burzsoázia/elnyomó osztály egy képviselőjét) egyetlen munkása sem volt aki ellene tudott volna mondani bármit is…
de a nagyapámról EZEKET csak most tudom. Gyerekként egy dologra emlékszem csak:
MINDIG hozott cukrot. A zacskót az ebédlőasztal közepére tette, amikor pedig elment, mi gyerekek szinte rögtön ott teremtünk, „ráestünk”, kibontottuk, és elosztottuk (most is csak mosolyogva tudok erre emlékezni) – NAGY EMBER volt a nagyapám… nekem gyermeknek pedig Ő – ő!! ebben a CUKORBAN testesült és magasztosult)
…és voltak a HÉV állomásnál, ami akkor a Keletihez jött be olyan csavaros, színes cukrok is egyenként celofánba csomagolva abból is kaptunk néha, nem mindig… csupa szép emlék :))
Ne HARAGUDJATOK a gyermekekre ! Ne nézzétek őket felnőtt fejjel! Ne gyanakodjatok előre, ne féltsétek… emlékezzetek a SAJÁT – felnőttektől kapott – cukraitokra…
szia Ádám!
Szerinted milyen napon feszítették keresztre az Urat?
(csak szimplán érdekel, hogy mit gondolsz)
Pénteken.
akkor a máté 12:40-ben idézett próféciának nem kell szó szerint teljesülnie?
vagy csak én nem értem, hogy mit jelent a három nap és három éj?
A zsidók inkluzív időszámítást is alkalmaztak. Tehát a három nap és három éj nem feltétlenül jelenti azt, hogy Jézus ki is töltötte a teljes időtartamot, hanem csak összeadják a kezdőnapot és az utolsó napot: péntek-szombat-vasárnap.
értem.
ez nem abban az esetben lenne lényeges, ha simán az lenne az idézet, hogy három napon át a három nap és három éj helyett? mármint az én gondolkodásom szerint az ilyen megfogalmazás azt jelenti, hogy a beszélő precízen meg szeretne határozni egy időtartamot.
szóval akkor mindegy, hogy a harmadik nap éjjelén nem volt a sírban, mert ez az inkluzív időszámítás szerint nem feltétel?
amúgy a koinéban van külön neve a napoknak, mármint van a pénteknek külön neve?
Ez egyszerűen csak másfajta gondolkodás, másfajta kifejezésmód. A görög szó a péntekre a παρασκευη. Azt jelenti: előkészület (a szombatra). Ez a szó szerepel a Mt 27,62-ben, a Mk 15,42-ben, a Lk 23,54-ben, illetve a Jn 19,14-ben valamint 19,31-ben és 19,42-ben.
ezt értem, de akkor az egyszeri görög is így mondta, hogy péntek?
János miért mondja, hogy „A zsidók péntekje miatt …” (Jn 19,42)?
akkor a jelzős szerkezetet azért használja, mert a adott péntek jelentőségét szeretné hangsúlyozni és nem azért, mert a pénteki naptól szeretné megkülönböztetni azt a napot amiről beszél?
A görög nyelvben a mai napig a paraszkevi a péntek. Helyettesítsd be az előkészület szót: a zsidók készültek a szombatra, amely ráadásul különleges szombat volt.
hát az hogy most mi a péntek megnevezése az szerintem nem olyan súlyos érv, lévén keresztény kultúrkör, meg szabad szombat… készülés a hétvégére.
tudsz esetleg más példát mondani az inkluzív időszámításra a Bibliából vagy egyéb referenciát adni, hogy tudjak érvelni vele ha szükségem lesz rá?
Pont azért van jelentősége annak, hogy a görög nyelvben a péntek ma is paraszkevi, mert ez a nagypéntekből jön. A görög szó eredetileg azt jelentette, hogy előkészület. Liddell-Scott klasszikus ógörög szótára szerint a zsidók kezdték a páska szombatját megelőző péntekre használni. Ebből lett minden szombatot megelőző nap – vagyis a mindenkori péntek – neve.
Az inkluzív számításról itt találsz egy cikket.