Aki a Prometheus magyarországi premierje idején az Alienről ír cikket, az nem kerülheti meg, hogy ne írjon utána valamit a Prometheusról is. Úgyhogy kicsit kelletlenül, de elmentem a moziba, és megnéztem Ridley Scott Alien-Genezisét. Azért kelletlenül, mert bevallom, tartottam attól, hogy megint egy feleslegesen elnyújtott sorozat ötlettelen, azonos sémára felépített darabjával ütöm agyon a drága időmet. A félelmem csak részben igazolódott, a Prometheus látvány tekintetében egészen kiváló film volt, tulajdonképpen érdekesnek mondható gondolatokkal, még ha ezek azért elég egyértelműek és egyszerűek voltak is. Viszont pont az egyszerűen megfogalmazott kérdések miatt a film egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet.

Korábban az egyik beharangozóban már megszellőztették, hogy a Prometheus filozófikusabb lesz, mint az eddigi Alien-filmek. „A nagy kérdések mozgatják a történetet majdnem végig: kik vagyunk? honnan jöttünk?” – mondta a kameráknak Logan Marshall-Green, aki az új filmben az egyik tudóst alakítja. A történet másik tudósa, Elizabeth Shaw „a teremtőinket keresi, a lét céljáról akar többet tudni” – tette hozzá a karaktert alakító Noomi Raplace. És valóban. A film egyáltalán nem próbálja sem leplezni, sem árnyalni, hogy miről szól. Ennek megfelelően mind a kérdésfelvetésből, mind a válaszokból hiányzik a valódi komplexitás. Mondhatná erre valaki, hogy ugyan mit várunk egy szórakoztató sci-fitől, de a film kapcsán engem éppen ez a nyíltság gondolkodtatott el.

Ridley Scott profittudatos rendezőként valószínűleg arra számíthatott, hogy a célközönséget ezek a kérdések így, ebben a formában foglalkoztatják. Vagyis azzal számolt, hogy a huszonegyedik századi nyugati emberek egyáltalán nem békéltek meg a darwini eredetmítosz válaszaival. Ha Scott esetében nem is mély filozófusról van szó, szerintem figyelemre méltó, hogy a rendező évtizedekkel első szörnyfilmje után hajlandó újragondolni a kérdést, vajon a világ tényleg véletlenszerűen állatarcú és eredendően kegyetlen hely-e. Mi van, ha mégsem az, ha mégiscsak terv áll a létünk mögött, és nem pusztán az evolúciós táplálékláncban helyezkedünk el valahol középen?

Kicsit mulatságosnak tartom, hogy az evolucionisták materialista útkeresése rendszeresen az ufóknál köt ki, de betudom ezt az intelligens tervezés utáni elfojtott vágyakozásnak, rendezőknél és forgatókönyvíróknál esetleg egy ilyen vágy kiszolgálásának. Figyelemre méltó, hogy a Prometheusban nem egyszerű hívők, hanem az őstörténetet kutató tudósok jutnak arra a felismerésre, hogy alkotóink egy távoli galaxisból jöttek, jeleket hagyva hátra, hogy megtaláljuk őket. Az intelligens tervezés gondolata a filmben egyértelműen a darwini evolúciós genezis alternatívájaként jelenik meg. Az egyik szereplő ezt ki is mondja: „Háromszáz év darwinizmust egyszerűen kidobunk? Hol vannak a tények?” A tények a filmben megérkeznek, pontosabban a szereplők érkeznek meg a tényekhez. Ezek azonban sokkal ijesztőbbek, mint a hozzájuk fűzött remények.

Amint a tudósok rájönnek, hogy kik az alkotóik, szembesülnek azzal a kérdéssel is, hogy mi végre lettek megteremtve. „Miért terveztek engem?” – kérdezi az android a kutatás egyik vezetőjétől. „Mert képesek voltunk rá” – válaszolja Charles, a tudós. „Mi van akkor, ha magukat is ezért tervezték? Megelégedne ezzel a válasszal? Mit adna azért, hogy megtudja a valódi választ a miért kérdésre?” „Mindent megadnék érte” – feleli Charles. Az android ezután kéretlenül is megmutatja neki a választ. A válasz borzalmasabb, mint amit elképzelhetett. Tömegpusztító fegyver kísérleti alanyának – és végül eszközének – lenni nem az az egzisztenciális beteljesedés, amit az életünk értelmének keresésekor remélünk. Főleg, ha erre végül a dolgot átélve sem jöhetünk rá.

A Prometheusban kívülállóként egyfajta választ kapunk tehát az emberiség eredetére és eltervezett céljára. A válaszok azonban messzebbre is mutatnak. Nem csak előre, Darwinon túlra, hanem vissza is, a kereszténység előtti múltba. Ridley Scott a darwinizmus zsákutcájából egyenesen a görög mitológiába repít bennünket, az istenekhez, akiktől annakidején a lázadó Prometheus ellopta a tüzet. Az istenek ezúttal azonban földönkívüliek (mint Däniken könyveiben), akik a film első kockáiban megitatják Pandora szelencéjének tartalmát a paradicsomi szépségű bolygón hátrahagyott társukkal. A későbbi kiírthatatlan parazita szörnyek ősei gyaníthatóan ekkor jönnek létre. Hogy a meztelen félistent az emberek segítése miatt büntetik-e, mint az eredeti mitológiában, vagy valami más oka volt végzetes kínjainak, az a filmből nem derül ki. Az istenekkel kapcsolatot kereső hajó neve azonban szintén Prometheus, ami sokféle asszociációt lehetővé tesz. Egy biztos: az emberiség származása, küszöbön álló végzete, és a gonosz eredete egyaránt összeköthető az UFO-istenek akaratával, és talán azzal is, hogy kicsúszott a kezükből a kezdeményezés.

Van azonban a filmnek még egy érdekessége. A főhős – Elizabeth Shaw – a nyakában hord egy keresztet. A kereszt egyszer látványosan lekerül Shaw doktor nyakáról, máskor ugyanolyan hangsúlyos mozzanatként visszakerül oda. Scott valami miatt tehát bele akarta keverni a filmbe a kereszténységet. A darwini eredetmítosz már nem az egyedüli magyarázat az Alien-univerzumban, az Alien egykori materialista-evolucionista egyértelműsége ezúttal megnyílik más lehetőségek előtt is. A Prometheusban a keresztény hit a darwinizmus és a poszt-darwini mitologikus scientizmus alternatívájaként jelenik meg, és a film végéig ki is tart, persze kissé megszeppenten mozogva az ufós világ kellékei között.

Vajon a rendező azt ismerte fel, hogy bármily meglepő, az amerikai fogyasztók jelentős része számára a keresztnek a huszonegyedik században is nagyobb a vonzereje, mint a véletlen szelekciónak? Vagy maga Scott is olyan forgatókönyvre vágyott, melyben a keresztény magyarázat valós lehetőségként jelenik meg? Kissé meglepő módon a filmben explicite elhangzik, hogy az UFO-istenek a megértést kereső hit számára nem jelenthetnek végső választ az eredet kérdésére. „Ki tervezte őket?” – kérdezi a főhős teljes joggal, és a tagadást sürgető hang ellenére magán hagyja a keresztet. Ez érdekes fejlemény az Úr 2093. esztendejében.