A kálvinista hitvallások sorában a Skót Hitvallás (Koinónia, Kolozsvár, 1998) az utolsó, ahonnan szemelvényeket mutatok annak alátámasztására, hogy a „Szentírás” és „Isten igéje” fogalmak összekapcsolása régi keresztény meggyőződés. A Skót Hitvallás az egyik legkorábbi reformátori hitvallás, keletkezésének kezdeteit egyháztörténészek 1520-ra teszik, bár a Skót Királyság rendjei csak 1560-ban fogadták el és hagyták jóvá „Isten Igéje tévedhetetlen igazságán alapuló üdvösséges és egészséges tanításként”. A hitvallás leginkább John Knox skót reformátor kézjegyét viseli magán. A többi hitvalláshoz hasonlóan ez is következetesen Isten igéjének nevezi a Bibliát.
„Hisszük és valljuk, hogy Isten igaz egyházának általunk elismert első jegye az Isten Igéjének igaz prédikálása, mely Igében Isten magát nekünk kijelentette, úgy, amint azt a próféták és apostolok írásai nekünk tanítják.” (18. cikkely)
„A mi egyházainkban ugyanis, az Isten Igéjében, azaz az Ó- és Újszövetség kezdettől fogva kanonikusnak tekintett könyveiben található tanítás hangzik. Kijelentjük, hogy ezekben a könyvekben kielégítő mértékben megtalálható mindaz, amit az emberiség megváltásáról hinnünk kell. Valljuk, hogy az Írás értelmezésének joga nem illet meg sem egyetlen magán- vagy közembert, sem egyik vagy másik egyházat, még ha ezek némelyike személyi kiválóság vagy helyi előjog révén a többi közül ki is emelkedik, mert ez a jog egyedül a Szentléleké, aki szerzője is a Szentírásnak.” (18. cikkely)
„Ha azért bármely tanító, egyház vagy zsinat értelmezése, rendelkezése vagy vélekedése ellenkezik Isten világos szavával, mely az Ige más részében található, napnál világosabb, hogy az nem lehet a Szentlélek igaz magyarázata és értelme, még ha zsinatok, birodalmak vagy nemzetek is hagyták azt jóvá és fogadták el.” (18. cikkely)
„Amiképpen hisszük és valljuk, hogy az isteni Szentírás elegendő a tanításra és tökéletessé teheti az Isten emberét, azonképpen kijelentjük és tanúsítjuk, hogy ennek tekintélye Istentől van, és nem függ emberektől vagy angyaloktól. Kijelentjük azért, hogy akik a Szentírásnak csupán annyi tekintélyt tulajdonítanak, amennyit az egyház biztosít neki, azok Istent káromolják és az igaz egyházat gyalázzák, amelyik pedig mindenkor hallja Vőlegényének és Pásztorának hangját, és engedelmeskedik annak, de fölötte uralkodni nem akar.” (19. cikkely)
„Ha tehát egy zsinat határozatait és rendelkezéseit Isten világos szavára alapozta, mi ezeket tiszteljük és elfogadjuk. Ha viszont zsinat címén az emberek új hittételeket, vagy az Isten Igéjével ellenkező szabályokat akarnak nekünk alkotni, akkor azokat teljesen el kell vetnünk, mint az ördög tanítását, aki el akarja fordítani lelkünket, hogy az egy Isten hangja helyett emberek tanításait és rendelkezéseit kövessük. Az egyetemes zsinatok nem azért gyűltek össze, hogy örökérvényű törvénnyé tegyék azt, amit Isten azelőtt nem rendelt el, sem hogy új hittételeket kovácsoljanak, vagy hogy Isten Igéjének tekintélyt adjanak, legkevésbé azért, hogy Isten Igéjévé tegyék azt, vagy annak értelmezését, amit az ő igaz Igéjében akarata szerint ki nem jelentett. Nem, a zsinatokat azért hívták össze egyrészt (itt azokra gondolunk, melyek megérdemlik a zsinat elnevezést), hogy tévtanításokat cáfoljanak meg, másrészt, hogy az utókorra hagyják nyilvános hitvallásukat. Mindkettőt Isten írott Igéjének tekintélyére hagyatkozva tették, és tudták, hogy az egyetemes zsinat nem biztosít nekik tévedhetetlenséget.” (20. cikkely)
Hadd ismételjem önmagam: ez nem fundamentalizmus, hanem történelmi kálvinizmus.
Egy kis reflexió hitvallás témában: szerintem is nagyon fontos a
hitvallás minden felekezet,egyház számára.Valamilyen rendszerbe kell
foglalni,hogy mire alapozza a hitét az adott felekezet.Nézegetve a
különböző egyházak,felekezetek és gyülekezet hitvallásait úgy látom,
hogy tkp.95%-ban azonosak.Részletkérdésekben vannak kisebb eltérések.
Viszont ha megnézzük a hitvallás és a felkezet mindennapi gyakorlatát
akkor meglepő dolgokat vehetünk észre.Vallják az alapigazságokat
mint pl. a Szentháromságot vagy a Biblia feltétlen tekintélyát de
a gyakorlati életben egész másra helyezik a hangsúlyokat(pl.egyes
karizmatikus vagy szélsőséges karizmatikus csoportopsulások):a hitval-
lésuk szinte teljesen biblikus de a gyakorlatuk már nem teljesen
„kóser”vagyis igazán nem követik a saját hitvallásukat.Más egyháznál
pedig a hitvallás szinte fontosabb mint maga a Biblia.Ezért:minden
tiszteletem a bibliahű hitvallások alkotóinak de számomra a hitem
elsődleges forrása a Szentírás.Minden erénye ellenére a legjobb
hitvallás is csak emberi munka míg a Biblia termászetfeletti…
Fontosabb tanulmányozni és ismerni a Bibliát mint a hitvallásokat.
Laikusan úgy vélem(lehet,hogy hibázok),hogy egy kálvinista és egy
árminiánus hitvallás között nincs olyan nagy különbség,mint ahogy
egy baptista és egy pünkösdista hitvallás sem tér el nagyon
egynástól.A hasonló hitvallású felekezetek gyakorlata viszont
lánygesen eltérő.Mennyit ér a kálvinista hitvallás pl.a jelenkori
református egyházban…?
Mostanában jutott el gyülekezetünk oda, hogy megfogalmazzunk alaptanításokat, melyeket közösnek vallunk.
Ebbe a munkába én elhívtam Endit, mint aki ehhez hozzá tud adni úgy is, hogy közben nem tagja a gyülekezetnek. Ő hívta fel a figyelmem arra, hogy most írsz egy cikksorozatot egy nálunk meghatározás előtt álló a témába vágóan. Nevezetesen tisztáznunk kell a Bibliához fűződő viszonyt.
Azt mondtam neki, hogy majd szóljon, ha eljutsz időben visszafelé az ősegyházhoz, aztán meglátjuk. Engem az, hogy az egyébként nyilván tisztességes keresztény reformátorok erről mit gondoltak nemigen érdekel. Ők maguk nem vállalták fel, hogy az a gondolat, miszerint Logos=grafé=Biblia=66 könyvből álló Biblia olyan új kinyilatkoztatás a Bibliához képest, mely a Bibliával egyenértékű, mert ezzel egyébként önmaguknak mondanának ellent, magát az elméletet pedig emberi okoskodásokkal, meg hagyományokra hivatkozva támasztják pusztán alá, addig az ő véleményüket, deklarációit tiszteletben tartom, mint önmagukra érvényes meghatározásokat, de hogy engem minősítsenek istenkáromlónak azt visszautasítom.
Azt gondolom, ezek a nézetek egy korba fontosak voltak. Amikor ki kellett mondani, hogy Rómának nincs primátusa, az ereklyék tiszteletének nincs helye stb. De ma már ezt magam újragondolás tárgyává kell tegyem. Érvelésükhöz képest biztosan.
esefi, el fogunk jutni a korai egyházhoz is. 🙂
Egyébként éppen ma reggel olvastam újra, amit Kálvin a Szentírás isteni eredetének alátámasztásáról ír. Kálvin szerint a Biblia isteni tekintélyének elfogadása nem emberi okoskodásoktól függ, nem is egyházi deklarációktól, hanem a Szentlélek bizonyságtételétől. Ezt az Institutio első könyvének hetedik fejezetében fejti ki, melynek kissé dagályos címe: Kimutatása annak, hogy a Szentlélek bizonyságával kell a Szentírást megerősíteni, hogy annak tekintélye bizonyos legyen, továbbá hogy istentelen hazugság az, hogy a Szentírás hitelessége az egyház ítéletétől függ.
Jó. Majd kíváncsian várom. 🙂
Bennem már az is kérdés, hogy a kálvini mondás mennyiben szentírás-hű. Azaz van-e ilyen feladata a Szent Léleknek egyáltalán, s ha van, akkor az miért korlátozódna az apostolok korára. Na de majd leírod, gondolom. Ahogy gondolom azt is, hogy miből gondoljuk, hogy amit az ősegyház csinált mindenben követendő, meg úgy egyáltalán önmagában miért mérvadó, miközben látható tévedésekben éltek, mely tévedésekkel A Szent Lélek képes volt együttműködni.
Meg nem tudom van-e jelentősége, hogy én ősegyházról, te pedig korai egyházról szóltál. Ez lehet szóhasználati különbség épp úgy, mint tudatos. de csak írd, majd én elolvasom. 🙂
Az nem biztos, hogy kritizálni is fogom. Ez mégis csak a te blogod. 🙂 Ráadásul nyilvános.
esefi, ennek a sorozatnak az egyetlen célja, hogy megmutassam: a hit, hogy a Biblia Isten igéje, nem a modernizmusra adott reakció, hanem az egyház kezdetektől való meggyőződése. Azt szerintem senki nem állítja, hogy az ősegyház mindenben követendő (én legalábbis még nem találkoztam ilyennel, az Újszövetség fényében elég nagy ostobaság lenne). Az apostoli hagyomány a normatív (ezt vallotta a korai egyház, szemben pl. a gnosztikusokkal), mert Jézus tekintélye áll mögötte.
Szerintem is ostobaság, csak én már találkoztam nem is eggyel.
Várom a folytatást.