Vajon mit gondolt Szent Ambrus (Augusztinusz milánói mentora) a Szentírásról? Viszonylag könnyen választ kaphatunk erre, mert Ambróziusz könyveinek szinte minden lapja át van itatva bibliai idézetekkel. A kötelességekről (Ókeresztény örökségünk 9. Jel Kiadó. Ford.: Meggyes Ede OSB és Tóth Vencel OFM) c. könyvében Szent Ambrus magának szab határt, amikor azt írja: „Nem óhajtom tehát elérni a próféták rajongását, az evangélisták erejét, a pásztorok mindenre kiterjedő óvatosságát, hanem csak a Szentírás szorgos és megfeszített figyelemmel való vizsgálatát” (55-56). Ez a hozzáállás jellemzi Ambróziusz többi könyvét is.

Ambrus sokszor utal az Írásra úgy, mint ami Isten szavaként beszél, szól hozzánk (pl. A kötelességekről, I.XXV.117; I.XXIX.142; II.I.2-3; II.VIII.47; II.XVII.90; III.II.12; III.XXII.127), véleménye van dolgokról (II.II.5; II.III.8), intézkedett (pl. II.XXI.108), tanít (pl. II.XXI.108), vagy mint ami akar tőlünk valamit (pl. I.XXVIII.131). Ambrus számára a bibliai könyvek szent iratok (pl. II.I.2; II.VI.23), melyeknek isteni tekintélyük van (pl. II.XIII.65), mert általuk a Szentlélek szól (pl. III.II.14).

A Szentírás Isten igéje. „Szép dolog tehát, hogy a Szentírás szavaival itatódunk át és mint a harmat, úgy száll le ránk az Isten igéje. Amikor tehát leülsz a gazdagnak ahhoz az asztalához, értsd meg, ki az a gazdag. Akár a gyönyörűség kertjében vagy elhelyezve, akár a bölcsesség lakomáján, nézd meg, hogy mit adnak eléd. A Szentírás a Bölcsesség vendégsége, az egyes könyvek az egyes fogások.” (124)

Ambróziusz biblikus szerző, mert a Szentírást Isten szavaként tisztelte.